2005. május 22. (Etyek)
dr. P. Tóth Béla
A Szentháromság titka
Lekció: Apostolok Cselekedetei 4,21-35
Textus: Apostolok Cselekedetei 4,31
“Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét.”
Imádkozzunk!
Örökkévaló Isten, mennyei Édesatyánk, mindent tőled kaptunk, amink van és a te ajándékod ez a szép napfényes vasárnap délelőtt is. Köszönjük a gyülekezet közösségét, az ígéretet, amit azoknak adtál, akik a te nevedben gyűlnek össze. Köszönjük a találkozást a két gyülekezet között és azt kérjük most tőled, hogy hadd töltsünk áldott időt a te igéd körül. Fogadd kedvesen áhítatunkat, a szívbéli csendet és alázatot, amit felhasználhatsz épülésünkre. Taníts minket Krisztus Urunk követésére és az ő nevében kérjük, töltsd ki ránk is áldott Szentlelkedet.
Ámen
Igehirdetés
A mai nap, pünkösd utáni vasárnapunk neve Szentháromság-vasárnap. Azért kapta ezt a nevet, mert az adventben megkezdődött egyházi év ünnepei sorra-rendre végigvezettek minket az üdvtörténet egész folyamatán, és mostanra mintegy készen van ez a szemléltető oktatás. Adventben az Atyáról gondolkodhattunk, aki a világ teremtése óta szeret bennünket és készítgeti jövőnket, mi pedig várjuk az ő kijelentését. Aztán a Fiúról szóltak az ünnepek. A karácsony, a virágvasárnap, a nagypéntek és a húsvét mind-mind az ő titkára emlékeztetett, tanításaira, szenvedésére és halálára, majd feltámadására, egészen addig, amíg áldozócsütörtökön átmegy a látható világból a láthatatlan, mennyei világba. Végül pedig mind ezek végeztével, egy hete a pünkösdben a Szentlélek eljöttéről hallottunk, és így együtt van már az Atya-Fiú-Szentlélek Istenről, a Szentháromságról való egész tudásunk, annak minden számunkra megmutatkozó képe és igei üzenete.
De vajon tényleg tudjuk-e, kicsoda a Szentháromság? Nem helyesebb-e, ha úgy fogalmazunk, hogy ez a vasárnap arra való, hogy még inkább leboruljunk a Szentháromság titka előtt, hiszen az Örökkévaló egész kijelentésének lényegéről van szó, Isten titkának mintegy a velejéről, azt is mondhatnánk, “kvint essenciájáról”!
Bizony, titok a Szentháromság, amely titkot egy egész földi élet is rövid igazán megismerni, de külön ajándéka Istennek, hogy erre a napra egy olyan igeszakaszt jelölt ki vasárnapi olvasmányunkul, amelyben az Atyáról is, a Fiúról és a Szentlélekről is szó van.
Így hát egészen Szentháromság vasárnapi ez az ige, és még az is külön szép, hogy éppen egy találkozásról van szó benne, ahogy most is éppen két gyülekezet tagjai találkoznak ebben a templomban itt Etyeken, a szentendrei és az etyeki hívek.
Ott és akkor Péter és János a vizsgálati fogságból szabadulnak éppen, ahonnét megfenyegetve engedték ki őket a főpapok, hogy ne tanítsanak többé a Jézus nevében, ők pedig ezek után találkoznak övéikkel, a tanítvány-társakkal. Csupa öröm és csupa imádság ez a találkozás, igazán méltó Isten népéhez, azokhoz, akik szeretik Istent és követik az ő Fiát, Jézust. Merítsünk most mi is erőt és bíztatást magunknak ebből a találkozásból.
Először is elbeszélik a fogságból szabadultak, hogy mi történt velük. De nem csak úgy, ahogyan mi is szoktunk egymásnak beszámolni megtörtént dolgokról, hanem úgy, hogy mindjárt beleállítják a történteket Isten népének történetébe, az üdvtörténetbe. Azért fontos ez, mert így mindennek egészen más lesz már a jelentése. A tanítványok például örvendeztek azon, amikor megvesszőzték őket, de nem azért, mert az valami kellemes dolog lett volna, hanem azért, hogy méltóvá tétettek arra, hogy szenvedjenek a Jézus nevéért.
Ugyanígy a mi történeteink is azonnal más jelentést kapnak, amint beleállítjuk őket Isten nagy történelmébe, az üdvtörténetbe, azokba a távlatokba, ahol ő akar elérni velünk valamit, ahol ő vár tőlünk lelki növekedést és nemesedést.
Legyen ezért ennek a vasárnapnak első üzenete ez: állítsuk csak be mindnyájan életünk izgalmas vagy éppen gyötrelmes történeteit Isten üdvtervének történelmébe, és mindjárt más lesz a jelentése egy sereg dolognak.
A megpróbáltatásról kiderülhet, hogy éppen javunkat szolgálta, a nyereségről, vagy arról, amiről azt gondoltuk, hogy nyereség, kiderülhet, hogy szégyenletes zsákmány, rablott holmi, valami olyasmi, ami nem járt nekünk, ezért lett a vége keserű. És még átértékelődhet egy jó pár dolog. Csak álljunk oda Isten elé, vele beszéljük meg, mi is történt valójában. Ne hagyjuk ki őt a történeteinkből, hanem figyeljünk arra, mit is akart ő, vagy éppen most, ma mit akar velünk, és akkor a megtörtént dolgok meg nem változnak ugyan, de egészen más lesz a jelentésük, mint eddig volt számunkra.
Az a történelem-ismétlés, amiről az előbb hallottunk, imádságban történt. Milyen különös, hogy ezek szerint nem csak kérni, bűneinkről számot adni vagy éppen hálát adni lehet imádságban, hanem történelmet átismételni is, megtörtént dolgokat elmesélni is! Azt hiszem, érdemes megtanulni ezt a fajta imádságot. Ők a világ teremtésétől kezdik, és Dávidon át Jézusig érkeznek – így fogalmazzák újra maguknak a történelmet, ami megtelik nagyszerű jelentéssel. Ez az imádkozva történelmet-átismétlés nagyon fontos dolog, mert így kerülhet a helyére sok olyasmi, amit eddig nem tudtunk igazán a helyére tenni, és így kaphat az ember újra erőt a küldetéshez is, amihez nem lenne magától ereje.
Amint könyörögtek, megrendült a hely, ahol együtt voltak. Lehetett ez egy valóságos földrengés is, de éppen olyan lehetséges az is, hogy az ő szívükben rendültek meg annyira a dolgok, hogy még a ház is belerázkódott abba, ami bennük történt. Mert ezek az emberek itt megteltek Szentlélekkel, és az a világon a legnagyobb dolog. A Szentlélek a jelenlévő Isten. Az Atya: Isten felettünk. A Fiú: Isten értünk. És a Szentlékek pedig Isten bennünk. Micsoda megrázó tapasztalás, amikor ő eljön és betölt egy emberi szívet! Itt pedig nem csak egy ember, hanem egy egész közösség telt el Szentlélekkel; ők tehát nem csak egymással találkoztak ott, ez is jó dolog volt, hanem magával Istennel! Szívből kívánom, hogy a két gyülekezet találkozása ma is ilyen többlettel járjon, hogy mi itt nem csak egymással találkozunk, de Isten Szentlelkével is. Ahol imádkozva, Isten előtt mondják el a történteket, amint itt a tanítványok is tették, ott eljöhet a Lélek, az égi tűz és erőt és hitet ad az embereknek. Érdekes és fontos megjegyezni, hogy a Szentlélek áldása mindig közösségben adatott, soha sem egyetlen embernek külön, egy magános szobában. Becsüljük meg jobban a közösséget, mert ott eljöhet hozzánk a Lélek!
Végül még egy fontos mozzanat: a Szentlélek nem öncélúan adatik. Nem csak arra való, hogy belül valaki boldogabb legyen, vagy nyugodtabb, vagy békésebb: ezek mind fontosak ugyan, de mégis mellékesek ahhoz képest, hogy akik ott megteltek Szentlélekkel, azoknak lett bátorsága szólni az Isten igéjét, hirdetni Jézust. Hiszem és vallom, hogy a világnak ma is ő hozhat békességet, ő adja a reményt, benne van a jövő. “Aki szégyelli az én nevemet e gonosz és parázna nemzetség előtt, annak én is szégyelleni fogom nevét az én mennyei Atyám előtt” – ezt ő maga mondta. Ezért, aki vette a Szentlélek áldását, az merjen róla szólni az embereknek, ne szégyellje az ő nevét az emberek előtt. Ne legyünk olyan nagyon szégyellősek, amikor a hitünkről van szó! A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által.
Az első keresztyének közt olyan átütő erejű volt a Szentlélek jelenvalósága, hogy nem számított a vagyon, a ház, a föld, ha valaki szükséget látott, eladták, hogy tudjanak segíteni egymáson. Ilyen lelkület csak ott terem meg, ahol mernek beszélni Jézusról és a benne kapott új élet öröméről, békességéről, többletéről. Ma egyre önzőbb a világ, egyre fontosabbak az anyagiak mindenkinek, pedig ebben eddig sem volt hiány. De most mintha erősödne ez a tendencia mindnyájunkban. Mi ellensúlyozhatja ezt a végtelen sötét anyagiasságot? Csak egyetlen dolog, a Jézus jelenvalósága. Az ő Lelke, a Szentlélek. Ahol ő ott van, ott embereknek megnyílik a szíve és megnyílik a pénztárcája is. Kiderül, hogy az anyagiakat nem csak halmozni lehet, de jól és szeretettel felhasználni is.
Egy régi legenda szerint két testvérnek közös pincéje volt, ahol a terményt tartották, amit a mezőn arattak és gyűjtöttek. Egy éjjel az egyik lement, hogy átlapátoljon a másik testvére oldalára a magáéból titokban, mert tudta, hogy a testvérének beteg a felesége, neki többre van szüksége, hogy az orvost ki tudja fizetni. Később, amikkor mind a kettőjüknek fogytán volt már a terménye, egyszer a testvére lejött a pincébe, és a maga maradék terményének a felét átlapátolta a magáéból a testvére oldalára, mert testvérének sok gyermeke volt, neki meg egy sem és úgy gondolta, hogy kell az eleség a sok éhes szájnak a másik családban. Aztán megöregedtek és meghaltak, de a történetet megőrizte a hagyomány, és amikor a faluban később templomot építettek, akkor úgy döntöttek, hogy ott álljon a templom, ahol egykor ezek a testvérek laktak, mert az a hely a legméltóbb arra, hogy ott Istent dicsérjék és az ő igéjét hirdessék. És így is lett.
Azt hiszem, érezzük mi is, hogy mennyivel jobb adni, mint kapni. És ez nem csak anyagiakban van így, hanem lelkiekben is. Gyűjtögessünk gondolatokat, gyűjtögessünk igéket, és igen, gyűjtögessünk felismeréseket és valódi igazságokat, hogy legyen miből adnunk. Gyűjtögessünk jócselekedeteket is, hogy azokkal példát adhassunk másoknak.
Az Atya mindent nekünk adott, “minden a tiétek, ti pedig Krisztusé”, ahogy az apostol mondja. Van tehát miből adni, mert gazdagok vagyunk!
Így leszünk valóban Isten gyermekei, és ez a legfontosabb. Mert a Szentháromság titka azt jelenti, hogy az asszonytól született ember, ahogyan Jézus is az volt, mind lehet Isten Fia. Ott van a helyünk Isten jobbján. Oda ültetett minket is Jézussal együtt, ahogy az apostol mondja egy másik helyen.
Ezeknek a jegyében kívánunk mi, szentendreiek áldott lelki növekedést etyeki református testvéreinknek és magunknak is odahaza, Szentendrén.
Legyen imádságban, vagyis Isten színe előtt elmondott minden emberi történetünk, hogy igazi jelentését megkaphassa. Amíg csak magunk meséljük magunknak vagy egymásnak, addig emberi indulataink, vágyaink és sebeink színezik ezeket a történeteket. Amint Isten elé állunk vele, más lesz a jelentése. Mondjuk el ezeket a mi történeteinket őneki úgy imádságban, hogy válaszként elküldhesse Szentlelkét. Még a ház is bele fog remegni, ha ezt ő megadja nekünk. Sőt lesz új ég és új föld, a régiek elmúltak, imé, újjá lett minden.
És akkor lesz majd szavunk is, merünk és fogunk tudni beszélni az embereknek is Jézusról. Így leszünk Isten gyermekei, így leszünk a Szentháromság egy Isten fiai magunk is a Szentlélek által.
Ámen
