Kell a szeretet

2000. szeptember 3.
dr. P. Tóth Béla

Kell a szeretet

Lekció: Luk. 9:51-56
Textus: I. Kor. 13: 1-3

“Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból.”

Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk, köszönjük a templom áhítatát, ezt az órát, amit ajándékodból most együtt tölthetünk színed előtt. Köszönjük, hogy megtartottál minket az elmúlt héten, köszönjük, hogy erőt adtál munkánk végzéséhez. Eljöttünk elcsöndesedni, belső emberünkbe tekinteni, és azért, hogy ne mi, hanem te mond ki a döntő szót. Szeretnénk rád figyelni, téged hallani, miközben fülünkkel a hirdetett igét hallgatjuk. Engedd Urunk, hogy szívünkkel egészen rád hangolódhassunk és felfogjuk akaratodat. Vedd el méltatlanságunkat, töröld el vétkeinket. Segíts új ruhákba öltözni, fehér ruhákba, amiket tőled kapunk. Adj belátást, őszinte szívet, és közöld velünk a tőled való új élet erőit, Szentlelked és igéd, az élő Krisztus által.
Ámen.

Igehirdetés

Mai igénk arról szól, hogy a világon a legjobb dolgokat is el lehet rontani szeretet nélkül. Egymás után négy dolgot sorol fel a szentíró, itt a korinthusi levél 13. részében, a Szeretet-himnuszában. Mindegyik önmagában is fontos, ember-létünk kiemelkedő lehetőségei, és azt halljuk róluk, hogy szeretet nélkül elromlanak. Önmagukban nagyszerű dolgok szeretet nélkül semmit érővé változnak.
Első a beszéd. Tudományos megnevezése ilyen tudákosan hangzik: másodlagos jelzőrendszer. Az állatvilágban is van egyfajta jelzőrendszer: a madarak is, kutyák is, sőt a halak is jeleznek egymásnak valamilyen módon – ez az elsődleges jelzőrendszer. De elvont fogalmakkal, igékkel, jelzőkkel, hasonlatokkal, határozókkal, hogy egy-egy mondatban szinte egy egész világegyetem szólal meg, így csak az ember tud beszélni. Az emberi beszéd nem csak egyetlen biológiai állapot jelzésére szolgál, hogy “éhes vagyok” vagy “félek és menekülnöm kell”, vagy “keresem a páromat”, hanem ezer és ezer árnyalatnak, a világ minden dolga összefüggésének, a rejtélyek feltárásának is alkalmas eszköze.
Az igazán jó költőnek nem csak egy-egy sorában, hanem olykor egy-egy szavában is egy egész világegyetem, egy egész örökkévalóság van összesűrítve. Itt pedig, ahol élünk, az információk évszázadában egyre több és több “cselekvésünk” történik szóban vagy írásban, “beszéd-eseményben”, nem fizikai szinten.
Csodálatos dolog tehát, hogy tudunk beszélni, valóban emberi életünk egyik legnagyobb kiváltsága. Becsüljük meg és vigyázzunk rá! A kis ember-lénynek három-négy esztendő is kell, hogy megtanulja anyanyelvét. Az pedig ha valaki később egy másik nyelvet is magas szinten megtanul, a legszorgalmasabb teljesítmények közé számít. Nagy kincs a beszéd és nagy kincs a nyelv! Mindig fáj, amikor elpiszkolódni látom, amikor méltatlanul használjuk. Nem csoda, hogy a föld népe az ókortól elkezdve igen-igen megbecsülte a jól beszélő embert. Csodálattal vegyes áhítattal adóztak a rétoroknak, a szónokoknak, akik jól forgatták a szavakat, jól képviseltek ügyeket bíróság előtt vagy a közéletben. Az ilyen embereknek ma is nagy a megbecsülése, pedig tudjuk, mennyire megromlik a beszéd: alkalom az ügyeskedésre, a beállításra, arra, hogy a dolgokat a valós természetüktől elhajlítsuk.
Alkalmas arra, hogy alku-pozíciónkat javítsuk. Egész emberi romlottságunk jelen van a beszédben! Nem véletlen, hogy ezt olvassuk egy helyen az igében: “Aki beszédben nem vétkezik, tökéletes az”. És ilyen ember nyilván nincs, mert “a szív teljességéből szól a száj”, ahogy egy másik ige mondja. Szívünk valóban elszakadt a lét forrásától, teremtő Urunktól, és mivel a szívünk nem tökéletes és bűntelen, ezért a beszédünk sem tökéletes és bűntelen. Mégis kincs, és csoda és kiváltság. Csak mi emberek tudunk néhány hangzóból pontos jelentést, körülhatárolt tartalmakat megidézni. Gondoljuk meg, hogy regények, versek, drámák, krónikák, imádságok, milyen kincsek születtek, és mind elképzelhetetlen a beszéd, a nyelv nélkül. Gazdagok vagyunk, vigyázzunk erre a kiváltságunkra!
De szeretet nélkül, még ha az angyali szférába emel is a szó, de hiányzik belőle a szeretet, hiábavaló. “Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem semmi vagyok”. Olyan vagyok, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. Mennyi önszeretettel, önzéssel teli beszédünk van! Hányszor mondhattunk volna vigasztaló, megnyugtató, éltető beszédeket, ha csak egy kicsi kis szeretet is lett volna bennünk. De vagy hallgattunk, vagy saját magunkról szóltak szavaink, és így maradt a magunk hangsúlyozása, talán az ítélkezés, talán az önigazolás. És lehet ezt veretesen, akár százezer példányszámban megjelenő oldalakon tenni, ha szeretet nélkül történik, elszáll, mint a pengő combalom hangja: elröpül, vége, nincs többé, ennyi volt. Nincs benne semmi maradandó. Egyedül a szeretet méltó arra, hogy Isten megőrizze azt emlékezetében.
A következő, amiről az apostol elmondja, hogy szeretet nélkül elromlik: a titok, a tudomány, a jövendő ismerete. Hatalmas dolgok ha megvannak! Emberéletünk nagy kiváltsága a tudás. Ki ne szeretné tudni, mire számíthat, milyen a világ, az élet, mi van a felszín mögött, mi az igazi valóság? És valóban, ha valaki egy kicsit is többet tud, mint a többiek, az becsben áll, számít valakinek, fontos ember. De a tudás sem ér semmit szeretet nélkül. Jól látjuk ezt mai civilizációnkban. Mi mindenre használják a legjobb ismeretet is, életmentés helyett élet-pusztításra, emberek fölemelése helyett kevesek meggazdagodására, a teremtett világ őrzése helyett annak pusztítására. Mert a tudás, ha még oly nagy is, szeretet nélkül semmit nem ér. Még a lexikális tudás is, a sok ismeret is csupán fölösleges ballaszt, vagy éppen páváskodásra való alkalom, különlegesség, ahol nincsen mögötte rendező, felhasználást segítő, útmutató erőként a szeretet. Ha jövendőt is tudok mondani, ha minden titkot és minden tudományt ismerek is, szeretet pedig nincs bennem semmi vagyok. És mindez a hitbeli tudásra is pontosan így vonatkozik. A felismerések, élmények, a megtapasztalások nem azért vannak, hogy általuk különbnek vélhessük magunkat, hanem hogy még jobban szeressük Istent és az embereket. Erre kapjuk az élményt, a tapasztalást, ez a célja és értelme a titkok és tudomány ismeretének.
Aztán itt van – és ez aztán igazán megdöbbentő – hogy még a hit sem jó szeretet nélkül. Pedig erről azt gondolnánk, hogy megáll önmagában, de nem! Még a hegyeket mozgató hitről, tehát ami értelmes cselekvésben, hatékonyan, nagy teljesítményben jelenik meg, még erről is azt halljuk, hogy ennek is csak a szeretettel együtt van értelme. Hány család életében látni, hogy dolgoznak hegyeket mozgató hittel, hogy fölépítsék otthonukat: eltelik öt-tíz év, fölépül végre a ház. Valóban hegyeket mozgattak meg, mert szinte a semmiből teremtették meg a maguk kis otthonát, s mire kész van, egyszer csak kiderül, hogy el kell adni, mert nem marad semmi szeretet. Volt hegyeket mozgató hit, volt teljesítmény, összeszorított fogakkal való igyekezet, de közben elfeledkeztek arról, hogy odamenjenek a szeretet forrásához és megújuljanak egymás iránt való kapcsolatukban, hogy ne idegenedjenek el egymástól, hogy beszélgessenek egymással, hogy tudjanak arról, mi van a másik szívében. És ha embereknek egész hite van is, úgy annyira, hogy hegyeket mozdítanak meg, de szeretet nincsen bennük, akkor minden megsemmisül.
Végül a legtalányosabb: az áldozat. Még az áldozat sem ér semmit, ha nincs mögötte szeretet. Ez aztán teljesen hihetetlennek tűnik. Ha vagyonomat mind szétosztom, vagy ahogy a Károli Bibliában olvassuk: felétetem is, ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen énbennem, semmi hasznom abból. Hányszor látni szenvedő embereket, akik felemlegetik, hogy ők mennyit tűrnek egymásnak. De hát abban a pillanatban, hogy “lásd mennyit tűrök neked, milyen áldozatos vagyok, ezt és ezt én hordozom helyetted”, abban a pillanatban kiderül, hogy valójában semmit nem tűr az illető, hiszen felemlegeti, elégtételt csinál belőle magának vagy éppenséggel szerepet, színi előadást. És az áldozat értéke így, igazi szeretet nélkül azonnal el is párolog. Mert ha szeretet lett volna az áldozat mögött, akkor tudott volna szépen csöndben áldozatot hozni, megelégedett volna azzal, hogy ő maga tudja, mennyit tűr és mennyit áldoz, nem dörgölte volna oda a másik orra alá.
Voltak az első keresztyén időkben is emberek, akiknek tetszett a keresztyének nagy szabadsága. Lám csak, ezek oda tudják adni anyagi javaikat a szegényeknek, szét tudják osztani a vagyonukat! És emberek irigyelve ezt a nagy szabadságot, maguk is megtették ezt. De egy idő után megbánták, mert hiányzott az igazi szeretet. Mert nem Krisztus szeretete, hanem valami más mozgatta őket az áldozatra, és mindaz az áldozat, amit nem a Krisztus szeretetéből megtöltekezve hozunk, utóbb hiábavalónak bizonyul. Egyedül az marad értelmesnek mindvégig, amit élő hittel, szívünkben az élő Úr szeretetével, hálából. Az megmarad.
Íme testvérek a kincsek: beszéd, ismeret, hit, áldozatosság. Megrendítő sor. Ha csak egy is meglenne úgy igazán bennünk, gazdagok lennénk, egy örökkévalóságra elegendő kincset jelentene számunkra. De mindegyiket érvényesíteni, tartalmassá, értékessé csak a szeretet teheti.
Jézus Krisztusban ezt a többletet érezték meg az első keresztyének, amikor azt mondták, hogy nem úgy tanít mint az írástudók, hanem mint akinek hatalma van. Jézus hatalma a benne lévő szeretet volt; az Atyával való titkos közössége, az együtt töltött imádságos éjszakákból, hajnalokból, az Atyával való beszélgetésből fakadó igazi szeretet, ez volt az ő ereje. Ez elégséges volt ahhoz, hogy beszédében, tudásában, hitében és áldozatában valóban jelen legyen Isten.
Őt követve mi is képesek lehetünk minderre. A beszédünk lehet emberek javára, lehet bíztató és lehet éltető beszéd. Tudunk majd úgy beszélgetni elesettekkel, megfáradtakkal, hogy abból támogatást, hordozó szeretet merítsenek. Még a leveleket is másként fogalmazzuk. Nemcsak emberek vagy angyalok nyelvén íródnak, átüt majd rajtuk a mennyei szeretet, mert a Krisztus módján m is erővel szólunk majd, ha lesz mögötte igazi szeretet. És az ismereteink is megrostálódnak. A tudásunkból is csak az kerül a többiek elé, ami hasznukra van, mert szeretet vezérli az ismeretközlést is. És a titkokkal is úgy bánunk, ahogy a szeretet azt előírja. Hányszor eljár az emberek szája, kibeszélik egymás féltett titkait, mert kedvébe akarnak hallgatójuknak járni, és utóbb bánja az ember, amikor kifecsegte valakinek a titkát. Minősít bennünket hogyan bánunk más emberek titkaival! Aztán a hitünk, akár mustármagnyi, akár hegyeket mozgató, új célt fog kapni a szeretet által. Világossá fog válni, mi az, amiért tényleg érdemes a hegyeknek megmozdulni, mi az, ami nem múlandó, hanem véglegesen megmarad.
Megmarad a szeretet! Mindez pedig Krisztusban történik. Nélküle mindez lehetetlen, vele pedig, benne élve természetes és magától értetődő. Hát lehet-e az ellenségeinket szeretni, testvérek? Lehetetlen Krisztus nélkül! Őbenne, őáltala azonban magától értetődő. Mindaddig, amíg nélküle vagyunk lehetetlen, amikor utat nyitunk, helyet adunk magunkban őneki, ő fogja szeretni ellenségeinket mibennünk. Mert nagyon nehéz dolog ez, és nem azt jelenti, hogy utat adunk a gonoszságnak, szabad utat engedünk a bűnözésnek, hanem azt, hogy tudjuk az igazság mértékét: mi az ami büntetést érdemel, de olyan módon, hogy legyen lehetősége újat kezdeni annak, aki vétett.
Isten segítsen minket arra, hogy beszéd, tudás, hit, áldozat teljen meg a tőle vett szeretettel. Ha ez nincsen, semmi vagyok, ha pedig ez a szeretet van bennem, Krisztus követője vagyok. Az ő hínöke, az ő Lelkének megjelenítője, szolgája. Övé vagyok és ő is az enyém. Segítsen bennünket, hogy megújuljunk mindezekben.
Ámen.

Imádkozzunk !

Megköszönjük Urunk, hogy a te szereteted nem fogy el. Türelmesen várod, hogy kiforrjon életünk, igazibbá, teherbíróbbá legyen szeretetünk. Köszönjük a Krisztusban adott megváltást, az új életet. Hogy nem vagyunk többé rabszolgái a bűnnek, szabadok lehetünk az ő követésben minden bilincsünktől. Köszönjük a Lélek áradását, hogy elvezetsz minket minden igazságra, ha megvan szívünkben az alázat, az éberség és a figyelés. Kérünk téged a gyermekekért, akik most kezdik életük új szakaszát, az iskoláskort. Kérünk a felnőttebb tanulókért is, akik már készülnek az életre. Minden családi otthonért, ahol a jövendőt hordozzák a szülők. Kérünk azokért is, akik nagyszülőkorban szeretettel és jósággal tekintenek az újonnan érkezettekre, add hogy átadhassák tőled nyert bölcsességüket és szeretetüket. Imádkozunk gyászoló testvéreinkért, akik szeretett kedvesük pora felett álltak meg az elmúlt héten, adjál vigasztalást és lelkimegnyugvást, szívbéli megbékélést minden gyászoló testvérünknek. Imádkozunk a most következő hét napjaiért, hogy megállhassunk a hitben, tőled való reménységgel és Szentlelked adta szeretettel járhassuk utunkat. Hallgass meg könyörgésünkben a mi Urunkért, Jézus Krisztusért.
Ámen

Kategória: Igehirdetések | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.