Bartimeus

Szentendre, 2008. 10. 05
BARTIMEUS
Lekció: Ézs 35
Textus: Mk 10, 46-52

Imádkozzunk!

Mennyei édes Atyánk! Köszönjük a vasárnap ajándékát. Köszönjük a te hajlékodat, a gyülekezet közösségét. Köszönjük, hogy újra megvallhatjuk előtted: egyedül kegyelmedtől várunk mindent.
Köszönjük, hogy kijelentetted igédben magadat. A te igéd igazság. Tégy azért most bennünket fogékonnyá szavad iránt, Világosítsd meg értelmünket. Hadd tudjuk igaznak tartani azt, ami igéd szerint valóban az.
Kérünk, nyitogasd lelkiképpen a szemünket. Hadd ismerjük fel, hogy te közeledsz hozzánk igéd és Lelked által. Jössz, hogy megváltoztasd életünket, elvedd bűneinket és nyomorúságainkat, és megváltoztasd ez által körülöttünk a mi világunkat is.
Könyörülj rajtunk és nyisd meg szemeinket, hogy érzékelhessük a most még láthatatlanokat is. Téged magad, velünk kapcsolatos szándékaidat, s nekünk elkészített ajándékaidat. Ajándékozz nekünk igaz hitet, amellyel teljes, gyermeki bizalommal fordulunk hozzád. Jöjj és áldj meg minket Fiadért, Jézus Krisztusért. Ámen.

Igehirdetés:
Mai igénk egy vak koldus, Bartimeus történetét adja elénk. Tulajdonképpen nincs is megadva a neve, az apja után hívják úgy, hogy Timeus fia. Bar azt jelenti: fia. Ez a Jerikóban lakó Timeus fia ott ült az út mellett és koldult. Ennyi, amit megtudunk róla a történet elején, és ebből láthatjuk, hogy ez az ember nagy nyomorúságban volt. Ettől a nagy nyomorúságban levő embertől azonban megtanulhatunk néhány életbevágóan fontos dolgot. Hogy miket? – nos, erről szól a mai igehirdetés.
Azt mondhatnátok: ugyan, mire taníthatna minket egy halmozottan nehéz helyzetben élő nyomorult ember? Hiszen mi, – szerencsére, vagy hála Istennek, – nem vagyunk olyan nyomorúságos helyzetben. Igaz, hogy nem vagyunk gazdagok, sőt, néha a fogunkhoz kell verni a garast, de azért van fedél a fejünk felett, van tisztes öltözetünk, pillanatnyilag még van munkánk, foglalkozásunk, de azért koldusok, útfélre taszítottak nem vagyunk. Hála Istennek, még a szemünkkel is láthatunk, látjuk Isten teremtett szép világát, látjuk egymást, és az élet sokszínű gazdagságát, –tehát vakok sem vagyunk.
És mégis, ez az igehirdetés így szólíthatna meg mindnyájunkat: Kedves vak és koldus testvéreim! A különbség Bartimeus és köztünk legfeljebb az, hogy Bartimeus mindezt tudta, mi talán még nem tudjuk. Úgy, mint az a laodiceai gyülekezet, amelyik azt mondta magáról: gazdag vagyok, meggazdagodtam, és semmire sincs szükségem. Az Úr mégis azt üzente neki: „nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen.” Azért mondjuk, hogy ettől a vak koldustól van mit tanulnunk, mert Bartimeus változtatni akart az életén, találkozott Jézussal, aki kiszabadította nyomorúságából és egészen más emberré lett.
Mire taníthat bennünket ez a vak koldus? Egyebek mellett legalább három dologra. Tanuljunk Bartimeustól helyes önismeretet, a gyógyulás lehetőségét felismerő és megragadó hitet, és Jézust követő hálás, szolgáló életet.
1. Az első tehát, amire taníthat minket Bartimeus: önmagunk helyes ismerete. Mi is vakok és koldusok vagyunk – lelki értelemben. Az Istentől elszakadt, hitetlenné vált emberről ezt mondja a Biblia: „Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát, aki az Isten képmása.” Ezért olvashatunk két fejezettel elébb az evangéliumban arról, hogy Jézus, tanítványai értetlenségét tapasztalva, így tesz szemrehányást: „Még mindig olyan keményszívűek vagytok? Van szemetek, és mégsem láttok, fületek is van és mégsem hallotok?” Ahogy Bartimeus számára vaksága következtében beszűkült a világ, úgy szűkült be a mi világunk is: érzéketlenek vagyunk Isten országa számára, a láthatatlanokra nézve. A valóságnak csak a töredékét látjuk, amit érzékszerveinkkel felfoghatunk. Benne élünk egy beszűkült, szegényes világban, kiszolgáltatva sok olyan erőnek, amik uralkodnak rajtunk.
Vakságunknak megnyilvánulásai közé tartozik, amikor nem látjuk meg, nem érzékeljük a mellettünk élő embereket, nem vesszük észre bajaikat. Amikor egyszerűen keresztülnézünk egymáson, mintha ott se lenne a másik. Ennél súlyosabb eset az, amikor azt kellene észrevennünk, meglátnunk, hogy mi utálatos az Isten szemében. Amit a Biblia így nevez: bűn. Bűn, mert ellenkezik Isten akaratával. És mi tagadjuk, mentegetjük bűneinket, vagy másokra mutogatunk: ők a hibásak, – mondjuk. Mindez azért van, mert vakokká lettünk és nem látjuk bűnnek az életünkben azt, ami Isten szemében bűn. Erkölcsi érzés nélküliekké váltunk. Vakságunk miatt élünk nagy erkölcsi deficitben.
És vakságunkkal együtt jár, hogy koldusokká is lettünk. Az atyai házat elhagyó tékozló fiú példázatában olvassuk: „miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett.” Lerongyolódott koldussá vált, és azzal az eleséggel is beérte volna, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki. Szegény, szerencsétlen, vak koldus nemzedékké lettünk. Szegény, szerencsétlen, kifosztott magyar népünk, kiket évszázadokon át kiraboltak, koldusszegénnyé tettek és gyilkoltak. Szegény, szerencsétlen, önpusztító, gyilkos nemzetünk, mert mi magunk is pusztítjuk magunkat. Gyűlölködő világunk is vakságunk következménye az ige szerint. „aki pedig gyűlöli a testvérét, az a sötétségben van, mert a sötétség megvakította a szemét.” Koldulunk szeretetért, megértésért, jobb, javuló helyzetért, s mit kapunk? Sokszor még alamizsnát sem. Mi is fölkiálthatunk az apostol szavaival így. Ó, én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Vagy kiálthatunk Bartimeussal: Dávid Fia. Jézus, könyörülj rajtam!
2. Mert a másik, amit tanulhatunk ettől a vak koldustól az, hogy van lehetőség a szabadulásra, mert van Szabadító. Van gyógyító Orvosunk, gazdag mennyei Atyánk, és lehet találkozni Jézus Krisztussal! És Bartimeus ezt vakon és koldusszegényen is felismerte, és élt élete nagy lehetőségével. Mai igénk nagy örömhíre: Jézus megnyitotta a vak Bartimeus szemét. Ezáltal megszűnt koldus életének nyomorúsága is. Ma is ez a nagy evangélium számunkra: Jézus ugyanezt velünk is megteheti!
Hogyan történt ez? Úgy, hogy Bartimeushoz eljutott a hír, hogy van valaki, aki segíthet rajta. És szívében hit támadt, hogy ez a valaki nem lehet más, csak a megígért Messiás, akiről a próféták jövendöltek. Nem látta Jézust, de hallott felőle. Abból, amit hallott megértette, hogy Krisztusnak van hatalma bűn, betegség, halál fölött. Ő azért jött, hogy a szegényeknek evangéliumot hirdessen, a töredelmes szívűeket meggyógyítsa, a foglyoknak szabadulást hirdessen, a vakok szemeit megnyissa, és szabadon bocsássa a lesújtottakat. Ez a vak koldus sokkal kevesebbet hallott Jézusról, mint bármelyikünk, mégis hitt benne, példázva azt, hogy a hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.
Amikor megtudta, hogy Jézus ott jár, megértette, hogy eljött az a pillanat, ami sorsdöntő ránézve. Itt van szabadulásának ideje: vagy most, vagy soha. És kiáltani kezdett, egyre erőteljesebben. Hite olyan erős, hogy legyőzi az akadályokat is, amikor mások lepisszegik, el akarják hallgattatni. Kiáltása eljut Jézushoz, aki megáll, és magához hívja. Akik el akarták hallgattatni, ezt mondják néki: Bízzál! Kelj Fel! Hív téged! A mozgásában akadályozó felsőruháját is ledobva megy Jézushoz, aki megkérdezi: „mit kívánsz, mit tegyek veled?” Mit is kívánhatott volna? Nem alamizsnát, nem egy kis könnyebbséget, nem egy jobb életet, hanem egy más életet. Életének gyökeres megváltoztatását kéri. Neki világosság kell, új élet, olyan élet, ami nem koldusélet. Vajon mi tudjuk-e igazán, hogy mire van szükségünk? Mi az az egy szükséges, amit ha nem kapunk meg Isten kegyelméből, maradunk koldus vakságunk nyomorúságában? És íme, megtörtént a csoda. Bartimeus élete megváltozott.
Ma hogyan történhet meg velünk mindez? Úgy, hogy itt van köztünk Lelke és Igéje által a Szabadító és Gyógyító Úr Jézus Krisztus. Az Ő egyháza igehirdetésében szólít meg és hív mindnyájunkat magához. Jézus azt a feladatot, amit egykor Pál apostolnak adott, igehirdető egyházának adta. „Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek; hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek.” Íme, aki hittel Jézushoz fordul, annak meggyógyulhat lelki vaksága, és a koldus élet helyett Isten országának gazdag örökségét kaphatja meg.
3. A harmadik pedig, amit megtanulhatunk ettől az embertől az, hogy hálából el lehet indulni Jézus nyomában, s követni őt az úton. Mert a keresztyén élet nem más, mint Jézust követő élet. Jézus ugyan azt mondja neki: „menj el…” És természetes lett volna, ha hazafut Jerikóba és megcsodálva mindent, amit eddig nem látott, elkezdi mondani, ami vele történt. De így fejeződik be a történet: „És azonnal látott, és követte őt az úton.” Ez az út a kereszt felé vezető út Jézus számára. De Jézust, az Életet követi a meggyógyult ember.
Jézus több vaknak is megnyitotta a szemét, de csak a Bartimeus neve maradt fenn ismertnek. Talán arra utal ez, hogy ismert személyiség lehetett az első gyülekezetben, mint Jézus gyógyultja és követője. Aki ott volt valahol a kereszt közelében, aztán új életével szolgált a Feltámadott gyülekezetében. Észrevette megnyílt szemével a sötétségben élőket és meglátta a rongyos, éhes, koldus szegényeket. S Jézust követve ő is segített, ahogy tudott.
Jézus követése számunkra is adott az Ő egyházának, gyülekezetének közösségében. Éljünk vele. Isten mindnyájunkat világosságra, és gazdag, szabad, tágas életre hívott el Jézus követésében egész életünkre.
Befejezésül, mindazt, amit megtanulhatunk Bartimeustól, a Heidelbergi Káté jól ismert szavaival foglalom össze. Három dolgot kell tudnom ahhoz, hogy boldogul élhessek és halhassak meg: 1. Mily nagy az én bűnöm és nyomorúságom. 2. Mi módon szabadíttatom meg minden bűnömből és nyomorúságomból. És 3. Milyen hálával tartozom Istennek e szabadításért. Boldog, aki tudja mindezt; aki túllát a láthatókon, és hittel követi Jézust, aki az út, az igazság és az élet. Ámen

Imádkozzunk!
Urunk, Istenünk! Hálát adunk néked, hogy ma is ugyanolyan valóságosan jelen vagy világunkban, köztünk is, mint amikor a mi Megváltó Urunk végigment egykor Jerikó útján. Köszönjük, hogy ugyanolyan valóságosan meg tudsz szólítani igédben, mint egykor Bartimeust, és bennünk is véghez tudod vinni az a nagy változást, amit akkor és ott véghez vittél kegyelmeddel.
Kérünk, bátoríts minket, hogy tudjunk hittel hozzád kiáltani, hívásodra hozzád menni és életünk nyomorúságaira a megoldást tőled elfogadni, Áldunk téged, hogy szeretsz minket, és drága áron váltottál meg bennünket magadnak.
Kérünk, nyisd meg szemünket és vedd el sokak vakságát, hogy eljussunk a világ világosságára és lássuk azt, amit üdvösségünkre készítettél. Hadd tudjuk hittel elfogadni ajándékaidat, melyekkel országod gazdag örököseivé teszel bennünket. Tégy minket hálásakká és Jézus követőivé egész életünkben.
Tekints a mi szegény, elvakított népünkre. Sokszor megaláztak, kihasználtak, félrevezettek és sok sérelem ért bennünket. Sokszor csalódtunk, lelkünkben mély sebeket hordozunk. Fájdalmas, véres történelmi időket éltünk át. Könyörülj rajtunk, és megbocsátva bűneinket, tarts meg minket!
Kezedbe tesszük életünket, sorsunkat. Könyörülj rajtunk szent Fiad, Jézus Krisztus érdeméért. Ámen.

[redir_to_ptb]?

Kategória: Igehirdetések | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.