Mámorosan élni

2000. október 29.
dr. P. Tóth Béla

Mámorosan élni

Lekció: János 15: 1-8
Textus: János 15: 8

“Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek, és legyetek nékem tanítványaim!”

Imádkozzunk!

Istenünk! Nálad bőségesen van az az élet, ami nálunk, a mi kezeinken beszűkül, kiüresedik és nem egyszer értelmét is veszti. Hová mehetnénk máshoz – az örök életnek beszéde nálad van! Szomjas szívünket, minden ürességével és hiányával együtt kitárjuk most előtted, az élet vize forrásánál. Bárcsak enyhíthetnéd szomjúságunkat, és elmondhatnánk mi is, hogy megtaláltuk, amit lelkünk kedvel, megragadjuk hittel, s nem bocsátjuk el! Imádkozunk megújulásért, szívünk megtisztulásáért: ne hagyd szomjúhozni a mi lelkünket! Jöjj el Megváltó Urunk, Jézus Krisztus, szenteld meg ünnepünket, fogadd el hálaadásunk az új borért, a szüret áldásáért. Imádkozunk hozzád, hogy vigasztald a sírókat, és szenteld meg a gyászolók emlékezését. Adj mindnyájunknak tőled való, mennyei táplálékot igédben és Szentlelkedben. Hallgass meg imádságunkban, és cselekedj közöttünk kegyelmesen!
Ámen.

Igehirdetés

Kevés olyan egységes kép található a Bibliában, mint az igazi szőlőről szóló újszövetségi ige, melynek jórészét az előbb felolvasva meghallgattunk. Ennek a képnek minden részlete egyetlen középpontra mutat. Az Atyának a Fiúval való összetartozásáról van szó benne. A szőlőtő, aminek motívuma díszítette a vert-arany, hétágú gyertyatartót a Szentek Szentjében, az életerő jelképének is fölfogható, hiszen egyetlen tőről elágazva sok szőlővessző hozza a termést. Kiábrázolja ez a kép az egyből létrejövő sok szép és ígéretes motívumát, azt, amint a kicsi életből sok élet lesz. Egyetlen szőlőtőn, ha egészséges, sok szőlővessző fordul termőre. Tudjuk, hogy a szőlő az egyik legrégebben termesztett kultúrnövény, a Biblia szerint az özönvíz után Noé ültette, ami jelképes beszéddel azt jelenti, hogy az emberi történelem ott kezdődik, ahol a szőlőművelés.
Ugyanakkor kevés olyan kétértelmű dolog van a világon, mint éppen a bor, hiszen alkalmas az ünnepi öröm mámorának kifejezésére, de ha rosszul élnek vele, az élet lealacsonyítására is.
Vegyük hát most az igazi rendeltetését! Gondolkodjunk az ünnepi öröm mámoráról, mert semmiképp sem lehet véletlen, hogy Urunk Jézus a kenyér mellett, ami a mindennapokat jelenti – hiszen kenyér nélkül nem igen tudunk meglenni – éppen a bor jelképét használta a legszentebb pillanat megörökítésekor az értünk való, új szövetséget kötő áldozatának emlékeztetőjéül.

Az ember életét az ünnepi örömért érdemes egyáltalán élni. A költő így kiált fel, mégpedig éppen nagy keserűsége idején: “Lesz még egyszer ünnep a világon!” – és aki nem jut el az Isten-közelség, a Szentlélek mámorára, arra, hogy jó dolog embernek lenni, hiszen ajándék minden perc, amit az a nagy Szeretet ad, aki tud nekünk új életet is adni a régi, elrontott helyett – s erről az első Pünkösdkor azt mondták, hogy “édes bortól részegedtek meg” – egyszóval, aki ezt nem ismeri , annak úgyannyira hiányzik a mámor életéből, hogy megkeresi majd pótszerekben. Evés és ivás mértéktelenségében, a teljesítmény, a siker mindenáron való hajszolásában, a testiség vagy a lélek más bódulatában. Mert mámor nélkül lehet ugyan élni, de nem érdemes. A mámor nélküli élet belülről vesztette el rendeltetését, hogy a szétsugárzó öröm, a dicsőség középpontja legyen!
Aki nem így él, ítélkezővé válik, boldogtalanságát másokon kéri számon, mivel saját maga nem igazi, nem teljes életet él, mivel szíve mélyén boldogtalan. Ezért ellenségeket vagy üldözőt keres, minduntalan hadakozik, és végül nyilvánvalóvá lesz, amiről egyébként is szó van, hogy meghasonlott önmagával.
Amikor évről évre hálát adunk a szüret, az új bor ajándékáért, ahogy ezen a vasárnapon is tesszük, akkor a teljes és szép élet mámoráért adunk hálát. Azért, hogy Isten üdvösséges és szép élettel akar minket megajándékozni, olyannal, ami neki van. ő ünneppel teljes életet ad nekünk. Ahogyan neki volt “szombatja” – a Teremtés könyve szól róla a Biblia első lapjain, hogy ő maga is megpihen – így ő minket is életének ünnepében akar részeltetni. “Megvan az Isten népének szombatja”, mondja a zsidókhoz írt levél. És ha mi nem ebben az ünnepi örömben élünk, akkor jól tesszük, ha kérjük a kegyelem Urát, oldozzon fel minket azokból a bűnökből, hiányosságokból, amik miatt nem így élünk. Mert ő teljes életet akar velünk közölni, ezért adta a páratlant, az Egyszülöttet, hogy aki őbenne hisz, ne vesszen el. Ne forgácsolódjon szét, ne üres és értelmetlen, hanem örök élete legyen: igazi, teljes, isteni élete.
Az elmúlt héten szülők, tanárok és segítők egy este hét órától, fárasztó napi munkájuk végeztével vagy nyolcan összegyülekeztek és a Református Gimnáziumban éjszaka kettőig, negyed háromig dolgoztak egy beadandó pályázaton, azért, hogy a diákok jobb feltételek mellett tanulhassanak majd. Másnap délelőtt 11 órakor – határidőre – a megfelelő hivatalban, Budapesten beadták a tudásuk legjavát felhasználó értékes pályaművet. Mindenki, aki ott volt ezen az éjszakán, ingyen és szeretetből, egy jobb jövő reményében a szívében, egy teljesebb élet bizonyosságában adta, amilye volt. Akadt, aki a fárasztó éjszakai munka után már kora reggel indult munkahelyére – de mindenki örült, hogy adhatott valamit. Ilyenek a mámorosan szép pillanatok, amikor nem a pénz uralkodik, nem karrier épül, hanem egyszerű, örömteli szolgálattal azt az életet éljük, amit érdemes élni.
A szőlőtőről szóló példázat szerint Jézus a szőlőtőke, a tanítványok a szőlővessző, és ő ezt mondja: “Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek, és így legyetek tanítványaim!” Urunk akarata a teremtő lélek. Ez azt is jelenti, hogy minden terméketlenség, hiábavalóság az ő gazdagon áradó szeretete elleni vétek is. a hiábavaló beszéd, fecsegés- locsogás, mikor csak azért beszélünk, hogy a hangunkat halljuk, az értelmetlen, üres élet, amely nem találja magát, és nem is tesz lépéseket, hogy hol is van az ő igazi énje, a terméketlen csatározás a szomszédokkal, csask azért, hogy megmutassuk, nekünk van igazunk. Hányszor befészkeli magát még a család köreibe is, rokonok is egymásnak feszülnek, mert meg akarják mutatani, hogy kinek van igaza. – A meddő hiúság, amiben csak rólunk van szó, más téma már el sem fér mellette, – a betegség, amit csal elszenvedünk, de nem tanulunk belőle semmit, hogy jobban a magunk orvosaivá legyünk, vagy a távollévő harmadik megszólása a háta mögött, – mennyi, de mennyi üres és hiábavaló terméketlen foglalkozás! Milyen szép és meleg takarók készülnek, csak itt, a mi gyülekezetünkben az asszony-kör tagjainak kötőtűi alatt távoli földrészek beteg emberei, gyermekei számára! Az ember elgondolkodik, tényleg csak a száztizenhetedik folytatásban is önmagát ismétlő filmsorozat töltheti ki egy idősödő lélek idejét? Nem kerülhetnének ki keze alól hasznos dolgok is, mások javára, ilyen áldott munkák? “Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek!” aztán ott van az öregek, elaggottak gondozása! Hány keserű lélek, és nincs, aki rájuk nyissa az ajtót! Özvegyek felkeresése gyászukban, gyermekmunka, megtalálni azokat, akiknek egy hívó szó olyan nagyon kell ahhoz, hogy itt lehessenek közöttünk, gyermekeikkel, unokáikkal! Megannyi szolgálat – aki megkeresi, meg fogja találni a gyülekezetben, mire is készítette őt föl az élet Ura, ha már családi kötelezettségeinek eleget tudott tenni, és még mindig maradt ideje, ereje a szolgálatra.
“Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek!” Mi a titka annak, hogy szépen termőre forduljon egy emberi élet? Jézus így válaszol: “Maradjatok énbennem, és én is tibennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, csak ha a szőlőtőkén marad, úgy ti sem, csak ha énbennem maradtok!” Mit jelent Jézusban maradni? Annyit, hogy megengedni, ő öleljen körül, ő hordozzon, tartson miket, ahogy a tőke a szőlővesszőt. Nem nagyon szoktuk ezt engedni. Jövünk-megyünk, változtatjuk helyünket, mindig teszünk valamit, ügyekben merülünk el, egyfolytában aktívan élünk. Nem hiába mondja ezt nekünk: “Maradjatok énbennem!” Amennyi nyugodt percünk van ővele, úgy, hogy tényleg “maradunk”, nem igyekszünk sehova, nem akarunk semmit, nem tervezünk semmit, annyiban tudja velünk közölni erőit. Gondoljuk csak meg, mi lenne, ha a lugason a szőlővesszők minden reggel útra kelnének, nyolc-tíz órát loholnának, aztán némi értelmetlen tévénézés után álomba hullanának, s másnap reggel folytatnák a loholást, anélkül, hogy egyetlen percet is a szőlőtőke erejével élnének? Pedig legtöbbször éppen így élünk, ilyen abszurd módon! Legyen szándékunkká a belegyökerezés az életadó, megváltó szeretetbe! “Maradjatok énbennem, és én is tibennetek!”
ez a nyugalom és csend, a békesség és töltekezés. De mindjárt tegyük hozzá, hogy ez az “őbenne maradás” azért nincsen meg fájdalom nélkül, mert “Az én Atyám a szőlőműves”, – aki a fölösleges vesszőket lemetszi. Tisztogatja őket, hogy több gyümölcsöt teremjenek, beszédei által. Az olvasott és hirdetett ige az, meg a látható ige, a sákramentum, a terített úrasztala, amivel tisztogat. Amikor ezekkel élünk, rádöbbenünk, hogy ez vagy az nem illik őhozzá, aki úgy szeretett minket, hogy önmagát adta értünk a kereszten. Nem fér hozzá egy sereg dolog. Mi talán hangulatért, orgonáért vagy szép beszédért jövünk a templomba. Ő pedig azt mondja: Ne tűrj el magadban gyöngéd érzéseket más párja iránt! Azt mondja, ne hordozz engesztelhetetlen sérelmet szíved mélyén régi ellenséged iránt. Azt mondja, ne tapadjon a kezedhez olyan pénz, ami nem téged illet. Azt mondja, ne élj bezárkózva, öncélúan, csak önmagadért, mintha te lennél egyedül a világon.
Ugye, testvérek, ahogy kimondom ezeket, szinte összerándulunk egyikre másikra. Azonnal fáj, pedig még el sem kezdtük igazán. Mert ő, az ő beszédei által tisztogatja övéit. “Ti immár tiszták vagytok ama beszéd által, amit szóltam nektek, – ha meghallottátok, ha hozzáigazítottátok az életeteket, akkor valóban tiszták vagytok! Mert az ige megtisztít. És ne sajnáljuk, ha lemetsz rólunk egy s más fölösleges dolgot, több gyümölcsöt fogunk teremni!
A szüretért, az új borért való hálaadásban ma ezeket mondja mindnyájunknak: az élet teljességének, üdvének szent mámora vagy hivatva, a Szentlélek szabadságának, szeretetének mámorára! Ne érjed be alantasabb mámorokkal, pótszerekkel, a másnaposság mámoraival, mert ő a teljességet akarja adni neked! Ne legyen terméketlen az élet, abban dicsőíttetik meg Jézus Krisztus Atyja, hogy sok gyümölcsöt termünk! Ehhez pedig annyi kell, hogy maradjunk őbenne – ő ígérete szerint bennünk marad. Akkor sok gyümölcsöt fogunk teremni, de “Nálam nélkül semmit nem cselekedhettek!”
Ámen.

Úrvacsoraosztás

Kategória: Igehirdetések | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.