A gyökér és az ágak

2006. július 16.
dr. P. Tóth Béla

A gyökér és az ágak

Lekció: Róma 11,13-29
Textus: Róma 11,16/b

“Ha a gyökér szent, az ágak is azok.”

Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk, köszönjük életadó szeretetedet, azt, hogy elgondoltad és megvalósítottad a csodát, amit mi nem is értünk, csak részesei vagyunk nap, mint nap, mint élő emberek. Értelmünk erőtlen és minden okoskodásunk hiábavaló, amikor az élet titkát kutatjuk, de azt tudjuk és hit által megismertük és ezért valljuk, hogy szándékod szerint az élet rendeltetése jó és dicsőséges. Szeretnénk részesülni újra ebben a hitben, ezért azt kérjük, add, hogy mai istentiszteletünk a te jobb megismerésedet szolgálja. Köszönjük a megújulás napját, a hetedik nap ajándékát, amit íme, azért adtál, hogy ezen veled találkozzunk és szívünk-lelkünk megfrissüljön. Köszönjük az elvégzett munkát, ami mögöttünk van és köszönjük a nyári pihenést, ha azt is adtál. Segíts most minket, hogy bűneinket letehessük, igédet megértsük és befogadjuk, és add nekünk megváltó Jézusunk Lelkét, áldott Szentlelkedet, aki által meg is tudjuk cselekedni. Hallgass meg minket imádságunkban és munkáld bennünk az új embert, akinek szíve saját kezed műve.

Ámen.

Igehirdetés

Isten üdvözítő szeretetében – így tudjuk a Bibliából – kiválasztotta magának Ábrahámot, Izsákot, Jákóbot és a belőlük fakadó népet, hogy egykor majd közülük hozza el a világ Megváltóját. Mi már ő rajta át, Jézuson át szemlélhetjük mind azt, ami az atyák és próféták világában történt, meg azt is, ami ma történik, még a saját életünket és sorsunkat is, de tudjuk, hogy a választott nép egyik, talán nagyobb része nem fogadta el Krisztust, és máig nem ő rajta át nézi a történelmet és a világot. Pál apostol sokat kesergett ezen, hiszen először ő is saját népéhez ment az evangéliummal, a Krisztusban megtalált üdvösséggel, de a visszautasítást látva egy idő után a pogányokhoz fordult. A Római levél egyik nagy fejezetében, a tizenegyedikben mégis ezzel a kérdéssel vívódik és hallottuk, milyen szép eredményre jut.

Azt mondja, hogy Izrael megkeményedése csak részben történt, amíg a pogányok teljessége bemegyen. Éppenséggel így lehetett az üdv a pogányoké is, emlékeztet rá az apostol, így jutott el hozzájuk, a választott nép “esete”, időleges megkeményedése révén, de ez nem lehet ok arra nézve, hogy az ágak, vagyis a népek közül üdvre jutott emberek kevélykedjenek a gyökér ellen, mert nem ők, nem az ágak hordozzák a gyökeret, hanem a gyökér az ágakat. És ha Isten a természet szerint szelíd olajfa ágainak nem kedvezett, mondja Pál, hanem hitetlenségük miatt kitördelte őket, Isten majd azoknak sem kedvez, akiket beoltott oda, ha hitetlenekké válnának – viszont azokat, akik nem maradnak hitetlenségben a kitördelt ágak közül, újra beolthatja oda. Így jut el az apostol ezekhez a szép mondatokhoz: ha az ő elvettetésük a világ üdvözülése, micsoda lesz a felvételük, hanemha az élet a halálból? És a másik szép mondat: Az evangéliumra nézve ugyan ellenségek – ti érettetek (!), de a kiválasztás tekintetében szeretettek az atyákért, mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ő elhívása.

Ezzel a hittel és ezzel a reménységgel kell néznünk ezt a kérdést. Alázattal, mert mi is beoltatott ágak vagyunk, és ugyanakkor imádkozó reménységgel is, hogy akikhez Jézus a legközelebb áll, hiszen közülük származott, ők is megismerjék azt az üdvöt és békességet, amit ő hozott ennek a világnak. Jól tesszük, ha lélekben követjük az apostol vívódását, elolvasva és komolyabban tanulmányozva ezt a fejezetet, mert nagyon nagy téma ez, ami megérdemli, hogy hitünk legtisztább magaslatain foglalkozzunk vele.

Ma csak egyetlen mondatot ragadunk ki belőle: Ha a gyökér szent, az ágak is azok. Azt mondhatnánk erről a mondatról, milyen szép természeti kép. Itt azonban sokkal többről van szó, mint egy költői vagy egy hatásos szónoki képről. Az apostol nem kevesebbet mond ezzel, mint hogy az egész létezés egyetlen nagy összetartozó, organikus valóság. Nem úgy áll tehát a dolog, hogy van a biológiai élet, a tenyészet, a szaporodás, a lét és fajfenntartás, aztán van fölötte valahol egy szellemi élet, a gondolatokkal és az erkölcsi és hit-igazságokkal, hogy aztán ez a kettő, élet és szellem kibékíthetetlenül harcban álljon egymással emberben és világban egyaránt, ahogyan azt a mai európai civilizáció sugallja, hanem eredeti rendje szerint minden, de minden olyan szép kibomlásban tartozik össze egymással, ahogyan a gyökérből kinő a törzs és azon ágak vannak.

Igen, ez lenne az eredeti világrend. Egy szép, egységes kifejlés, növekedés és nemesedés, de ebből mi emberek itt nagyon keveset látunk és a saját életünkben is sokkal több az ellentmondás, a szakadék, az ismeretlen homály, mintsem hogy ráismernénk ennek a képnek az igazára. Ezért is fontos, hogy most magunkat ennek a képnek a varázsába helyezzük és engedjük, hogy hasson ránk, alakítsa gondolatainkat és erkölcseinket. Vegyük komolyan, mert arról szól, hogy teremtőnk eredetileg egy olyan világot alkotott számunkra, amiben minden szépen a helyén volt, és ezért aztán az ember boldog sehogy másképpen nem lehet, ha csak meg nem találja ő maga is a helyét, és a világában is minden szépen a helyére, az őt megillető, a rangja szerint neki járó helyre nem kerül.

Ennek jegyében, ha az élő világ, az organikus rend világa a maga törvényeivel együtt érvényes a magasabb világok rendjére is, vagyis nincs két külön valóság, élet és szellem, hanem egyetlen egy valóság van, és nekünk azt tanácsos helyesen megismerni és hozzá tiszteletben is tartani, akkor nyugodtan meríthetünk néhány példát a növények világából is saját erkölcsi mivoltunk nemesedésére nézve.

Vegyük először azt, hogy bizonyos növények, és talán a legtöbb éppen ide tartozik, el tudnak lenni valahogy elegendő napfény nélkül, talán nem pusztulnak el, de virágot már nem hoznak. Ahhoz, hogy virágba boruljanak, ahhoz, hogy igazán éljenek, napfény is kell nekik. És pontosan így működik az emberélet is:valahogy lézengeni a világban, vegetálni mondjuk tudunk, de virágzó, boldog élethez a szeretet többlete is kell az ember életében. Szeretet nélkül csak őrjöngeni lehet, ahogyan azt mondani szokás, és valóban azért van olyan szomorú világ az emberek között, családokban és népek közt egyaránt, mert nincs szeretet.
Napfény nélkül pedig hogyan virágoznának a virágok?

És hogy egy lépéssel tovább vigyük ezt a témát, szeretet csak ott van, ahol tudnak az emberek kiengesztelődni, vagy ha kell, egymást is kiengesztelni. Aminek ellentéte az engesztelhetetlenség, a gyűlölet.

Az, hogy majd én rákényszerítelek téged a megalázkodásra szidalmakkal, esetleg bírósággal vagy éppen rakétákkal, tulajdonképpen egyre megy. Mert ahol nincs szeretet, ott nincs kiengesztelődésre való képesség sem, és ott nem virítanak a boldogság virágai. Van viszont évekig húzódó pereskedés, vannak lerombolt városok és vannak vértócsák a felrobbantott, ártatlan emberekkel teli vonatokban. Ugye, milyen jó lenne tanulnunk a növényektől? A növényektől, amiknek napfény kell, ha azt akarjuk, hogy virágozzanak.

Megint más tanulni valónk a növények világától, hogy életüknek megvan a maga ritmusa. Tavasz és ősz, éjszaka és nappal, születés és elmúlás, mind olyasmi, amit az élőlények magasabb erőknek engedve élnek meg, használnak fel és ez adja létük kereteit. Boldogan mi emberek is csak akkor élhetünk, ha a nálunk nagyobb rend törvényei adják ritmusunkat, mozgásunkat. A régi kínai hivatalnokokról, a hindu bráhmánokról és a görög, életszerető hősökről mondják, hogy határtalan boldogságot merítettek tevékenységeik ritmusából. Mintha azt mondanánk, hogy egy asszony látja a ház rendetlenségét, és bár sokat kell hajolgatnia, itt-ott még port is nyelnie, ha padlást vagy pincét tesz éppen rendbe, de azt mondja magának, itt a rend létrehozásának ideje, és ezért örömmel veszem még a nehézségeket is, mert létezésem ritmusa szerint most ennek van itt az ideje. Milyen kilátástalan dolog, ha valaki nem tudja, hogy az ő életében minek van itt az ideje! És milliók élnek ilyen lézengő, hevenyészett, ritmustalan életet. Pedig részesei lehetnének egy nagy áramlásnak, ahogyan azt szépen megfogalmazta egy külföldre szakadt hazánkfia. Aki a helyes úton jár, az ezt a nagy érzést kapja ajándékul. Rájön például arra, hogy neki magának is megértésre van szüksége, miért ne lenne hát ő is megértő a másik emberrel? Emberi helyzetünk, egymásra utaltságunk megköveteli tőlünk ezt a képességet. És egyetlen helyes lépésünkre egy nálunk magasabb világ törvényeinek engedelmeskedés harmóniája a válasz. Miért kellene hát leélni úgy az életünket, hogy sosem vagyunk benne igazán boldogok? Csak leljünk rá a ritmusra, amint a növények is engednek az úgynevezett környezetük hatásainak. Pedig valójában ők is egy magasabb világ törvényeinek engedelmeskednek. Mi emberek tudunk is erről, és szabadságunkban áll ezt keresni, vagy éppen semmibe is venni. Milyen boldog az ember, aki azt teszi, amit éppen akkor neki tennie kell – és mi az, ami ezt az érzést valamivel is pótolhatja?

Végül pedig egy valóban legmélyebb értelemben más világokra utaló üzenet a növények életrendje kapcsán: a gyökér, az igazi gyökér nem a testi valónkban, a vérszerinti hovatartozásunkban rejlik, hanem magában az örök, változhatatlan teremtő szeretetben, magában Istenben. Ha benne gyökerezünk, akkor valahogy jól alakulnak a dolgok. El tudjuk viselni egymást, fel tudjuk oldani a feszültségeket, helyére tudjuk tenni egymás hiányosságait, le tudunk számolni az irigységeinkkel, meg tudjuk szelídíteni a szenvedélyeinket. Nem leszünk talán makulátlanok, hiszen azért amíg csak élünk, mindig küzdeni kell, de ott a reménység, hogy megváltó Jézusunk egy olyan életet hozott nekünk, amely megváltott, helyére igazított élet, és ő maga lesz az, aki utoljára a mi porunk felett megáll.

Ha gyökér szent, az ágak is szentek. Ha imádságban fogant egy elhatározás, rajta lesz Isten Lelkének lehelete. Nem csak a mi igyekezetünk, esetleg nagyralátásunk nyomait viseli majd, vagy nem csak a mi kishitűségünk illata lengi körül, hanem az örök szereteté, ami semmi mással nem téveszthető össze. Hát ezért fontos, hogy miként születnek a döntéseink. Ha gyökér szent, az ágak is szentek.

Isten adjon nekünk sok örömet abban, hogy újra képesek lehetünk a szeretetre, virágoztassa ki általa körülöttünk az emberszíveket. Tanítson meg minket az élet helyes ritmusára, arra, hogy mindig éppen azt tegyük, amit elrendelt utunk szerint éppen tennünk kell, és arra, hogy ez valódi boldogsággal tölthet el meg minket. Végül pedig legyen hitünk újra abban gyökereznünk, akiben egyedül érdemes: akit nevezhetünk a világ világosságnak, nevezhetünk örök fundamentumnak, nevezhetünk igazi szőlőtőnek. Őhozzá szálljon most az ének:

Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem
Elrendelt utamat, minden parancsodat.
Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem
Szent igazságodat, szent igazságodat! (512,2)

Ámen.

Imádkozzunk!

Köszönjük Istenünk, hogy hűséges Isten vagy, hogy megbánhatatlanok a te ígéreteid. Azt kérjük tőled, taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. Hogy értsük és szeressük elrendelt utunkat, minden parancsodat. Tőled kérjük, hogy tegyél minket képessé újra a szeretetre, és virágoztasd ki ez által az emberszíveket körülöttünk. Taníts minket a helyes élet ritmusára, figyelni a te akaratodra, engedni törvényeidnek, jó szándékodnak, üdvözítő akaratodnak. És engedd azt is, hogy mindig újra benned keressük, Urunk, életünk forrását, hogy valóban az evangéliumban gyökerezzen minden gondolatunk és cselekedetünk. Köszönjük, hogy mind ez te általad lehetséges. Fogjad meg kezünket és vezess bennünket, hogy el ne tévelyedjünk erről az útról, és ha mégis ezt tennénk, intsél, feddjél, térítsél meg bennünket. Légy áldott azokért az engedelmes lelkekért, akiknek életpéldája messze világít, mert meghallották a te megszólító igédet és megváltoztatták életük irányát. Imádkozunk hozzád a világért, amelyben élünk, könyörülj rajtunk, az eltévedt embervilágon, homályban tévelygő embereken, akik nélküled mind csak egymás életét rongáljuk és a magunkét is elveszítjük. Kérjük, légy irgalmas hozzánk és adjál világos elméket, megszólítható szívű embereket, hogy tönkre ne tegyük ezt a csodálatos földet, amit nekünk adtál, hogy műveljük és őrizzük azt. Hallgasd meg imádságunkat, és legyen áldó szereteted családi otthonainkkal, beteg testvéreinkkel, azokkal, akiknek egyetlen reménysége a te kegyelmed. Így vezess bennünket és hallgasd meg a hozzád szálló imádságainkat.

Ámen.

Kategória: Igehirdetések, Kehely | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.