Aki mindvégig állhatatos marad, üdvözül

Igehirdetés 2009. március 8.

Aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül

Lekció: Máté 24,1-14
Textus: Zsid. 12,1-3

„Azért mi is, akiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégzőjére, Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett, nem törődve a gyalázattal keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. Gondoljatok őrá, aki ilyen ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.”

Imádkozzunk!

Istenünk, légy áldott, hogy mindent kijelentettél, ami csak üdvösségünkhöz szükséges, és mindent eltakartál előlünk, hogy ne tudjunk róla, ami nem ránk tartozik, az időket és alkalmakat, amiket a magad hatalmában megtartottál. Köszönjük a mai napot, amelyen hisszük, ismét van szavad hozzánk. Áldunk téged a gyülekezet közösségéért, az anyaszentegyházért, hogy nem magánosan kell keresnünk téged, hanem együtt és közösen is leborulhatunk előtted. Azt kérjük, szólj hozzánk, akikben olykor idegen tüzek és lelkesedések lobognak, és akiknek szívében a tanítványokhoz méltatlan félelmek is uralkodnak. Áldd meg ezt az órát alázatunk és tisztánlátásunk növekedésével, Jézus nevében kérjük ezt tőled. Ámen.

Igehirdetés

Kevesen vannak, akik el tudják kerülni, hogy életükben hullámhegyek és hullámvölgyek váltogassák egymást. Derűs jókedv az egyik oldalon, bosszúság és ingerültség a másikon, vagy éppen csüggedés, talán melankólia is – ki tudná elkerülni, hogy ezek némelykor váltakozzanak az életében. A madarakkal foglalkozó biológusok is megfigyelték, hogy még a galamboknak is vannak hangulataik, nem csak nekünk, embereknek. Ám ez a váltakozás, vagy mondjuk így, mert néha valóban erről van szó, ellentmondások közt való vergődés egészen más súllyal esik a latban akkor, amikor már nem csak a kedélyünkről, hanem a szellemi egzisztenciánkról van szó. Arról a belső életről, ahol elbíráljuk magunkban a világ dolgait, ahol értékelünk és ahol a döntéseket előkészíti bennünk az érzés és a gondolat.
Ez a láthatatlan, belső énünk a Jézus tanítása szerint nagyon érzékeny és nagyon kitett, támadható felülete lényünknek, talán azért, mert a szemünkkel nem látjuk, és szinte alig tudunk róla, hiszen mi magunk vagyunk „az”, amiről itt szó van. Az előbb azt hallottuk, hogy ezen a síkon két veszély is leselkedik ránk. Az egyik az, hogy nekilelkesedünk és fellobog bennünk valami láng – mert megismertünk valakit, aki hatásosan képvisel egy dolgot, vagy rátaláltunk egy jó ügyre, amiért érdemes tenni is valamit, vagy egyszerűen beleszerettünk az élet valamelyik szeletébe. Nincsen ebben semmi baj addig, amíg valami a fő helyet is el nem foglalja az életünkben, mert onnan kezdve már bálvány a neve az ilyesminek. Jézus azt mondja, vigyázzatok, mert sokan jönnek hitetők, akik valami nagyon tetszetős portékát kínálnak, és egyszer csak azon veszitek észre magatokat, hogy teljesen el vagytok bűvölve, nem maradt semmi szabadságotok. Elég sok sikeres hitető van ebben a világban, aki akár a hazugságról is könnyedén ki tudja mutatni, hogy milyen nagy igazság, és mindig meg tud győzni még arról is, hogy miért jó az nekünk, ha újra és újra kizsebelnek minket. Ézsaiás próféta ezt mondja az Ószövetségben 2500 évvel ezelőtt: „A gazembernek gonoszak az eszközei, és galádságot tervez: hazug beszéddel megrontja az alázatosokat, még ha a szegénynek igaza van is. De a nemes lelkű nemesen gondolkozik, és kitart a nemes dolgok mellett.” (Ézs. 32, 7-8)
A világban azonban olyanok is vannak, mondja Jézus, akik nem így, a saját érdekükben és a maguk kényelméért jönnek, hanem egyenesen „az én nevemben”, sőt sokan közülük még jeleket és csodákat is tudnak tenni! Mégis vigyázzatok a lelkesedésetekkel velük kapcsolatban. Ne higgyétek, amikor magukat állítják felkentnek, és azt mondják, én vagyok a Krisztus! Vigyázzatok, meg ne tévesszen valaki titeket! Ez tehát az első veszély: vigyázat, a bennünk lakó lelkesedés nem jár ki akárkinek. A szívünk odaszánása, a lelki odaadás pedig végképp csak az igaz Krisztust illeti, semmi mást és senki mást ezen a világon.
De van egy másik veszély is, ez pedig éppen a fordítottja ennek, az elkedvetlenedés és a félelem. Hallani fogtok háborúkról, és jönnek háborús hírek, de vigyázzatok, meg ne rémüljetek, mert nem ez a vég! Nemzet támad nemzet ellen, ország pedig ország ellen, sőt éhínségek, földrengések is lesznek mindenfelé. Hozzátehetjük, néha bizony még bankválságról és gazdasági válságról is lehet majd szó. Ezek a vajúdás kínjainak kezdetei, de nem ez a vég. Van ennél nagyobb és fontosabb, ha úgy tetszik, végsőbb dolog is. Némelykor már Isten népén, a gyülekezeten belül is mutatkoznak a bomlás jelei, amikor is sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást. Pedig amikor már az egyházban is ez van, akkor itt a vég – mondanánk – ahogy ezt sokan teszik is, hogy az elfordulásukat valahogy megindokolják. De még az sem az igazi vég, amikor már bíróságokra adnak benneteket az én nevemért, némelyeket kínvallatásra adnak, némelyeket pedig megölnek. Nem ezek a legnagyobb és legvégsőbb dolgok, mondja Jézus. Nem ez a vég.
Hanem micsoda? Az, amikor az egész világon hozzáférhető már az evangélium, minden nép előtt ott állnak a tanúskodók, és dönteni kell. Ez a vég, ez a legnagyobb és ez a legvégső dolog: az evangéliummal szembesülni és döntést hozni, mellette, vagy nélküle.
Sokan úgy kerülik ki ezt a kérdést, és úgy odázzák el a döntést, hogy vannak most fontosabb dolgok. Nem érünk rá lelki kérdésekre, amikor tönkremegy a nyugdíjpénztár és beláthatatlanok az események, amik előttünk állnak. Most menteni kell, ami menthető, bár azt sem tudjuk pontosan, hogy miként kellene ezt tenni. És a félelem veszi a kezébe a kormányrudat, és az emberek össze-vissza szaladgálnak fizikai értelemben is, lelki értelemben pedig végképpen. Jézus azt mondja, ezt se tegyétek. Ahogy óvtalak benneteket a lelkesedéstől és önátadástól a hitetőkkel kapcsolatban, akik ígérgetnek és nem tartják meg, úgy óvlak benneteket a rettegéstől is. Nem kell félnetek, még akkor sem, amikor a világban egyértelműen a válság és a bajok uralkodnak.
Pedig még arra is számítanotok kell, hogy a gonoszság megsokasodik, és a szeretet sokakban meghidegül. A gonoszság alatt itt nem csak a rosszindulat értendő, hanem a Biblia szava szerint a törvénytelenség. Isten elmondta a világnak, mik védenek bennünket a széteséstől és a pusztulástól, ezek az ő parancsolatai. És egyre többen szinte tudatosan és kérkedően tagadják meg ezeket a törvényeket, leggyakrabban a szabadságálarca mögé bújva. Családok szétesése, gyermekek ellen és gyermekek között zajló bűncselekmények, alkoholizmus, hatalmas vagyonok összeharácsolása növekvő munkanélküliség és reménytelenség közepette, és még sok minden más, mégpedig felemelt fővel, mintha mindez a világon a legtermészetesebb és leghelyesebb dolog lenne.
Hitetők és lelkesítők az egyik oldalon, vigyázzatok – el ne hitessenek benneteket! Veszélyek és félelmek a másik oldalon – megszaporodik a törvénytelenség, és egyre kevesebb a szeretet – meg ne rettenjetek, amikor ezt látjátok. Nem ez a vég. A vég és a végső „nagy dolog” az evangéliummal találkozni – mindenki sorsa ott dől el és sehol máshol. És ha valaki meghozta már ezt a döntést, akkor nem kell többé magát féltenie. Élete nagy iránya rendben van, nem szállt rossz hajóra. Amikor az ember az evangélium szerint kezdi el berendezni az életét, vagyis kinyitja az életét, és Isten iránti alázatban és embertársai iránti méltányos jóindulatban, vagyis szeretetben kezd el élni, nem pedig vádaskodásban és gyanakvásban, akkor úgy érezheti magát, mint egy nagy óceánjárón, ami biztonsággal halad egy másik világ jó célpontja felé. Egy nagy hajón sokat lehet menni előre és hátra, jobb és bal oldalra is, lehet váltogatni a fedélzeteket is, de az egész mégis folyamatosan halad a jó cél felé. Így érezheti magát az, aki meghozta már a maga hitbeli döntését, és nem ugrál ki útközben minduntalan a hajóból, hogy esetleg neki talán mégis másfelé kellene mennie. De azért arról senki el ne feledkezzen, hogy ki vagyunk téve a világból minket érő erőknek, és nagyon nehéz kivonni magunkat ezek hatása alól. A felkészületlen embert elsodorják a lelkesítők, köztük a hamis próféták és hamis Krisztusok, hogy aztán a megfelelő időben cserben is hagyják – vagy pedig kétségbeesik és rettegni kezd, mintha nem hagyhatná magát az Atya oltalmára, mindenről kizárólag neki, és egyedül neki kellene gondoskodnia. Hát ezektől menekül meg az, aki tudja, hogy mi is az igazi vég, miben rejlik a mi földi életünkben a legnagyobb dolog, mert ez az evangéliummal való döntő találkozás.
Jézus azt mondja, ha döntésedet meghoztad, akkor legyél hűséges is ehhez a döntésedhez. Élj szerinte kitartóan. Mert nem elég egyszer elindulni, meg is kell majd érkezni valamikor. Aki mindvégig állhatatos, vagy az új fordítás szerint kitartó, az üdvözül. Ez a kitartás, amiről itt szó van, azt jelenti, hogy alatta maradni, nem ledobni a hátamról. Hordozni azt, amit egy életszakaszban el kell hordoznunk.
Mik lehetnek a kitartás akadályai? Nem annyira a saját gyengeségeink, bár ez sem kis része a dolognak, amin egyedül a magunk gyakorlásával lehet segíteni. Sokkal inkább az egymás iránti megértés hiánya, ami nagyon le tudja húzni az embert. Aki barátságos, jó légkörű munkahelyen dolgozik, annak sokkal derűsebb az élete, sikeresebben hordozza még a nehéz terheket is, akinek pedig fúriák közé kell bemennie napról-napra, és maga is úgy érez, és úgy is viselkedik, annak még a könnyebb terhek is sokkal nehezebbnek tűnnek. A költő szerint: „A sors parancsa, hogy ki-ki egymást megértse, s hogyha eljön a Csend, teremjen hozzá nyelv is, közös.” (Hölderlin: Békeünnep) Igen, a sors parancsa, kikezdhetetlen parancsa, hogy mi emberek egymást megértsük. És beszélgetéseinkben néha mégis eljön a Csend, amikor nem tudunk mit mondani, mert nem értjük a másikat, vagy ő nem ért minket. Hát teremjen ilyenkor „nyelv” is a csendhez, éspedig közös nyelv! Csend nélkül, ami, valljuk meg, sokféle lehet – akár még az áhítat csendje is – nem fog közös nyelv teremni. Ahol mindenki csak mondja a magáét és nem is akarja hallani a másikét – ott nem terem közös nyelv. Amíg nincs megértés és nincs közös nyelv, addig az állhatatos kitartást csak tépázzák az események, és az embert viszi a saját élete valahová, sodorja magával tehetetlenül, ahelyett, hogy ő maga formálná az életet.
Vannak-e segítői a kitartásnak, a mindvégig való állhatatosságnak? Sok és sokféle segítsége van. Ezek közül csak egyetlen egyet hadd emeljek most ki, és ez a példa. A jó példa erőt ad az embernek. Ha valaki egy magasabb szinten tudta megszervezni, egységbe foglalni már az életét, mint mi, ha több erő és nyugalom árad belőle, mint magunkból, ha van türelme olyankor is, amikor mi elveszítjük a magunkét, akkor az ilyen ember már a puszta lényével erőt tud adni másoknak. Nem kell az, hogy hatásos szónok legyen, nem kell az életben csúcsra jutott, döbbenetesen sikeres embernek lennie, mert a lényéből sugárzik a többlet, nem pedig az eredményeiből. Ebből azonban az is következik, hogy nem mindegy, kire nézünk az életben. Vannak, akik mindig a vetélytársaikat vizslatják, és ellenségeket is faragnak belőlük maguknak egy idő után – kár, hogy így alakul. Vannak, akik mindig félnek valakitől, és annyira igyekeznek elkerülni, hogy mindig pontosan belé is botlanak. Kár, hogy így alakul. És vannak, akik megtalálják azokat a szép életpéldákat, mondhatjuk nyugodtan így, Homo Christianus-okat, vagyis krisztusi embereket, akiknek jó a szíve és derűs a tekintete. Az ilyen embereket azért érdemes nézni, mert ők Krisztust magát mutatják fel, ha töredékesen is, de mégis egészen konkrétan. Velük foglalkozzunk, rájuk tekintsünk, és közelebb fogunk jutni ahhoz is, akiről az ő életük szól.
Végül pedig: mi az értelme a kitartásnak? Jézus szerint nem kevesebb, mint az üdvösség. És itt nem csak a túlnani boldogságra lehet gondolnunk, mert az amúgy is elsősorban összefoglalása és véglegessé válása mindannak, ami itt volt, ebben az életben – hanem arra is, amit ez a szó a Bibliában jelent – vagyis megmenekülni. Megmenekülni, kijutni a félelemből, megszabadulni a rosszkedvből és a lehangoltságból, a halál varázsából, ami lassan megejti az ember szívét. Megmenekülni az értelmetlen, az üres és az önmagával is meghasonlott élettől, megmenekülni végső soron a pusztulástól. Hát ezt adja nekünk a kitartás, az állhatatosság révén az, aki a megváltást elhozta mindenkinek.
„Azért mi is, akiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégzőjére, Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett, nem törődve a gyalázattal keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. Gondoljatok őrá, aki ilyen ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.” Ámen.

Imádkozzunk!

Urunk Jézus Krisztus, légy áldott, hogy te valóban félretettél minden akadályt és megkörnyékező bűnt, és az Atya szeretetéből merítve végigjártad az utat a kereszt gyalázatáig. Nagyon messzire vagyunk mi ettől a te végső nagy engedelmességedtől, de ma is azért jöttünk ide, hogy ebből merítsünk és szereteted gyógyítsa meg a szívünket. Köszönjük, hogy gondolhatunk rád, amikor lelkünkben megfáradva magunkban elcsüggednénk már. Így kérjük, rád figyelő szívvel a te erődet egy beteg férfitestvérünk számára és családjának, akik nagy mélységből kiáltanak most hozzád, de élő és tanítványi hittel könyörögnek, ha lehet és úgy kedves előtted, gyógyulásért, és megbékélt elfogadásért, ha te másként határoztál. Így kérjük vigaszodat és az emlékezés megszentelését abban a családban, ahol egy esztendeje tért haza hozzád a családfő, a hitves, édesapa és nagyapa. Adjál nekik Szentlelked békéjéből, és minden léleknek, akik csak azt tőled alázattal kérik és elfogadják. Imádkozunk országunkért, a meg nem születő gyermekekért, a munkanélkülivé lett családfőkért és minden bajban lévő embertársunkért. Töltsd ki ránk hűséged áldott erejét és bíztatást, és vezess minket az előttünk álló hét minden napján, hogy megmaradhassunk az alázatban és a lelki éberségben. Ámen.

Kategória: Igehirdetések | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.