Igehirdetés 2011. május 8. Lovadi István
A boldogság
Lekció: Mt 5,1-12
Textus: Mt 5,12
„Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben.”
Imádkozzunk!
Urunk, olyan sok szép vesz körül bennünket, amikor idejöttünk és látjuk a tavaszi természetet, a nyíló virágokat, a fák zöldellését, a madarak énekét. Belecsodálkozunk, hogy valóban, ebben a bűnbe esett világban is mennyi szép van. Köszönjük ezt az éneket, amellyel téged dicsérhettünk. Jézus Krisztus, Mesterünk a te neved, oly csodálatos, hogy hallatára minden térd meghajol, és minden térd vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. Bárcsak mi is így lennénk itt, így hallgatnánk az igét, így tudnánk elcsendesedni előtted, így lenne belső örömünk és békességünk. Te vagy számunkra a legnagyobb, a legfontosabb, a legdicsőbb. Hálaadással köszönjük, hogy egybegyűjtöttél bennünket és itt lehetünk előtted. Könyörülj meg igehirdetőn és igehallgatókon Urunk, hogy amikor kinyitjuk a Szentírást, legyen üzenete a számunkra. Hassa át a Lélek, és hadd terjedjen az evangélium üzenete szívből szívbe, hitből hitbe. Engedd átélnünk a csodát Urunk, hogy itt vagy közöttünk, te magad vagy, aki szólsz hozzánk, beszélsz velünk, hogy amikor innen kimegyünk majd és holnap is egy új napot kezdhetünk, ha felvirrad ránk, ha kegyelmezel nekünk, beszélhess általunk is másoknak a te igédről. Köszönjük, hogy ha fáradtak is vagyunk testben, de eleveníts meg lélekben bennünket. Hadd pihenjünk meg itt a lábaidnál, miközben szeretnénk az egy szükséges dologra figyelni, a jó részt választani. Ámen.
Igehirdetés:
Bár tudjuk, hogy a hívő embert a mennyben jutalom várja, mégis gyakran keressük a boldogságot földi életünkben. Kisgyerekként láttam egy kalandfilmet, amelyben a boldogság kék madarát keresték, üldözték. Úgy tűnik, örök témája a boldogság keresése és értelmezése az embernek. A Bibliánkon is végigvonul már a Példabeszédek- és Zsoltárok könyvétől az evangéliumokon át egészen a Jelenések könyvéig: emlékezzünk például arra, hogy a Biblia éve jelmondata egy jelenések könyvi idézet volt: „boldog, aki olvassa”. Az ókorban a boldogmondás külön műfaj volt. Szónokok beszéltek róla, bölcsek kutatták, tanítók tanítottak róla. Nem véletlenül.
Hiszen mi is mind a boldogságunkat keressük. Hatalmas vágy van bennünk a boldogság után. Nem ezért ad-e jó érzést a filmek vége, a happy end, a megoldás? Amikor a káosz helyén békés öröm keletkezik? Ez lovagolják meg a reklámok is akkor, amikor csupa fiatal, mosolygós, gondtalan embert látunk bennük, bizonygatván, hogy az adott termék birtoklásával te magad is ilyen szép, karcsú és boldog leszel. Mintha mindenki igazából egy kis darab boldogságot kínálna. És pont azért hatnak, mert mindannyian happy endre vágyunk az életünkben is.
Számtalan emberi állásfoglalás létezik a boldogságról: Mert el is lehet bagatellizálni: a boldogság, az csak olyan álom… Vagy: a boldogság: minden percem – ami azért valljuk be, gyanús, hogy nem lehet igaz. Vagy kivetítjük egy dologra: majd ha munkát váltok, vagy párom lesz, vagy gyermekünk születik, akkor milyen boldogok leszünk. Pascal is úgy érzékelte, hogy „így sohasem élünk, csak azt reméljük, hogy élni fogunk és így az arra való készülésben, hogy boldogok leszünk, sohasem leszünk azok.”
Erről a boldogságról beszél itt Jézus. Készülődéséből látszik, hogy fontos dolgokat fog elmondani. Nem csak úgy elkezd beszélni menet közben, és nem csak a szűk tanítványi körnek mondja ezt a beszédet. A Genezáreti-tó partján vagyunk egy domboldalban, ahol letelepedett a Jézust követő tömeg. Amikor egy barátom Izraelben járt, meglátogatták azt a helyet, ahová valószínűsítik a hegyi beszéd elmondásának a helyét. Azt mesélte, hogy amikor a csónakból kiszálltak, hogy felgyalogoljanak azonnal kiderült, milyen jó a domboldal akusztikája. Fenn a hegyen emeltek egy épületet, amelynek az oldalára felírták a boldog-mondásokat. Arról számolt be, hogy még 500 méteres távolságban járhattak az egész épülettől, mégis kristálytisztán hallották a fent lévő turistacsoportnak a szavait.
1. Jézus itt nem csupán egy, de egy egész gyűjtemény boldog-mondást mond a hallgatóságának, ami teljesen egyedülálló az általunk ismert irodalomban. A görög eredeti boldogság szó elég sok mindent jelent, az egyszerű és profán szerencsétől az isteni áldásig. Magyarázók szerint többféle boldogságmondás típusról beszélhetünk: van olyan, ami csak olyan emberi bölcsesség, van, ami a vallásos életre vonatkozik, és van egy harmadik, amit itt Jézus is használ, ami az egész addigi tudás és bölcsesség kritizálása. Ma azt mondhatnánk, botrányt kelt azzal, hogy az eddigi felfogást – szegényről és gazdagról – átértelmezi.
Mert kiket hív boldognak Jézus: a lelki szegényeket, akik sírnak, a szelídeket, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, az irgalmasokat, a tiszta szívűeket, akik békét teremtenek, akiket az igazságért üldöznek, akiket gyaláznak.
Egy amerikai statisztika szerint éppen a jómódúak a boldogabbak a szegényebb társaiknál. Hát nem éppen ezekre a földi, materiális gondol az ember akkor, amikor boldogságról beszélünk? Jézus korában sem a szegényeket gondolták boldogoknak. Sőt, pont az ilyen emberekről gondolták, hogy nagyon messze vannak Istentől. Sőt, a fontosabb helyekről nagyrészt ki voltak tiltva. Pedig Jézus nem ugratja a sokaságot, még ha meghökkentő is, amit mond. Hogyan lehetnek mégis boldogok a szegények?
2. Amikor emberek, zarándokok jöttek a jeruzsálemi templomba, akkor a léviták feladata volt, hogy ne engedjék be azokat, akik nem méltóak, nem alkalmasak arra, hogy belépjenek. A szegényeket, megalázottakat nem engedték be. Voltak kérdésformulák, idézetek, amelyeket a bejönni vágyónak el kellett mondania, hogyha egy lévita kérdezte, ezzel bizonyította, hogy a vallásban járatos, mintegy hitvallást tett. Ezekhez a beengedő formulákhoz nagyon hasonlít a hegyi beszéd eme szakasza. És hogyha ezek a mondások Jézus szájából valóban beengedő formulák, akkor vajon hova máshova lehetne belépést szerezni általuk, ha nem a mennybe?
Ahogyan a templomba belépni vágyónak mintegy a hely alapelveiként az ószövetségi citátumokat kellett ismernie, úgy a mennybe belépni vágyónak Jézus ezen szavait kell ismernie.
Egy görög szertartás odáig elmegy, hogy az ember életében megszerzett alapigazságokat ilyen boldog-mondások formájában aranytáblácskákon a koporsóba is mellé teszik, mintegy emlékeztetőül, és segítségképpen a mennybemenetelhez.
Ezért fontos ezen a ponton kimondani, hogy Jézus itt nem az e világi boldogságra gondol. Mert ezen a világon ezek az ígéretek maradéktalanul nem valósulhatnak meg. Ezt nemcsak a beengedő formulák erősítik meg, de az is, hogy a boldog-mondások – a keretet alkotó első és az utolsó kivételével – jövő időben íródtak.
Valóságos, teljes boldogságot csak az üdvösségben lehet megtapasztalni. Akkor áll ugyanis helyre az a szoros kapcsolat, amelyre Isten teremtett bennünket önmagával. Akkor már nem választ el a bűn, sem tér, sem idő, együtt leszünk Istennel.
3. Azonban nem szabad, hogy ezt úgy értelmezzük, mint ahogy a középkorban tették. Akkor ugyanis a sok kényszerű adót, földesúri elnyomást támasztották alá azzal, hogy ezen a földön szenvedni kell ahhoz, hogy övék legyen a menny. Legyünk hát mi is mártírjai elnyomó rendszereknek, adjuk el mindenünket, legyünk így szegények és üldözöttek?
Egy alkalommal, mikor nagyon szegény, de mégis vidámnak tűnő határon túli testvérekkel beszélgettem, akkor kérdeztem tőlük, hogy hogyan lehet, hogy itt olyan sok a mosolygós és kedves ember. Az mondta az egyik kérdezett, hogy ez azért van, mert ők boldogok, ugyanis olyan szegénységben élnek, hogy minden napot csak úgy élhetnek túl, ha Isten aznap is könyörül rajtuk. Ők nem kiszolgáltatottságnak élik meg a helyzetet, hanem Istenre való ráutaltságként. Valami ilyesmit kell értenünk a szegénység alatt. No meg Jézus korában csak a gazdagabb embereknek volt módja arra, hogy például a szent tekercseket, iratokat tanulmányozzák, gyakorolják a kultuszt. A földművelő dolgos embernek csak az volt, amit az apja ráörökített, és amit ő is tovább ad. Ezért, noha a hit dolgaiban tudatlanok lehettek, mégis erős kapcsolat fűzte őket Istenhez, akinek rajtuk is napról-napra, évről-évre kellett könyörüljön ahhoz, hogy életben maradjanak. Ezért olyan nehéz a gazdagnak átjutni a tűfokán, bejutni a mennyországba. Mert nem éli meg napról napra, hogy Isten erőterében mennyire szegény gazdagsága ellenére. Nem veszi észre, hogy szükséges Isten gazdagságából részesülnie, csak markolja azt, amije van. Ezen a földön a legtöbb, amire törekedhetünk, az a szeretet. Itt ez a legtöbb, amivel a kapcsolatunk Isten és emberek felé szorosabbá válhat. Ezért a szeretet szerepel a nagy parancsolatban, mint minden más összefoglalása és hangsúlya: “Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.” Mert aki szeret, az például nem tudja elnézni mások nyomorát. Megindul rajta. Ha szeret az ember, akkor van, hogy sír másokért. Ha szeret, akkor lemond erejéről, agressziójáról és szelíddé lesz. Aki szeret, az éhezi azt, hogy az ő szeretteivel minden igazságosan menjen végbe. Aki szeret, annak a szíve tiszta, nincsenek rossz szándékai. Aki szeret, az békére és nem háborúságra törekszik. De aki szeret, azt sokszor bántják, mert szereteténél fogva kiszolgáltatottá válik. Őket, a szeretetteljeseket akarja beengedni Jézus a boldogságba. De hogyan éljük az itteni, földi életünket? Azt hiszem, erre a legadekvátabb válasz Páltól származik. „Úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél és úgy öklözök, mint aki nem levegőbe vág.” Egészen más lesz ez a földi életünk is, ha a célpontja, ha az értelme nem önmagán belül, hanem azon kívül található. Mint ahogy az élet is elnyeri az értelmét, amely nem önmaga körül forog, hanem célját másokért éli. Az öncélúság helyett céltudatosság. Ettől más a keresztyén élet. Fontos, hogy ne tévesszünk célt. Bár nem itt a földön, de létezik totális boldogság. Ne kössük viszont a boldogság reményét e földi dolgokhoz, legyen az vagyon, munka, párkapcsolat, család, vagy valamilyen elénk tűzött cél. A boldogságot az Istenkapcsolatunkban kell keresnünk és várnunk. Mert ha Pál találomra választ ki magának célpontokat, félő, hogy nem Isten országa irányába fut. Mi se hagyjuk magukat eltéríteni a nem látható céloktól láthatóak reményében!
Éljünk a földön szeretettel, hogy Isten országába, a boldogságba való belépésre méltónak találtassunk.
Azt a beteljesülést, amit keresünk, a hiányt, amit űzünk, azt ne próbáljuk behajtani a párunkon, a gyermekeinken, az emberi kapcsolatainkon, sem a teljesítményeinken, vagy státuszunkon. Mert az, amit hiányolsz, az a mennyben vár rád elkészítve. De ebből a vágyból erőt merítve harcolj, mint Pál. “Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”
Három dolgot vigyünk magunkkal: a mennyben vár bennünket elkészítve a boldogság. Jézus pont nem azokat hívja, várja és engedi be, mint a Léviták. A szeretet az, amit megélve eljuthatunk a mennyei boldogsághoz. Ámen.
Imádkozzunk!
Köszönjük neked, Urunk a Szentírásodat. Áldunk annak minden lelki üzenetéért. Áldunk téged azért, hogy van ezen a földön boldog élet. A bűneset után is készítettél az ember számára boldog életet.
Bocsásd meg, Urunk, hogy olyan sok szomorú ember van. Bocsásd meg, ha talán mi is szomorúak vagyunk sokszor, és nem ismertük még meg a boldogságot.
Köszönjük, hogy oly sok ige szól arról, hogy a boldogságnak mi a feltétele, útja, és mi lesz a következménye.
Kérünk, hadd gerjedjen vágy a szívünkben és sokak szívében a boldogság után, és kérünk, hogy tedd ezt a boldogságot oda sokak elé, mert el lehet érni.
Kérünk, áldd meg azokat, akiknek a lehetőségei beszűkültek. Kérünk betegeinkért, Urunk, akik öregség, betegség, elfáradás miatt nincsenek itt köztünk. Kérünk, légy erősítőjük, gyógyítójuk. Erősítsd őket abban, hogy végig megállják a nagy tusát, hogy célba jussanak, és majd eljussanak hozzád.
Kérünk, Urunk, mindazokért, akik gyászt hordoznak. Kérünk a gyermekekért, a fiatalokért, akik azt hiszik, boldogok, akiket becsapott az ördög, a Sátán, a világ, és azt hiszik, az a boldogság, amiben vannak, s egyszer majd elvétetik tőlük.
Kérünk, mindazokért, akik holnap munkába mennek, és mindenkiért, aki fél valamiért, aki előtt nehézségek, problémák vannak. Könyörülj meg, Urunk mindannyiunkon, hadd járjunk a te utadon és te légy számunkra az út, amelyen lelkünk a halálból életre jut, amely a mennybe vezet.
Légy áldott, Urunk, hogy ismerhetünk téged és hozzád tartozhatunk. Köszönjük ezt neked.
Ámen.
