2003. április 27.
dr. P. Tóth Béla
Erő az újrakezdéshez
Lekció: János 21:1-14
Textus: I. Korinthus 15:25
“Mert neki addig kell uralkodnia, míg lába alá nem veti valamennyi ellenségét.”
Imádkozzunk!
Istenünk, Végére mehetetlen a te jóságod, amivel nem csak megtartod életünket, hanem újra és újra alkalmat készítesz a lelki növekedésre is. Köszönjük, hogy olykor megpróbálsz minket, hogy kiderüljön, hol is állunk hit dolgában, máskor pedig segíto támogatásoddal jössz közel, amikor magunktól elbuknánk vagy egészen mélyre süllyednénk. Köszönjük a húsvét utáni gyülekezet bizonyosságát, hogy nem hagysz minket árvákul, eljössz hozzánk. Légy áldott a megtapasztalásokért, hogy sokan átélhettük már, közelléted ero és valóság. Most is ezt kérjük, jöjj el közénk ígéreted szerint, és emeld fel az erotleneket, vigasztald a kesergot és gyógyítsd meg azt, aki beteg. Szólj hozzánk igédben és adj nekünk világosságot Szentlelked által.
Ámen.
Igehirdetés
Péter nagy halászatának története Lukács evangéliumában akkor szerepel, amikor Péter elhívását kapja Jézustól arra, hogy emberhalász legyen. János evangéliuma ugyanezt a történetet a feltámadás utáni idokben mondja el, amikor a legelso tanítvány kezdeti szép hite megtört és újra halász lett belole. Jézus azonban eljött hozzá és a többi tanítványokhoz, akik vele voltak, amint a Tibériás tavon egész éjszaka hiába küszködtek hálóikkal, nem fogtak semmit. Milyen üzenetek szólalnak meg ebben a rehabilitálási történetben, hiszen errol van szó – Péterbol Jézus újra emberhalászt farag – ami nekünk is javunkra lehet?
Mindenek elott az, hogy a kipróbált hitu tanítvány életében is megeshet a visszacsúszás. Éspedig nem csak valami egyszeru apróság dolgában, hanem a legfontosabb, a hivatás, az Úrtól kapott feladat dolgában is. Akiket név szerint felsorol az evangélista, hogy részt vettek ezen a genezáreti halászaton, azok egyike sem volt kezdo a hit dolgában.
Péter maga a legelso tanítvány volt, aki végigjárta Jézussal a három évet és ott volt a Gecsemáné kertben az utolsó, gyötrodo imánál éppen úgy, mint a fopap udvarában. Natanaelt
Fülöp vezette Jézushoz, akirol Jézus, mikor rátekintett, ezt mondta: Ime, egy igazán izrealita, akiben nincsen álnokság.” Aztán a Zebedeus fiai, Jakab és János? Oszlop-apostolok voltak, akik ott voltak Jézussal a megdicsoülés hegyén, és hallották, amint látomásban Mózessel és Illyés prófétával beszélgetett� Úgyhogy nem voltak ok kezdok hit dolgában egyáltalán. A három év, amit Jézussal eltöltöttek, megfelelne ma egy foiskola elvégzésének, ami a tanulási ido hosszát illette.
És most mégis mennek vissza a régi életükbe mindnyájan. Péter, a hangadó kimondja: Elmegyek halászni – vagyis nincs értelme többé a tanítványságnak, Isten országlásának, az Úr érkezésére várásnak, és a többiek szó nélkül mennek Péterrel együtt vissza a régi életükbe.
Nem vagyunk tehát egyedül, amikor azt tapasztaljuk, hogy az elso szeretet lobogásából csak valami hamu alatti parázs maradt a szívünkben. Ha már nem merünk senkinek beszélni Isten nagyságos dolgairól. Ha már elkezdjük a világ fiaihoz mérni magunkat és irigykedünk rájuk, hogy a maguk nemében okosabbak, mint mi vagyunk a magunk keresztyén hitével. Volt ilyen az elso keresztyének életében is, és ami ebben vigasztaló, az nem az, hogy visszacsúsztak ok is a hitükben, hanem az, hogy Jézus eljött hozzájuk és nem hagyta meg oket ebben az állapotukban. Utánuk nyúlt, megkereste oket, és még egyszer mondom: eljött hozzájuk.
Ez az evangélium az, amit nem lehet elégszer elmondani: Jézus eljön. És ha o eljön, már pedig az Apostoli Hitvallásban is ezt mondjuk, eljön, akkor vele együtt eljön a hit is. Megfáradt, elkeseredett emberek életében éppen úgy, mint gyászolók és betegek életében, eljön az Úr.
Az elmúlt napokban meglátogattunk egy idos keresztyén testvérünket, aki egyedül él, és nyolcvannégy évesen saját kezével konferencia házat épít fiataloknak a maga nagyon szerény otthona mellett, ahol a fiatalok majd lelki megújulást találhatnak. Elmondta, hogy a még vakolatlan, futetlen házban egész télen szerelte a villanyhálózatot meg a vizet, és amikor fázott a keze, akkor bekapcsolt egy egylapos villanyrezsót és azon melengette a kezét. Ehhez az emberhez eljött a feltámadott Úr és ilyenné tette az életét. Egy panasz szó nem hagyta el az ajkát, amíg nála jártunk, pedig rákkal operálták néhány éve és lehetne oka az önmaga sajnálgatására, ha nagyon akarná.
Ahol eljön a Feltámadott, azt arról lehet megismerni, hogy emberi életek, hivatások rehabilitálódnak, mert az o ereje mindenre elégséges. Ne legyünk hát kicsiny hituek, mert ami nálunk lehetetlen, az lehetséges onála. Péternél annyi volt lehetséges Jézus nélkül, hogy megyünk újra halászni. Jézussal együtt pedig az volt lehetséges, hogy megint lehet beloled emberhalász, újra felragyoghat régi fényében az apostolságod, a küldetésed.
Hol van a fordulópont ebben a történetben? Hol történik a csoda, az átminosülés? Ott, ahol Péter beveti a hálót a Jézus parancsa szerinti jobb oldalon. Azt mondhatnánk, apró kis engedelmesség. Valóban az, nem nagy dolog. Pedig mennyit okoskodhatott volna, mint ahogy meg is pendíti, hogy egész éjszaka hiába fáradtunk. De ez a nagyon is jelentéktelen kis engedelmesség mégis mindent megfordít. Az üres hálókból szakadozó hálók lesznek, és a rosszkedvu, frusztrált emberekbol megrendült, áhítatra képes emberek, mert történt egy egészen apró engedelmesség. Ahol nem az a fontos, hogy apró vagy nagy az engedelmesség, hanem hogy igazi.
Határozzuk el, hogy kipróbáljuk mind ez mi is. Kezdjük el az Istennek való engedelmességet legalább kicsiben. Mindenki találhat a maga életében azonnal olyan pontokat, ahol jó lenne elkezdenie az engedelmességet végre, esetleg nagyon is jelentéktelennek tuno apróságok terén is. Nem baj, ha kicsi az engedelmesség, csak igazi legyen. És meg fogjuk tapasztalni, hogy tele lesz az üres hálónk nagy halakkal, szám szerint akár százötvenhárommal is, mert volt valami, amiben igazán és teljesen alárendeltük magunkat az o akaratának.
Amit az ember tesz, az még az engedelmesség útján elindultak esetében sem mindig tökéletes. Nézzük csak meg Pétert, magára kapja a ruháját és úgy ugrik a tengerbe, hogy kiússzon. Ez nem nevezheto nagyon bölcs dolognak, inkább balgaságnak, de o mégis ezt teszi. Hirtelenkedik, talán mert nincs is egészen eszénél – hát ilyen az ember. Bizony, tele van az életünk hebehurgyaságokkal, testvéreim. Mennyi ostobaságot megtesz az ember, pedig halálosan meg van gyozodve róla, hogy az az egyetlen helyes dolog, amit o kitalált. Csak évek vagy évtizedek múlva jövünk rá, mennyi, de mennyi balgaságot követtünk el az utunkat járva�Ne feledjük, hogy Péter, amikor úgy ugrott a tengerbe, hogy magára kapta a ruháját, a szerinte legbölcsebb, és egyedül helyes dolgot cselekedte. Nem tudjuk, hogy még e földi életében is olvashatta-e János evangéliumát, benne a nagy halászat történetével, vagy csak az égi magasságokban tanulmányozhatta az evangéliumot az angyali könyvtárakban, és ott csóválta a fejét a saját balgasága felett, hogy mi mindent is elkövetett o, a hamarkodó, szangvinikus ember�
De amikor kijut a partra, parazsat talál és rajta halat és kenyeret. Amikor húsz évvel ezelott a szentendrei beiktatásunkra meghívókat nyomtattunk, ezt az igét választottuk a meghívóra, olyan szépnek találtuk: partra szállva parazsat találtak és rajta halat és kenyeret.
Mert az Úr nem csak követel, hanem gondoskodik is. A fáradt halászoknak nem kell még egy fél órát a halak megtisztításával és megsütésével foglalkozni, ott vár rájuk a sült hal és a pirítós kenyér készen. Milyen szép ez az ígéret! Az engedelmes ember nem azzal a kedvetlenséggel kell nyugtázza saját döntését, hogy megint én álltam helyt, a világ meg maradt éppen olyan gonosz, mint eddig volt, hanem megtapasztalja, hogy az Úr gondoskodik oróla.
Van ennivaló, ha éppen arra van szükség, van vigasztalás, ahol az hiányzik, van közösség, ahová tartozhatom, vannak testvérek és vannak segíto társak, és van türelem, amit o ad – mert mind errol maga Jézus gondoskodik övéinek. Ne legyünk kicsinyhituek tehát! Amire tényleg szükségünk van, azt meg fogja adni nekünk a maga idejében. Minden gondotokat orá vessétek, mert neki gondja van reátok. És nem engedi, hogy valamikor is ingadozzék az igaz. Jó az Úr, erosség a szorongatás idején. A Feltámadott gondoskodik ovéirol!
Mai igénk tehát ad nekünk egy ígéretet arról, hogy Jézus eljön, megjelenik: valóban nem hagy minket árvákul. Legyen ott a hitünkben ez az igazság: o eljön! Talán azért, hogy emlékeztessen, honnan estünk ki, talán azért, hogy újra elhívjon, de mindenképpen azért, hogy helyreállítson. Így jött el Péterhez, Natanaelhez és a Zebedeus fiaihoz, és így jöhet el mihozzánk is.
Ahol a legkisebb engedelmességet találja, ott át tudja adni ajándékait. Ne habozzunk tehát, és nyugodtan kezdhetjük látszólag apró engedelmességgel is, de az valódi engedelmesség legyen oneki – és csodálkozni fogunk, hogy szakadoznak a hálók, annyira megtelnek halakkal.
Még ebben a megajándékozott állapotunkban is lesznek, lehetnek balgaságaink, mint Péter ruhástól való vízbe ugrása, de ez már nem az a hivatásbeli megingás, amibol Jézus ot kihozta, csak egyszeru bölcstelenség – ami gyógyítható. Megszárad a ruha, bár lehetett volna okosabban is tenni az egészet, ha nem hamarkodik az ember.
S végül a legszebb ígéret, o gondoskodik rólunk. Amire igazán szükségünk van, azt megadja nekünk. Ezzel a hittel induljunk a most következo hét napjainak.
Ámen
Imádkozzunk!
Urunk, köszönjük, hogy nekünk is utánunk jössz, mint elso tanítványaidnak, amikor szükségünk van erre. Légy áldott a templom csöndjéért, behajtott ajtajú belso szobánkért, a hirdetett és az olvasott igéért, és a sákramentumok megerosíto kegyelméért. Kérünk, segíts bennünket hitünk megújulására, hogy észre vegyük eljöttödet és engedjünk útmutatásaidnak.
Legyen Szentlelked vigasza fájó szívu testvéreinkkel, adjad megtérésre hívó igédet mindnyájunk emlékezetébe és segíts minket munkáink örömmel és becsülettel való elvégzésében. Tudjuk, hogy gondoskodsz rólunk, hiszen ezt tetted eddig is, de kérünk, hogy ne vondd meg tolünk jelenlétedet, hanem jöjj el, feltámadott Urunk, a mi életünkben is megint. Hadd örüljünk közelségednek és hadd járja át szívünket a te nagy szereteted.
Ámen.
