Áldozzatok lelki áldozatokkal!

Igehirdetés 2008. április 6.

Áldozzatok lelki áldozatokkal!

Lekció: I. Pét. 2,1-9
Textus: I. Pét. 2,5

„Ti magatok is, mint élő kövek, épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.”

Imádkozzunk!

Istenünk, jó hallanunk az igében, hogy te milyennek látsz minket, de tudjuk, hogy nem élünk úgy, mintha választott nemzetség és királyi papság volnánk, akik mindig lelki áldozatokkal áldoznak teneked. Itt vitézkedik tagjainkban az irigység, a képmutatás, sőt szégyenkezve valljuk meg, némelykor még a rágalmazás is. Bizony, vannak gyarlóságaink és vannak vétkeink is. Alig halljuk hangodat, az élő igét, mert elmerülünk a világ zajában, mint olyan sokan mások. De érezzük azt is, hogy jóságos vagy hozzánk, Urunk, és tudjuk, mert tapasztaljuk is, hogy várakozással szemléled életünket. Megköszönjük neked, hogy olyan türelmes vagy hozzánk. Egybegyűjtöttél bennünket ma is, és lehetővé teszed, hogy kereső szívvel odaforduljunk az igazság felé – a te igéd igazság! Adj most gyermeki lelkületet, megszólítható értelmet azoknak, aki eljöttek szent neved imádására. Tiszta szívet teremts bennünk, ó Isten, és az erős lelket újítsd meg bennünk! Megváltó Jézusunk nevében kérünk, hallgasd meg imádságunkat. Ámen.

Igehirdetés

Ha ember mondja nekünk, hogy hagyjuk el a gonoszságot, álnokságot, képmutatást, irigységet és rágalmazást, akkor nagy valószínűséggel nem történik semmi azon kívül, hogy megsértődünk. Mert hiszen hogy jön valaki ahhoz, hogy ilyen dolgokat vágjon a fejünkhöz. Mi nem vagyunk gonoszok, álnokok, képmutatók, irigyek és rágalmazók. De ha Isten igéjében olvassuk ezt a felszólítást, hogy hagyjuk el az ilyesmit, akkor már nehezebb elhárítani magunktól a dolgot, hiszen ő ismer bennünket, tudja formáltatásunkat. Ezért ha nem is vagyunk minden nap ilyen bűnökben, annyit azért kénytelenek vagyunk elismerni, hogy mindnyájan legalábbis hajlunk ezekre a dolgokra.
Azért nevezi ilyen egyenesen nevén ezeket a gyarlóságokat az ige, mert arra akar minket bíztatni, hogy olyanok legyünk, mint a ma született csecsemők. Amikor az ember ilyesmit olvas a Bibliában, megtorpan és elcsodálkozik. Hát az ige tényleg azt tartja rólunk, felnőtt emberekről, akik mögött már évtizedek vannak, akiknek kialakult szokásai, megrögzött gondolatai vannak, akiknek nem lehet kicserélni ár az életét, ami esetleg nagyobb részt mögöttünk is van, hogy mi tényleg lehetünk olyanok, mint a ma született csecsemők? Egészen hihetetlen. De megmelegíti a szívünket, mint ahogy nekem is így tette, amikor az elmúlt héten ezt az igét olvastam Kalauzunk napi útmutatása szerint, mert azt üzeni, hogy az újat kezdés mindig aktuális. Nem lehet úgy elrontani az életünket, nem lehet olyan rossz kedvünk, nem lehetünk olyan hitetlenek, hogy abban Isten igéje ne tudna valami egészen újat kezdeni. Nagyon sok példa van erre ma is. Emberek, akikre mások már csak legyintettek, megtalálják az evangéliumot és elindulnak egészen más irányba, mint addig mentek. Eddig mentek Istentől elfelé, most pedig megfordulnak és elindulnak őfelé. És megváltozik az életük! Megváltoznak a az érzéseik, a döntéseik, még a szavaik is.
Valami kezdődhet bennem ezen a mai napon is – milyen egyszerű és tiszta evangélium! Csak meg ne fojtsam, csak el ne tapossam magamban! Elmúlhatnak sebek, mert Isten begyógyítja őket, feledésbe mehetnek sérelmek, mert a kegyelem segít őket elfeledni. Túlnőhetek a saját megrögzött szokásaimon, új tulajdonságok jelenhetnek meg bennem. Elérhetik a szívemet új igazságok, amiket eddig még nem is ismertem, vagy ha ismertem, nem engedtem közel magamhoz. Például az ellenség szeretetének jézusi parancsa, amire őnélküle képtelen voltam, de vele együtt még erre is képes lehetek. Mert ha neki adom a fő helyet, ha valóban övé a középső hely, az első hely, akkor már nem én szeretem az ellenséget, hanem a bennem lakó Krisztus – ő pedig valóban képes még erre is.
De sorolhatnánk tovább. Az ige szerint mindig lehet újat kezdeni és a régi dolgokkal szakítani, éspedig azért, mert – jó az Úr! Nem azért, mert mi erre képesek vagyunk, mert mi jók és erősek vagyunk, hanem azért, mert jó az Úr. Ennek jegyében pedig olyan alaposan és valóságosan lehet ma született csecsemővé lenni, hogy még hamisítatlan tej után is vágyakozhat az ember. Ezt ajánlgatja is nekünk az apostoli: mint ma született csecsemők, hamisítatlan tej után vágyakozzatok. Ez megint hihetetlen dolog, ebben a mai hamisítós világban, hogy az ember lelki értelemben annyira alapvető és kb. 20-25 féle vitamint tartalmazó dolog után is vágyakozhat, mint az anyatej. Pedig van ilyen „hamisítatlan anyatej” lelki értelemben – az a neve, hogy Isten igéje. Itt van a kezünkben, ott szunnyad a polcunkon odahaza, minden vasárnap felolvasunk belőle a templomban, tanítjuk rá a gyermekeinket! Ez a tiszta és hamisítatlan anyatej, ami életre szólóan táplálhat bennünket, mint a csecsemőket az édesanya teje. Vannak jó szándékú mozgalmak, amik azt mondják a tagjaiknak: minden napra egy jó cselekedetet! A Biblia pedig azt mondja nekünk, minden napra legalább egyetlen igét a szívünkbe, különben üresen marad a legszentebb hely, és csak a világ zaja és gondjai töltik be azt, amik azonban méltatlan tartalmak az ige mindent értelmező, sőt, mindent átértelmező jelenléte nélkül.
Ehhez a minket hamisítatlan tejjel tápláló Úrhoz tanácsol minket az apostol újra és újra, mert ő tud minket egyedül megújítani. Ő tud minket abban segíteni, hogy olyanok legyünk, mint a kisgyermekek, sőt, mint a ma született csecsemők. Ez az Úr a Feltámadott Jézus, aki egy másik apostoli képpel élve a „becses, választott kő”, még ha sokan fel is botlanak őbenne. Amikor a régi emberrel fontos dolog történt, megújult a látása, az élete, akkor felállított egy fekvő követ, áldozatot mutatott be rajta emlékeztetőül. Ezekből az áldozati emlékoszlopokból lett később a már csak mennyiségi utat mérő mérföldkövek, bár a római mérföldkövek még áldozati helyek is voltak kétezer éve, itt Pannóniában is. Emlékezz ember, itt történt veled valami fontos. Ez a kő, mondja az ige, Jézus. De lehet botránkozására is valakinek, mert mondhatja azt az ember, miért pont Jézus? Miért nem valaki más? Miért éppen benne higgyek? Mint ahogy sokan, hogy kikerüljék ezt a z útban lévő követ, elzarándokolnak jó messzire keleti vallásokért, mert nem kell nekik Jézus, aki itt van, aki a miénk. De ugyanez a kő lehet áldott zárókő, az élet építményének bekoronázása, „szegelet-kő” is, ahogy azt éppen itt is nevezi a Biblia. Ami nélkül minden ingatag és befejezetlen, mint olyan sok emberi élet. Hány és hány ilyen hiányos életet látni – van egy épület, megvannak a falai, lakik is benne valaki, de az egész mégis bizonytalan és omladozó, – s aki lakja, mindig veszélyeknek van kitéve még a saját magából származó erők által is, mert hiányzik a zárókő.
Hát mit jelent nekünk ez a zárókő, Krisztus? Ha egy szóval akarjuk kifejezni, azt kell mondanunk, hogy az áldozatot. Az áldozatot, amit mi nem tudunk ő nélküle meghozni. Pedig az életben minden áldozatra épül. Az édesanya odaadja fiatalságát, szépségét, gyakran még az egészségét is, hogy a gyermekek egyáltalán megszülethessenek. Különböző természetű emberek élnek egy családban – vannak még sérelmek is, amiket egymásnak okoztak az évek során – hogy létezni lehessen, újra és újra el kell fogadni egymást. Áldozat! Valakinek adatott egy tálentum, művészetben, talán tudományban, talán valami másban. Csak akkor tudja kibontakoztatni és hasznossá tenni ezt a tálentumot az ember, ha sokat tanul, ha sokat dolgozik, ha áldozatosan és szorgalmasan alkot, törekszik és odaáldozza idejét, erejét, az egész figyelmét, minden lelki energiáját, és nem lógatja a lábát. Áldozat! Emlékezzünk Kodály Zoltánra, akinek az énekét énekeltük az előbb a 263. dicséretből, a szenvedő, de igaz magyar lélek himnuszából, amiből a Psalmus Hungaricus született, vagy Móricz Zsigmondra, aki éppen ugyanennek a versnek a sorait idézi Nyilas Misi első költeményében – “…Hogyha én nékem szárnyam lett volna, Mint a galamb, elrepültem volna…” Mennyit dolgoztak ezek a nagy emberek 60-70 év alatt, micsoda életműveket hagytak maguk után – áldozat! Idős emberek elaggottan, betegen fekszenek odahaza,talán tehetetlenek, és egy családban mégis szeretettel és örömmel veszik körül őket halálukig. Áldozat.
De tudjuk, hogy az igazi áldozatot Jézus hozza, és nélküle mi emberek nem is tudunk igazán áldozatot hozni. Amikor azt,  halljuk, hogy ti magatok is, mint élő kövek, épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amik kedvesek Istennek – akkor valami olyasmivel találkozunk, amit tényleg és egészében csak Jézussal együtt tudunk megvalósítani.
Lelki házzá épülni azt jelenti, hogy folyamatos személyiség-fejlődésen megy át az ember és nem reked meg néhai önmagánál. Ezt hívják lelki épülésnek a Biblia szentírói. Állandó belső fejlődés és növekedés, amit néha tejnek itala, máskor már kemény eledel munkál bennünk. Sőt, jól tudjuk, hogy milyen áldott eszköz az úrvacsora is, amit arra kaptunk, hogy Jézus az ő testével és vérével, vagyis önmagával tápláljon bennünket. „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.” (Ján. 6,56) De Jézus részéről az ő áldozata az , ami bennünket igazán táplál. Az ő áldozat az, ami kifogyhatatlan erőforrássá lett az embervilág számára. Ez az a világtöbblet, ami érdemessé teszi az élet élését. Mert ez tanít meg minket arra, mindig újra, hogy mit is jelent igazán adni és igazán áldozni.
A régi időkben, amikor még az áldozat volt az istentisztelet központjában, sokféle áldozat volt, de alapjában két fő fajtát lehet megkülönböztetni. Az egyik a hálaáldozat volt, amikor valakinek teli volt a szíve örömmel, annyi jót kapott és ezt meg akarta köszönni Istennek. Ezért adott valamit abból, amije volt, hogy kifejezze, milyen hálás. A másik áldozati fajta a bűnért való áldozat volt, amikor valakinek nehéz volt a szíve, érezte, hogy eladósodott Isten iránt és legalább jelképesen ki akarta egyenlíteni az adósságát. Nagyon érdekesek az ószövetségi szertartások, amik megszabták, hogyan kell az ilyen áldozatot bemutatni. Az áldozati állat fejére kellett tegye a kezét, hogy érezze és tapasztalja, egy valóságos élőlény hal meg most őhelyette. Neki kellene ugyan kifizetnie a halálos eladósodottságát, de egy másik lény veszi át helyette a halált. Aztán az áldozat vérével megkenték a jobb fülét, a jobb keze hüvelyk-úját és a jobb lába hüvelyk-úját, ami annak a jele, hogy véresen komoly dolog a megtisztulás, amit nem lehet könnyedén venni, hanem az érzékek, a cselekvés és a szándékok megújulásának kell követnie az áldozat bemutatását. Az ilyen fajta, bűnért való áldozathoz, amikor elégették az áldozati állatot, nem volt szabad tömjént tenni, mint a hálaáldozathoz, mert „bűnt követtek el az Úr ellen” (III. Móz. 5,11; 5,19) Vagyis a régi ember nagyon is tudatában volt annak, hogy mit jelent Isten irányába eladósodni. Azt nem lehet kultuszi cselekményekkel, jó illattétellel egyenesbe hozni. Ott vérnek kell folynia, mert az élet-halál dolog, hogy az ember rendbe jön-e az ő Istenével vagy sem.
És ma sem mondhatunk mást. Nagypéntek óta tudjuk, hogy valaki áldott, szent és tiszta vérét adta azért, hogy minket megtisztítson. Húsvét óta tudjuk, hogy az Atya kihozta a halálból a juhoknak nagy pásztorát örök szövetség vére által, és ez a Feltámadott úr az, aki imádkozott Péterért, hogy el ne fogyatkozzon a hite, és imádkozott minden Péterért, akinek elfogyatkozóban van a hite. Ez a Jézus mondja most nekünk, hogy mi magunk is, mint élő kövek, épüljünk fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzunk, amik kedvesek Isten előtt.
Lelki házzá azok tudnak egybenőni, akik maguk is lelki házzá lettek már egyenként. Ez a gyülekezet titka: a te tisztulásod az én tisztulásom, és az én tisztulásom a te tisztulásod. Minél inkább lelki házzá lesz valaki önmagában, annál többet adhat hozzá mások növekedéséhez. De mit jelent egyáltalán „lelki áldozatokkal áldozni”? Azt jelenti, hogy a hívő embernek papi funkciója van, mert a hite engedelmességét, és az élete szeretetben és istenfélelemben való folytatását mutatja be áldozatként. Ezek a dolgok nem szoktak túl sok tapsot kapni és anyagi előmenetel sem kapcsolódik hozzájuk, amiket pedig mainapság – tévesen – a tehetség és az emberi értékek fokmérőjének tartanak. Láttunk már, bizony láttunk sikeres és meggazdagodott embereket, akik nem sok jót jelentettek embertársaik számára, és láttunk nagyon egyszerű, némelykor anyagi gondokkal küzdő embereket, akiknek a tiszta szíve és az igaz volta megerősített másokat a jóban. Áldozatot hozni az emberi élet legmagasabb rendű lehetősége, de lelki áldozatot hozni olyan csöndes, belső öröm, ami már azonos az üdvösséggel. Aki ilyen áldozatot tud hozni, az megtalálta az élete értelmét, mert az ember életének értelme mindig túl van önmagán. Aki áldozatot hoz, az túllép önmagán, egy magasabb és tisztultabb világba, amit alig ismerünk ugyan, mert Isten világa, de a szívünk azt mondja, arra kell mennünk. Hát ennek jegyében hittel higgyük, hogy lehet újat kezdeni, lehetünk ma született csecsemők, van hamisítatlan, tiszta tej, ami táplál bennünket, lehetünk magunk is élő kövekké, épülhetünk lelki házzá és áldozhatunk valamennyien lelki áldozatokkal.
Legyen hát imánkká:

Szentlelkedet töltsd ki ránk, mint hajnal harmatát,
És adj fejünkre tőled nyert, ékes koronát,
Hogy áldozatra felgyúlt, megszentelt életünk
Oltárodon elégjen, Királyunk, Mesterünk! (299. ének 3. vers)

Imádkozzunk!

Urunk Istenünk, légy áldott, hogy nem maradtál meg örök dicsőségedben egyedül önmagadnak, hanem a teremtés műve után újat kezdtél az elbukott emberrel. Köszönjük, hogy te is kicsiny csecsemő formájában jöttél ebbe a világba, magadra vetted emberi testünket. Köszönjük az ebben elrejtett, nekünk szóló biztatást, hogy mi magunk is megszülethetünk újra, hiszen valósággal megtérhetünk. Köszönjük a lelki házat, a gyülekezetet, amely általad és benned épülhet itt közöttünk is. Köszönjük a lelki áldozatokat, amiket hozhatunk, mert te magad hoztad értünk a mindenre elégséges egyszeri és tökéletes áldozatot. Segíts minket Lelked erejével, igéd útmutatásaival, hogy szakadatlanul növekedhessünk belső emberünkben. Adj erőt a munkánkhoz, gyógyítsad betegeinket és vigasztald a gyászolókat. Legyen neked dicsőség, tisztesség és hálaadás. Ámen.

Kategória: Igehirdetések | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.