Kinél az igazság?

Igehirdetés 2011. augusztus 7.
Kinél az igazság?
Lekció: Jn 16,4-15
Textus: Jn 16,13
„…amikor azonban eljön az idő, az igazság Lelke elvezet titeket a teljes igazságra.”

Imádkozzunk!

Köszönjük Úr Jézus, ha ezt az éneket is imádságként mondhattuk már. Köszönjük, hogy ha máris itt volt a figyelmünk és kinyitottuk a szívünket is előtted. Megvalljuk, néha nehezen megy ez, annyi minden történik velünk és körülöttünk most is. Olyan sok minden zakatol már a fejünkben, a szívünkben. Mindenekelőtt ezt kérjük tőled alázatosan: segíts elcsendesedni. Adj nekünk külsőleg is csendet, és a szívünk mélyén is. Hadd álljon le most minden rohanás, hadd némuljon el minden zaj. Szeretnénk csak rád figyelni, hiszen oly nagy kiváltság az, amikor egy ilyen forró hét végén megnyugvást készítesz nekünk. Olyan ritkán ülünk lábaidhoz. Tedd ajándékká most ezt az órát. Egyedül te tudsz rólunk mindent, egyedül te tudod, mire van igazában szükségünk. Kérünk, ajándékozz meg mindnyájunkat. Adj nekünk tőled való tiszta gondolatokat, helyes döntéseket, sokszorozd meg fizikai erőnket. Ajándékozz meg minket olyan igével, ami a te szádból származik, amivel hitet tudsz támasztani szívünkben. Kemény harcot vív a hit és hitetlenség bennünk. Segítsd győzelemre a benned való hitet. Így álluk itt most, várva az igédre. Ajándékozd nekünk önmagadat. Ámen.

Igehirdetés

Igazságot akarunk! Mondhatjuk ezt egyöntetűen mindnyájan, mert olyan sok kérdésben úgy érezzük, hogy nem kaptuk meg, annyi sérelmet kell elszenvednünk. Már a kisgyerek is igazságért fut a felnőtthöz. Fontos kérdésekben az emberek felemelik a szavukat, hogy megkaphassák, megszerezzék, vagy ha lehet, úgy alakítsák az eseményeket, hogy a végső képben az igazság az ő oldalukon álljon. Ezért láthatjuk a világon, hogy olyan sok ember keresi az igazságot a testvérével szemben, miközben talán még a ravatalon a szülő, sőt olykor még csöndes szemtanúként, élve nézheti a gyermekei civakodását. Az egymást feljelentő szomszédok is tudják a maguk igazát. Ha valamilyen munka elkészül, vagy valamilyen értékes alkotás megszületik, és a sikert, ha más aratja le, akkor készen állunk az igazságtételre. Ahogyan az egyetemi évei alatt egy tudományos munkában résztvevő ember mondta: feljelenti, ha megjelenik a professzor könyve, amibe a szemináriumi munkákat, amiket tematikusan adott ki a diákoknak a maga neve alatt adja ki. Igazság kell!
Gyakran az igazság meg is kapható, hiszen az egyik fél, ha nem is mindig maradéktalanul, megkapja, megszerzi a maga igazát. De kinél az igazság: Karthágó vagy Róma, az Antant vagy a tengelyhatalmaknál? Nehéz eldönteni, hiszen az igazság szubjektív fogalom. De ahogy mondani szokás, a győztesek írják a történelmet. Ezt mi magunk is megszoktuk, hogy ilyen a világunk. Az igénk pedig arról beszél, hogy a Szentlélek leleplez dolgokat a világ előtt.

Mit ért a Szentírás világon? Nem a teremtett világot, ezt, amibe Isten annyi gyönyörű és csodálatos szépséget teremtett, pedig mi mindent megteszünk azért, hogy tönkretegyük. Nem erre a teremtett világra gondol itt. Ez a teremtett világ elbűvölő, ez szép, ez Isten alkotása. Amiről itt szó van, az a világnak a másik jelentése: az Isten-ellenes lelkület. Isten nélküli gondolkozás az, amit a Biblia szintén világnak nevez. Mondhatnánk azt is: az ember – Isten nélkül. Ahova jutott az ember, aki fellázadt Isten ellen. Az ember magában, magára hagyatva hihetetlenül öntelt, gőgös. Azt gondolja, bármit megoldhat, és kiderül: képtelen a legkisebb jóra is. Nem tud magán segíteni. Idegen befolyás alá került, sőt idegen uralom alá. Azért, hogy ez a befolyás alól szabaddá váljunk, nem lehet elégszer tudatosítani, hogy mivel állunk szemben.
Azonban ahogy szép énekünkben énekeljük, Ádám árváinak, maradékainak Jézus eltávozása után is szükséges támogatást kapni, hogy megérthessük az Ő munkájának igazi jelentőségét. Ezért küldi el Isten az ő lelkét, mint segítőt elsőként az akkor ott levő tanítványoknak, aki aztán itt is maradt mindmáig. Mert a lélek az, aki megerősít, bátorságot ad, tanít, és Krisztust valóságossá teszi a szemünkben, mint amilyen valaha volt. Ezért kell kérnünk nem csak most, de majd innen hazamenve is, hogy a Szentírás által elénk hozott kérdésekre adjon választ.

Tőle kell kérnünk, hogy maradéktalanul értesse meg velünk, hogy mi a bűn.
A bűn uralkodik az emberen, aki elszakadt Istentől. Az ördög azzal hitegette: ha otthagyod Istent, a magad ura leszel, és e helyett az ördögnek a rabszolgájává vált. Mert aki bűnt cselekszik, az a rabszolgája a bűnnek – mondja Jézus. Amikor tehát világot említ Jézus, akkor erre a Mindenható nélküli gondolkodásra, Teremtővel szembeszegülő lelkületre, és Isten nélkül magára maradt emberre gondol. Korokon és korszakokon átívelő tény, hogy bár Jézus méltó volt rá, hogy higgyenek benne és minden cselekedete is ezt támasztotta alá, sokan akkor sem és ma sem hittek és hisznek benne. Ebből indul ki minden bűn. Aki nem hiszi el, hogy Isten mindenható, az akarja maga megoldani az életét. Aki nem hiszi el, hogy Isten mindent kirendel, az szerzi meg magának bármi áron, amire szüksége van. Ezért akarja a testvér a testvére jussát, akár csak Káin. S, ha nem is lehet első sorba állítani a szomszédot, ha valamilye irigylésre méltó, ahogyan Úriással tette Dávid, hogy megszerezze a feleségét, de a feljelentés valamiféle elégtételt jelent számára. Mert az ilyen ember gyakran a bűntől gyötört háborgó lelkében nem tud elhinni másról sem semmilyen tisztességet, a jó dolgokban is rosszat lát. Így történt egy vidéki településen, hogy a templom nagyon régi toronyórája elromlott, fél évszázadon keresztül állt, amíg sikerült a gyülekezetnek megjavíttatni. Mechanikus szerkezet lévén naponta fel kell húzni és így huszonnégy órán keresztül harang ütéssel is jelzi az idő múlását. Aztán egyszer csak bíróságra idézték a lelkészt, mert egy szomszéd, aki sohasem járt templomba, feljelentette a gyülekezetet, hogy nem tud a harangtól pihenni. Azonban a tárgyaláson nem értette meg, hogy mit mond neki a bíró, mert annyira nagyot hallott.
A Szentlélek jelenléte a világban tehát a bizonyság a bűn jelenlétére, arra, hogy kevesen hiszünk Jézusban és belé vetett hitünk sem teljes, az sem tökéletes. Ha ismerjük is őt, csak rész igazságokat tudunk, megelégszünk sokkal kevesebbel, az elegendőnél, ezért van bennünk is annyi bosszankodás és békétlenség.

Mi az igazság?
Ezt olyan sok dologban szeretnénk tudni, a közéletben például, de a fontos ügyek anyagait 60-80 évre titkosítják. Mert fontosabb a világ fejedelmének, hogy más titkok után sóvárogjunk, sem, hogy az igazán fontos, az életünket érintő kérdésről beszéljünk, gondolkodjunk. Ez a világ mindig kibújik az igazság elől. Szépíti a valóságot, mellébeszél, mentegetőzik, ez Isten nélküli gondolkozásra jellemző, a világra, amiben mi is mindnyájan felnőttünk, vagy talán még most is benne vagyunk. A Szentlélek kizökkent ebből, és azt mondja: ez a valóság. Az Ő áldott munkája: leleplez, fedd, int, érvekkel megcáfol és megítél, aztán felállítja a helyes diagnózist. Így készíti sorozatosan az alkalmakat, azokat a pillanatokat, amikor Isten felé akarja fordítani a figyelmünket. És a megfelelő pillanatban, ahogyan az alapigénkben elhangzott: „amikor azonban eljön az idő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra.” Ami Jézus szájából így hangzott: „az igazság az, hogy én az Atyához megyek”. Annyit jelent, hogy minden, amit a mi mesterünk az ittléte alatt mondott, az a valóság. Tényleg van Mennyország, tényleg helyet készít ott számunkra. Amíg itt járt, addig pedig teljes egészében tapasztalta azt, hogy mit jelent nekünk embernek lenni.
Ő is megtanulta, milyen ez a világ, milyen az a lelkület, amely Isten-ellenes, az a gondolkodás, amely nélkülözi Istent. Ez a világ ölte Őt meg. De az igazság az, hogy Ő ezt miattunk vállalta, és tudja, hogy az övéi ebben a világban kell, hogy éljenek. Nem azt kérte, hogy vegye ki az Atya őket, vegyen ki minket a világból, hanem, hogy őrizzen meg a gonosztól. Vagyis, őrizzen meg attól, hogy világgá váljunk mi is, hogy visszavilágiasodjunk, ahonnan már kihívott minket. Azt mondja: a Szentlélek leleplezi és megítéli ezt a világot.

Mi az ítélet?
Ki e világnak a fejedelme? Következetesen így nevezi az ördögöt, a Sátánt a Szentírás, s maga Jézus is olykor így hívja.
Ő Istennek, az embernek, az életnek a legveszedelmesebb ellensége, minden jónak a pusztítója. Íme, most Jézus azzal búcsúzik a tanítványaitól: el ne felejtsétek, hogy ez az ősi nagy ellenség legyőzetett. Ő győztes hadvezérként megy vissza a maga isteni létformájába. Beteljesedett az, amit mindjárt a bűneset után ígért Isten a tőle elszakadt embernek: az asszony magva a kígyó fejére tapos majd. Amikor Jézus nagypénteken kimondta: elvégeztetett, akkor győzte le a világ fejedelmét.
De utána is kellemetlenkedhet még. Krisztus második eljöveteléig sok kellemetlenséget okoz az ördög Isten népének. Az a célja, hogy maga köré vonjon mindannyiunkat és osztozkodjunk az őt megillető büntetésben, ezért igyekszik újból és újból belépni az életünkbe. Ezért nem látjuk tisztán az igazságot, mert a fél igazságaival, a jelszavaival, amit generációról generációra belecsöpögtet az életünkbe és a tudatunkba elleplezi azt. Trendek, izmusok hatják át az életünket, mind-mind valami izgalmasat ígérve, s közben újabb és újabb szemüveget, vagy szűrőt tesznek a szemünk elé, amely által egyre homályosabban és egyre kevesebbet látunk. A Sátánt másként vádlónak is szokás nevezni, mert minél mélyebbre húzza az embert, annál inkább vádolja is. Az a célja, hogy minél több emberről mondhassa el azt, hogy nem ismeri fel a teremtőjét, nem ismeri fel az isteni rendet, nem ismeri fel a megváltóját. Aztán amikor a bajba került ember viszonya Istennel teljes káoszban van, akkor haragítja össze a saját testvérével, akkor tűzi ki számára célként a mértéktelenséget, a lélektelenséget. Aki pedig ítélet alatt van, az a kárhozattal néz szembe.
Ezért küldte el Isten az ő Lelkét szeretetből, hogy miután Jézus a lokális munkájából felment a menybe, akkor is legyen, aki szelíden figyelmeztet, immáron a világon mindenkit, hogy van más választás: lehet ítélet nélkül élni!

Tehát a Szentlélek első munkája, hogy megítél a bűn tekintetében, és kihívogat a bűnből. Aki hisz Jézusban, az kiszabadul. A másik munkája, hogy megfeddi és megítéli ezt a világot igazság tekintetében, hogy Jézus az Atyához megy, hogy az Ő isteni létformájában jár közben értünk, s így számíthatunk rá. Vagyis, hogy Ő valóban Isten – egyebek közt ez is bizonyítja ezt. Harmadszor: nem kell rettegnünk az ősi ellenségtől. Komolyan kell venni, de Jézus közelében védve vagyunk. Ez a legfontosabb, hogy az Ő közelében maradjunk minden nehéz időkben. Ámen.

Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus, bocsásd meg, a hitetlenségünket. Szabadíts meg minket a világ urának hatalma alól. Szeretnénk azt komolyan venni, amit te mondasz önmagadról, s amit az Atya mondott rólad. Engedd, hogy egyre jobban megismerjünk téged és így higgyünk benned.
Köszönjük, hogy minket is hívogatsz kifelé a világias gondolkozásunkból, szokásainkból, időbeosztásunkból, vádaskodásainkból, békétlenségeinkből, időtékozlásunkból, költekezésünkből. Segíts Lelked támogatásával, ha egy döntést meghoztunk melletted.
Kérünk, Urunk, teremts rendet az életünkben. A világi rendetlenségből hadd tudjunk megtérni igazán hozzád, és te legyél Úr az életünk minden területén. A gondolatainkat, az elhatározásainkat, a cselekedeteinket is te irányítsd. Segíts, hogy tudjunk szüntelenül reád nézni, a dicsőséges, győzelmes Úrra, aki öröktől fogva mindörökké Isten vagy. Kérünk, adj nekünk győzelmet az ördög sokféle ravaszsága felett. Nagy az ő ravaszsága, és kicsi a mi erőnk. Segíts veled győzelmet aratni. Olyan könnyen áldozatául esünk, Urunk, még mindig. Kérünk, adj erőt a ránk bízott feladataink elvégzéséhez. Ajándékozz meg minket olyan csenddel a héten, amikor eléd állhatunk, és te rámutathatsz a bűneinkre és a te igazságodra. Ámen.

Kategória: Igehirdetések | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.