Az újjászületésről

2000. július 2.
Tímár Pál

Az újjászületésről

Lekció: Jn 3,l-11
Textus: Jn 3,7

” Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.”

Imádkozzunk!

Imádunk téged ígéreteket megtartó egy, örök, igaz Isten. Köszönjük, hogy nemcsak megajándékoztál bennünket hatalmas ígéreteiddel az üdvösségre és az életre vonatkozólag, hanem ezeket be is teljesítetted, Lelked által megfogható valósággá lettek, hogy mi beléphessünk országodba, az üdvösség teljességébe.
Tudjuk, hogy aki újonnan nem születik, az még csak nem is láthatja meg az Isten országát, még kevésbé mehet be abba. Hálát adunk, hogy a mi Megváltó Urunkban, Jézus Krisztusban elkészítetted életünk megújulásának ezt a lehetőségét, hiszen aki egykor vízzel keresztelt a Jordánban, azt ígérte, hogy aki őutána jön, az tűzzel és Lélekkel keresztel majd.
Jövünk hozzád, hogy beléphessünk a te országodnak világába. Bűnbánattal adjuk néked életünket, s kérünk, fogadj el minket kegyelmesen szent Fiadért, Jézus Krisztusért.
Ámen.

Igehirdetés

A mai igehirdetésben az újjászületés követelményéről, szükségességéről és lehetőségéről szeretnék szólni hozzátok az ige alapján.
Szinte magam előtt látom az álmélkodó Nikodémust, amint csodálkozva és értetlenül néz Jézusra, amikor hallja meglepő szavait az újjászületésről, mely az élet nem sejtett lehetőségét tárja elé. Minden bizonnyal csodálkozik azon is, hogy mielőtt megfogalmazta és elmondta volna kérdését, amivel Jézushoz ment, már hallja is Jézus válaszát. “Bizony, bizony mondom néked: ha valaki nem születik újonnan nem láthatja meg az Isten országát.” Kicsoda ez a Jézus, aki a szívébe lát? Honnan tudja azt, ami őt is, sokakhoz hasonlóan foglalkoztatja: mit kell tennem, hogy az örök életet elnyerjem, vagyis az Isten Országába eljussak? Ez is bizonysága annak, amit az előző rész utolsó versében olvasunk: Jézus “tudta, mi lakik az emberben”. Nikodémus csak a megszólítást és a bevezető szavakat tudta elmondani, és Jézus rögtön elvágja a beszélgetés megkezdett fonalát, s mintha másról kezdene beszélni, valójában azonban ezzel tér a lényegre: “Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek.
Ez a tudós, vezető ember azzal ment oda Jézushoz, hogy ő sokat tud Istenről, hitről, életről, Jézusról, mert hiszen ő, Nikodémus, Izrael tanítója. Szavait néhány társa nevében is mondja: “Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem tudja megtenni ezeket a jeleket, amelyeket te teszel, ha nincs vele az Isten.” Aztán hamar kiderül, hogy ez az ember alapjában véve mégsem tud sok mindent, s főként nem tudja Jézus titkát. Azt az embert, aki a beszélgetést így kezdi: “Mester, tudjuk…”, nemsokára rádöbbenti Jézus kérdése arra, hogy mindazt, ami Jézussal kapcsolatban egyedül lényeges, egyáltalán nem tudja: “Te Izrael tanítója vagy és ezeket nem tudod?” Mégsem ismeri azt, akiről azt állította: “Mi ismerünk téged!” A Jézussal való beszélgetésben, a magáról sokat gondoló emberről kiderülhet: mindezt én nem tudom. Ahogyan Jézus Nikodémust ebben a beszélgetésben rádöbbentette arra, hogy minden ismeretével, vallásosságával együtt még kívül áll az előtt a világ előtt, amibe be kellene lépnie, úgy akar minket is rávezetni arra, hogy meglássuk, mi az életünk legfontosabb dolga, mi az egy szükséges, amivel mindent megnyerhetünk, de ami nélkül elvesztünk. Ez az újjászületés, életünk megújulása. Mintha azt mondta volna Jézus ennek az embernek: Ne beszéljünk mellé, térjünk a lényegre: Téged az én ügyem érdekel? Akkor tudd meg, hogy én azért jöttem e világra, hogy újjászülethess. Te és minden ember. Hogy az életed, és mindenkinek az élete megújuljon. Azért jöttem, hogy lehetővé tegyem mindenki számára azt, amit ez a szó jelent: újjászületés.
Mit jelent hát az újjászületés? Mit jelent Jézus követelménye, amikor azt mondja: “Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek”. Mert “ha valaki nem születik újonnan nem láthatja meg az Isten országát.”
Az újjászületés a legnagyobb csoda ezen a világon. Az ember életének teljes megújulása. Nem fizikailag lesz mássá, hanem benső minősége szerint. A teremtés csodájához hasonlítható. Úgy jön létre, hogy Isten belenyúl az ember életébe és elvégzi a második teremtést. Újjáteremti és ezzel új viszonyba hozza magával s ezzel igazán a magáévá teszi.
Az újjászületés tehát nem az életérzés felfrissítése, nem arról van szó, hogy valaki gondolkodásában, érzésvilágában, akaratvilágában egy kicsit megjavul, megváltozik, bizonyos korrekciókat hajt végre az életében. Amikor Jézus újjászületésről beszél, akkor egy totális megújulásról, új életről, új létről beszél. Bekövetkezik az, amiről Pál apostol ír a korinthusi levelében: “Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre”(2Kor 5,17).
Az újjászületésben az ember Krisztussal kerül élő közösségbe. Újjászületés az, ahogy Mária átélte, amikor megmozdult benne Isten Fiának élete. Ahogy Mária testébe költözött be Isten Fia, úgy költözhet be a mi lelkünkbe is, és megmozdul bennünk az új élet, Jézus élete. Az újjászületett ember újra gyermekké lesz: Isten gyermeke. Hogy is mondta Jézus: “Ha olyanok nem lesztek, mint a gyermekek, nem mehettek be az Isten országába”. Az újjászületett ember Isten gyermeke lesz, a mennyei Atya nagy családjának tagja, s a több embernek Jézus által igazi testvére. Többé nem kívülről mozgatnak és irányítanak, – mások, – hanem belülről vezet Krisztus Lelke. Belülről kapok indítást Isten akaratának keresésére és cselekvésére, mert egyet értek és egyet akarok Vele. Lehet, hogy a külső világom nem változik meg, a testem is nyomorult marad, de aki megszületett bennem és beköltözött az életembe a maga végtelen gazdagságával és erejével, felül emel mindezeken. és győz bennem és általam. “Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus” (Gal 2,2o).
Jézus szavaiból megérthetjük, hogy milyen csodálatos ajándékot hozott Ő erre a világra. Egy új életet, amely már itt és most Isten Országának világába helyez bennünket.
De miért van szükségünk az újjászületésre? Miért hangzik Jézus követelményében ez a kemény szükségszerűség, ez a kemény isteni “kell”: “Újonnan kell születnetek”. Röviden azért: hogy el ne vesszünk. Mert a bűn és halál miatt vesztésre áll az életünk. Itt a beszélgetésben úgy mondja Jézus, hogy “ami testtől született, test az”. Erről pedig azt mondja Pál, hogy “test és vér nem örökölheti Isten országát, a romlandóság nem örökölheti a romolhatatlanságot.” A test törekvése ellenségeskedés Istennel, s a vége halál. “Akik test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.”
Az Ige azt mondja mindnyájunkról, hogy hiábavaló életet örököltünk atyáinktól. Ez a hiábavaló élet a mulandóság rabsága alá vettetett. Bűnös életünk zsoldja a kikerülhetetlen halál. Elvesztünk, ha valami csoda nem történik velünk.
Hogy milyen a csak testtől született életünk, arról nem kell sokat beszélnünk. Lehet, hogy próbálkozik kitörni erőtlenségéből hitványságából, minden jóra való képtelenségéből, – de hiába. Újra és újra ott találja magát amiről ismét csak Pál vall olyan megrendítően a római levélben: “Tudom, hogy a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem nincs. Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat” (7,18-19). Pedig az ember szeretne kilépni önmagából, szeretné levetkőzni a benne levő rosszat, vágyik arra, hogy ne a halál, hanem az élet legyen osztályrésze, mert érzi, hogy nem megsemmisülésre teremtetett, hanem életre – de ha megfeszül sem tud magán segíteni.
Ezért kell újjászületnünk. Jézus szava evangéliumot hirdet megmenekülésünkről. Nemcsak, hogy nem kell elvesznünk, hanem ennél sokkal többet is kaphatunk: élhetünk. Örök életünk lehet. Több az élet, mint az a néhány évtized, amire megszülettünk, több az élet, mint amit látunk, megtapasztalunk, megismerhetünk, megtudhatunk belőle. Mindez nem elég. Az újjászületés révén megszabadulhatunk hiábavaló, a halál hatalmának alávett életünk rabságából és életünk egy más minőségű, magasabb rendű élet lehet. A második születés után, újjászületve azaz Istentől születve isteni természet részeseivé lehetünk az ige szavai szerint, s már itt e földön, meglátva Isten országát megnyerhetjük ennek az országnak erejét, örömét, békességét.
Immár nem az a legrosszabb, hogy meghalunk, hanem az, hogyha életünkben és halálunkban nincs örökéletünk, ha “nem látjuk meg az Isten országát.”, vagyis, ha nem születtünk újjá.
Ha ennyire szükséges újjászületnünk, azt kérdezzük, lehetséges-e ez és ha igen, hogyan? Van-e lehetőségünk az újjászületésre?
Ez volt Nikodémusnak is a nagy kérdése. “Hogyan történhet ez” – kérdezte Jézustól. Értetlenségét és ellenvetését, hogy öregember nem ismételheti meg a születésének történetét, – és nemcsak az öreg, – érthetjük úgy is, hogy lelkileg is csak úgy válhatnék mássá az ember, ha a szó szoros értelmében elölről kezdhetné az életét. És ez is valóban lehetetlenségnek látszik, nem tudjuk levetni az esztendők és az évtizedek ránk rakódott nyomait, nem tudunk megszabadulni a múlt hatalmától. Nem tudunk úgy kezdeni új életet, mintha tiszta lapra írhatnánk rá a jövendőt.
A hogyanra nézve nekünk is meg kell értenünk, hogy embereknél ez lehetetlen. De lehetséges Istennél! Mi nem adhatunk új életet önmagunknak, ezt egyedül csak Isten teheti meg. Amint Isten ajándékozott meg egy szülő-pár által eddigi, testi, múló életünkkel, éppen úgy az új életet, az örökéletet is csak valaki mástól nyerhetjük el. Ehhez az élethez is születés útján jut az ember. Az első születésünk sorsszerűnek tűnik, a második születésünkben felkínált születésről van szó. Azoknak adja Isten, akik hisznek Jézus Krisztusban. Akik megnyílnak Előtte és befogadják az életükbe. Ily módon azt, ami nekünk a halál korszaka, Isten a születés idejének adja, hogy beteljesedjék ígérete: “Bizony, bizony mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életre” (Jn 5,24).
A hogyanra nézve mond itt még Jézus valamit, ami eligazíthat bennünket ebben a kérdésben, és segítheti a megértést. Persze, az újjászületést nem megérteni kell, hanem elnyerni. “Bizony, bizony mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.” Víztől és Lélektől – mondja Jézus. Mit jelent ez?
A “Lélektől” arra utal, hogy felülről, Istentől van újjászületésünk. Mitőlünk fölfelé, Isten világába, országába nem vezet semmiféle út, de Őtőle, lefelé a mi világunkba vezet út! Hogy eljussunk Isten országába, ehhez nem elég a mi jó szándékunk, erőfeszítésünk, nem elég a nevelés, a tanítás sem magában véve. Ehhez az kell, hogy felülről belénk áradjon Isten Lelke. Ez a nagy ajándék adatott meg nekünk a pünkösdben.
De mi az, hogy “víztől”? Itt arra utalhat Jézus, hogy az Isten Lelke általi újjászületésünk a keresztség által történik, pontosabban azáltal, amit szimbolizál a keresztség, s benne a víz. Gondoljunk a Keresztelő János általi keresztelésre, a bűnbánat és megtérés keresztségére és az egyház által gyakorolt keresztségre, ami Jézus halálára és feltámadására utal és arra, hogy a benne részesülő meghal Jézussal együtt, és feltámad Vele együtt az új életre.
Jézus tehát bűnbánatra és megtérésre hívja az újjászületésre vágyakozó embert, aki be akar menni az Isten országába. Ezt a vizet kínálja Jézus Nikodémusnak is. Ez a víz tisztit meg, ami Jézus értünk hullt vérét jelzi és mos meg minden bűntől. Mert ez a víz azt jelenti: Jövök, Uram, semmit nem hozva, keresztedbe fogózva…” És a Lélek a bűnbánó embert ragadja meg, a kegyelem betölti és újjászülve emeli egy olyan világba, amit az ember nem is sejtett.
Erről Nikodémus valamit tudhatott volna, mert Jézus szavainak hátterében ott van az Ezékiel prófétánál olvasható ígéret: “Hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok…és adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek…az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolataimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.” Ugyanott ígéri Isten a megszáradt csontok újjáteremtését és feltámadását a Lélek által, ami Isten ígéreteinek egyik ószövetségi csúcspontja. Hát még az Újszövetség mennyivel világosabban hirdeti ezt az ígéretet Jézus halála és feltámadása által, amiben részünk lehet a Lélek által!
Lehetséges tehát az újjászületés! Csak át kell mennünk a bűnbánat és megtérés szoros kapuján, ahova maga Isten Lelke von bennünket és aztán megnyílva Krisztus Lelke előtt befogadni az újjáteremtő Lelket.
Aki újjászületett, annak más lesz az élete. Mennyiben lesz más? Elsősorban annyiban, hogy nemcsak azt tudja mondani Jézusról, – mint Nikodémus -, hogy Te Istentől jöttél tanítóul, Isten van Veled,…hanem felismeri a megfeszített és feltámadott Jézus Krisztusban az ő Urát, aki meghalt bűneiért a kereszten és feltámadott megigazulására a sírból. Aki újjászületett, annak a keresztyénség többé nem tan és ismeret, hanem életforma. Nem elmélet, hanem gyakorlat.
A legnagyobb csoda e világon az újjászületett ember! Hát nem csoda-e, hogy egy emberi szívben, amelyik önző, irigy, bosszúálló, haragtartó volt: egyszerre megszületik a szeretet. Nem érthetetlen csoda-e, hogy az a Saul, aki vallásos fanatizmussal üldözte a keresztyénséget, egyszerre Krisztus legáldottabb apostolává lesz? És Isten országában azóta is folytatódik és nem csökken a (újjá)születések száma! A keresztyén gyülekezet élő és nem csupán névleges tagjairól ezt mondja az Ige: “Az Ő akarata szült minket az igazság igéje által”. (Jak 1,18)-“Az Ő irgalmából üdvözített minket az újjászületés és a megújulás fürdőjével a Szentlélek által, akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek.” (Tit 3,5-7)
Ha téged is újjászült már Isten, éldd a megújult ember megváltozott hálás, szolgáló életét és magasztald Istent a megváltottak seregével együtt: “Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjá szült minket Krisztusnak a halálból való feltámadása által élő reménységre! (1Pt 1,3)
Ámen.

Imádkozzunk !

Hálát adunk neked Urunk Istenünk, Atyánk a Krisztus által, hogy hozzád jöhettünk most is és te ígéreted szerint nem küldesz el bennünket igéd áldása nélkül. Nálad keressük azt, amire szükségünk van, mert tudjuk, hogy te beteljesítheted kedved szerinti vágyakozásunkat.
Add, hogy Krisztus Urunk ajándékaként megtaláljuk embervoltunk értelmét, hogy a hitnek csodálatos útján elindulva megnyerjük tőled az istenfiúság örömét. Szülj újjá bennünket Lelked által, s hadd járhassunk az új élet útján.
Vágyunk a szeretet gazdagságára is, hogy képesek legyünk szétosztani mások között tőled nyert ajándékainkat. Taníts meg Lelked által a reménység útján való járásra is, hiszen az élet több annál, amit sejtünk belőle, s az üdvösség nagyobb, semhogy ebben a földi létben befogadhassuk.
Kérünk, tégy Krisztus hű követőivé, melyben a jelen és jövő ígéretét rejtetted el. Imádkozunk ezért a világért, ennek üdvéért és békességéért, népünk felemelkedéséért, egyházunk, gyülekezetünk s benne a mi életünk megújulásáért! Jézusért kérünk.
Ámen