A rézből való emlékszög beverésekor
„Ő adott némelyeket… a Krisztus testének építésére.” (Ef 4,11-12)
Kedves frissen Érettségizettek,
Pár perc múlva magatok kalapáljátok be itt e kopjafába a monogramotokat viselő rézszöget, hogy ötven év múlva unokáitok is megkereshessék majd a gimnázium kertjében. Az elmúlt nyolc évben heti öt iskolai áhítaton vettetek részt, ami egy évben kétszáz, nyolc év alatt pedig ezerhatszáz áhítat. Ez a mostani így az ezerhatszáz-egyedik, valójában az utolsó. Már csak az érettségi eredményhirdetése és az esti bankett van hátra, aztán elválnak útjaink.
A vacsora, a terített asztal tehát a valódi befejezés. Megkoronázása mindannak, ami mögöttetek van, s amiről immár elmondhatjátok: Ez jó mulatság, férfimunka volt! Az ünnephez mindig hozzátartozik a terített asztal, legyen az lakodalmi vacsora, keresztelői ebéd vagy éppen temetési tor – és azt kívánom, hogy szép aranylakodalmatok legyen, ne három-négy házasságból kelljen majd összeraknotok a kerek ötven esztendőt. Tudjátok jól, hogy Megváltó Urunk Jézus is alapított egy asztaltársaságot, éspedig az úrvacsorát, amely közösségbe az egész emberiséget várta – ezért mondta tanítványainak, hogy tegyenek tanítványokká minden népeket. Európa ma meghasonlott ezzel a legalapvetőbb lelki gyökerével, hiszen parlamentje – többségi szavazattal – nem engedi az EU alkotmányában említeni a keresztyénséget, ahol ugyanakkor a görögségről és a felvilágosodásról szabad szólani. Schiller azonban, akinek verse ma az EU hivatalos himnusza, tehát eléggé európainak mondható, ezt mondja az Örömódában:
„Milliók ti, kart a karba!
Gyúljon csók az ajkakon!
Túl a csillagsátoron,
Él mindnyájunk édesatyja!”
Mi is ezt hisszük, ezt valljuk, s nektek is ezt tanítottuk nyolc év ezerhatszáz áhítatán át. Most sem mondunk mást: éljetek mindnyájunk Édesatyjához méltóan, legyetek Isten gyermekei. Ne hallgassatok azokra, akik ma olyan sokan azt mondják: Istent hiszem, de az egyház nem kell. Akik Őt valóban szeretik, azok egymással összetartoznak, azoknak egymást támogatniuk, segíteniük kell – ez az egyház, ez a Krisztus teste. Ezt a nagy összetartozást látta maga előtt Megváltónk, amikor a teljes embervilág számára asztaltársaságot alapított, magát adva hozzá kenyérként. Ne hiányozzatok vasárnaponta az ige köré összegyülekezők közül, sem az úrvacsorai közösségből, az Ő asztalától. Kevesebb ott a negyvenkilenc évesen infarktusban, ötvennyolc évesen agyvérzésben meghalt ember, ahol ezt megtartják. Legyetek derűs, boldog felnőttek, érjétek el kitűzött céljaitokat, és építsétek mindenkor a Krisztus testét, az egyházat. Isten áldjon és vezéreljen benneteket! Ámen.
