Boldog, aki olvassa

Igehirdetés 2008. június 15.                                                                              Tímár Pál ny. lp.

Boldog, aki olvassa…

Lekció: Zsolt 119, 1-16
Textus: Jel 1, 3

„Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van.”

Imádkozzunk!

Kegyelmes Istenünk, minden jó adománynak és áldásnak örök forrása, áldunk és magasztalunk téged megtartott életünkért, rólunk, napról- napra gondoskodó szeretetedért. Áldott légy azért, hogy egybegyűjtöttél gyülekezeted közösségébe, neved imádására és igéd hallgatására. Köszönjük, hogy bűnös voltunk ellenére sem szűntél meg szólni hozzánk és közlöd velünk akaratodat.
Kérünk, tedd gyümölcsözővé mostani együttlétünket neved dicsőségére. Oszlasd el beszédeddel szívünk minden sötétségét, nyisd meg igéd előtt bezárulni hajló szívünket, hogy föltáruljon előttünk a te igazságod és kegyelmed, melyet megadsz mindazoknak, akik őszintén keresnek, félnek és szeretnek téged a mi Urunk Jézus Krisztusban, aki által irgalmasan hajoltál hozzánk és megváltottál bennünket, hogy el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen általa. Az Ő érdeméért bocsásd meg vétkeinket és fogadj el bennünket, mint gyermekeidet.
Add, hogy téged lélekben megismerhessünk, és igazságban tisztelhessünk. Ezért áldd meg igédnek prédikálását és hallgatását. Ajándékozz meg bennünket üzeneteddel, és Lelkeddel erősíts, hogy tehessük azt, ami jó és kedves a te szemeid előtt.
Hallgass meg kegyelmesen és térjen a te szent nevedre dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás a mi Urunk Jézus által. Ámen

Igehirdetés
Amint azt tudjuk, a 2008. esztendőt a hazai keresztyén egyházak a Biblia évének hirdették meg. Jelmondatául a Biblia utolsó könyvéből ezt a három szót választották:„Boldog, aki olvassa…” ti. a Bibliát. Mai istentiszteletünkön ezt a jelmondatot vettem alapigéül, mégpedig nemcsak a három szót, – boldog, aki olvassa, – hanem a teljes bibliai verset: „Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van.”
Bevezetésként elmondjuk, hogy a Biblia az egyház könyve, de az egész emberiség közös kincse, öröksége is. Amint a Betlehemben született gyermekben Isten megtestesült Fiát imádjuk, úgy a Szentírásban mi, keresztények Isten Szavát, Isten Igéjét tiszteljük. Hisszük és valljuk, hogy Isten ígéretei Jézus Krisztusban teljesedtek be és Ő a Biblia megértésének kulcsa. Az ember sok mindent megtudhat a világról, fölismerheti még Isten létét is, azonban Isten üdvözítő tervét csak az Ő kinyilatkoztató szavából ismerhetjük meg. A Biblia a legtöbbször és a legtöbb példányban kinyomtatott könyv, a Könyvek Könyve. A Biblia az emberi élet fontos, meghatározó iránytűje, a Nagy Könyv. A Biblia abban is különbözik minden más könyvtől, hogy az örök élet lehetőségét kínálja. A Biblia Isten ihletése, és ez által lett az isteni szó emberivé. Mi az emberi szavak mögött Isten minket megszólító, hitre és engedelmességre hívó szavát halljuk. Valóban boldog, aki olvassa, és meghallja benne az isteni hívó és útbaigazító szót!
Ezek után figyeljünk most már alapigénk mondanivalójára, üzenetére. Ha sorban haladunk a szövegben, akkor azt látjuk, hogy négy dologról beszél az ige: l. Boldog, aki olvassa, 2. boldogok, akik hallgatják, 3. boldogok, akik megtartják az isteni igéket és végül a 4. mindennek az indoklása: az idő közel van.
1. Boldog, aki olvassa. Ez a Bibliából jól ismert boldogmondások egyike. Sokszor olvasunk e könyvben arról, hogy kik a boldogok. A boldogság utáni vágy ott van minden emberben. A Biblia azt mondja nekünk, hogy nem elérhetetlen számunkra a boldogság. Isten beteljesíti ezt a vágyat, mégpedig Jézus Krisztusban, akit elküldött közénk emberi testben, hogy halálával és feltámadásával eltörölje boldogságunk legfőbb akadályát, a bűnt és annak zsoldját, a halált, és megváltva minket hiábavalóvá lett életünkből megnyissa számunkra az örök életet Isten országában. A Biblia azokat mondja boldogoknak, akik az Isten által Krisztusban adott üdvösségben részesülnek.
Ez nyitva áll mindenki előtt, csak élni kell vele.
Ennek egyik útja a Biblia olvasása, tanulmányozása. Nem tudom, milyen eredménye lenne annak a felmérésnek, hogy hányan olvasnak rendszeresen naponta Bibliát. Félek, hogy kevesen olvassák a Könyvek Könyvét. De nemcsak a Bibliával kapcsolatosan lenne lehangoló az eredmény, hanem kiderülne az is, hogy általában kevesek olvasnak napjainkban. Egy felmérés szerint 60 százalékra emelkedett az elmúlt években azoknak a felnőtteknek az aránya, akik egyáltalán nem olvasnak könyvet Magyarországon. Mit mondhatunk a nem olvasó emberekről? Azt, hogy vizuális analfabéták. Legfeljebb pénzt olvasnak, azt is egyre ritkábban. Húsz éve még csak 38 százalék volt ez az arány. Pedig sem a tévézés, sem a világháló, sem a mobiltelefon nem pótolja az olvasást. Ezért is örülhetünk a bibliaéve kezdeményezésnek, mert buzdít mindnyájunkat az olvasásra. A Biblia olvasása nemcsak a hívőknek hasznos és fontos, hanem minden embernek. Kultúránk gyökere, alapja, ez a könyv. Ismerete nélkül nincs általános műveltség. Ezt a könyvet egyébként nem lehet „kiolvasni”, mert nem szokványos irodalmi alkotás. Nem holt betűk, szerzőjük emlékét őrző gondolatok halmaza, hanem szellemi-lelki kapcsolat, mindennapi lelki táplálkozás, rendszeres találkozás, beszélgetés Isten és ember között. Ez a könyv mindenkihez szól, megszólít téged is, kérdez, és neked is válaszol.
2. Boldogok, akik hallgatják. Itt már többes számban fogalmaz az ige, mert ez a boldogmondás és a könyv maga is az istentiszteletre egybegyűlt gyülekezethez szól, nemcsak egyénekhez, hanem egy közösséghez. Valaki, a gyülekezet elöljárója „felolvassa” a könyvet és „akik hallgatják”, a gyülekezet tagjai. (Az új fordítás „felolvassa” kifejezése arra is utal, hogy nem mindenki tudott olvasni. Örüljünk annak, hogy tudunk olvasni!).
Jézus szavai tükröződnek ebben a megfogalmazásban. Emlékezzünk csak az evangéliumnak arra a jelenetére, amikor valaki felismerte Jézusban azt, aki beteljesíti a boldogságot, s az akkori keleti stílusban így dicsérte őt: „Boldog az az anyaméh, amely téged hordozott és boldogok azok az emlők, amelyek tápláltak.” Mit mond erre Jézus? „De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják”. Tehát ha van fokozása a boldog szónak, akkor itt is elmondhatjuk: boldog, aki olvassa a Szentírást, de boldogabbak azok, akik hallgatják is.
Isten nemcsak a szemünket akarja igénybe venni, hanem a fülünket is. Sőt, elsősorban a fülünket. Mert a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által. Ezért Isten nemcsak a Biblia olvasására hív bennünket, hanem meghív a gyülekezet istentiszteleti közösségébe, ahol alkalomról alkalomra hirdetteti igéjét, hogy tanítson, útbaigazítson, vigasztaljon, bátorítson bennünket az isteni üzenetet hordozó emberi szó által. Aki titeket hallgat, engem hallgat –mondja Jézus tanítványainak. Isten leginkább a gyülekezetben, az ige magyarázatában segít el bennünket az ige megértésére. Az igehirdetés alapértelmezésben írásmagyarázat. Nem elég olvasni az igét, meg is kell érteni, hogy haszna legyen az életünkben. „Érted is, amit olvasol” – kérdezi Fülöp az etióp kincstárnokot. „Hogyan érthetném, míg valaki meg nem magyarázza” – válaszol ez az Írást olvasó ember. Ezért is kell, – nekünk is – hallgatnunk az igehirdetést a gyülekezetben.
3. Boldogok, akik megtartják. Azt ti. amit olvasnak a Bibliában és hallgatnak annak prédikálásában a gyülekezet közösségében. És ha lehet tovább fokozni a „boldog” szót, akkor azt mondhatjuk, hogy boldog az, aki olvassa, és még boldogabbak azok, akik hallgatják, de a legboldogabbak azok, akik meg is tartják, amit olvasnak és hallanak a Bibliából. A „megtartani” szó azt jelenti, hogy úgy véssük a szívünkbe, hogy életünket az isteni szónak megfelelően alakítjuk. Vagyis az életünkben alkalmazzuk. Úgy, ahogy a zsoltárostól hallottuk: „Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” Valamikor diákkoromban ez az ige engem is megragadott, és az akkor vásárolt bibliámba írtam. Azóta is őrzöm. Isten nemcsak a szemünket, nemcsak a fülünket, hanem egész valónkat igénybe akarja venni. Isten igényt tart egész életünkre, teljes valónkra.
Jézus is erre int a Hegyi Beszéd záró szavaiban. Az építi kősziklára életét, aki nemcsak hallja az ő beszédeit, hanem cselekszi is azokat. És Jakab apostol Jézus nyomdokain járva mondja: „Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. ”Bizony azért vagyunk ítélet alatt, mert nem vesszük komolyan, nem tartjuk meg Isten szavát. Gondoljunk csak Jézus panaszára, amint azt a lübecki Krisztus-szobron olvashatjuk: „Ti Mesternek hívtok és nem kérdeztek engem. Útnak neveztek, és nem jártok rajtam. Világosságnak hívtok és nem néztek rám. Életnek neveztek, és nem kerestek engem. Bölcsnek hívtok és nem követtek engem. Hatalmasnak neveztek, és nem kértek engem. Irgalmasnak hívtok és nem bíztok bennem. Igazságnak neveztek és nem féltek tőlem. Ha egyszer örökre elvesztek, ne okoljatok engem.”
4. Mert az idő közel van. Ez az indoklása mindannak, amit a Biblia olvasásáról, hallgatásáról és megtartásáról mond alapigénk. Ez azt jelenti, hogy Isten szava beteljesedésének ideje közel van. Ez az idő az elhatározásunktól függetlenül bekövetkező, elkerülhetetlen és elodázhatatlan időpont. Ez az időpont arra figyelmeztet, hogy egykor Isten színe elé kell állnunk, és számot kell adnunk. Rövid, mulandó életünket tekintve ez az idő valóban közel van, és bármikor bekövetkezhet.
Ezért a Bibliával való találkozásunk mindig döntés elé állít bennünket. Isten által felkínált egyszeri és páratlan lehetőség számunkra. Sürgető feladat olvasni, hallani és megtartani azt, amit Ő üzen nekünk. Az idő közel van. Ne mondd, hogy ráérünk még. Minden alkalom vissza nem térővé válhat. Ezért korunk tömegmédiájának agymosó, lélekmérgező tevékenységével szemben, – míg időd van –: vedd és olvasd, hallgasd és tarts meg Isten szavát. A megtartott ige fog megtartani téged is életed próbáiban itt, és egykor az ítélet napján odaát. Ámen

Imádkozzunk:

Mennyei Édesatyánk! Sokféle ajándékod közül most azt a jót köszönjük meg neked, amit az írás, a Szentírás, a könyv, a Könyvek Könyve jelent nekünk. Hálát adunk neked azért, hogy nemcsak az elröppenő szó hordozhatja a kijelentés igazságát, az imádságot, taníthatja a jót, közölheti akaratodat, hanem a betű, a nyomtatott könyv is. Köszönjük azt is, hogy adtál nekünk szemet és értelmet, hogy tudjunk írni és olvasni.
Hálát adunk a Bibliáért, amit elővehetünk újra és újra, és amiből tudakozhatjuk akaratodat. Kérünk, adj vágyakozást nekünk a te igéd olvasása után. És főleg azt kérjük, hogy Szentlelkeddel elevenítsd meg számunkra annak betűit, hogy lehessen nekünk is, mint annyi nemzedéknek előttünk, megelevenítő, hozzánk szóló üzenet.
Kérünk téged azért, hogy adj vágyakozást igédnek hallgatása után is, hogy keressük gyülekezeted közösségében az alkalmakat, amikor te szólni akarsz hozzánk. Legfőképpen azt kérjük, hogy igédnek ne csak olvasói és hallgatói legyünk, hanem szívünkbe fogadva és megértve, meg is tarthassuk, hogy gyümölcsöt teremjen életünk a te dicsőségedre és a mi üdvösségünkre.
Áldd meg Urunk az igének hirdetőit és hallgatóit mindenütt. Add áldásodat a Biblia anyanyelvünkre való fordításának, kiadásának és terjesztésének munkáira. Áldd meg hazánkban az ez évre meghirdetett biblia évét, hogy sokakhoz eljusson szavad, és megváltoztassa, megjobbítsa életünket, hogy így eljöhessenek számunkra a felüdülés idei.
A mi Urunk Jézus Krisztus nevében kérünk, hallgasd meg imádságunkat. Ámen.

TP

[redir_to_ptb]??

Kategória: Igehirdetések | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.