A napba öltözött asszony

Igehirdetés 2009. augusztus 23.

A napba öltözött asszony

Lekció: jel. 12, 1-18

Textus: jel. 12,10-12

„Hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólalt a mennyben: Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert levettetett testvéreink vádolója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket. Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig.”

Imádkozzunk!

Istenünk, mi sok szükséget érezvén körülöttünk, segítséget kérni e szent helyre feljöttünk. Üres a kezünk, letettük a munkaeszközöket s azt kérjük, segíts megüresíteni szívünket is. Engedd, hogy lélekben eltávozzunk a sok hiábavalóságtól, a csalárd világtól, annak minden hamis ígéretétől, a káprázatoktól, amik megejtették már szívünket. Győzd le félelmeinket is, amik méltatlanok azokhoz, akik benned bíznak és nyisd meg fülünket hallani azt, amit te mondasz nekünk. Áldunk téged az igéért, amelyről tudjuk, hogy te magad mondod tiéidnek. Add most meg nekünk azt a mennyei szót, amely megtisztít, gyógyít és épít, és távoztass el a hirdetett igéből mindent, ami unalmas, önkényes, vagy ami közömbössé tesz. Megváltó Jézusunk áldozatában rejts el most minket, hogy megújulhasson a szívünk és éljünk. Ámen.

Igehirdetés

A Jelenések könyve telis-tele van szimbólumokkal, nehezen érthető képekkel, amiket mind meg kell fejteni, értelmezni kell valahogy. Vajon miért írták éppen így ezt a könyvet? A válasz egyszerű: amikor ez az irat született, az első század nyolcvanas-kilencvenes éveiben már a keresztyén-üldözések második hulláma zajlott. Nem csak vigasztalásról és buzdításról kellett gondoskodni, hanem arról is, hogy a keresztyén hitigazság ne kerüljön illetéktelen kezekbe, amelyek azt kiforgatják és felhasználják a hívek ellen. Az első üldözési hullám még Nero rettegett császársága idején jött az ötvenes-hatvanas években, a második pedig Domitianus idején, amikor a tartományi tisztviselők megpróbálták keresztülvinni, hogy a császárt a birodalom lakói mindenhol istenként tiszteljék. Ezekben az időkben napirenden volt, hogy a cirkuszi vadállatok elé vetették a keresztyéneket, ezért nagy szükség volt a hívek lelki, hitbeli erősítésére.

A Jelenések könyve mindenestől vigasztaló irat, amelynek lényegi üzenet az, hogy Isten országa, uralma Jézus eljöttével elkezdődött ebben a világban. Ez az uralom szilárd, Isten minden látszat ellenére is kézben tartja az eseményeket és lehet őbenne bízni. Ő azonban nem zárja ki, hanem megengedi a szenvedéseket, és ezért a híveknek a megkezdődött végidők retteneteiben, amik az idők múlásával csak fokozódni fognak, hűségesnek kell maradnia, amíg végül Isten majd új eget és új földet teremt, ahol a hűségesek elnyerik üdvösséges, végső helyüket a mennyben az ő közelében.

Sokan próbálták és próbálják ma is a világvége időpontját kiolvasni a Jelenések könyvéből, pedig a víziók eleve ellenállnak konkrét és pontos számítások végzésének, a hetes sorozatok pedig nem a végidők „menetrendjét” adják meg, hanem sokkal inkább művészi módon egybeszerkesztett fúgák, amik tulajdonképpen egy és ugyanazon témát variálják. Ez a téma az, hogy a világra, és magukra a hívekre is egyre nagyobb szenvedések várnak, de bármi jön is ránk el ebben az életben, érdemes Krisztusban való hitünkhöz, istengyermekségünkhöz hűségesnek maradni.

Mai igénk két fontos jelképpel beszél erről. A napba öltözött asszony az egyik, a sárkány a másik, és kettőjük küzdelmét látjuk magunk előtt. Az előbbi jelképet a középkor Máriára alkalmazta, ezért ma is sokszor látni őt bizonyos templomokban csillagkoronával a fején, holdsarlón állva, terhes asszonyként kiábrázolva. A Biblia egészének jelképrendszeréből kiindulva azonban a napba öltözött asszony nem más, mint Isten hűségeseinek népe, amely „megszüli” a Megváltót. Az asszony fején a tizenkét csillagból álló korona sem dekoráció, hanem Izrael tizenkét törzsére való utalás, ahogyan azt József álmában is láttuk, ahol a tizenkét csillag a tizenkét törzset jelentette. Ez az Újszövetségben azonban már nem a vérségi, nem a nemzetiségi értelemben vett népet, hanem a lelki családot, a Krisztusban való hitbeli összetartozást ábrázolta ki. Az „asszony” (II. Ján. 1!) szenvedései és pusztába menekülése azt jövendöli meg, hogy Isten népére nagy üldöztetések várnak, amik azonban csak 1260 napig, negyvenkét hónapig tartanak, ami pontosan három és fél évet jelent. Ez a szám azért fontos, mert a három és fél csak a fele a hétnek, a teljesség számának, vagyis a látomás szerint nem örökre tartó, nem végleges üldöztetések jönnek, hanem csak bizonyos ideig tartóak. Jól látható tehát, hogy miként rejtette a könyv szerzője itt például számokba a mondanivalóját, a vigasztalást és a hűségre, a kitartásra bíztatást.

A napba öltözött asszony tehát Isten népe, melyet üldöz a sárkány, az ősi kígyó, ami az Isten-ellenes erőket személyesíti meg (Zsolt. 74,13 és Ézs. 51,9). De nem tudja legyőzni őket, mert az „asszony” sas-szárnyakat kap, mint azok mindnyájan, akik az Úrban valóban bíznak (Ézs. 40,31), és még a föld is segít rajta, mert beissza az után küldött árvizet. Egy jó hír hangzik: Mihály arkangyal legyőzte a mennyben a sárkányt, amelynek így nincs ott helye többé. De egy rossz hír is van: a sárkány a földre vettetett, vagyis az embereknek még meg kell vele küzdeni, halálos ellenségükkel.

Ezek közepette hangzik a mennyből egy hatalmas hang szavával: „Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert levettetett testvéreink vádolója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket. Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig.”

Ez a kijelentés arról beszél, hogy már akkor is voltak Isten népe, a gyülekezet körében, akik győztek a sárkány felett – és ez az ige pontosan kezünkbe adja, hogyan győzhetünk mi is itt a földön a sárkány, azaz a Gonosz felett. Pedig, hogy komoly ellenfélről van szó, az nem vitás, mert életünkre törő, hatalmas szörnyről van szó, amelyet nem lehet félvállról venni. Hallottuk, farkának egyetlen suhintására lehull a csillagok egyharmada – vagyis nagyon erős, kozmikus hatalom a Gonosz! De emberölő volt kezdettől fogva, és amikor hazudik, a sajátjából szól, mert hazug és hazugság atyja, mondja róla Jézus (Ján. 8,44). Éppen hazugságaiban a legveszedelmesebb, mert nagyon jót ígér, olyanok lesztek, mint Isten (I. Móz. 3,4-5) –  és végül nagyon rosszat ad, mert még emberek sem tudunk lenni, ha félrevezethet minket. Valóban mindenestől életellenes erő.

Azt halljuk azonban róla, hogy a hűségesek legyőzték őt a Bárány vérével. Ez a legfontosabb üzenet, mert arról szól, hogy magunkban bizony kevesek vagyunk a Gonosz elleni harcban. „Erőnk magában mit sem ér, Mi csakhamar elesnénk” – mondja a reformáció nagy éneke, a 390. dicséret. „De küzd értünk a hős vezér, Kit Isten rendelt mellénk” – folytatja, ami pontosan így is van. Nincs az a szenvedélybetegség, lelki vagy emberi nyomorúság, aminek ne az lenne a legfontosabb gyógyszere: vissza az Úrhoz – vagyis a megtérés, a visszafordulás követelménye. Nem lehet győzni az életellenes erők felett úgy, hogy valaki közben távol van a Báránytól, azaz Jézustól. A vele való lelki közelség, az ő vele történő eggyé válás, az ő áldozatában való valóságos elrejtőzés a titka minden lelki megújulásnak. Ahol ez megtörténik, ott a gyógyulás már elkezdődött. „Nem erővel és nem hatalommal, hanem az én Lelkemmel” – olvassuk Zakariásnál (Zak. 4,6). A Zsoltárok könyvének legfontosabb üzenete pedig az, hogy „Nem nekünk Uram, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget!” (Zsolt. 115,1) – amit így lehet összefoglalni: nem én vagyok a fontos, hanem te, Uram. Ahol ezt valaki már ki tudja mondani, és komolyan is veszi, ott a legfontosabb dolog már megtörtént. Térjünk hát vissza megváltó Jézusunkhoz, tisztuljunk csak meg az ő vére által, azaz rendeljük alá lényünket, testünket-lelkünket és üdvünket az ő áldozatának, boruljunk csak oda megint újra a golgotai kereszt alá, és csodálkozva fogjuk tapasztalni, hogy minden elkezd megváltozni. Az emberek mindig módszereket keresnek, próbálják megtalálni a trükköket, amik enyhíthetik elrontott életük belső fájdalmát és ürességét, és ehhez-ahhoz folyamodnak – pedig egyetlen módszer és egyetlen igazi gyógyszer van, és ez Krisztus – a benne nekünk felkínált Isten-gyermekség. Akinek ez nem kell, annak még hosszú vargabetűket kell majd megtennie saját élete kanyargós ösvényein, amíg megtalálja a békesség forrását.

Aztán azt is halljuk azonban a mennyei szózatban a sárkányon győztes emberekről, hogy ők nem csak a Bárány vérével, hanem „bizonyságtételük igéjével” is aratták azt a győzelmet. Ami azt jelenti, hogy van itt valami emberi szavakkal is pontosan megfogalmazható tudás, ige, tartalom – vagyis nem csupán rejtett, belső, lelki történésekről van szó.  Sok helyen megvan az első lépés, a lelki odafordulás, a készenlét, az érzelmi ráhangolódás, de hiányzik az értelmes megfogalmazás, a szavakkal is pontosan körülírható tudás. Pedig a Bibliának még a neve is arról szól, hogy Ószövetség és Újszövetség, vagyis nem csak, hogy szavakba önthető tudásról, hanem jogi formulába, egyességbe, sőt írott szerződésbe is önthető tudásról van benne szó. Ezért kell olvasnunk a Bibliát rendületlenül, mert emberi gyarlóságunk és gyengeségünk miatt mi folyton elfelejtjük a jó szavakat, amiket Isten mondott már nekünk egyszer, és mi örömmel is fogadtuk, sőt elkezdtük ráépíteni az életünket. Az igére, a hirdetett és olvasott igére éppen olyan szükségünk van, mondja Kálvin, mint a testté lett igére, a Bárány Jézusra. A róla való tudásunk és lelki bizonyosságunk, belső elkötelezettségünk erősödik, ha jól olvassuk a Bibliát. Nehéz győzni lelki táplálkozás nélkül!  Diákkoromban egyszer elmentem nyáron egy gyárba dolgozni, ahol három műszakban a legnehezebb munkát kellett végezni. Azon vettem észre magamat, hogy támolygok, mert ugyanúgy táplálkoztam, mint amikor az iskolapadban ültem. Hozzá kellett kezdenem rendesen enni, mert ahhoz a munkához sokkal több fizikai erő kellett, mint a tanuláshoz. Ma is látok lelkiekben támolygó embereket, akiknek nagyon hiányzik az életéből a rendes táplálkozás. Pedig a feladat, az elvégzendő munka néha nagyon is emberes – már csak ilyen ez a földi élet. Jön egy próba, egy eddig nem volt élethelyzet, egy váratlan életfordulat – és ott a kérdés, most lesz-e erőm egyáltalán a helytálláshoz, vagy sem. Hát ezért győztek a hűségesek „bizonyságtételük igéjével”, mert megfogalmazták maguknak a hitüket, amit egész szívükkel vallani tudtak, és nem hagytak mindent „nyitva”, ami mainapság olyan divatos és „korszerű”. Azaz nem hagyták életük legfontosabb igazságait tisztázatlanul, felében-harmadában, maguknak és másoknak is megfogalmazatlanul, hanem egyességet kötöttek magukkal, azt kimondták, ha kellett mások füle hallatára is, és ahhoz valóban tartották is magukat. Hát erre van szüksége ma is sok embernek, sőt, valójában mindnyájunknak – hogy legyen egyértelmű személyes hitvallásunk, és éljünk is annak tartalma szerint. Akkor a homály elkezd kitérni előlünk, és derengeni kezd egy új világ partjának vonala, amint az  Colombus hajósai előtt is lehetett, amikor először megpillantották az új világot.

Végül még egy fontos feltétel a győzelemhez. A sárkányt úgy képes legyőzni a „napba öltözött asszony”, azaz Isten népe, hogy olyanokból állt, akik „nem kímélték életüket mind halálig”. Ez aztán végképp nem „módszer”, hanem egyszerű lelki komolyság és odaszánás. Ahogy némelyek képesek egész földi életüket egy hobbinak, vagy nem is ritkán akár egy káros szenvedélynek is odaszentelni, úgy lehetnek és vannak olyanok, akik „nem kímélik életüket mind halálig” – éspedig Isten országa ügyében. Itt tehát nem másról van szó, mint hogy a kényelemmel, a berendezkedettséggel, a jóléttel szemben, sőt, végső esetben, amint a mártírok példája száz számra mutatta, és magvetésnek bizonyult, még a fizikai életben maradással szemben is fontosabbnak bizonyult a hitből született alapállás. Jézus pontosan erre utalt, amikor arról beszélt, hogy Isten uralma alá, az ő „országába” csak minden erőnk megfeszítésével igyekezve lehet bejutni (Luk. 16,16). Előtte a törvényt és a prófétákat hirdették, de Keresztelő Jánostól kezdve másik korszak kezdődött, ahol már az egyéni odaszánás, leleményesség és a személyes hűségé lesz a döntő szó arra nézve, kinek milyen sors is jut.

Sok-sok életpélda volna itt felsorolható, végig, a hit hősei. De most csak maradjunk egynél, talán az egyik legegyszerűbbnél – amint emberek a jövendő generáció és hazájuk sorsa iránti odaszánással élnek, odahagyva a gyermektelen jólét kényelmét, és szívükbe és otthonukba fogadják azokat a kicsi jövevényeket, akiket az élő Isten, az élet Ura küld erre a világra. Ma országunkban családonként kevesebb, mint kettő jut belőlük, ezért elfogyatkozóban vagyunk, aminek egyetlen igazi oka az, hogy nincs hit. Mert sokkal nehezebb anyagi körülmények közt is sokkal több kis jövevénynek volt hely valamikor a magyar emberek szívében. Ilyen egyszerű, mindennapi síkon is megmutatható, hogy valaki „nem kíméli az életét”. De azzal is, ha tesz valaki az óvodásokért, iskolásokért, a jövendő életminőségért. Mert ma nem meghalni kell Jézusért – Istennek legyen hála, hanem elég őérte élni is.

Győzelem a sárkányon – a Bárány vérével, vagyis Jézus közelében élve, a bizonyságtétel igéjével, vagyis értelmes, pontos, emberi megfogalmazásokkal, amit magunk is komolyan veszünk és kimondunk – és szívbéli odaszánással, megvalósítással, amiben ha kell, magunkat sem kíméljük. Legyen  örömünk a sárkányon való mindennapi győzelmeinkben!

Ámen.

Imádkozzunk!

Urunk Jézus, áldunk téged, hogy győztél a kereszten érettünk és helyettünk is, és mi részesülhetünk a te győzelmedben. Köszönjük a közelséget, amit most megadtál nekünk, hogy egy testként, egy lelki családként lehettünk együtt hirdetett igéd körül. Áldunk a sákramentumokért, amikben látható módon is kiábrázolod, hogy szeretsz bennünket és számot tartasz ránk. Köszönjük a gyülekezet áldását és templomod áhítatát, hogy együtt is közel lehetünk hozzád. Légy áldott a bizonyságtétel igéjéért, amit te adsz a szívünkbe. Könyörülj rajtunk, hogy tarthassuk magunkat ahhoz, amit színed előtt megfogalmaztunk és kimondtunk. Segíts még teljesebb odaszánására, hogy ha kell, magunkat se kíméljük. Vegyél el tőlünk kényelmet, berendezkedettséget, önhittséget, mindent, ami akadályozza, hogy te vedd munkába életünket. Segíts minket, hogy a te győzelmeddel győzhessünk mi is. Ámen.

Kategória: Igehirdetések | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.