„Ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét: hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.” (2Kor 8,9)
-
A pénz nem boldogít… (Zákeus jelleme)
Szeretett Gyülekezet!
A jól ismert Hegedűs a háztetőn című musical híres dalában Tevje arról álmodozik, hogy mennyi mindent tehetne, ha ő gazdag lenne:
Ha én gazdag lennék…
Temetném a munkát…
Építnék házat, benne öt szoba lenne,
Hozzá egy fürdőkamarám,
És fürdőkádban lábamat áztatnám.
Mindegy lenne, bármit is mondok,
Úgyis helyesel a nép.
Ha gazdag lennék, rögtön bölcs lennék.
Lennék bár gazdag, mindig templomban ülnék,
Dolgom, gondom másokra hagyom,
Jaj, ha egyszer megtollasodom.
Mosolygunk ezeken a terveken, de ha magunkba nézünk, akkor melyikünk tagadhatná le, hogy nem gondolkodott el már azon, hogy mi lenne, ha nyerne a lottón, vagy egy nagyobb összeget örökölne… egy csapásra minden megoldódna. Könnyebben lehetne utazni, nyaralni, oda, ahová mindig is vágytunk; több idő lenne egymásra, jótékonykodnánk, biztonságban tudhatnánk nem csak magunkat, hanem az utánunk jövő generációkat. A pénz Tevjének és nekünk sem a legfőbb célunk, hanem csak vágyott eszközünk mindarra, amit igazán szeretnénk elérni.
A bálványokról szóló igehirdetés sorozatunknak azonban kihagyhatatlan témája a pénz kérdése. Mert a pénzszerzés oltárán igen értékes áldozatokat mutatunk be… még akkor is, ha a pénz csak egy eszköz. Ez pedig nemcsak ma van így, hanem már Zákeus idejében, sőt… már azelőtt is így volt.
Jerikó, ahol Zákeus története játszódik, ma úgy mondanánk, hogy gazdaságilag és turisztikailag kiemelkedő város volt. Jerikót tartották az ország gyöngyszemének, mert különleges klímája miatt a királyok téli rezidenciája volt. Színház, fürdők sokasága működött, valamint rózsalugasok illatoztak, melyek parfümösen édessé tették az utcákat. Fontos kereskedelmi utak találkoztak itt, valamint a Jeruzsálembe igyekező zarándokok is átmentek a városon. Nagy forgalom és luxus találkozott Jerikóban… kellően messze a főváros zajától, de az elit minden igényét mégis ki tudta elégíteni. Elég volt akár egy kis standot felállítani a szezonban, rövid idő alatt meg lehetett gazdagodni: hiszen a luxuscikkeket nagy haszonnal lehetett továbbadni, a kereslet pedig biztosított volt.
Azonban a csillogás és a luxus mögött bűzlött valami hamisság, hiszen itt élt a vak Bartimeus is, akit Jézus éppen a Zákeussal való találkozás előtt gyógyított meg. Akkor mégis csak voltak szegények is a rózsaillatú paloták árnyékában. Sőt: a város története is erről a kettősségről beszél. Amikor a honfoglalás idején Józsué vezetésével a kürtök megfújásakor Isten ledöntötte a falait, majd pedig a hadinép az egész várost a földdel tette egyenlővé Józsué még egy átkot is mondott a város felett: „Átkozott legyen az Úr előtt az az ember, aki hozzáfog, hogy fölépítse ezt a várost, Jerikót! Elsőszülöttjére rakja le az alapját, és legkisebb fiára állítsa föl kapuit!” (Józs 6,26) Van valaki, aki viszont kifizette ezt az árat ezért a lehetőségekkel teli hely újjávarázslásáért. A bételi Hiél két gyermekét áldozta fel azért, hogy újjáépítse ezt az ellentmondásokkal teli várost (1Kir 16,34).
Zákeus ebben a városban volt a fő vámszedő. Ha valaki az átlagnál magasabb jövedelmet akart magának abban az időben és a rómaiak fényűző életszínvonalán akart élni, akkor az vámszedőnek állt. A vámszedők ugyanis a római provinciák helyi lakosságából kerültek ki, akik a rómaiak által kivetett adókat szedték be a saját népük tagjaitól. Azonban a rómaiak mintegy elárverezték a vámszedői hivatalokat: így az tudta betölteni az adószedés feladatát, aki többet ígért nekik érte. Így a vámszedők arra törekedtek, hogy a rendelkezésükre bocsájtott katonákkal minél több pénzt csikarjanak ki a kötelező adón túl a saját népüktől. Ennek kétféle eredménye lett: egyrészt a rómaiak által elismert gazdag emberekké is lehettek, másrészt pedig a saját népük meggyűlölte őket, mert kiszolgálták az elnyomó idegeneket és kihasználták a saját népüket a maguk gazdagodása végett.
Ha valahol érdemes volt harcba szállni a vámszedői hivatalért, az a rózsa illatú Jerikó volt. Sőt: Zákeusról azt olvassuk, hogy ő fővámszedő volt: azaz az egész város és térség adóztatási hálózatát irányította. Mint egy állam által elismert korrupcióval átitatott maffia szervezet, aminek megvoltak a maga behajtói, ügynökei, összekötői, ügyvédjei, hogy zökkenőmentesen folyhasson a biznisz. Ennek a hálózatnak volt a feje, az agya Zákeus. Zákeust az emberek megvetették, de akik elítélték őt, magukat is elvakította a pénz szeretete… hiszen nekik is megérte egy-két kereskedői állvány felállítása, ha már itt telel a király és a teljes kísérete… Ma nem megvetéssel tekintünk az ilyen Zákeusokra, hanem még akár példaként is állhatnak előttünk, akik valamit jól csinálnak. Akiknek sikerül meglovagolniuk úgy a hullámokat, hogy ők maradjanak felül. De vajon mit kell feláldoznia Zákeusnak a pénz oltárán?
Hogy mi vonzotta Zákeust, hogy ő legyen ennek a hálózatnak a feje? Talán a római kényelemre vágyott: fürdőkamarára és könnyű munkára? Talán hatalomra és mások befolyásolására, hogy ő legyen az, akitől mások függnek? Vagy egyszerűen elismerésre vágyott, megbecsülésre, hogy irigyek legyenek az emberek arra az életszínvonalra, amin élt? Bármi is hajthatta Zákeust, nagy árat fizetett érte ő maga is lelkében, mert ő is megvetetté vált, kiszorult a templomi Istentiszteletről, az emberek csak felszínes és érdekkapcsolatokat kerestek vele… Megpróbáltam elképzelni, hogy hogyan viszonyulhattak a családjához? Hogyan élhettek a gyerekeik… pedig mindig a legújabb divat szerint öltözködhettek… a legújabb kütyüket kaphatták meg… csak éppen az apjukat nem… csak éppen a többi társuk őszinte érdeklődését nem… Mindent elérhettek, mindent kimondhattak… hiszen aki gazdag, az rögtön bölccsé is lesz mások szemében… Még a tiltott szerekhez is könnyebb így hozzájutni, hogy legalább el lehessen menekülni a gazdagok magánya elől… De mi igazi mindebből? Mekkora árat fizet Zákeus és a környezete a gazdagságért?
Halkan teszem fel a kérdést, magamnak is… mi mekkora árat fizetünk a jólétért? Mert a pénz az ugye csupán eszköz arra, hogy biztonságban legyen az, akit szeretünk… de mégis mit áldozunk fel ezért a biztonságért, elismertségért, hatalomért? És mi történik akkor, ha egyszer csak ránk zúdul a jólét és a luxus üressége: hogy éjszaka érünk haza és pont azokkal nem találkozunk, akikért dolgozunk… tényleg őértük dolgozunk annyit? Automatikusan védekező állást veszünk fel ezek hallatán és elkezdjük magunkat mentegetni: „De hiszen a szomszéd még nagyobb ügyletekbe megy bele… én nem is vagyok olyan gazdag, mint ő… ha nekem annyim lenne, én meg tudnék elégedni vele…” A pénz képes bennünket is elvakítani, édes ígéretekkel kecsegtetni és végül képes arra is, hogy kegyetlen rabságba döntsön. De hadd kérjem azt tőletek testvérek, hogy a mentegetőzés, kibúvás, bezárkózás helyett hadd vezessen bennünket tovább erről a pontról Isten Szentlelke Zákeus történetén keresztül! Mit csinál maga Zákeus, amikor rázúdul az üresség?
-
Zákeus találkozása Jézussal
Ott látjuk kuporogni őt egy fügefa tetején, mert belecsömörlött a hamisságba, a rózsaillatba, mert azt hallotta, hogy Jézus körül minden megváltozhat és helyreállhat… Azonban a tömeg nem engedi közel Jézushoz. Egyrészt, mert sokan vannak, másrészt pedig nem fognak maguk elé engedni egy vámszedőt… a pénzszedő asztalnál lehet, hogy Zákeus diktált, de itt ebben a helyzetben a tömeg nem fog neki kedvezni. Zákeus mégis látni szeretné Jézust, mert hallott róla. Ezért kiszámítja, hogy merre kell elhaladjon a tömeg és előreszaladva felmászik egy fügefára. Ez Zákeusra jellemzően leleményes tett, mégis rendhagyó. Abban az időben egy felnőtt férfi nem mászott fára… az a gyerekek hóbortja. Nem is beszélve a nemes kelmék és viseletek akadályáról. Azokat le kellett venni, hogy fel tudjon kapaszkodni a fára. Zákeus így levetette mindazt, ami az ő gondosan felépített státusza volt: levetette gazdag felsőruháját, és nevetség tárgyává lett, ahogy gyermekként ücsörög a fa tetején a helyi maffiavezér. Hátra hagyott mindent, ami eddig fontos volt neki.
Jézus pedig észreveszi ezt az igyekezetet, ami ki akar szabadulni abból, ami megkötözi, ami foglyává teszi. Megáll a fa alatt, ránéz Zákeusra és nevén nevezi az elveszettet. Feltűnő, hogy Jézus erős szavakat használ, amikor szállást kér: MA a te házadban KELL megszállnom. Szokás volt az, hogy a nép megbecsülését keresve a gazdag és nemes emberek szállást adtak a neves tanítóknak. Nagy elismertetés volt az, ha egy rabbi valamelyik farizeusnál szállt meg: azzal mintegy legitimálta annak az embernek a vallásgyakorlatát, igazolta őt. Ezért van mindenki felháborodva azon, hogy Jézus egy vámszedőnél akar aludni. Azonban látnunk kell, hogy nem Jézus alvásszükségletéről van itt szó, hanem valami többről. Jézus Zákeus nevét kimondva, őt ismerve akar vele kapcsolatba kerülni. Neki van szüksége arra az ítélettől mentes megelőlegezett bizalomra, amire egyedül csak Jézus képes.
„Ma kell” ez megtörténjen. Olyan gyakran mondjuk ki ezt a szókapcsolatot: ma még el kell mennem vásárolni, ma még be kell ugornom az irodába, ma még meg kell venni a repülőjegyet, mielőtt felmegy az ára… Ma még ez kell, hogy spórolhassak… ma még az kell, hogy költésemmel biztonságot, elismerést vásárolhassak. Annyi minden kell beleférjen a mába, de Zákeus története hívja fel a figyelmünket arra, hogy mi az az egyetlen éltető szükség, ami ma kell megtörténjen: hogy Jézus elfogadó és életet megváltoztató szeretete betöltse életünket és otthonunkat. „Ma ezt kell tennem…” – ezek azok a szavak, amelyek kijelölik életünknek azt a területét, amit érdemes megkapirgálni… főleg, ha pénzzel kapcsolatosan hangzanak el. Mert ezek rejtik indulatunk valódi motivációját, szívverésünk tényleges ritmusát.
Olyan jó azt látni, hogy Jézust nem érdekli, hogy melyik ember milyen státuszban volt… hanem a valódi szükségleteire figyel. Előzőleg a koldus Bartimeust gyógyítja meg… most pedig egy bűnös emberrel vállal közösséget. Olyan jó azt látni, hogy Jézus nem azt nézi, hogy ki a gazdag és ki a szegény, hanem azt, hogy ki akar gyógyulni? Kinek van hite ahhoz, hogy megragadja a benne elközelített Isten országát? Ki az, aki a bálványok elvakító rabszolgaságából a mindenható Isten uralma alá szeretne kerülni? Ha boldog, bár nem terhektől mentes életet szeretnénk, akkor meg kell történjen a bálványok leleplezése és megtagadása a mi életünkben is… Ma a te házadban kell megszállnom – mondja Jézus és Zákeus örömmel fogadja be őt. Örömmel és nem ímmel-ámmal, mérlegelve, hogy mi éri meg és mi nem. Hanem teljes odaszánással: úgy, hogy nem érdekli, hogy mit mond a környezete, mert elege van abból, hogy a pénz vásárolta hamis biztonság, hamis hatalom és hamis elismertség foglya legyen.
Vajon ott van-e bennünk is ez a vágy, hogy „Uram! Mindennél jobb veled lenni! Mindennél jobb a Te meg nem érdemelt szeretetedben élni. Mert a Te kegyelmed növeszt és kibontja belőlem azt, amit Te magad rejtettél el bennem. Mert a Te uralmad szabaddá tesz és valós biztonságot ad. Mert a Te szereteted teljes valómban testestől-lelkestől elismer, mert Te közösséget vállalsz velem. Öröm hallani a magunk nevét, hogy Jézus szól hozzánk is: ma kell megszállnom nálad!
-
Zákeus szíve változik meg
Zákeus az Úr elé áll már az otthonában, és egy felajánlást tesz. Azt mondja, hogy vagyonának a felét a szegényeknek adja. Normál esetben egy hithű zsidó a jövedelme tizedét fordította ilyen célra. Zákeus mégis az előírás ötszörösét szánja oda. Sőt: a törvénytelenül szerzett zsarolt javakat is vissza akarja juttatni a sértetteknek. Mózes törvényei a veszteség megadásán felül +20% kártérítést írnak elő, Zákeus pedig a zsarolt javak négyszeresét ajánlja fel. Nem 20%-ot számol pluszban, 300%-ot. Mi történhetett, hogy a dörzsölt maffiafőnök ilyen fogadalmakat tesz? Mi változott benne, hogy életének egyetlen eddigi célját elkezdi szétosztani? Hogyan lett ilyen szabad a pénz fogságától?
Fontos látnunk, hogy Jézus ezt a felajánlást hallva mondja ki Zákeusról, hogy ő is Ábrahám fia – azaz a hit embere lett. Mert Zákeus még mielőtt végrehajtotta volna a vagyona szétosztását, már hitével felfogta és megragadta azt, amit Jézustól kapott. Nem a cselekedetei miatt van üdvössége Zákeusnak, mert előtte már a hitével belekapaszkodott a felkínált kegyelembe. És szinte természetes módon magától értetődő, hogy akit megragadott a kegyelem, igyekszik ő is megragadni azt (Fil 3,12) és tetteivel aszerint élni. Zákeus Jézustól kapott olyan elismerést, biztonságot és üdvösséget, hogy ráébredt arra, hogy nem pénzzel tudja magának ezeket megszerezni.
A pénz valóban eszköz lett számára. A kegyelem és a szeretet megélésének és gyakorlásának eszköze. Eddig a pénz arra volt eszköz, hogy biztonságot, kényelmet, hatalmat szerezzen magának. De egyik bálvány sem tudja megelégíteni szívünk vágyait: egyedül Isten szeretete. Mert Jézus Krisztusban gazdag létére szegénnyé lett értünk, hogy mi az ő szegénysége által meggazdagodjunk. Jézustól kapunk valódi elismerést és szeretetet, mert Ő olyan drágának tart bennünket, hogy a saját életét áldozza fel értünk. Tőle kapunk valódi biztonságot, mert ugyan a pénzzel sok dolgot elérhetünk, mégsem tudjuk általa kontroll alatt tartani az életünket. Jézus Krisztusé az a hatalom, ami legyőzi még a halált is.
Az ember szíve mindezeket a külső szemlélő számára a legellentmondásosabb cselekedetekkel akarja biztosítani. Lehet ez akár a pénz esztelen költése, de éppen a zsugoriság is. Valaki spórol és minden garast a fogához ver, csak hogy biztonságba éljen… van, aki pedig éppen vagyonokat költ biztosításra… de végül egyikük élete sem a pénztől függ végső soron. Van, aki óriási összegeket fizet ki a kényelemért és kulináris élvezetekért… van, aki pedig a leárazott termékekből válogatja össze minél olcsóbban ugyanazt… mert mindketten a fényűzésre vágynak. Aki elismerést akar, az szórni fogja pénzét, hiszen ha mindig én hívom meg a barátokat, akkor én leszek a jó fej… ha mindig én adakozom a legtöbbet… akkor én leszek a szent… Pedig nem ettől függ az értékességünk, biztonságunk és üdvösségünk, hiszen annál irigylésre méltóbb jelzőnk nem lehet, minthogy Isten a maga gyermekeinek és örököseinek nevez bennünket (Róm 8,17). Jézus pedig azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.
Mert hitünk által az Ő szegénysége révén kapunk gazdagságot mi is, ami átértékelheti a mi pénzhez való hozzáállásunkat is. Ez változik meg Zákeusban is, még mielőtt cselekedne. Erre mondja azt Jézus, hogy ma lett üdvössége ennek a háznak: azaz a családjának, gyermekeinek, akik végre megszabadulhatnak a rózsaillatú hazugságok bódulatából. Az evangélium olyan gazdagsággal tudja betölteni a szívünket, amire a pénz képtelen. Bőkezű lesz Zákues: nem a törvényben előírt minimum, vagy annak az elkerülésén jár az esze, hanem felszabadul arra, hogy a pénz ne célja legyen vágyai eléréséhez, hanem szeretetének és hálájának eszköze.
Ma a te házadban kell megszállnom – mondja Jézus Zákeusnak, ő pedig örömmel fogadja be! Legyen így a miénk is Zákeus felszabaduló öröme és az evangélium gazdagsága! Legyen miénk is Zákeus szabadsága, ami Isten szeretetének eszközének látja a pénzt. Álljunk mi is a mi Urunk elé érdemtelenül és szegényként, hogy mi is örömmel és gazdagon élhessünk vele! Ámen.
Szentendre, 2018.10.14.
Koncz Hunor Attila
