Igehirdetés 2013. március 10.
Az utolsó percben
Lekció: Lk. 19,1-10
Textus: Lk. 19,10
„Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.”
Imádkozzunk!
Istenünk, mennyei Édesatyánk, néha azt gondoljuk, hogy hívnunk kell téged, mert eltávoztál és messze vagy, holott saját magunkat kellene inkább bíztassuk, nyíljon fel a szemünk meglátni téged, aki nagyon is jelen vagy mindenhol és mindenekben. Köszönjük a pillanatokat, amikor ezt megtapasztalhatjuk, és köszönjük, amikor azt is felfedezhetjük, hogy különösen közel jössz hozzánk igédben, a te népedet szólongató örök és teremtő szóban. Légy áldott, hogy testileg-lelkileg gazdagon elláttál bennünket, egész szívünkből hálásak vagyunk minden gondoskodásodért. Tekints kegyelmesen mindnyájunkra, különösen azokra, akik betegek közöttünk, és azokra, akiknek összetört a szíve, akik tényleg irgalmadat megtalálni jöttek el ide. Adj nekünk bíztatást, hogy megújulhat a hitünk, sőt ígéreted szerint egész valónkban és teljesen újonnan is születhetünk. Szólj a szívünkhöz, munkáld bennünk a tőled való mennyei életet a Szentlélek által. Jézus nevében kérjük, hallgass meg minket. Ámen.
Igehirdetés
Nyári ifjúsági táborozások idején a gyerekekkel – tábortűz mellett – bibliai történeteket szoktunk eljátszani, és olykor még versenyzünk is, melyik csapat előadása sikerült a legügyesebben. Maguk a gyerekek szokták kiválasztani, melyik bibliai jelenetet játsszák el, és nem igen akad olyan nyári tábor, amikor a Zákeus története sorra ne kerülne – szinte harcolni szoktak érte, hogy éppen ezt adhassák elő. Nagy valószínűséggel fontos szerepe van ebben a választásban a legális fáramászásnak, ami ilyenkor általában része az előadmánynak, de egy biztos, hogy a gyerekek nagyon szeretik a Zákeus történetét. Mi lehet az oka ennek? Talán már ők is érzik, hogy itt nem kevesebbről, mint az életújulásról van szó, ami pedig – és ez már hitbeli igazság – kisgyermektől fogva az aggastyánig tulajdonképpen mindig és mindenkinek aktuális, úgy is mondhatjuk, egyetemes igény és lehetőség. Valaki odáig ment ennek a dolognak a radikális megfogalmazásában, hogy leírta: Azt pedig senki nem gondolhatja komolyan, hogy az élet, amit most élünk, az az igazi volna. (Hamvas B.) És valószínűleg így is áll a dolog, mert aki mégis ezt gondolná, az éppen a legértékesebb tulajdonságunktól fosztana meg minket, embereket, hogy tudunk előre lépni, növekedni, nemesedni, sőt, egészen más emberré lenni. Vagy, ahogy maga Jézus mondja, újonnan születni is tudunk – sőt, Isten országa sehogy másként nem is megközelíthető számunkra.
Hát figyeljünk most így a Zákeus történetére, mit mond nekünk ez a kétezer éves, pár szavas novella arról, mi is az életújulás tulajdonképpen. Ahogy a mélyére hatolunk, először néhány negatívum kívánkozik, amit érdemes észrevennünk és megfogalmaznunk, hogy aztán annál diadalmasabban szólalhasson meg számunkra a történet célpontja és megérkezése: „Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.”
De nézzük először valóban a tanulságos negatívumokat. Mindjárt a kezdet és a kiindulás az, hogy valakinek minden megvan és mégsem boldog. Fővámszedőnek lenni nagyon jövedelmező dolog volt, Zákeus semmiben hiányt nem láthatott, de valami mégis hiányzott az életéből. Szinte azt is feltételezhetjük, hogy minden jóléte és kényelme ellenére éppen a lényeg hiányzott az életéből – valami olyasmi, amiért tényleg érdemes élni. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy Zákeus magával vitt egy alapvető megoldatlanságot, lényegében azt, hogy az életének semmiféle valódi alapja nem volt, és ezért aztán minden bizonytalan, sőt, még a saját szemében is gyanús volt számára. Ezt persze nyilván titkolta maga elől, és lehetőleg büszkén tekintett végig mindazon, amit szerzett magának, de vitte és vitte magával ezt a fél-állapotot, hogy mindene megvolt ugyan, és nem tudott mit kezdeni vele, mert az egésznek pontosan az értelme hiányzott. Hát ezért volt ő kíváncsi Jézusra, ezért szerette volna őt olyan nagyon látni, ezért kockáztatta, hogy kinevetik, hogy felnőtt ember létére fára mászik, hogy legalább megpillanthassa Jézust, akiről nyilván sokat hallott már.
Legyen ezért az első „negatívumunk”, ami persze csak a megfogalmazása szerint az, hogy nem jó hagyni, hogy az életünk alapvető megoldatlansága és igazi megalapozottsága ítéletnapig jöjjön velünk. Járjunk a végére a dolgoknak. Zákeustól ezt tanulhatjuk meg legelőször: nem hagyni azt, hogy folyamatos, csöndes és állandó kínlódás legyen az életünk, jöjjön velünk pl. egész földi utunkon az, hogy tulajdonképpen minden a levegőre épül. Hogy aztán szaladni a tömeggel, vagy leülni a mester lábához, vagy fölmászni valami kényelmesnek gondolt kilátó-pozícióba egy fa tetejére – tulajdonképpen mindegy a forma, ha a dolog maga már az, hogy valaki Jézust akarja látni, és a hozzá való viszonyát akarja a szívében letisztázni.
Nagyon sok emberi életből mindenestől hiányzik ez a vertikális dimenzió – állandóan zajlanak a mindennapi események, mindig vannak szenzációk, vagyis érzékletek, mert ezt jelenti ez a szó – és azok aztán mindent be is töltenek. Mi történt ma, hogy érzem magam, mit gondolok a többiekről – hát ennél azért valami magasabb rendeltetésünk is volna. Zákeus a Jézus irányába próbált meg kilépni ebből, és ez bizonyult a lehető legjobb választásnak. És ma is ez a legjobb választás, mert az örök Atya éppen őt, Krisztust adta nekünk, és éppen és pontosan ezért adta, hogy általa egy magasabb életre jussunk. És sok egyéb próbálkozással összesen ennyi a baj, hogy nem ő felé keressük az orvosságot életünk megoldatlanságára, sőt, egy sereg próbálkozás nem is egyéb, mint éppen az ő megkerülése. Hát ne vegyük őt semmibe, mert ő valóban az út, az igazság és az élet.
Aztán a következő „negatívum”, amit Zákeustól tanulhatunk így szól: nem elpocsékolni az alkalmat. Az evangélium szerint Jézus utolsó látogatása volt ez Jerikóban, utána már a virágvasárnapi bevonulás következett, amit egyébként éppen mához két hétre fogunk ünnepelni. Jézus soha többet nem ment át Jerikón, és vannak ilyen vissza nem hozható lehetőségek minden ember élete útján. Nagyon nagy kár nem észrevenni a növekedésre elkészített lehetősségeket. Egy helyen így szól az Írás: Áron is megvegyétek az alkalmat, mert a napok gonoszak. (Ef 5,16) Sokan nem értik, amikor ezt olvassák, pedig egyszerű: az ember azt hiszi, hogy végtelen az élete, és ebből az illúzióból jó dolog idejében felébredni. Áron is megvegyétek az alkalmat, mert a napok gonoszak – igen, mert cserbenhagynak, elszaladnak, és ha elmulasztottuk a növekedést, a tisztulást, akkor jöhetnek olyan idők, amikor ezek a dolgok már szinte bepótolhatatlanoknak bizonyulnak. Ezért nem szabad elpocsékolni az alkalmakat, hanem áron is megvenni őket – igen, hiszen áldoznunk kell azért, hogy naponta csendben legyünk az ige mellett legalább egy pár percig, áldoznunk kell a vasárnap megszenteléséért, mert mindig vannak fontosabb programok, és áldoznunk kell minden valódi lelki előmenetelért. Kérdezzük meg magunktól, mikor hoztunk utoljára áldozatot azért, hogy életünk feljebb emelkedjék, nemesedjen és igazabb legyen. Zákeus „áldozata” először összesen abban állt, hogy azalatt sem üzleti dolgaival foglalkozott, amíg elment, hogy lássa, kicsoda is Jézus, aztán ez az áldozat sokkal nagyobb lett, amikor tényleg megismerve őt már az lett az öröme, hogy adhat és adhat, ő, az egykor mindenáron szerezni akaró ember! Az áldozat kezdetben kín, utóbb pedig, ha helyesen hoztuk meg, öröm és beteljesülés.
A Zákeus életújulásában és „nagylelkűségre jutásában” azonban van még egy nagyon fontos mozzanat, és ez a Jézus szava, úgy is mondhatjuk, igéje. Hamar szállj alá, nekem ma nálad kell megszállanom. Teljesen indoktalan mondat, annál is inkább, mert akik a feltorlódó tömegben tájékoztathatták Jézust, hogy azon a faágon ott fent egy igazi fővámszedő guggol, hát azok minden bizonnyal csúfondárosan, ha nem egyenesen gyűlölettel informálhatták őt erről a Zákeusról. Ebből is láthatjuk, hogy az ige, ha igazi, akkor sosem emberi mértékkel mér, mert az emberi mérték az lett volna, hogy mindenki más méltó, csak éppen Zákeus nem, hogy Jézus nála vegyen szállást. Mi talán méltók vagyunk erre? És ma mégis mindnyájunknak ezt mondja: nekem ma tenálad kell szállanom!
Ezért, ha meg akarjuk fogalmazni még a harmadik „negatívumot” is a történet alapján, akkor az így hangzik: Nem elengedni a fülünk mellett az igét. Nekünk szól, minket keres, ránk van méretezve és meg tudja változtatni az életünket. Az emberek annyi zöldséget olvasnak, fikciókat és hitető elméleteket egyaránt, az életnek igéje pedig elmegy a fülük mellett, és a Bibliát szinte a kezükbe sem veszik. Az ige lényege mindig ugyanaz: Krisztus nálad akar szállni, be akar költözni a szívedbe, az életedbe. Hát ne engedjük el a fülünk mellett, ha ma megint egyszer ugyanezt mondja: Hamar szállj alá, vagyis gyere csak ki a magadat gondosan védő, kényelmes pozíciódból, nézz a szemembe, mert nekem pontosan a te problémádra nézve van most mondanivalóm. Az, hogy Zákeus befogadta Jézust, ezt jelenti: meghallani, mit mond ő, aki maga az „életnek Ígéje” (1 Jn.1,1) akár a szavaival, akár a lényével, az én problémámhoz. Különös, hogy az evangélista egyetlen szót sem jegyzett fel abból, ugyan mit is mondhatott Jézus Zákeusnak. Lehet, hogy egyszerűen a lénye közelsége elég volt ahhoz, hogy ez az ember pirulni kezdjen azok felett, amikre addig büszke volt. Zákeus mindenesetre meghallotta az őt szólító igét, nem engedte el a füle mellett, befogadta Jézust az otthonába, és így lett ebből életújulás.
Mi már azt is tudjuk, hogy a magvető az igét hinti, de csak negyedrésze hull a magoknak jó talajba, és lesz belőle termés is – mert van, aki nem érti az igét. Van, aki nem engedi mélyre az ige gyökerét magában, és van olyan is bőven, akiben a világ gondjai és lehetőségei – milyen reális az ige, hogy mind a kettővel számol – tövisként megfojtják azt. De egyetlen valóban befogadott ige-magból harminc, hatvan, vagy százannyi termés is lehet. Micsoda bőség, milyen nagy a kegyelem! Ezért a bővölködő életért (Jn 10,10) érdemes őt befogadni szegény és üres szívünkbe. Mi erre hívattunk, hogy ennek a részesei legyünk.
Így érkezünk el a történet igazi lényegéhez, a céljához és összefoglalásához: „Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” Zákeusról könnyű belátni, hogy fabatkát sem ért az egész vagyona, amíg igazi énjét Krisztustól a kezébe nem kapta. Az ige ezzel a hatalmas összefoglalással itt a történet végén azt mondja ki, hogy ha elveszettnek érzed magad, akkor különösen el ne felejtsd, hogy az Emberfia miért jött ebbe a világba. Megkeresni és megtartani az elveszettet. Amíg persze az ember azt mondogatja magának, hogy „ott még nem tartok, hogy elveszett legyek”, nekem csak éppen most anyagi gondjaim vannak, meg túl vagyok terhelve, meg néha kicsit üresnek érzek mindent, meg általában elviselhetetlenek az emberek – nekem összesen ennyi bajom van, miért lennék én elveszve?
Modern kutatások kimutatták, hogy alkoholizmusból, drogból és más függőségekből leginkább azok tudnak kigyógyulni, akik eljutottak oda, hogy azt mondják, amit a tékozló fiú mondott a disznók vályújánál: Én itt éhen halok meg. Aki még nem jutott a végsőkig, még magyarázkodik és mentegeti magát, és nem látja, hogy itt valóban az ő életéről van szó, az kell egy kicsit aszalódjon még a saját bajaiban. Idős emberekről mondta valaki, akik már megküzdötték életük küzdelmeit, átmentek sok-sok próbatételen, hogy ők azért olyan szelídek, mert már porhanyósra sütötte őket az élet. Az a kérdés, tényleg meg kell-e ezzel várni a hetvenötödik születésnapunkat.
Íme, a három „negatívum”, amit Zákeus tanít ma nekünk: nem cipelni magunkkal a megoldatlanságainkat élethossziglan. Végére járni, miért is lóg a levegőben, igazi alap nélkül az életünk. Fölkeresni Jézust, utána járni az ő dolgainak, meghatározni, mi közöm is van nekem őhozzá, mert ez, és nem más az életújulás. Aztán nem elpocsékolni a lehetőséget, amíg van, mert a napok gonoszak. Élni velük, megragadni őket, mert ki tudja, melyik volt közülük az utolsó. S végül nem elengedni a fülünk mellett, amit ő mond, mert az mind ige, vagyis teremtő és megmentő erő, ami személy szerint pontosan nekünk szól. Szállj csak le onnan, ahol most még vagy, én nálad szeretnék megszállni. Ezeket a szívünkre véve megértjük: Az Emberfia valóban azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. Ámen.
Imádkozzunk!
Úr Jézus Krisztus, köszönjük neked, hogy te valóban akarod az új életet, sőt éppen azért jöttél a menny magasából, hogy kiemelj köznapiságunkból egy magasabb és örök életre. Segíts igazi megújulásra, hogy ne vigyük magunkkal azt, amit letehetnénk, és ne érjük be kevesebbel, mint a valódi tisztulással. Vigyázz ránk, hogy el ne pocsékoljuk az erre kapott lehetőségeket, és ha kell, tudjunk áldozatot hozni ezért. Könyörülj rajtunk, hogy igéd magvai közül egyet se engedjünk terméketlenné lenni, hanem szívünkre véve megteremjük annak áldott, sokszoros gyümölcseit. Te azért jöttél, hogy megkeresd és megtartsd az elveszettet, ilyenek vagyunk valamennyien nélküled. Te ma is kerestél bennünket, mert meg akarsz minket menteni az örök életnek, add, hogy ez így legyen. Hallgasd meg egy beteg asszonytestvérünkért mondott imánkat, aki benned reménykedik, és mi is ővele – tegyél csodát és adj új hitet és adj új reménységet ott, ahol arra most nagyon nagy szükség van. Imádkozunk gyülekezetünk új tagjaiért, akik téged keresnek, hogy megtaláljanak, és mindnyájunk épüléséért a most következő hét napjaiban. Ámen.
