A sárkány legyőzése

2002. október 27.
dr. P. Tóth Béla

A sárkány legyőzése

Lekció: Jelenések 12: 1-12
Textus: Jelenések 12: 9

“És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget; levettetett a földre és vele együtt angyalai is levettettek.”

Imádkozzunk!

Istenünk, Hozzád száll az imádságunk, aki hozzáférhetetlen világosságban lakozol, hogy elmondjuk neked a köszönet szavait. Életünk minden ajándéka tőled való, az egészség és az erő, amivel napi feladatainkat végezhetjük, és tőled jönnek a belső erők is, a szeretet és a reménység erői. De te adod a próbákat is, amiket legtöbbször nem értünk és nem tudjuk, mi a célod hitünk megpróbálásával. Nem is tudunk dicsekedni színed előtt győzelmekkel, mert magunkban kevés az erőnk a helytálláshoz, ezért jövünk hozzád gyermeki bizodalommal. Te azt ígérted, hogy az erőtlen erejét megsokasítod, adj hát nekünk lelki megújulást. Kérjük és várjuk a tőled való igét, szenteld meg szívünket, szenteld meg szánkat, hogy emberi értelmünk is felfoghassa akaratodat és teljesebbé legyen életünk, mint eddig volt. Vedd el méltatlanságunkat, és Krisztusért küld közénk Szentlelkedet.

Ámen.

Igehirdetés

Ezen a héten többen is kérdezték a Biblia-olvasó testvérek közül, hogy kicsoda a Jelenések könyve “napba öltözött asszonya”, akinek születendő gyermekét a sárkány várja, hogy azonnal felfalhassa, amint megszületik. Ahogy olvastuk is, az asszony nem csak a napba van öltözve, hanem a hold sarlóján áll, és fején a tizenkét csillag a korona. Ezek ebben a látomásban a méltóság jelei, hiszen a nap ad éltető erőt mindennek a földön, ami csak él, a hold a maga változásaival nagyon is beleszól az emberi élet ritmusaiba, és a csillagok a rajtunk túli sorserők jelképei, amikkel mindenki küzd, de az asszonynak koronaként ékesítik a fejét.

Ragyogóan szép tehát a jelenség, ám az asszony vajúdik és szülési fájdalmában gyötrődve kiáltozik. Aki látott már szülő asszonyt, az tudja, hogy semmi túlzás nincs ebben a képben, mert a szülés nehéz és fájdalmas dolog. A látomásbeli asszony egy fiút fog szülni, éspedig olyan fiút, aki vasvesszővel terelgeti a népeket, ami a születendő Messiás, az igazi ember ószövetségi jelképe. Azt mondhatjuk tehát, hogy az igazi ember születésének vajúdását látjuk, és ezt az igazi embert az Isten népe kell megszülje. Ő a napba öltözött asszony, a hívők serege, az anyaszentegyház, Isten népe, aki folyamatosan vajúdik, hogy megszülje az igaz embert.

Nem csak a szülési fájdalmak, a vajúdás jelenti itt a kínt, hanem az is, hogy a sárkány odaáll, hogy amint az asszony szül, felfalja a gyermeket. Mert a gonosz erői nem akarják az igazi emberi életet, hanem azt akarják, hogy az mielőbb eltűnjön. Így volt ez az első igazi ember, Jézus megszületése idején, és így van ma is. Amint megszületett Jézus, azonnal ott volt Heródes gyermekgyilkossága, hogy ha lehet, elpusztítsa a csecsemőt. És vajon nem vár hasonló veszély minden frissen megszületett új hitre, minden megtért emberre, ifjúra és idősebbre egyaránt? Nem kétszeres erővel jelentkeznek-e a régi vágyak és kísértések, amint valaki újjászületik és magát valóban Isten királyi uralma alá akarja rendelni? Mert ahol igazi élet születik, ott az ilyen fajta élet ellensége azonnal ott terem, hogy ha lehet, ártson és pusztítson. A tolvaj nem egyébért jön, hanem hogy lopjon, öljön, és pusztítson, mondja Jézus a gonoszról.

I.

De maradjunk először magánál a szülésnél. Hosszú vajúdás előzte meg az elsőszülött fiú születését, hiszen ezerkétszáz éven át tartott az előkészület Jézus eljöttéig. Mennyi vajúdás, mennyi vergődés és gyötrelem volt ebben a történetben! Engedelmesség és bűn, odaszánás és kemény szív váltogatták egymást, volt pusztai vándorlás és jerikói falak leomlása, volt dávidi királyság és babiloni fogság, voltak vérontások és voltak próféták, akik megítélték a vérontásokat.

Ez a vajúdás nem csak a Bibliából ismerős Isten gyermekeinek, hanem a saját életükből is. Van imádság és igével élés, de van hát mögötti beszéd és mások megítélése is. Van adakozás és áldozat, de van önzés és nem egészen tiszta jövedelem is. Van templomi áhítat és dicséretmondás Istennek, de van dühünkben kimondott indulatszó és olykor még káromlás is. Nagyon nagy küzdelem tanúi és részesei vagyunk, mert a megszülető gyermek és a sárkány egyaránt itt van mibennünk. És ha már a gyermekről tudjuk, hogy az a bennünk megszülethető új élet, krisztusi élet, maga Krisztus, akkor nézzünk most szembe a sárkánnyal is.

Nem véletlen, hogy nem emberként ábrázolja a bibliai jelképvilág, mert mind annak az ellensége, ami emberi és ami minket igazán emberré tesz. Még állatnak sem ábrázolhatja a Biblia, hiszen az állatok nagyon szépen körülhatárolt világot képviselnek, hanem sárkányként, őskígyóként rajzolja meg, ami a képzeletünk számára az emberen túli, ismeretlen, démoni világot jelképezi, ahol minden veszedelmes és minden hatalmasabb nálunk. Amikor csodálkozunk és nem értjük a dolgokat, mert egy ember lelkében valahol örömöt jelent más gyermekeinek a rejtekhelyről való lelövöldözése, vagy amikor ártatlan embereknek kell meghalnia egy színházteremben bizonyos követelések miatt, akkor azt kell mondjuk, hogy egy ismeretlen élet ellenes erő dolgozik, aminek a természetét nem tudjuk átlátni és nem értjük. Ez a dolog sem nem emberi, hiszen méltatlan hozzánk, sem nem állati, hiszen még az állat is kizárólag táplálkozása céljából öl, ez valami egészen más kategória. Ezért ábrázolja a gonoszt sárkány formájában, számunkra a teremtett lények között nem létező alakban, mert olyan dolgokra is képes, ami messze túl van az emberi és az állati lehetőségeken.

És a sárkány még az ég angyalaival is tusakodni kezd, még azokat is meg akarja győzni, meg akarja rendíteni. Nem játékról van tehát szó, hanem az Isten ellenes valóságról, amellyel iszonyatos küzdelme van minden embernek is, mert a mi új életünket akarja felfalni, és ha lehet, akkor fizikailag is a vérünket akarja ontani.
Erről a küzdelemről csak annyit mondjunk, hogy senki ki nem kerülheti, a sárkány minden születendő igazi életre ott leselkedik. Aki nem küzd vele, azt nagy valószínűséggel már le is győzte. El tud ő altatni minket a képernyőn látható úgynevezett valósággal, sörösüveggel, pecabottal, szerencsejátékok ixelgetésével és még sok más módon is. De az igaz ember küzd és harcol, mindenek fölött a saját gyarlóságaival, a hitetlenségével és a megfáradásával, a szeretetlen, kemény szívével, ami mindnyájunkra jellemző és a titkos, csak minket jellemző, egyéni hitványságokkal, amiket talán a legtöbb ember észre sem vesz rajtunk, csak Isten előtt nyilvánvalók. A küzdelem tehát valami olyasmi, amit nem elkerülni kell, hanem megnyerni, mert aki nem küzdi a maga harcait, az valószínűleg félálomban van, és úgy lehet még a végítélet harsonáit is kétszer kell majd megfújni majd számára, hogy felébredjen. “Harcold meg a hitnek szép harcát!” – biztatja az apostol a fiatal Timóteust. És kinek nem kell megharcolnia, élet végéig újra és újra a hit szép harcát? Légy hív, mind halálig, és néked adom az életnek koronáját! Aki győz, örökségül nyer mindent. Soroljuk még? A Szentírás telis-tele van küzdő emberekkel. Még Urunk, Jézus Krisztus is vergődve küzdött az utolsó éjszakán, a veríték, mint vércseppek hullottak az arcáról!

Lehet, hogy bizonyos harcokat megnyertünk, amikkel már nem kell többet küzdenünk, de jön helyette más. Ilyen az emberi élet. Jaj annak, aki feladja, aki kitér előle, aki a vereségeit győzelmeknek akarja feltüntetni. Senki nem koronáztatik meg, csak az, aki betartja a szabályokat, aki szabályszerűen végigküzdi az előtte lévő küzdőteret.

II.

Milyen jó, hogy az asszony megszülte azt a gyermeket, aki vasvesszővel terelgeti a föld minden nemzetségét. Erről a dologról múlt időben beszél a Jelenések könyve, és mi is így gondolkodhatunk róla. A világ történelme más azóta, hogy Jézus megszületett. Nem azért, mert kevesebb a bűn, hanem azért, mert ő a döntő küzdelmet megharcolta előttünk és érettünk. Van egy győzelem, ami forrása lehet a mi győzelmeinknek. Az ő győzelméről úgy szól az ige, hogy az égből levettetett általa a gonosz. Jób idejében még ott volt, ott lehetett, vádolhatott és ronthatott, ma már nem lehet ott.
Akár milyen rettenetes dolgok történhetnek a földön, de az égből a gonosz levettetet, nincs ott többé. Jézus van ott, aki az Atya jobbján ül, és aki eljön hozzánk a Szentlélek és az ige által. Nincs két egyenrangú isten, egy jó meg egy rossz, csak egy Isten van, az Atya, és az a Krisztus, akinek adott minden hatalmat mennyen és földön.
Micsoda erőt adó evangélium! Győztes Urunk van, aki méltó arra, hogy kinyissa a sorskönyvek hét pecsétjét, aki legyőzte az őskígyót! Nem vagyunk egyedül iszonytató küzdelmeinkben, nem hagy minket magunkra a harcainkban, a mi oldalunkon áll! Még az is erőt és megnyugvást ad az embernek, ha a szomszéd házak nem üresek, ahol lakunk és ahol az éjszakát töltenie kell, akár ha csak egyetlen ember is lakik a szomszédban: ad valami biztonságot az ilyen gondolat. Ha bajban vagyok, tudok kitől segítséget kérni. Mennyivel több ennél ez a gondolat: olyan valakim van ott a mennyben, ahol az én életem sorsát is intézik, aki nagyon szeret engem, aki önmagát adta értem a kereszten és értem is imádkozott, amikor a kezét átszögezték. Ő megemlékezik az én formáltatásomról, és tudja, hogy porból lettem.
Még a kísértéseket is mind ismeri, amikkel szembe kell néznem hosszú földi életem alatt.
Semmi nem ismeretlen számára, amivel nekem meg kell küzdenem, ő ezekkel mind megküzdött, anélkül, hogy elbukott volna. Ezért hát az én küzdelmem sem reménytelen.

Kitartással fussátok meg az előttetek lévő küzdőtért, nézvén a hitnek fejedelmére és bevégzőjére, Krisztusra, aki nem törődött a gyalázattal, és örök üdvösség szerzője lett. Ő a mi győzedelmünk, ő a mi erőnk forrása. Őt keressük, hozzá közeledjünk, vele beszélgessünk, és lesz erőnk a győzelemhez.
Van győzelem a nagy küzdelemben! Nincs az ember veszteségre ítélve. Egyedül ugyan nem megy senkinek, még a legjobbak is megfáradnak és a legkülönbek is megbotlanak.
De levettetett az égből testvéreink vádlója, aki Isten előtt vádolta őket éjjel és nappal, Jézus levetette őt onnan. És az emberek közt immár ott vannak az övéi, akik legyőzték maguk is a sárkányt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével.

Senki magát megtisztítani nem tudja, egyedül a Bárány vére moshat meg minket. Ezzel annyi a dolgunk, hogy hittel elfogadjuk és örvendezzünk neki. De a győzelemnek nem csak kezdete van, amint a megtisztulás, a múlt lezárása Krisztusban megtisztulva kezdet – hanem folytatása is kell legyen. Ez az ige, a bizonyságtétel, mai szóval tanúskodás. E nélkül a nagy gőzelem is kárba mehet. Hány ilyen elvérzést lehet látni a láthatatlan, lelki harcmezőn! Valaki megtér, elindul szép hittel, de nem táplálkozik az igével, ami gyökeret verhetne őbenne, és a következő kanyarban elbukik, vereséget szenved, pedig szép kezdete volt a hitének.

Győzni csak a Bárány vérével és az igével együtt lehet. A kegyelem elfogadásával, mint kezdettel, ezt fejezi ki a Jézus vére, mint megtisztító erő, és az ige folyamatos étkezésével, ami a folytatás. Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, ami Isten szájából származik. A lelki éhenhalás nem látszik rajtunk kívülről, csak a türelmetlenségünk, az áldozni nem tudásunk, a helytállásban való gyengeségünk vall róla.
Azért van szükség a bizonyságtétel igéjére, mert az őskígyó levettetett ugyan az égből, nincs ott az Isten közelében, de annál inkább itt van a földön, ahol mi élünk, és még azt is tudjuk róla, hogy nagy haraggal végzi a maga élet ellenes, pusztító munkáját, mert tudja, hogy kevés ideje van. A háborúk legborzalmasabb része mindig a vége szokott lenni, amikor a vesztésre álló fél már tudja, hogy alig van ideje a végső letiportatásig: ilyenkor a legkegyetlenebbek a diktátorok és követőik, mert tudják, hogy kevés idejük van. A Gonosz is így van most jelen a földön.
Amikor megrontott fiatalokat látunk, akik nem csak használják, hanem terjesztik is a kábítószert, amikor primitív és mosdatlan nyelvű és lelkű emberek kerülnek oda a képernyőre, hogy mintát adjanak viselkedésből és életfelfogásból bámész tömegeknek, amikor a szerzés bármilyen eszközzel történik is, magától értetődő emberi igyekezetnek tekinthető, amit mindenki ért és elfogad, és amikor az erőszak egyetlen ellenszerének a még nagyobb és még hatásosabb erőszakot hirdetik meg, akkor azt kell mondjuk, hogy az ördög nagy haraggal végzi a maga munkáját, úgy, amint az a hatalmasság szokta, aki tudja, hogy nem sok ideje van hátra.

III.

Mi teheti számunkra mégis elfogadhatóvá az életet, mi jelentheti nekünk ebben a sötét képben a fénysugarat? Az, hogy mindnyájan kaptunk egy kis területet, ami a miénk. Egy lakást, egy munkahelyet, egy rokonsági kört, talán egy kertet is, barátokat, gyülekezetet. Egy kis területet, ahol a dolgok olyanok lehetnek, amilyenné mi tesszük őket. Nem biztos, hogy ez a kör jelentős, az is lehet, hogy összesen pár embert és néhány négyzetmétert érint, nem többet. De ez a kör a mi helyünk, ahol otthon lehetünk, ahol csinos rend uralkodhat és ahol minden nap egy kicsit többet adhatunk, mint amennyit kapunk. Ha az ember idáig eljut, hogy egy kicsit többet adjon, mint amennyit kap, már elérte az élete értelmét. Ahol még számolgatják, hogy nekem mennyit adtak, majd legfeljebb annyit adok én is, ott még az óember uralkodik.

Többet adni azonban csak az tud, akinek a szíve nyitva van fölfelé, hogy kapjon az Úrtól. Az ilyen megajándékozott embernek nem nehéz elnézőnek lenni ott, ahol mások már ordítanak, nem nehéz türelmes lenni, amikor valamit ki kell várni, nem nehéz felfedezni a jót még azokban is, akikben sokkal könnyebb a rosszat észrevenni, mert az ilyen ember mennyei többletekkel rendelkezik. Kapott, tehát tud adni.
Vigyázzunk hát életünk rendjére, hogy ki ne maradjunk az Isten ajándékaiból. Vegyük őket észre, sőt keressük meg őket: ott rejlenek a hívő emberek tanúságtételeiben, szavaiban és tetteiben, de még inkább ott rejlenek az Isten igéjében, ahogy most mi is megtalálhattuk azt, még a Jelenések könyve titkos jelképei közt is.
Nagyon fájt, amikor az Ember tragédiája előadásából kihagyták a záró mondatot: Ember küzdj, és bízva bízzál! Mert erre a biztatásra van leginkább szükségünk, nekünk, küzdő embereknek. Bíznunk, azaz hinnünk kell, hogy küzdelmünket fel ne adjuk, hanem hűségesen mind végig megharcoljuk, és bizonyosak legyünk abban, hogy aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.

Ámen

Imádkozzunk!

Urunk, köszönjük a bíztatást, amit az első keresztyéneknek adtál, és ami most minket is erősíthetett. Szükségünk van támogatásodra, mert saját magunktól nem telik a végső győzelemig való helytállás. Köszönjük, hogy ahol a mi erőnk véget ér, ott nem ér véget a tiéd.
Köszönjük, hogy igéd olyan nekünk e világban, mint a sötétben járó embernek a szövétnek.
Szeretnénk bekapcsolódni győzelmed erejébe, amivel a sárkányt is legyőzted. Add, hogy szárnyaid árnyékában menedéket találjunk, és a szükséges pillanatban segítséget leljünk, amikor a véghezvitelt nem találjuk. Imádkozunk vajúdó egyházadért, hogy a krisztusi ember megszülethessen annak ellenére, hogy a gonosznak ma is van még ereje a földön, sőt dühödt támadásaival kell szembenéznünk. Segíts minket egymást támogatni, az imádságban hűségesnek maradni és szent igéddel üdvösségünkre táplálkozni. Ámen