Jézus úr!

Igehirdetés 2013. november 10. Németh Ildikó
Jézus az Úr!
Lekció: Jn. 14,1-10.
Textus: Jn. 14,11.
Jézus mondja: „Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek.”
Imádkozzunk!
Mennyei Atyánk Jézus Krisztus által! Áldunk és magasztalunk téged templomod csöndjéért, amelyben meghallhatjuk szelíd és bennünket gyógyítani akaró hangodat. Urunk, bocsásd meg kérünk vétkeinket, amikkel megbántottunk és megsebeztünk téged az elmúlt héten. Tekints ránk irgalmasan és Fiad érdeméért kegyelmezz nekünk.
Urunk, azért vagyunk ma itt, mert azt szeretnénk, hogy gyógyuljon életünk, hogy te légy a mi vigasztalónk, erősítőnk és te légy az, aki tanácsolod, vezeted életünket. Nélküled ugyanis folyton elbukunk, nélküled csak a sötétben tapogatózunk. Kérünk, adj ma nekünk mennyei világosságot, győzz meg bennünket belső lelkiképpen, hogy te ma is élsz és uralkodsz és hogy értünk, gyarló emberekért küldted a Földre Szent Fiadat, akiben reménykedhetünk, akinek az érdeméért most is jöhetünk tehozzád. Urunk légy jelen istentiszteletünkön Szentlelked által, áldj meg minket üzeneteddel! Ámen.

Igehirdetés
1. „Senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” – mondja mai Igénkben Jézus. Milyen radikális kijelentés ez. A mai kor embere leginkább megdöbben, sőt talán visszahőköl ilyen súlyos szavak hallatán, de talán még azt is mondják magukban néhányan: Jézus aztán nem volt valami toleráns hangulatban, amikor ezt mondta. Azt kell mondjuk tehát, hogy napjainkban a legtöbben félve tekintünk minden radikális kijelentésre, és azt is elmondhatjuk, hogy szinte mindenek fölé emelt értékké vált a tolerancia, ami pedig a valóságban sokszor csupán annyit jelent, hogy: felőlem a másik azt csinál amit akar, ugyanis nem érdekel.
Nem mondhatjuk sajnos, hogy a radikális nézetekkel szembeni ellenérzések alaptalanok, hiszen szörnyű események vannak a történelem könyvek lapjain leírva azzal kapcsolatban, amikor is bizonyos személyek vagy csoportok radikális és kirekesztő kijelentéseinek a hatására emberek tömegei pusztultak el. Nekünk keresztyéneknek, Krisztus követő embereknek azonban nem szabad a világban tapasztalható többféle halálba vivő radikalizmus hallatán Jézus radikalizmusát is elutasítanunk. Nekünk keresztyéneknek több dologban fontos ugyanis, hogy igenis radikális legyen az álláspontunk. Mindig a tartalom határozza meg ugyanis, hogy mik azok a dolgok, amikben toleránsaknak kell lennünk, és mik azok, amikben radikálisaknak. Nagyon fontos tehát mindennemű kijelentés kapcsán a pontos és valódi tartalom megkeresése, hiszen Jézus előbb hallott mondatáról is az derül ki ha alaposan megvizsgáljuk, hogy ahol mi először másokat kizáró, több ponton záródó vasajtót láttunk, ott valójában a világ legszélesebbre tárt kapuja található. Jézus ugyanis nem mondja, hogy lenne bárki is, aki nem léphet rá erre az egyedül járható és az Atyához vezető útra, ő nem mondja, hogy ha eddig nem ezen járt valaki, akkor már nincs is többé esélye. Nem. Jézus azt mondja csupán, hogy ez az egyetlen út. Egy tényről beszél tanítványainak, mégpedig arról a határozott igazságról, hogy ő és az Atya egyek, vagyis aki vele beszélget, az az Atyával beszélget, aki őrá néz, az az Atyát látja. Sőt, azt mondja: aki üdvözülni akar, vagyis az Atyához akar eljutni, annak is őhozzá kell fordulnia, mert ez is csakis őáltala lehetséges, hiszen Ő és az Atya egy és ugyanaz.
1987-ben, amikor én készültem a konfirmációmra, mint a most itt az első sorokban ülő ifjaink, olyan világban éltünk, hogy még csak véletlenül sem fordult az elő, hogy egyik iskolatársam azt mondja nekem, hogy: miért akarsz te éppen keresztyén lenni, meg kellene előbb még ismerned a többi vallást is, hogy dönthess. Veled ellentétben én még nem akarok dönteni, hiszen olyan sok lehetőség van a keresztyén hiten kívül. Anyukám például buddhista, keresztanyukám pedig a maga módján hisz, nem tartozik sehová, hanem minden vallásból a számára legszimpatikusabb dolgokat szedte össze. A mai fiatalok azonban már találkoznak ilyen véleményekkel. Én 1987-ben Tiszabecsen nem is gondoltam, hogy azon kívül, hogy valaki hisz Istenben vagy nem – tehát ateista –, van más lehetőség is. Föl sem merült bennem, hogy Istent másképp is el lehet képzelni, mint ahogyan azt a Biblia leírja. A mi gyermekeinket viszont már szokták, vagy ha eddig még nem, akkor majd fogják társaik olyan dolgokkal szembesíteni, hogy: miért gondolod, hogy ennek a világnak az Istene olyan, amilyennek őt Jézus leírta? Miért mondjátok ti keresztyének, hogy csak Jézus vezethet el minket Istenhez? Lehetnétek egy kicsit toleránsabbak! Fontos tehát, hogy tájékozódjunk ezekben a kérdésekben, legyünk tisztában a különböző világnézetekkel és vallásokkal kapcsolatban, hogy megfelelő válaszokat tudjunk majd adni gyermekeinknek ilyen helyzetekben. Ezért is volt fontos például az előbb is azt megértenünk – hiszen ezzel vádolják a keresztyénséget talán a leggyakrabban – hogy Jézus azon szavai, hogy csakis általa van út az Atyához, bár radikális, de egyáltalán nem kirekesztő.
2. Ugyanilyen fontos azonban, hogy ha már egyszer megtaláltuk a helyünket a keresztyén egyházak valamelyikében, jelen esetben a Református Egyházban, akkor ne tévedjünk el a különböző tanítások és tévtanítások útvesztőiben sem. Ugyanis nem szabad elfelejtenünk, hogy mivel ez az egyedüli út, ezért a gonosz mindent megtesz azért, hogy egyesek csak az út mellett sétálgassanak, mások letérjenek róla, megint mások pedig, soha meg se találják azt – annak ellenére, hogy itt ülnek a padokban.
Így igehirdetésünk második részében arról fogunk beszélni, hogy hogyan valósulhat meg az a mi életünkben, hogy rálépjünk és rajta maradjunk a keskeny úton, hogy meg ne történjen velünk az utolsó napon, hogy amikor Jézus előtt állunk, ő azt mondja nekünk, hogy: Nem ismerlek téged. Hogy azt mondja nekünk: Igen, én értem, hogy te arra hivatkozol, hogy mindig jártál a templomomba, sőt az összes felmenőd és utódod is, de én nem ismerlek téged. Mi még nem beszélgettünk soha. Végtelenül sajnálom, hogy nem nyitottad ki előttem szíved ajtaját. Nem ismerlek.
Az első fontos dolog, amit ezzel a témával kapcsolatban tisztáznunk kell, az a bűn kérdése, ugyanis ez az, ami elválaszt minket Istentől. És ebben a kérdésben is nagyon fontos az, amiről az előbb beszéltünk, vagyis hogy vannak esetek és dolgok, amikor és amikkel kapcsolatban mindenképpen csak radikálisan lehet gondolkodnunk. Olyannyira kikerült ugyanis a közgondolkodásból a bűn fogalma, hogy sokszor még keresztyének is úgy beszélnek bűneikről, vagyis ilyeneket hallunk, ha valójában a bűneikről van szó, hogy: nagyot hibáztam, hogy elvettem tőle a lehetőséget, ahelyett, hogy azt mondanánk: bűnt követtem el, megloptam valakit. Vagy amikor azt mondja valaki: sajnos elhamarkodottan ítéltem meg azt az embert, ahelyett hogy azt mondanánk: bűnt követtem el, képmutató és ítélkező voltam.
Azt kell, hogy mondjuk, nagyon szisztematikusan és alaposan végzi a munkáját a gonosz, hiszen a saját szempontjából nagyon okos dolgot tesz, amikor igyekszik kiiktatni szótárunkból a bűn fogalmát. Mennyire igaza van, hogy ezzel igyekszik Isten és az ő fiai ellen harcolni, hiszen ez egy kulcskérdés. A bűneink választanak el minket Teremtő Atyánktól, így hát nincs is jobb stratégia az ördög számára, mint az embereket arról meggyőzni, hogy bűneik csak hibák és tévedések, vagy még esetleg azok sem, hiszen valaki által meggyőz bennünket arról, hogy vétkeink csupán szüleink – főleg édesanyánk -, és esetleg volt tanáraink velük való foglalkozásának káros következményei csupán. Mi azonban nevezzük nevén Testvéreim bűneinket. A világ minden ösztönzése ellenére vállaljuk a felelősséget döntéseinkért. Merjük kimondani és Isten elé vinni bűneinket, mert Ő csak a felismert és megvallott bűneinkkel tud mit kezdeni. De hogyan ismerhetjük fel és hogyan valljuk meg bűneinket? Az első dolgunk ezzel kapcsolatban, hogy olvassuk a Szentírást, hallgassunk igehirdetéseket, aztán pedig imádkozzunk. Imádkozzunk egyedül és imádkozzunk közösségben. Igen, az a dolgunk, hogy az írott és a hirdetett ige hatására felismert bűneinket vigyük Jézus elé imádságban, vagyis valljuk meg bűneinket egymásnak és legfőképpen a mi Urunknak, hiszen ő tud ezektől megszabadítani minket. Jézus ugyanis nemcsak az út, nemcsak az igazság, hanem az élet is. Ő jelenti az életet, az örök életet számunkra, mert kegyelmét kínálja nekünk. Megbocsátja bűneinket, kegyelmében részesülünk az ő kereszthalála érdeméért.
3. Igehirdetésünk utolsó részében tehát a kegyelemről szeretnék még beszélni, arról, hogy mit jelent az, hogy Jézus helyettünk és értünk szenvedett a keresztfán, mit jelent az, hogy Jézus az élet.
Van egy jó barátom, akinek már nagyon sokszor próbáltam – de mindeddig sajnos sikertelenül – megmagyarázni a kegyelem kérdését, próbáltam vele megértetni, hogy Jézus Krisztus miért halt meg értünk. Volt, hogy pusztán csak elbeszéltünk egymás feje mellett, de volt olyan is, hogy beszélgetésünkből heves vita lett. Így amikor erről a kérdésről szeretnék beszélni valahol, mindig az ugrik be elsőként, hogy ezt a kérdést nem lehet megmagyarázni úgy, ahogyan bármi mást, erről a kérdésről csak Isten segítségében bízva és csak úgy szabad beszélni, ha egyúttal megértjük és elfogadjuk, hogy ez bizony hit-kérdés. Vagy elhiszi, elfogadja valaki, vagy nem. Így hát igyekszem most alázattal és Isten segítségét kérve beszélni erről a kérdésről.
Képzeljük most el a következő eseményeket:
Egyik nap valaki egy bűncselekmény elkövetésére határozta el magát, mégpedig arra, hogy egy rendkívül becsületesen élő családtól ellopjon 1 millió forintot (hiszen meglátta hogy hol tartják), pedig ezt a pénzt a családfő nehéz és fáradtságos munkával és sok lemondással tudta csak megtakarítani. Gyermekei egyetemi tanulmányaira tette félre. A tolvaj nagyon hamar elherdálta a sok pénzt, féktelen szenvedélyei hatására egyetlen hónap alatt kiürült a zsebe, és újabb rablás tervét forgatta fejében. Második alkalommal azonban már pórul járt, a betörés közben rajtakapták, bíróság elé állították és 5 év letöltendő börtönbüntetésre ítélték, miután a kihallgatások közben előző bűncselekményére is fény derült.
S ha most úgy folytatódna és fejeződne be a történet, hogy ez a bűnöző olyan szerencsés volt, hogy épp abban az évben, amikor börtönbüntetését elkezdte letölteni, amnesztiát hirdetett az ország vezetője és ő büntetlenül folytathatta életét, azt mondanánk, hogy ez igazságtalanság. Azt mondanánk, hogy az nem helyes, hogy valaki így megússza, amikor az a család ilyen nehéz helyzetbe került miatta.
Történetünk azonban a következőképpen is folytatódhatna: főszereplőnk a börtönben mélyen megbánva bűnét egy csodálatos cikket ír arról, hogy mit nem adna azért, ha szabad emberként dolgozhatna és kárpótolhatná a tönkretett családot. Az ország vezetője pedig, megindulva a rab sorain eladja legkedvesebb, féltve őrzött kincsét, hogy kifizesse helyette a kárt és a hozzátartozó büntetést. Ebben az esetben már nem mondanánk, hogy ez igazságtalanság, ebben az esetben már azt mondaná valamennyiünk, hogy ez kegyelem.
A mi Urunk Jézus Krisztus sem elnéz csupán bűneink felett. Nem azt mondja, hogy: úgy teszek, mintha meg sem történtek volna bűneid. Jézus a mi Urunk, akiről büszkén és méltán beszélhetünk bárkinek életünk során, kifizette helyettünk bűneink büntetését. Azért lehetünk szabadok és kegyelemben részesültek, mert ő eljött közénk és átvállalta büntetéseinket. Fogadjuk el Testvéreim ezt a kegyelmet! Merjük átélni ennek az ajándéknak a nagyságát és örömét ezen a napon is, mert Jézus Krisztus az út, az igazság és az élet. Ámen.

Imádkozzunk!
Mennyei Atyánk Jézus által! Hadd magasztaljunk most téged Fiadért, Jézus Krisztusért, aki bár tudta, hogy mindent a kezébe adtál, vállalta értünk bűneink minden terhét és büntetését. Köszönjük neked Urunk, hogy nem hagysz minket elveszni, nem hagyod, hogy örök halál legyen a sorsunk. Kérünk Urunk tégy minket igaz követőiddé, add meg nekünk valóban, hogy hálás szívvel téged hirdessünk mindig és mindenhol. Kérünk Urunk áldd meg gyülekezetünket, tégy minket békeköveteiddé, tégy minket sóvá és világossággá ebben a városban és ebben az országban. Kérünk Urunk segíts nekünk, hogy nevezzük nevén bűneinket, vigyük eléd azokat és tőled megtisztulva, akarjunk másokat is hozzád vezetni.