Kié a hatalom?

Bálványok – A hatalom

Lectio: Dán 4: 21-34.

Textus: Fil 2: 1-11.

Kedves Testvérek!

„Mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség!” – így fejezzük be imádságainkat, ezzel a hitvallással. Ezt még a lelkész sem rontja el, tudjuk mindannyian hibátlanul. Kálvin hitvallása egybecseng ezzel: Soli Deo Gloria! Egyedül Istené a dicsőség! Nagyon jól megtanultuk – ha máskor nem – konfirmáció alkalmával. „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön…” – halljuk Krisztus szavait minden keresztelőkor. Evidencia számunkra, hogy Istené minden hatalom, és Őt illet meg minden dicsőség. Most mégis a hatalom kerül a bálványok közé. Ugyan, hogy lehetne bálvány a hatalom? Ha azt mondjuk, hogy az a bálvány, ami köré építjük az életünket, ami függővé tesz, akkor talán már jobban el tudjuk fogadni, hogy a hatalom is válhat bálvánnyá. Bálvánnyá, ami irányít, ami elfordít Istentől, amitől függővé válunk, ami megrontja a kapcsolatainkat.

Automatikusan először a politikai hatalomra gondolunk. Mennyi vér folyt a hatalomért! A hatalmukat féltő uralkodók olykor a saját családjukat is kiirtották, nehogy valaki elfoglalja a helyüket. Manapság kifinomultabbak a módszerek: elég az ellenfélről minden rosszat összehordani, és máris kiiktattuk – ez a karaktergyilkosság. Hatalmukat féltő politikusok sok mindenre képesek a hatalmuk megtartásáért. De mielőtt elmerülnénk a politikusok szidásában, egy kicsit nézzünk magunkba: mi is része vagyunk a harcnak. Egy választási vereség után világvége hangulat tör ki rajtunk, csalást kiáltunk, és nem fogadjuk el legitimnek a megválasztott vezetőket. (Így van ez mindenütt a világon, még Amerikában is (Tim Keller)). A győzelem után meg úgy érezzük, most jött el az mennyország, most már minden rendben lesz. És ha a másik tábor valamely szimpatizánsával találkozunk, ölre menő vitákat folytatunk, még akár a kapcsolatot is megszakítjuk – lehetünk akár egész közeli családtagok is, vagy gyülekezeti testvérek. A hatalom, ami függővé tesz és megrontja a kapcsolatainkat. És engedjétek meg, hogy most elszakadjak a politikától, mert ha hatalomról beszélünk, ott van ám a hatalom utáni vágy a családunkban, a munkahelyünkön, az utcán, a postán, a boltban…A feleség uralkodni akar a férjén (bűneset), és fordítva, a főnök attól jó főnök, ha hatalmat gyakorolhat a beosztottakon, de még a postán, a boltban is találkozunk azzal a lelkülettel, amikor nem kiszolgálnak, segítenek, hanem azt érzi az ember, hogy hatalmat akarnak gyakorolni felettem. Ugye, hogy nincs is olyan távol tőlünk a hatalom kérdése?

A mai istentiszteleten azt szeretném, ha meglátnánk azt a csodálatos utat, amit Isten készített számunkra, hogy megszabaduljunk a hatalom bálványától, hogy szabadon élhessünk. Különleges ez az út, mert azt mondja az Úr, hogy a felfelé vezető út lefelé indul.

  1. Ez számunkra teljesen érthetetlen. Az emberi logika szerint mi a karrierünk útján lépésről lépésre haladunk felfelé a ranglétrán. Vagy esetleg azonnal magas pozícióban találjuk magunkat – teljesen jogosan. Dániel próféta könyvéből hallottunk egy történetet, ami az emberi hatalom természetét nagyon jól elénk tárja.

Nebukadneccár, Babilónia királya teljhatalmú uralkodó volt. Ő volt az akkor világhatalom első számú hatalmassága. Életek, sőt népek felett rendelkezett, a természetet is uralma alá hajtotta, gyönyörű kertjei voltak, ha úgy tartotta kedve, hegyeket hordatott el, vagy építtetett máshol. Bármit megtehetett – legalábbis így gondolta. Dániel több történetet feljegyez róla, különös, furcsa álmairól, óriási hatalmáról. A 2. fejezetben már megfejtette egy álmát Dániel, és úgy tűnt, megértette, hogy a hatalom Isten kezében van, de mégis a saját hatalma volt a legfontosabb számára. A következő fejezetben már arról olvasunk, hogy egy 30 m magas aranyszobrot építtet (valószínűleg önmagáról), és a birodalomban mindenkinek az előtt kell leborulni. Aki nem teszi, azt élve elégetik. Ez talán a legismertebb történet Dániel könyvéből, tudjuk, hogy a három zsidó rabszolga, Dániel barátai, nem borulnak le a szobor előtt, és bedobják őket a tüzes kemencébe. De Isten megmenti őket. (Nem a tűztől, hanem a tűzben!) És Nebukadneccár megint belátja, hogy Istené a hatalom. És most itt vagyunk a 4. résznél, és megint minden elölről kezdődik. Újabb álom kínozza: egy hatalmas fát lát, amit egy mennyei szózat parancsára kivágnak. És egész addig nem tart ez a megmagyarázhatatlan állapot (elborul emberi elméje), amíg Isten hatalmát el nem ismeri. 14. v.!!! (29.) És Dániel megfejti az álmot: a király ez a hatalmasra nőtt fa, és ő lesz az, aki elveszíti emberi mivoltát, hacsak meg nem tér. 24. v.! Vagyis, ha emberséges lesz, akkor ember marad, különben hasonló lesz az állathoz. A király megérti az intést, de mégsem változtat a gondolkodásán, a tettein. Továbbra is az ő hatalmáról beszél: 27. v. És Isten ítélete utol éri. Nem veheti el azt, ami az Istené: a hatalom és a dicsőség!

Én úgy látom, hogy ez az ember útja. Felfelé, csak felfelé, ha kell, keresztül gázolok másokon. Ha kell manipulálok másokat – fiatalasszonyként gyakran hallottam (különben most is) – még keresztyén körökben is -, hogy persze, a férj a feje a családnak, de az asszony meg olyan ügyesen el tudja intézni, hogy a férj azt akarja, amit a feleség. Tehát hogy manipuláld, vezesd meg, és akkor végül is te irányíthatsz, tiéd lesz a hatalom! Vagy mennyi teljhatalmú gyereket látok, akik törtetnek keresztül a szüleiken, nagyszüleiken, tanáraikon. Felfelé vezet az út.

  1. Isten pedig más utat készített. Mert Ő tudja, hogy ez így nem vezet sehová – csak fájdalom, üresség, boldogtalanság jár velünk ezen az úton. Mert ez a bűn természete, mert ezt teszi velünk a bálvány – meglop, elhitet, aztán eldob.

Lapozzunk a Filippi levélhez! (1265.o.) A 2. fejezetben Pál leírja azt a csodálatos himnuszt, melyben Isten megmutatja az igaz utat, Krisztus útját. És ez nem felfelé indul, hanem lefelé.

Nézzétek csak: Krisztus, Aki Istennel volt egyenlő, emberi formát vett fel. 1. lépcsőfok lefelé. Persze ez egy elég nagy lépcsőfok volt. Gondolj bele, a világ Ura, Aki bármit megtehet, Aki számára nincs idő, Aki a mennyei dicsőségben uralkodik élők és holtak felett, Akinek dicséretet zeng angyalok serege, emberré lesz. Csecsemővé. Akit pelenkázni kell, akit etetni kell, aki fázik, aki megüti magát, aki sír. Épp olyan emberré, mint te vagy én.

És még van lejjebb: megalázta magát – 2. lépcsőfok. Emberként is lehetett volna király – neki ez nem lett volna gond (királlyá is akarták tenni). De nem, Ő alázatos volt, és azon az úton járt, amit az Atya kijelölt Neki. „Engedelmes volt mindhalálig”. És szót fogadott a szüleinek, és jót tett mindenkivel, betegeket gyógyított és szolgált a tanítványainak. Megalázta magát.

És a lépcső legmélyén a halál várta – a kereszthalál. Őt ölték meg azért, mert mi hatalmaskodunk egymáson, mert nem Istennek adjuk a dicsőséget és a hatalmat az életünkben, hanem minden másnak. Igen, politikai hatalmaknak, rendszereknek, hagyományoknak (egyház), nagy embereknek, vagy épp nagyon kicsiknek… Csak nem Istennek. És Ő eljött, elment a legmélyebb pontig, hogy felemelhessen bennünket, hogy magával vigyen. Mert Ő nem maradt a halálban – Isten felemelte, és néki adatott minden hatalom mennyen és földön. Akár elfogadod, akár nem. Ha a te térded nem is hajlik meg előtte, akkor is Övé minden hatalom.

  1. Mi következik ebből ránk nézve? „Az az indulat legyen bennetek, ami a Krisztus Jézusban is megvolt…” (5.v.) Induljunk el mi is lefelé, az alázat útján: egymást különben tartsátok magatoknál, mindenki a másik hasznát is nézze, ugyanaz a szeretet legyen bennetek… Ezt jelenti az Isten dicsőségére élni. Egyedül Istené a dicsőség.

Hol állunk mi ezen az úton, kedves szentendrei gyülekezet? Hogy szólunk egymáshoz, hogy utasítjuk egymást, hogy sértődünk meg a másikra, hogy keressük mindig a másikban a hibát? Hatalmat akarok vagy kész vagyok szolgálni? Kész vagyok elindulni az alázat útján Krisztust követve, vagy megalázok másokat? Le tudom-e tenni az alázatoskodás álarcát és tudok-e valódi alázatban járni?

A reformáció nagyszerű válasza ezekre a kérdésekre, hogy nem. Nem tudjuk megtenni. De nézz fel! És itt a megterített asztal, a kegyelem asztala, ami azt hirdeti, hogy amire te nem vagy képes, azt Ő megteszi. Hisz Krisztus már megjárta az alázat útját, felvesz, és visz téged is, meg engem is. Ez a kegyelem csodája. Fordulj el hát a bálványaidtól, legyen az siker, vagy hatalom, és engedd, hogy Krisztus megújítson, átformáljon, felemeljen. Őelőtte hajtsd meg a térded, és valld, hogy Jézus az Úr, Övé a hatalom és a dicsőség. Ámen

Szentendre, 2018.10.28. Harmathy Andrásné

Kategória: Igehirdetések | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.