2000. január 2.
Tímár Pál
“Betelt az idő…”
Lekció: Lukács 4: 14-21
Textus: Márk 1: 15
Imádkozzunk!
Mennyei édes Atyánk az Úr jézus Krisztus által! Hálát adunk néked, hogy nem nézve méltatlan voltunkat, életünket megtartottad és esztendeink számát meggyarapítottad. Köszönjük, hogy kegyelmednek bizonyságául új esztendovel ajándékoztál meg minket, és most itt lehetünk ennek az új évnek elso vasárnapján a te templomodban, a gyülekezet közösségében. Tudjuk, hogy kegyelmednek ideje ez az esztendo is, melyet azért adtál, hogy mi Tehozzád buneinkbol megtérjünk és szent életben elobbre haladva a Te országodat keressük. Segíts minket, hogy az esztendo minden napját a Te szent neved dicsoségére fordítsuk.
Kérünk, segíts minket, hogy azzal a kegyelemmel, mely szent Fiadban hozzánk érkezett jól tudjunk élni, és ígéreteid, melyek Obenne valósággá lettek, számunkra is örömüzenetté legyenek. Kérünk: “Adj minekünk megújult szívet és új indulatot. Tehozzád mindenekben hívet és szent akaratot. Újítsd meg rajtunk a Te képed, mely áll szent életben, hogy lehessünk választott néped, élvén szeretetben.”
Hirdettessed közöttünk szent igédet, hogy megismerhessük felolünk való kegyelmes szándékaidat, és gyönyörködhessünk szent parancsaid megtartásában. Reád bízzuk magunkat, Te légy oltalmunk, eros várunk és biztos menedékünk Jézusért, mostantól fogva mindörökké.
Ámen.
Igehirdetés
Isten kegyelmébol megértük a 2000. esztendot, mely számunkra elsosorban nem a három nullás kerek évszám miatt fontos, hanem azért, mert ez az ezredforduló küszöbét jelzo évforduló hangsúlyozottan kiemeli azt a páratlan eseményt, ami kétezer évvel ezelott történt, amely esemény idoszámításunk kiinduló és középpontja is lett.
Mi ez az esemény? Jézus Krisztus születése, az Ige testet öltése, amikor az örökkévaló Isten belépett látható módon az emberi történelembe. Ezért jubileumi esztendot értünk meg, mert ennek a csodálatos eseménynek 2000. évfordulója kiváló és egyedi alkalmat kínál a nagy örömhír, az evangélium hirdetésére, még akkor is, ha tudjuk, hogy a tudósok között vita folyik Krisztus születésének pontos évszámáról. A legfontosabb azonban az, hogy az emberiség története szempontjából a dönto esemény már megtörtént, a nagy fordulat végbement, betelt az ido, nem ismeretlen Istenünk van többé, hanem Jézus Krisztus által megismerheto. Az O arcán vált láthatóvá Istenünk arca, “Isten képmása,” – amint az apostol mondja. Azóta a Biblia idoszemlélete szerint az utolsó idoben, minosített idoben élünk és a legfontosabb dolgunk megtérni Istenhez, hinni az evangéliumban és ennek megfelelo életet élni, hogy végre “ez a gyarló ember, ember lenne újra” – amint a költo mondja.
Ezen a kétezer éves jubileumon belül mi magyarok államiságunk és keresztyénné lételünk ezer éves jubileumát is ünnepeljük. Tehát kettos értelemben is ünnepi idoben élünk és éppen ezért még sürgetobb a megtérésre hívó szónak engednünk, hogy méltóképpen ünnepeljünk.
Errol a dönto fordulatról és következményeirol szól hozzánk az alapigében Jézus: “Betelt az ido, és egészen közel van már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” Ez a rövid híradás és felhívás az evangélista szerint Jézus elso szava ehhez a világhoz. Ezzel kezdte meg tanítását a földön. És ez minden további igehirdetésének is a surített tartalma. Ez maga az evangélium, a legnagyobb örömhír, amit valaha is hirdettek ezen a földön. Valaki azt mondta errol: “E hírnél fontosabbat még nem hallottam – olvastam, s minél többet vélek megismerni világunkból és az emberi történelembol, annál inkább érzem és hiszem, hogy nem is fogok.” Vajon felfogjuk-e, elfogadjuk-e? Vegyük sorra ennek az örömhírnek az üzeneteit.
“Betelt az ido” – hirdeti Jézus. Mit jelent ez? Mindenekelott bizonyságot tesz arról az Istenrol, aki Ura az idonek és a történelemnek. Az O hatalmában vannak az idok és korszakok, a megszabott, sajátos tartalmú idok is. Itt a Megváltó, a Szabadító várására kiszabott idot jelöli, amelynek mértéke most Isten akaratából betelt. Legalább úgy kell hallgatnunk ezt a hírt, mint ahogy a napihírek címeit hallgatjuk, olvassuk. Ez a hír üzenet. Valami történt, valami végbement, egy tény, amirol eddig nem tudtunk, de most azzal az igénnyel lép fel, hogy azonnal figyeljünk fel rá.
A régi ido elmúlt, új ido tört be. Valóban, Krisztus eljövetele kettéosztotta az idot, Krisztus születése elotti és utáni idore. Új idoszámítás kezdodött. Beléptünk az utolsó idokbe, mely a végkifejlet felé vezet. A kétezredik évre Istennek nincs különösebb ígérete, de arra az eseményre nézve, ami 2000 évvel ezelott történt, igenis volt ígérete. Akkor megtörtént a világtörténelem legjelentosebb eseménye. Ezért új évet, új évszázadot, új évezredet lehet kezdeni, – de csak Krisztussal, különben nélküle semmi sem történik, minden marad a régiben. Krisztus ebbe az új idobe hív bennünket magával, mert akkor a mi egyéni életünkben is megtörténik az, amit Pál apostol így fogalmaz meg: “Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme újjá lett minden.” Lezárul életünk múltja és új idoszámítás kezdodik. Immár nem Krisztus nélkül, hanem Krisztussal éljük további életünket.
“És egészen közel van már az Isten országa” – kapcsolja ezzel az és szóval az elsohöz ezt a második üzenetet Jézus, jelezvén ezzel azt, hogy az üzenet mindkét mondata szorosan összetartozik, és mint egész tartalmazza azt az üzenetet, amit meg kell szívlelnünk. Betelt az ido, mivel Isten országa közel jött. És mivel közel jött, azért az ido betelt. Mi az Isten országa? Mit jelent az, hogy elközelített?
A megértésben segít, ha olyan ószövetségi igékre gondolunk, melyek úgy szólnak Istenrol, mint királyról, aki nemcsak népének Ura, hanem Úr az egész világ fölött. Uralkodása kiterjed mennyre és földre, s tart kezdettol fogva mindvégig. Isten uralkodása azonban itt a földön “megtörik”, újra és újra válságba jut – emberi szemmel nézve – az ember bunei, gonoszsága miatt Ezért Isten uralkodása az idok végén a dolgok új rendjét jelenti, Isten uralkodása ellentmondás nélküli hatalomra jut.
Ez az uralom a betelt idoben leszállt a földre és Isten itt és most megmutatja hatalmát. Kiveszi kezünkbol a vezetést és a saját kezébe veszi, mivel mi egyéni és közösségi ügyeinkben egyaránt kudarcot szenvedtünk. Isten jobban szeret minket, mint ahogy mi önmagunkat szeretjük, meglátta nyomorúságunkat, amelyben elmerültünk, meglátta nehézségeinket, rémtetteinket, igazságtalanságainkat és zurzavarainkat, melyekkel már-már elviselhetetlenné tettük az életet a földön. Isten nemcsak az égben akar Isten lenni, hanem a földön is. Ezért jött közel hozzánk az O uralma, hogy legyen Krisztusban Segítonk, Üdvözítonk és Megváltónk. Kitárta elottünk országa ajtaját és hív ebbe az országba. Isten uralma, szeretete, mennyei ereje megfogható közelségbe jött. Istent magát, megfogható közelségbe hozta Jézus Krisztus. Általa, Benne teljes értéku a mennyei állampolgárságunk, polgárjogunk, letelepedési jogunk.
Ennek az Isten országának az elközelítésérol beszél Jézus szent leckénkben, amikor a názáreti zsinagógában az ószövetségi prófétai ígéret megvalósulását hirdeti: “Az Úr Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek, azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását: hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét. “És a maga személyét állítja oda hallgatói elé, mint akiben az osi ígéret, beteljesedett, amikor ezt mondja, “Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára.” Betelt az ido, beteljesedett az ígéret. Itt a döntés ideje, óriási felelosséget jelent a ma, a jelen ido, amikor halljuk Isten megtérésre hívó szavát.
Valaki azt mondhatná, hogy ha ez így van már 2000 éve, akkor miért van az, hogy ott tart a világunk, ahol éppen vagyunk? Miért nem jutottunk elobbre? Azért, mert még mindig nem vettük eléggé komolyan azt, ami az imént említett jogokból, mint kötelességek következnek. Azért, mert nem számolunk komolyan az Isten országa közelségébol, az új idobol származó következményekkel, amirol Jézus az alapige további részében beszél. De azért az, amit itt meghirdet Jézus Isten országa elközelítésérol mégiscsak igaz, akkor is, ha kevés látszik belole, vagy valaki egyáltalán nem akar tudomást venni róla. Ebben a világban sokkal több van az Isten országából, mint amennyit sejtünk, vagy látunk belole, vagy mint amennyit mi belevittünk ebbe a világba. Isten Krisztusban sokkal jobban megáldotta az életünket és elobbre vitte, mint ahogy azt a legtöbben gondolnánk. A világ leghaladóbb törekvései, minden szép, igaz és jó ügy és Isten országa között sokkal szorosabb a kapcsolat, mint ahogyan az látszik. A szabadság, testvériség, egyenloség, egymásért való felelosség, az elesetteken való segítés, a betegekrol való gondoskodás mind-mind olyan gondolat, aminek gyökere az Isten országába nyúlik vissza, még akkor is, ha mi sokszor megcsúfoljuk magatartásunkkal ezeket a szép eszméket.
Ezért “térjetek meg” – hangzik felénk Jézus harmadik üzenete az Igébol. Megtérés nélkül csak elméleti kérdés marad mindaz, amit hallottunk az új idorol és Isten országáról, amit lehet magyarázni, mint egy tantételt, de mi haszna annak? Jézus nem magyaráz, hanem egyszeruen felszólít: “Térjetek meg!” Megtérés nélkül idegen marad az embernek az Isten országa. De amilyen mértékben komolyan veszi valaki a megtérést, olyan mértékben tárul fel elotte Isten országa sok szépsége és gazdagsága. Mit jelent a megtérés? Egyszeruen szólva azt jelenti, hogy visszatérni Istenhez. Hátraarcot csinálni, elhagyni sok mindent és elindulni új irányban. Átmenni életünk régi idejébol Isten új idejébe. Bemenni Isten atyai hajlékába, melynek kapuját megnyitotta elottünk, leülni asztalához, fellélegezni, és végre igazán élni kezdeni. Megváltoztatni gondolkodásunkat, más belátásra jutni.
Ennek szükségességérol sokat beszélnek manapság, nemcsak teológusok, hanem orvosok, fizikusok, biológusok, filozófusok és más szakemberek is. Valaki az emberiség túlélése szempontjából így fogalmazta meg ezt igen hangsúlyosan: “A történelemben eloször függ az emberiség fizikai túlélése az egyén gyökeres lelki megváltozásától.” (Erich Fromm: Birtokolni vagy létezni?) De hát éppen ezt nem akarjuk, ezt nem vesszük komolyan. Sok kifogása van az embernek a megtérés ellen. Jellemzo egy kis történet, amit olvastam ezzel kapcsolatban. Evangelizációs röplapokat osztogattak iszákosok között. Valakinek különleges gondja volt egy részeges kocsisra. Egyszer azt mondja ez a kocsis: nekem többet ilyen írást ne adjanak. Miért? Azért, mert ha még tovább is olvasom, meg kell változnom, azt pedig nem akarom! Ez világos beszéd, amikor valaki érzi, tudja, hogy meg kell változnia, mert hívja az Úr, de nem akar.
Bizony be kell ismernünk, hogy mi magunktól nem tudunk megtérni sem. Ez is kegyelem dolga. De hát éppen ennek lehetoségét adja meg Isten, amikor Jézus Krisztus által ezt hirdetteti: Azért térjetek meg, mert közel jött az Isten országa. Mielott mi emberek Istenhez térhetnénk, Isten maga tért hozzánk. Mielott mi bármit tehetnénk, Isten megtette a legnagyobbat. Fiát adta üdvösségünkért. Nekünk adta, akiket szeret, akiket megmentett, hogy az élet világosságában járjunk. Nem a mi görcsös erofeszítésünk tehát a megtérés, hanem hálás felelet az Isten országába hívó szóra. A bunbánat és megtérés Istentol adott lehetoség, amit el kell fogadnunk ajándékként. Nem egy kis megjobbulásról van szó, hanem odatérni Isten uralma alá. Meghódolni Néki és alárendelni életünket az O vezetésének. Késedelem nélkül fogadjuk el ezt a felkínált lehetoséget, mint az igazi választ Isten hívó szavára.
Végül az alapige negyedik üzeneteként ezt mondja Jézus: “Higgyetek az evangéliumban”. Mit jelent ez? Nemcsak azt, hogy helyeseljük és igaznak tartjuk az evangélium jó hírét, hanem azt is, hogy reáhagyatkozunk teljes létünkkel. Higgyétek el azt a csodát, hogy Jézus Krisztus személyében, halálában és feltámadásában olyan új élet adatott nekünk, amelyik fölött már nem úr többé a bun, halál, a Sátán, csak az Isten. Higgyétek, hogy Isten országa Jézus Krisztusban és Általa jelenlevo, boldog, felszabadító uralma Istennek, aminek mindenki alá vetheti magát. Engedjük, hogy ez a hit gyökeret verjen szívünkben és gyümölcsöt teremjen életünkben. Az, hogy hiszünk azt is jelenti, hogy hálásak vagyunk a jó hírért, amit az nekünk és az egész emberiségnek mond. Hála azért, hogy Isten nem hagyott magunkra, könyörült rajtunk. Hinni azt jelenti, hogy ez a hit meghatározza egész életünket. Ez a hit betagol bennünket azok közösségébe, akiknek megadta az Isten, hogy együtt higgyenek az evangéliumban.
De hinni azt is jelenti, hogy Jézus Krisztus mellé állva mi is hírnökei leszünk ennek a jó hírnek. Ki tart velem az új idobe? – kérdez Jézus. Az, aki Vele tart, miután elfogadta, hálás szívvel, adja tovább a jó hírt, hogy sokan meghallják az üzenetet. Mert ajándék, kegyelmi év a ránk köszöntött 2000. esztendo, hogy sokan meghallhassák még Isten hívó szavát és megérthessék, elfogadhassák szeretetét. De ez csak úgy valósulhat meg, ha az egyház, benne a hitben élo emberek, nem hallgatjuk el, hanem továbbadjuk a ránk bízott üzenetet. Hogy Magyarország ezer év multán végre keresztyénné lehessen, mint elso királyunk, István, jót akarva népünknek, – akarta.
Isten adja meg ezt a kegyelmét nekünk, és sokaknak, – az egész világnak, melynek mindennél nagyobb szüksége van arra, hogy meghallja a jó hírt és a felhívást, hogy sokan megtérjenek és higgyenek, és valóban új ido kezdodjék közöttünk.
Ámen
Imádkozzunk !
Hálát adunk Néked, Urunk Istenünk, hogy szeretetedet irántunk és rajtunk annyiszor megmutattad. Köszönjük jóságodat és huségedet, és életünkre gazdagon kitöltött áldásaidat. Ajándékozz meg bennünket megtéréssel, mert e nélkül hiába nyílt ki számunkra az ajtó a jövendore. Hiába változik az év, hiába fordul az ido, ha mi meg nem változunk, minden marad a régiben. Adj bunbánatban megtisztult s megújult életet, új érzéseket és új gondolatokat. Hadd lehessünk országodnak nemcsak polgárai, hanem örömhírvivo küldöttei minden emberhez, aki éhezi és szomjúhozza az igazságot.
Áldd meg anyaszentegyházunkat és iskoláinkat. A lelkipásztorokat és tanítókat, tanárokat. Áldd meg múltjára emlékezo nemzetünket, hogy Hozzád megtérve indulhassunk további utunkra. Vedd körül irgalmaddal népünk vezetoit, elol járóit, hogy minden ember, az egész nép javára kormányozhassanak. Hála legyen Néked, hogy sok bajban, küzdelemben mindeddig megtartottál.
Áldd meg családi életünket. Hadd lakozzunk együtt szeretetben, békességben. Áldd meg munkánkat, s adj hozzá jó egészséget. Viselj gondot az özvegyekrol és árvákról, mentsd meg a próbák között vergodoket, s vigasztald a szenvedoket s gyászolókat. Reád bízzuk magunkat, vezess utunkon, s a földi harc után fogadj be minket örök országodba, Jézusért.
Ámen
