A Biblia hitelessége

Igehirdetés 2009. március 1.                             Hamar István

A Biblia hitelessége

Lekció:  II. Pét. 1,16-21
Textus: Ján. 20,30-31

„Sok más jelt is tett Jézus a tanítványok szeme láttára, amik nincsenek megírva ebben a könyvben, Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek, Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.”

Imádkozzunk!

Istenünk, Édesatyánk! Sok ajándékod közül hadd köszönjük meg neked ezen a vasárnapon a Bibliát. Köszönjük, hogy szólsz hozzánk! Köszönjük, hogy szóltál Ádámhoz, az első emberhez is, és Évához, és szólsz minden nemzedékhez, és egyre világosabban mutatod meg, hogy ki vagy és mit akarsz velünk. Köszönjük a testté lett igét, Jézus Krisztust, akiben mindent elmondtál, amit ezen a földön egyáltalán el lehet mondani annak a láthatatlan világnak a titkairól. Köszönjük azoknak bizonyságtételét, akik Jézus kortársaiként elmondták, leírták, amit láttak és hallottak. Köszönjük az apostoli bizonyságtételt, amit oly gondosan másoltak évszázadokon, évezredeken keresztül. Köszönjük azokat, akiktől mi először hallhattuk, és akik révén kezünkbe vehettük először ezt a drága üzenetet abból a másik világból. Köszönjük szüleinket, tanítóinkat, lelkipásztorainkat, azokat a hívő testvéreket, akik ezt az üzenetet úgy közvetítették, hogy mi is meghallhattuk. Abban a reménységben vagyunk együtt most, hogy ez az üzenet szólal meg újra, amihez Lelked erejét, jelenlétét, meggyőző bizonyságtételét kérjük. Ámen.

Igehirdetés

Köszönöm szépen lelkipásztor úr meleg, köszöntő szavait. Talán nem mindenki tudja, hogy mi Leányfalun laktunk, ott nőttem fel, és a szentendrei Móricz Zsigmond Gimnáziumban jártunk annak idején, éppen ötven évvel ezelőtt érettségiztünk. Mi voltunk az első érettségiző osztály. A gimnáziumban hitoktatónk volt Pásztor János, akitől rengeteget tanultam és életre szóló barátságban maradtunk. Ugyanilyen barátság fűzött Bolyki János nagytiszteletű úrhoz, és P. Tóth Bélához, aki ezt már az előbb említette. A gyülekezettel is a kapcsolatunk szinte folyamatos volt, legalábbis lélekben, és alkalmi szolgálatokban. Köszönöm, hogy éppen most lehetek itt, amikor egyházunk rendje szerint a Biblia vasárnapja van, mint minden év március első vasárnapján.
Azt a meggyőződésemet szeretném köztetek is megvallani ez alkalommal, hogy a Biblia az Élet Könyve. A magyar nép nagy többsége a Bibliát közvetlenül nem ismeri, és ezért egészen fals elképzelései vannak arról, hogy mi is a Biblia. Vannak, akik varázsigék gyűjteményének tartják, vannak, akik jóskönyvnek. Hányszor hallottam már, hogy „meg van írva a Bibliában!” – biztos találkoztak ilyennel a testvérek is. Ezek nagy része nincs meg a Bibliában – van, ami meg van írva, de nem úgy, ahogy értik. Nos, a Biblia nem varázsigék gyűjteménye és nem jóskönyv. De nem is egyszerűen liturgiás könyv, ájtatosságokra készült éneke és imák gyűjteménye. Természetesen ez is van benne, hiszen ez is hozzá tartozik az élethez, de ennél sokkal több a Biblia. Nem is törvénygyűjtemény, vallásos életszabályok gyűjteménye, ahogy ezt megint csak nagyon sokan gondolják, hogy a Biblia egyfajta vallásos, egyházi törvénykönyv. Van benne törvény, parancsolat, mert ez is benne van az életben, de a Biblia sokkal több ennél is. Nem is vallásbölcseleti mű, ahol okos és mély gondolkodás elmélkedik az élet nagy értékeiről és próbál tanácsot adni az embereknek. Nem vallásbölcseleti mű a Biblia, bár vannak benne vallásbölcseleti nyelven megfogalmazott vallomások. És nem is legenda-gyűjtemény a Biblia, ahogy azt megint nagyon sokan gondolják, jámbor életű, talán sosem volt, hihetetlen tökéletes emberek életének leírásaként. Ezt azok gondolják, akik nem olvasták a Bibliát, és nem tudják, hogy a Bibliában egyetlen ember sem szerepel feddhetetlen, emberfeletti beállításban. A Biblia a maga legnagyobb alakjairól is nagyon emberi módon, gyarlóságaikat sem elhallgatva szól.
A Biblia: az Élet Könyve. Először is úgy, hogy erről a földi, „való életről” szól, mégpedig ennek a teljességéről. Azután úgy, hogy olvasóit, tehát bennünket is egy olyan életre akar segíteni, amelyet élni érdemes, és amelynek folytatása van a halál után is. Ezt szeretném kifejteni egy kicsit bővebben ebben a mai szolgálatban.
A Biblia tehát ennek a való életnek a leírása, ezzel foglalkozik. Feleségem mondta el, hogy mekkora élmény volt számára, amikor életében először megpillantotta Palesztina térképét. Azok a városok és falvak, amikről a Bibliában szó van, valóban rajta vannak a térképen, tehát a földgömbön is! A valóságban léteznek, vagy léteztek ezek a települések, ahogyan ezt a régészet minden kétséget kizáróan valóban fel is tárta. Alig van olyan bibliai hely, amelynek ma ne tudnók a pontos helyét, korát és történelmét.
Aztán, talán kevesen tudják, hogy a Bibliában kb. 70 azonosítható növényfaj, és 120 azonosítható állatfaj szerepel. Nem tudom, melyik ókori könyv az, amelyikben ilyen teljességgel benne van az élő világ! És hát persze, az ember-világ is. Az emberi életnek minden lehetséges helyzete, magasság és mélység, nagy tömegek, családi közösség, egyedüllét, egészség és betegség. Az élet csúcsai és nagy mélységei, az ember viszonya a láthatatlan világhoz, a másik emberhez, a természethez, az akkor élt, számon tartott népek, nyelvek – mindenféle emberi élethelyzetre találunk a Bibliában példát vagy tanítást.
A nem-keresztyén vallásokból hozzánk térők, elsősorban hinduisták, buddhisták mondják ezt el elsőszámú vallomásként, hogy ezt hiányolták, és ezt becsülik nagyon nagyra a keresztyénség megismerésében, hogy itt a valóságos földi életről van szó, valóságos történelmi események, itt élt emberek elhangzott szavainak dokumentumai a Biblia. Nem az ember elmélkedése Istenről, hanem olyan események és üzenetek, amelyeken keresztül Isten mutatkozott meg ennek a világnak, mint a mindenség Ura. Az ún. „való-világ show-k” az életnek egy hihetetlenül szűk, keskeny kis szeletkéjét mutatják be. Ez is benne van az életben, és a Biblia sem hallgat róla, de az élet mérhetetlenül több, mint a „való-világ show”-k szelete – és éppen az élet teljessége az, ami benne van a Bibliában.
A Biblia hitelességét sokan azon az alapon kérdőjelezték meg (inkább múlt időben kell ezt már mondanom), hogy egyetlen szerzőjének sem maradt fent a kézirata. De hadd mondjam el azt, hogy senki másnak sem maradt fent kézirata az ókorból. Sem az ókor nagyjainak, sem kicsinyeinek nem maradt fent eredeti írása, minden másolatokban maradt ránk. A másolatokat illetően pedig – talán kevesen tudják – az ókor nagyjainak, mondjuk Tacitus történetírónak, vagy Josephus Flavius történetírónak művei több száz, illetve ezer év távolságában készült másolatokban maradtak ránk. Tacitus „Annales” című művének első hat fejezete egyetlen példányban maradt ránk, kb. 750 évvel későbbi másolatban, mint ahogyan keletkezett, művének a középső fejezetei teljesen elvesztek, utolsó hat fejezete pedig megint egyetlen példányban maradt ránk, amely kb. ezer évvel későbbi a születésénél. A legjobban dokumentált irat a Biblián kívül Homérosz Íliásza, amely Kr. e. 800 körül keletkezett. Ebből 650 görög kézirat maradt fent, és ezzel ez a legjobban dokumentált ókori mű. Ezek mind másolatok, amik a keletkezés után kb. ezer évvel valók, tehát a Kr. 2.-3. századból származnak. Ez a 650 példány, mondom, rekord a Biblián kívüli művekből. Ha ezek után kimondjuk, hogy a Biblia hogy maradt ránk, talán el se hiszik a testvérek, de utána lehet nézni. Az Ószövetség legrégibb kéziratai a kumráni leletek, Krisztus korából. Tehát pár évtizeddel az utolsó ószövetségi könyvek születése után, a régiek után pedig pár évszázaddal. Krisztus korából vannak másolatok az Ószövetség irataiból – valamennyiből, Eszter könyvét kivéve. A „Nash Papírusz” a Tízparancsolatot és a „Halld Izráel!” hitvallást tartalmazza Kr. e. 150-ből. A Kr. u. 4. századból két nagy pergamen-kódex maradt ránk, amelyek majdnem az egész Bibliát tartalmazzák: az Ószövetség görög fordítását, és a teljes Újszövetséget – az ún. „Sinai Kódex” (Codex Sinaiticus) és az ún. Vatikáni Kódex (Codex Vaticanicus). Tehát a Kr. u.-i háromszázas évekből! A kétszázas évekből, amikor még nem pergamenre írtak, hanem a sokkal hamarabb szétfoszló papiruszra, számos, több tucatnyi kézirat maradt ránk. A 2. századból kb. 120-130 tájáról van egy tenyérnyi papirusz-töredékünk, amelyet a Manchester-i John Rylands Könyvtárban őriznek, elvileg bárki megnézheti. Ezen a tenyérnyi papirusz töredéken János evangéliuma 18. részének néhány verse olvasható, Jézus beszélgetése Pilátussal. Szó szerint egyezik az általunk ma is ismert többi kódexből átmásolt jánosi szöveggel. Tehát Kr. u. 120-ból! János evangéliumának ezt a töredékét Egyiptomban találták meg, az evangélium maga jelenlegi tudomásunk szerint Efézusban keletkezett, tehát onnan még el kellett jusson Egyiptomba. A János evangéliuma a századforduló táján, mint utolsó evangélium jött létre, melynél korábbiak a többiek. Olyankor keletkezett tehát, amikor még a kortársak közül nagyon sokan éltek, és hitelesíthették azt, ami az evangéliumban le van írva.
Az újszövetségi kéziratok száma, ami az első századokból ránk maradt, több mint 5600. Tehát, Homéroszból 650 maradt, és ez a rekord, viszont 5600-nál több görög újszövetségi iratot regisztráltak eddig, és folyamatosan kerül elő a többi. Ezek után megkérdezheti bárki, miért nem akarják akkor hitelesnek elfogadni a Bibliát, amely a való életről szól, és messze a legjobban dokumentált ókori irat? Miért van vele akkor annyi probléma? Nyilván azért, testvérek, mert a Biblia nem csak egyszerűen leírja ezt a „való világot” és nem csak sziporkázó emberi gondolatokat közöl, hanem „felől-nézetből” is láttatja azt. A Biblia Istentől ihletett írói a hétköznapi látókörön felül emelkedve Istentől sugalltan értékelik ezt a világot, és ez a „felülnézet” zavar nagyon sok embert. Már a Biblia idejében is zavarta, amikor Izráel királyait Istentől küldött próféták nem a kor szokásos módján magasztalták. Szinte valamennyi ókori király körül azt látjuk, hogy az udvari krónikások az éppen uralkodó királyról dicshimnuszokat zengnek, aki minden csatát megnyer, minden feladatot megold, akihez hasonló nincsen is. Ezzel szemben az Istentől ihletett próféták jól menő, sikeres akciókat és sokak által csodált, és esetleg a szövetségesek által megbecsült királyokat is kritizáltak, ha azok letértek Isten útjáról, ha Izráelt nem úgy kormányozták, ahogyan azt Isten választott népéhez illett volna. Ismerünk a Bibliából prófétai kritikát rengeteg király fölött, elképzelhetjük, hogy ezeket hogy hallgathatták. Milyen bosszúsággal, haraggal – és nem csodálkozhatunk azon, hogy a próféták közül nem egyet ki is végeztek. Hát ez az indulat később is megvolt.
Tehát megpróbálják a Bibliát „relativizálni”, megpróbálják elhallgatni ezeket a nyilvánvaló igazságokat azok, akik félnek szembesülni ezzel a felülnézettel – hogy az Istentől ihletett bibliai írók nem csak leírták a valóságot, hanem Isten szeméből nézve írják le, és ezzel megszólítják a „való világ” szereplőit, a mindenkori embert. Megszólítják, hogy vajon tetszik-e Istennek ez, amit csinálunk, vagy nem tetszik, s hogy Isten mit tanácsol ebben vagy abban a helyzetben. Isten a Biblián keresztül hozzászól ehhez a világhoz, és ez nagyon sok embert zavar. Nem akarnak ezzel a felülnézettel találkozni. Egyáltalán, hogy valaki az ember fölött van, ezt Ádám és Éva bűnesete óta nem akarjuk elfogadni. Az ember szeretne a világ ura lenni, csakhogy ezzel éppen az emberséglét veszíti el.
Hadd valljam meg ezt a meggyőződésemet, testvéreim, hogy az ember Isten igéje szerint két világ polgára. Úgy teremtett bennünk et Isten, hogy mindenestől részesei vagyunk ennek a látható, földi világnak, és testvérei a többi élőlénynek. Ugyanakkor van valami az emberben, ami a láthatatlan, mennyei világgal tud kapcsolatot tartani. Isten azt szeretné, ha mindkét világban otthon volnánk, és mivel így teremtett bennünket, az ember mennyei érdeklődését, mennyi „honvágyát” nem tudja kielégíteni e földi világnak semmi féle kínálata. Nem teszik jól, akik lemondanak erről a mennyei dimenzióról, és úgy akarnak teljes értékű emberi életet élni, hogy csak e látható, földi világ mindennapi dolgaiban keresik a boldogságot. Hadd mondja, hogy a Biblia nem ítéli el ezt a látható világot, mert ez is Isten teremtése, telis-tele örömforrásokkal! Isten ezt a látható világot csodálatosnak, a mai napig megfejthetetlennek, végére mehetetlennek teremtette. Ezt a világot szeretethetjük, mint ahogy Jézus is szerette, aki annyit beszélt a mezők liliomairól és az ég madarairól – aki otthon volt ebben a világban és szerette ezt a világot. És ezt a földi életét is szerette, és nem könnyen mondott le róla, éppen a böjti időben, a megáldoztatására készülve. De a Biblia tud arról, hogy az ember egy másik világ polgára is lehet. És éppen ebben teljesedik ki emberségünk, hogy nem csak a láthatókat, hanem a láthatatlanokat is érzékelhetjük, éppen az Isten kinyilatkoztatása révén. Az ember két világ polgára is, és ez nagyon sok kritikus helyzetben életmentő. Mert e földi életben sokszor beszorulunk, reménytelennek és megoldhatatlannak látjuk. Ma rengeteg olyan emberrel találkozom, akinek semmiféle jövőképe nincs. Talán jelene sincs, vegetál, létezik, van – de hogy miért, azt nem tudja. És nem tudom vigasztalni azzal, hogy lesz jobb, vagy nézzen egy kicsit jobban szét, és meg fogja találni, mennyi minden jó is van, ő most erre nem képes. Hanem azt villantom fel előtte, hogy ugyanakkor egy másik világ polgára is lehet. A hívő embernek kettős állampolgársága van. Egy másik ország polgárai is lehetünk ugyanakkor, amikor érzékeljük ezeket a nehézségeket körülöttünk. Abban a másik országban rend van, ott nincs hazugság, ott nincs beváltatlan ígéret, ott nem az alattvalókat küldik halálba a királyért, hanem a király adja életét a többiekért. Abban a másik világban igazság van, tisztaság, szeretet, jövő, örök élet. És ez a másik ország a te világod is lehet meg az enyém is, erről szól a Biblia. Miközben Istennek ezt a földi világát is ismerhetjük, szerethetjük, élvezhetjük, aközben egy másik világnak a polgárai is lehetünk.
Hát ezt a kettősséget mutatta be Isten a legtökéletesebben a testté lett igében, Jézus Krisztusban, aki a Biblia szíve. Őt hordta ki az Ószövetség választott népe, Izráel, és róla tesznek bizonyságot a kortársak, az apostolok az Újszövetségben. Ő van jelen Lelke által mindazok életében, akik őt befogadják. Ez a kettősség volt Jézus jellemzője, hogy ezt a földi életet tökéletesen megosztotta velünk, tudott éhezni, szomjazni, el tudott fáradni, rosszul esett neki a megvetés, az értetlenség, a rágalom. És nem volt könnyű az életét oltárra tenni. Jézus hozzánk hasonló emberi testben élt, és mind azt, ami ehhez az emberi élethez hozzátartozik, ismerte. És ezt a Biblia oly világosan tárja elénk – az ember Jézust! És ugyanakkor állandó kapcsolatban volt, zavartalan, páratlan kapcsolatban állt az Atyával, a mennyei Atyával! Állandó kapcsolata volt, mindig tudta, hogy az Atya most mit akar, mit üzen általa, most mi a tennivaló. Ennek az Atyának a kezére bízta magát, és ez az Atya hozta vissza húsvétkor az „Isten Bárányát”, immár dicsőséges, föltámadott testben. Ezt a kettősséget élték át és írták le az apostolok. Jézus ember, és követhető példa. Megért bennünket, könyörül rajtunk. És Jézus Isten, akinek tökéletes, korlátlan hatalma van, és akinek szeretetébe mindenki belefér.
Hát ezt a kettősséget „egyoldalúsították” a Kr.u. 2. századtól kezdve azok az ál-evangéliumok, amelyek gomba módra nőttek ki, s amelyek megpróbálták Jézust vagy ilyen ember által elgondolt, csuda-szentségnek, emberfeletti és „ember-telen” szentségnek feltüntetni, tele csodákkal, amelyek nem történtek meg, mások pedig megpróbálták őt lerángatni ide a földre, hogy csak ember legyen. És csináltak belőle természetgyógyászt – az esszénusok „Béke-evangéliuma”. Csináltak belőle nagy, okos tanítót, aki orákulumokat mondott – „Tamás-evangéliuma”. Csináltak belőle egy szerelmi kalandokra vágyó valakit – esetleg „Fülöp-evangéliuma”. „Júdás-evangéliuma” szerint Júdás volt az egyetlen, aki őt értette, és akivel Jézus szövetségre lépett a megváltás véghezviteléhez.
Testvérek, ezek az ál-evangéliumok, amiknek a száma hihetetlenül sok, több tucat, és ezeknek ma hol egyikét, hol másikát rángatják elő, dobják be a köztudatba, hogy „ezt figyeld, ez az igazi Jézus!” – ezek megfosztják Jézust ettől a titoktól, ettől a különös kettősségtől, hogy ő egyszerre volt ember és Isten, és meghív bennünket egy olyan emberi életre, ahol folyamatosan kapcsolatban lehetünk a másik világgal is. Arra hív meg bennünket, amire Isten teremtett. Egy emberhez méltó, igazi, boldog életre, amely független attól, hogy pillanatnyilag milyen egészségi állapotban van és milyen körülmények között folyik, boldog.
Igen, az evangéliumok, amelyek a Kr.u. 1. században a kortársaktól keletkeztek, őrzik ezt a titkot. A későbbiek ezt a kettősséget vagy így, vagy úgy mind megtagadják, nem ok nélkül maradtak ki a Bibliából az egyházatyák döntése szerint. Megkérdeztek egy világhírű embert, egy neves könyvkiadó fiát, mit tartana életében a legnagyobb szerencsétlenségnek. Kis gondolkodás után így felelt, azt, ha valóban lenne Isten. Sokak érzését, hozzáállását tükrözi ez a vélemény. Ne vessük meg – sajnáljuk. Félnek az élettől, az igazán teljes, „két-dimenziós”, két világban párhuzamosan folytatható, és az örökkévalóságban kiteljesedő emberi élettől. Kövessük azokat, akik Istennek ezt a megszólítását, ami a Bibliában hangzik felénk, különösen is Jézus Krisztusban, hittel fogadták.
Hinni nem „tudni” kell, mondta egy neves igehirdető fiatal koromban, hinni – merni kell! És ha valaki mer hinni, akkor megtapasztalja, hogy egy olyan fölfelé húzó erőtérbe kerül, egy olyan másik, „több-dimenziós” világba, ami az egész életét átminősíti.  János apostol, miután megírta evangéliumát (ő már ismerhette a másik három evangéliumot), megírta azokat a részleteket Jézus életéből, amikről azt gondolta, azokat feltétlenül tovább kell adni – nos, ő azt mondja evangéliuma végén, amint az előbb hallottuk, hogy még rengeteget írhatnék, de a világ se tudná befogadni a könyveket. Ami meg van írva ebben a könyvben, azért van megírva, hogy higgyétek, Jézus, a názáreti próféta a Krisztus, az Isten követe köztünk, és e hitben életetek legyen. Testvérek, ezzel zárom a prédikációmat én is. Ezt az igehirdetést azért mondtam el, hogy higgyétek, Jézus a Krisztus, az Isten küldötte, és e hitben életetek legyen. Ámen.
Úrvacsoraosztás

Kategória: Igehirdetések | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.