A hit személyes ügy – de több magánügynél, igazán így formálódunk személlyé, ez ad méltóságot, értelmet az életünknek.
A hit olyan ajándék, amiért felelősök vagyunk. A hitünk szerzője és beteljesítője is Jézus, de ettől mi még felelősek vagyunk. Rajtunk múlik, hogy hittel igent mondunk-e Isten hívására, és hogy hagyjuk-e kihűlni , ellaposodni hitünket, vagy pedig átéljük Isten újjáteremtő és megújító munkáját.
A mai kérdésünk az, hogy van-e célja a hitünknek? Kérdés ez, mert manapság minden csak ízlés és kedv kérdése. A hit is csak egy eszköz, amit ha akarom, a személyiségem fejlesztésére használom: “hogy megnyugodjak, hogy pozitív gondolatokkal és érzésekkel töltsem fel magam…” Vagy ha akarom értékes múzeumi tárgyként kirakom a falra otthon, hogy legyen miről anekdotázni, mesélni, hogy a családunkban ki-hogyan élte meg? “Amikor a nagyapám a papokkal borozott, ott dőlt el, hogy másnap a gyülekezet sírt vagy nevetett…”
A Zsidókhoz írt levél nem így látja a hitet. Nem használati tárgyként, hanem ösvényként tárja elénk, ami vezeti azt, aki elindult rajta.
Azért íródik ez a levél, hogy a nehéz helyzetben levő, elbizonytalanodott, csüggedő, félő keresztyéneket bátorítsa, intse, gyógyítsa: “föl ne add, el ne dobd hitedet, mert csak ez tart meg, csak ez vezet el a célig!”. Igen, van cél, ahová el akar vezetni az ige, az a beteljesedés, amit Isten elkészített a világ számára. (4:1-2)
A cél nem rajtunk múlik. A hit nem egy eszköz a mi kezünkben, hogy teljesebbé tegye az életünket, hanem út, ami Istenhez vezet, amin Isten vezet. Ahhoz, hogy ezt elfogadjuk, el kell engedjük a saját céljainkat, le kell mondjunk magunkról- különös módon így találunk igazán önmagunkra. Megtetted-e már ezt az első lépést? Megízlelted-e már azt az életet, amit nem te barkácsolsz össze, hanem amit Isten ajándékoz neked?
A 11. rész vége kettős értelemben bátorít minket erre: győztes-győztesek (32-35.v.) és vesztes-győztesek (35-40.v.) példái által.
A győztes-győztesek példája magától értetődően hat. Csupa siker történetet olvasunk, ami természetes módon vonz, mert ki ne szeretne a győztes focicsapatban focizni, a győztes pártra szavazni, a győztes vállalkozás jutalékából részt kapni? A hit győzteseinek is vonzó a példája- csak kettőt emelek ki a névsorból, Gedeont, és Dávidot. Más korban éltek, de mindkettejük története szabadságharccal kezdődik, mindketten győztes hadvezérek, példák. Gedeon történetét, taktikai győzelmét a katonai egyetemeken tanítják a mai napig, Dávid pedig “a király”, neve fogalom, maga a királyság. De példájuk nem egyszerűen a győzelem ízét adja, mert mindketten túl mutatnak önmagukon, Isten győzelmére.
Nem véletlen, hogy mindkettővel fiatalként, kicsiként, esélytelenként találkozunk a Bibliában. Gedeon például a barlangban csépel, mert retteg attól, hogy az ország megszállói elviszik “jó szokásuk szerint” a termést. Amikor az angyal “erős vitézként” szólítja meg (Bírák 6:12), az maga a paródia. Dávid hasonlóképpen gyerekként akar megküzdeni Góliáttal- köznevetség tárgyává lesz. Nem győzik ráaggatni a biztonsági felszereléseket, ami olyan jól sikerül, hogy meg sem tud mozdulni.
Nem véletlen ez a beállítás. Győzelmük nem a saját művük, hanem Isten győzelme.
Nagyságuk nem a saját kiválóságuk, hanem Isten nagysága. A béke amit elhoznak nem a saját tervük, hanem Isten terve, Isten békéje. Nem az önmegvalósítás példái ők, hanem a hit példái, akik kicsiségük, gyávaságuk, alkalmatlanságuk ellenére végig mennek hittel azon az ösvényen, amit Isten készített el nekik.
Lásd milyen hatalmas Isten! (33-35). Győzelmeik csak jelei Isten győzelmének, nagyságának. Példájuk mind csak bátorítás, hogy el ne térj, le ne maradj arról a győzelemről, amit Jézus aratott a kereszten a bűn és a halál felett. A hit ösvénye az életre vezet, arra az életre, amit Isten maga szerzett a feltámadás által. Van célja a hitnek? Igen, részesedni Isten életében: győzelmében és békességének teljességében. Ennek fényében lásd küzdelmeidet, ennek fényében lásd mindazt, ami téged fenyeget, elnyelni akar. Ki lenne nagyobb Jézusnál? Ki ragadhatna ki annak az Úrnak a kezéből, aki kész volt érted meghalni is, hogy vele élhess? Ne félj, csak higgy!
A vesztes-győztesek példája nem magától értetődően hat (35-40). Ha a hit valami önfejlesztő technika lenne, ha a hit a sikeres élet kulcsa lenne, ezek a példák nem lennének itt, csak mint elrettentő példák. De az ige nem azt mondja, hogy aki szenved, aki veszít, aki beteg, az kudarcot vallotta hitben, az hitetlen és ezért alkalmatlan. Nem, itt a vesztesek is pozitív példák. Igen, mert a hit célja nem a sikeres élet, hanem Isten ösvényén megmaradni és vele győzni. Ebben az értelemben vereség is lehet győzelem, ahogy Jézus keresztje, a halála ellenére győzelem volt.
Ezek a vesztes-győztes példák ugyanúgy Isten nagyságát és erejét tárják elénk! A szeretet kész minden áldozatra. A szeretet mindent el tud engedni, veszíteni, csak hogy azt az egyet, Isten szeretetét el ne veszítse, csak hogy abban az egy győzelemben, a végső győzelemben része legyen. 2Kor 12:9-10.
Az igazi veszély nem a vereség, hanem a keserűség. Zsid 12:12-15. Ne félj, Jézus a vereségeidben is megtart, lehet egy vereség, az alulmaradás is győzelem. Bátorítson az Ő példája, és a Szentlélek, a Vigasztaló, a Pártfogó példája!
Szentendre, 2018. 09. 09. Harmathy András
