Íme, felmegyünk Jeruzsálembe

2000.április 9.
Tímár Pál

“Íme, felmegyünk Jeruzsálembe”

Lekció: Fil 2,5-11
Textus: Mk 10,32-34

“Mikor pedig felfelé mentek a Jeruzsálembe vezető úton, Jézus előttük haladt. Akik vele voltak, álmélkodtak; akik pedig mégis követték, féltek. Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettőt, és beszélni kezdett nekik arról, ami vele történni fog: “Íme felmegyünk Jeruzsálembe, és az emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, halálra ítélik, és átadják a pogányoknak, kigúnyolják és leköpik, megkorbácsolják és megölik, de három nap múlva feltámad.””

Imádkozzunk!

Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy örök, igaz Isten, dicsőítünk, magasztalunk és áldunk téged. Valljuk, hogy egyedül téged illet minden dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás. Bocsásd meg, Istenünk, hogy oly sokszor nem adjuk meg, ami néked jár, hálátlanul, öntelten, sőt elégedetlenül megyünk el ajándékaid mellett. Isten, légy irgalmas nekünk, bűnösöknek. Megvalljuk bűneinket, amivel csak az elmúlt napokban is megbántottunk téged. Nincs talán egyetlen parancsolatod sem, amit ne szegtünk volna meg. Áldunk azért, mert gazdag vagy a kegyelemben és bővölködsz a megbocsátásban. Kérünk, hajolj közel most hozzánk és emelj magadhoz minket. Engedd, hogy magunkra vegyük azt, amit mondasz, s tudjunk örülni az evangéliumnak. Add, hogy meg tudjunk alázkodni Előtted, s magunkévá tudjuk tenni a te akaratodat. Így hadd ragyogjon fel életünkön a te dicsőséged. Segíts reád figyelni engedelmességre készen. Szentlelked világosítsa meg értelmünket, s te győzz meg minket az igazságról. Formáld életünket, hogy kiábrázolódjék rajtunk a Krisztus. Legyen a te igéd vigasztalás, bátorítás, biztatás. Hallgass meg kegyelmesen.
Ámen.

Igehirdetés

Most már nagyon közel vagyunk a nagyhéthez és a húsvéthoz, jól tesszük, ha figyelmünket Jézus Krisztus szenvedésére, kereszthalálára és feltámadására irányítjuk. Tegyük ezt annál is inkább, mert a mai vasárnapot a régiek, – egy héttel a nagyhét előtt és két héttel húsvét előtt – feketevasárnapnak is nevezték, amikor már szinte közvetlenül elénk tárul az Úr szenvedéseinek megrázó volta.
Az evangélium háromszor egymás után említi, hogy Jézus magához hívta tanítványait és csak nekik, bizalmasan, de hangsúlyosan elmondta, mi vár rá. Amit most olvastunk, a harmadik ilyen bejelentése volt Jézusnak. Már úton vannak Jeruzsálembe, és ez az út egyenesen a keresztre vezet. Előre tájékoztatja övéit, hogy népének a vezetői letartóztatják, megköpdösik, összeverik, megalázzák, megölik, és a harmadik napon feltámad.
Alapigénkre figyelve, a teljes Szentírás fényében lássuk most Jézus halálának és feltámadásának a jelentőségét. Jézusnak e különös kijelentéséből ezúttal három mozzanatot emeljünk ki, és ezeket vegyük most sorra.
Az első: ennyire pontosan tudta Jézus, mennyi szenvedés vár rá, és mégsem tért ki, mégsem menekült el szenvedései elől. Pedig megtehette volna. Milyen részletesen mondja el, hogy mi mindent csinálnak majd vele: összeverik, leköpdösik, megkínozzák, megalázzák. Azt is elmondja, kik fogják ezt tenni: a választott nép vezetői, és azt is, hogy a harmadik napon feltámad. És mégsem menekült el a tömérdek szenvedés elől. Végigjárta a szenvedések útját, vagyis mindvégig megmaradt az engedelmesség útján, az Atyának való engedelmességben.
Pedig maga a sátán több kísérletet tett, hogy letérítse Őt erről az útról. Mindjárt szolgálatának az elején, rá akarja venni, hogy isteni hatalmát ne arra használja, amire kapta és amire való; el akarja téríteni küldetésének eredeti céljától. Jézus azonban visszautasítja.
Aztán szolgálatának a végén, az utolsó éjszakán a Gecsemáné kertben feltör benne a gondolat: mi lenne, ha mégsem járná végig a szenvedés útját, amelyik most lesz majd igazán nehéz. Gondolatát az Atya elé viszi: Atyám, ha lehet ne kelljen kiinnom a szenvedés keserű poharát. Elkezdődik egy kemény belső harc, melynek a végén megerősödik abban: mégiscsak kiissza az utolsó cseppig, és végigjárja a szenvedések útját. Mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom – mondja, hanem ahogy te, Atyám.
Amikor már fizikai ereje alig van, a kereszten haldokolva még egy támadást intéz a gonosz ellene. Hangzik lentről az ajánlat: szállj le a keresztről, és majd hiszünk benned. Ez volt Jézus célja, hogy higgyenek benne. Mert az segítene mindenkin. Jézus azonban tudja, hogy nem akkor hinnének ha Ő leszállna. Akik majd hinni fognak benne, csak azért szabadulhatnak meg, mert Ő nem száll le a keresztről.
Jézus inkább vállalta az Istentől való elhagyatottság pokoli kínját és elhangzott megrendítő felkiáltása: “Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” De azután elhangozhatott az is: “Elvégeztetett” – és ezzel megtört az ördög hatalma. Elveszítette fölöttünk való korlátlanhatalmát a bűn, kinyílt újra a mennyország kapuja a bűnös ember előtt, s lehetővé válik, hogy visszataláljunk Istenhez.
Ehhez azonban az kellett, hogy Ő végigjárja a szenvedések útját. Pontosan úgy, ahogy a Filippi levélben olvastuk a gyönyörű őskeresztyén himnuszban. Ez a Krisztus-himnusz összefoglalja Krisztus egész földi útját. Ennek az útnak van egy leszálló ága, melynek mélypontja a kereszt. Engedelmes volt halálig, mégpedig a kereszthalálig. S itt következett be a fordulat. Isten felmagasztalta Őt, s Neki adott minden hatalmat mennyen és földön. Ez az út a mi megváltásunk útja.
Szörnyű lenne még csak rágondolni is, hogy mi történik, ha nem járta volna végig a szenvedések útját. Ha félútról visszafordul, ha a Gecsemáné kertben megtorpan, ha a kereszten mégis engedetlen lesz, és odaparancsol tizenkét sereg angyalt, – ahogy Ő maga is mondta – és leszáll a keresztről. Akkor mi most a kárhozat áldozatai, a pokol biztos várományosai lennénk, a szabadulás minden reménysége, lehetősége nélkül.
159. számú kantátájában a lipcsei kántor, minden idők legnagyobb zeneszerzője, Johann Sebastian Bach ugyanezt a jelenetet ábrázolja. A nagyböjt kezdete előtti vasárnapra írta. A kantáta címe is ez: Íme, felmegyünk Jeruzsálembe. Nyitó tételében megrendítő a párbeszéd Jézus és a hivő lélek között. Jézus bejelentése először rémületet kelt: Ó, ne menj, kereszted már készen áll, melyen halálra kell vérezned, hangzik a hivő lélek féltő, aggódó hangja De aztán döbbenten mondja: ha mégis meghátrálnál, én sem Jeruzsálembe, (ti. a mennyeibe) hanem a poklokra jutnék. Igen, ez várna ránk, ha Jézus meghátrál. Legyen áldott. a mi Urunk, hogy végigjárta a szenvedések útját!
Miért tudta Jézus végigjárni ezt az utat, noha előre tudta, milyen szörnyű szenvedések várnak rá? Azért, mert egy dolog ki volt zárva a számára: radikálisan kizárta az Atyával szembeni engedetlenség lehetőségét. Újra és újra emlékezett Ő maga is arra, mi a küldetése: nem azért jöttem, hogy azt cselekedjem, amit én akarok, hanem azt, amit az én Atyám akar. S amikor támadások érték, az imádság fegyverével addig harcolt, amíg megerősödött a rendíthetetlen bizonyosságban, hogy ezt az utat kell járnia, és ezt végig kell járnia.
Azért fontos ez, mert a mi hitünket is sok támadás éri. A kísértő minket is megkörnyékez és megpróbál elbizonytalanítani. Ilyenkor megtörténik, hogy mindenkit hibásnak tartunk, csak épp a magunk gyengeségét nem tekintjük bűnnek. Amikor küldetésünk elől elmenekülnénk és meghátrálnánk, gondoljunk Jézusra: a megoldási lehetőségek közül egy valami ki van zárva: nem jöhet szóba sohasem az, hogy az Atyával szemben engedetlenné váljunk. Kiindulási pontunk legyen az, hogy ez az egy ki van zárva, erre nem kerülhet sor. Enélkül kell megoldani a dolgot, ha jönnek Istentől kapott és elvállalt feladataink teljesítése közben a nehézségek, csalódások, keserűségek. Fel nem adhatjuk, csak azért, mert akadályokba ütközünk. Kerül, amibe kerül, hűségeseknek kell maradnunk. Egész másként veszi az akadályokat az ilyen ember. Átlendül a holtpontokon és a krízisek után győzelem következik. Krízisek mindnyájunk életében vannak, de győzhetünk Ennek egyik feltétele: nem egyedül, hanem Istennel harcoljuk meg az élet harcait. És eleve ki van zárva az, hogy Istennel szemben engedetlenné legyünk. Nem hagyhatjuk abba, nem adhatjuk fel azt, amivel Ő megbízott.
A hit hősei mind így cselekedtek. Pál ezt mondja: “még az én életem sem drága, csakhogy elvégezzem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, amit kaptam az én Uram Jézus Krisztustól.”
Hát ezért maradt Jézus mindvégig hűséges, noha pontosan tudta, mi vár rá. Nem menekült el, végigjárta a szenvedések útját, mert engedelmes volt az Atyának.
A másik, ami felmerül kérdésként bennünk az igéből: miért kellett neki mindezt elszenvednie?
Sokszorosan zúdulnak Jézusra a próbatételek: leköpdösik, összeverik, megalázzák, meggyalázzák, kiszolgáltatják, pogányok kezére adják, és a végén megölik. Miért? Pilátus a jogász, a bíró számára is nagy kérdés volt ez: mi rosszat cselekedett? Ordítja a tömeg: feszítsd meg, és Pilátus azt kérdezi: Miért? Mivel szolgált rá erre a szörnyűségre?
Az a Jézus, aki széjjeljárt jót tévén, aki mindenkivel csak jót tett, tanított, gyógyított, bocsánatot és kenyeret osztott, mindenkinek azt, amire éppen szüksége volt, s mindezt, önmagát nem kímélve, éjt nappallá téve. Miért kellett neki ezeket a pokoli kínokat és a szörnyű kínhalált elszenvedni?
Erre világos válasza van a Szentírásnak, és ezt mindannyian tudjuk is, de valahogy nem ér el sokszor a szívünkig. Mi a Biblia válasza a miértre? Egy szó: érettünk. Ehhez még hozzátehetjük azt is, hogy miattunk és helyettünk. Igen, neki nem a saját bűneinek az ítéletét kellett elszenvednie, hanem az Úr mindnyájunk bűnét Őreá helyezte. És ő mindnyájunk bűnét és büntetését magára vállalta, amint azt az Ézsaiás 53-ban olvassuk. Ezért nem hasonlítható Krisztus szenvedéséhez egyikünk szenvedése sem. Amikor valaki olyan lehetetlen dolgot mond, hogy a Krisztus sem szenvedett annyit, mint én, akkor csendesen és szelíden igazítsuk helyre. Mert a Krisztus szenvedése nem hasonlítható a legszörnyűbb emberi szenvedéshez sem. Mert Ő az egész emberiség minden bűnének a teljes isteni ítéletét testében-lelkében elszenvedte. Ezt mi fel sem tudjuk fogni, hogy milyen súlyú ítélet és milyen rettenetes szenvedés. Amint abban az időben egy teljesen ártatlan báránynak kellett meghalnia ahelyett, aki az áldozatott bemutatta, úgy mondja a Szentírás Jézusról, hogy Íme az Isten Báránya, aki magára veszi az egész világ bűnét.
Jó lenne, ha ez nem szólam maradna a számunkra, és nem is valamiféle dogma, hanem akár naponta hálát tudnánk adni érte: én azért maradtam életben, és azért van üdvösségem, mert Ő meghalt és a pokolra ment helyettem. Ez a Biblia világos tanítása.
Ezért mi nem tudunk igazán vezekelni bűneinkért. Nem is egyenlíthetjük ki bizonyos jótettekkel az Isten és mások ellen elkövetett bűneinket. Egyedül Jézus szenvedése és halála az, amit Isten elfogadott a mi letörleszthetetlen adósságunk kiegyenlítésére. Adóslevelünk oda van szegezve a keresztfára. Ki van fizetve. Bűneink meg vannak bocsátva. Aki ezt szíve mélyéig megérti, átérzi és magára nézve komolyan veszi, azt nevezi a Biblia hívő embernek. Mert az fogadta el Istentől ezt a legnagyobb ajándékot. Hinni azt jelenti: elfogadom azt, amit Isten kínál. A próbákat is persze, de ezt a legnagyobb ajándékot is. És ebből élek. És ezért hálás vagyok. Ez a Biblia alapvető válasza arra a kérdésre, hogy miért kellett mindezt Jézusnak elszenvednie. Érettünk, helyettünk, miattunk.
Nagyon figyelemreméltó az, hogy Jézus Krisztus halálának napján különböző emberek vallják határozottan, hogy Jézus ártatlan, bűntelen. Ezt vallja meg Júdás, az áruló, amikor visszaviszi a júdáspénzt megbízóinak. Ezt jelenti ki Pilátus és haldoklásuk közben az egyik golgotai gonosztevő. Egybecseng tanúságuk arról, hogy Jézus bűntelen, ártatlan, tiszta, aki nem a maga bűneiért halt meg.
A harmadik, ami valóban feltűnő Jézus előrejelzésében az, hogy amilyen világosan beszélt bekövetkező szenvedéséről és haláláról, ugyanolyan világosan beszél arról is, hogy három nap múlva feltámad. De úgy tűnik, mintha ezt meg sem hallották volna.
A szenvedései ellen tiltakoznak. Ismerjük Péter szavait: Mentsen Isten, Uram. Ilyen veled nem történhet meg. Feltámadásának ígéretére azonban senkinek nincs egy szava sem. Mintha oda sem figyeltek volna, vagy mintha nem lenne jelentősége számukra. Ha odafigyeltek volna, ez legalább olyanmeglepő bejelentés volt, mint kereszthalála. Akkor vagy tiltakoznak, vagy csodálkoznak, vagy pedig komolyan veszik és a harmadik nap reggelén ott álltak volna a sír előtt, hogy lássák, hogyan teljesedik be az ígéret. Hiszen megmondta. Bizony az asszonyok is csak azért mennek ki a sírhoz, hogy bebalzsamozzák a holttestet. Mintha el sem hangzott volna Jézus szava a feltámadásáról
Nem kísért-e bennünket ez is sokszor? Vajon nem szelektív a hallásunk? Csak azt halljuk meg, ami minket érdekel. Nem így olvassuk sokszor a Bibliát, vagy hallgatunk egy-egy igehirdetést? Van, amit meghallunk és van, ami el sem jut a fülünkig, sem az értelmünkig. És ezért nem változtatja meg az életünket sem.
Jó lenne azért komolyan odafigyelnünk arra, amit Isten mondani akar nekünk ezen a most közeledő nagy ünnepünkön is. Állítsuk vételre a szívünket. Jól gondoljunk meg minden szót: értjük? És egyetértünk vele? Életté vált és formál általa Isten? Isten minden szava életmentő lehet számunkra.
Mindaz, amit most hallottunk Jézus szenvedéseiről, kereszthaláláról és feltámadásáról, jól ismertszámunkra. Miért kell akkor annyit beszélni róla? Azért, mert nem lehet eleget beszélni Istennek erről az irántunk való nagy szeretetéről és mi nem hallhatunk eleget erről. Azért, mert noha sokszor elhangzik mindez, mégsem hisszük eléggé, még sem vesszük elég komolyan. Pedig a keresztyén hitnek a pillére mindez, ami ha tudatossá válik, az életünket lehet rá építeni.
Jó lenne, ha csendben figyelnénk Isten szavára, aki minket is fel akar készíteni az ünnepre és mindarra, ami még vár ránk ebben a földi életben. Fel akar készíteni Jézus második eljövetelére is, amit ugyanúgy megígért, mint itt a feltámadását. És mi sokszor mégis úgy élünk, mintha soha nem jönne vissza. Mindennel foglalkozunk, csak arra nem készülünk, hogy meg kell jelennünk Előtte. Ha ma érkezne meg, hogyan találna? Amiért e földre jött, rendben van-e nálam? Készüljünk azért és adja az Úr, hogy készen legyünk!
Ámen.

Imádkozzunk !

Úr Jézus Krisztus, magasztalunk azért, hogy szereteted mutatkozik meg abban is, ahogy tanítványaidat türelmesen újra és újra készítgeted a rájuk is váró próbákra és az előttük levő csodákra. Köszönjük, hogy minket is készítgetsz és figyelmeztetsz, ki tudja, hányadszor már. Köszönjük, hogy akkor is elmondod, ha mi már tudjuk. Bocsásd meg, hogy sok mindent csak tudunk, de nem engedelmeskedünk neki. Bocsásd meg, hogy nem vált életünk jobbá, igazabbá. Könyörülj rajtunk, hogy sokkal bátrabban haladjunk előre a neked valóengedelmesség útján.
Dicsőítünk téged az érettünk vállalt kimondhatatlan szenvedéseidért. Áldunk, hogy szörnyűkínhaláloddal szereztél nekünk életet, bocsánatot, üdvösséget. Töltsd meg szívünket hálával, mely nap mint nap áldani tud téged ezért a csodáért. Segíts komolyan hinni azt is, hogy feltámadtál és élsz, velünk vagy és velünk most is tudsz és akarsz újat kezdeni.
Könyörgünk a szenvedőkért, a kísértések és próbatételek között levőkért. Kiáltunk most hozzád különösen azokért, akik az árvíz miatt vannak próbatétel alatt. Légy irgalmas nékik Te parancsolsz a vizeknek is. Kérünk, ne bűneink szerint cselekedj velünk. Vedd el rólunk ítélő kezed. Add vissza az otthonát mindenkinek. Ó, segítsd meg az ár ellen küszködőket. Szabadító hatalmadért és gondviselő szeretetedért kiáltunk. Adj erőt terheinkhez és adj bölcsességet döntéseinkhez. Te vagy Urunk, te tarts meg minket!
Ámen