🎬 Az istentisztelet megtekintéséhez kattintson ide.
Lekció: Mt 4:1-11.
Textus: Efézus 6:10-17.
Kedves Testvérek!
Ezt az istentiszteletünket az első Zsoltár éneklésével kezdtük, ahol ugyanazt a három mozdulatot látjuk, mint az Efézusi levélben – csak ellenkező előjellel, ellenkező sorrendben:
„Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal.” Zsoltárok 1:1-2
A zsoltárban a ”jár, áll, ül” mozgás-sora a bukást, a bűnnel való első érintkezéstől, az abban való elmerülésig zajló folyamatot tárja elénk. Ez a folyamat éppen úgy igaz a pánikra, a félelemre is. Először csak megérint, aztán egyre nagyobb teret nyer bennünk, míg ledönt a lábunkról, teljesen átveszi fölöttünk az uralmat. Amikor mindezt képszerűen, kívülről szemléljük, ösztönösen is megszólal bennünk a tiltakozás: „Én velem ez nem így fog megtörténni! Elkerülöm, teret se engedek magamban a bűnnek- vagy mostanában még inkább- a vírustól való rettegésnek!” Szívesen mondjuk ezt magunknak, még szívesebben beszélünk erről másoknak- és közben érezzük, milyen nehéz kivonni magunkat a félelem hatása alól, szabadnak lenni a korlátozott kijárási tilalom idején.
Nagyon különös -éppen ezért- az, ahogy az ige felel erre a sodródásra. Az ellenszer: az igében gyönyörködni, Isten beszédén gondolkodni éjjel és nappal. Különleges, mert az ösztönös reakciónkkal szemben, ez nem az akaratra, nem az értelemre, nem a megfelelésre, és nem is a fenyegetésre apellál, hanem a szeretet vonzására mutat rá: a gyönyörködés tart meg, az igének a szeretete győzi le a bűnt is, de a félelemeket is!
Nézzünk magunkba és válaszoljuk meg őszintén: Mivel védem magamat a szorongás és a pánik ellen? Persze, hogy pótszereket használunk… Igen, az alkoholnak van fertőtlenítő hatása is, bár aki ezzel él, ritkán használja ezt orvosi utasításra! Persze, hogy igyekszünk elterelni a figyelmünket feladatokkal, munkával, szórakozással. Az ige mégis, leginkább a szeretet kiváltképp való útját tárja elénk: „a teljes szeretet kiűzi a félelmet” 1Jn 4,18. Felfedezni, kipróbálni való út számunkra az Isten szeretete!
Az Efézusi levélben ugyanezt a meghívást találjuk, amikor rácsodálkozunk a mozgás-sor üzenetére. Először is feltárja előttünk, hogy kik is vagyunk Jézus döntése és a megváltása által: Isten fiai és örökösei, akiknek Jézus mellett, a trónon van a helyük. (ülni) Micsoda méltóság ez! Azután feltárja, hogy Isten igazsága és szeretete által, hogy lesz más minden: milyen lehet a család, a testvéri-, a munkatársi kapcsolatok, a népek együttélése. Azért írja le ezt, hogy be akarjuk járni ezt a más életet, és meg akarjunk vívni ezért minden harcot- hiszen mindig is erről álmodtunk, álmodik az emberiség! Az ige először lefegyverez, – aztán felöltöztet-, hogy győzni tudjunk, hogy megálljunk és megmaradjunk Isten szeretetében!
Alapigénk szándéka, hogy felkészítsen, felöltöztessen, megtartson ebben a szeretetben. Hat dolog az, amit ránk ad, azaz hatszor húzza alá: ne félj! Miért van erre szükségünk? Mert gyáva nyulak vagyunk? Igaz ez is. Látszik abból is, ahogy a világ reagál az ismeretlenre- a vírusra: mindent felad, megszeg, felborít, védekezik minden áron- mert fél, mert félti az életet. De azt azért mind tudjuk, hogy a gonoszság ereje, sokkal hatalmasabb és félelmetesebb, mint egy vírus! Most minden erről szól, de mi ne felejtsük el, a háborúk, az emberkereskedelem, a fegyverkezés, a drog, az éhezés, a víz hiányának problémáit! Az idősebb testvéreink közül mondta valaki: anyáink Budapest ostroma alatt a bombázás között is neveltek, etettek minket- ha ők abban a sötétségben kibírták, akkor mi, ebben a világosságban, jó és rendezett életkörülmények között ne bírnánk ki?
De nem csak azért hatszoros az aláhúzás mert félünk, hanem mert annyi felől támad a Gonosz! Ezért mondja újra és újra Isten szava: ne félj, nem vagy egyedül! Amit Jézus tett, az elég neked, minden felől védve vagyunk Őbenne! Testvérek, ezért van értelme és ezért kell ünnepelnünk hétről-hétre az istentiszteleten! Isten akaratát és szeretetét meghirdetjük, előtte leborulunk- ha másként nem, hát online istentiszteletre gyülekezünk össze, hogy az időnket, az otthonainkat megszenteljük, neki adjuk! Ne hagyd, hogy bármi is eltántorítson, éket verjen Isten és közéd- maradj vele közösségben, állj meg a helyeden, amit Ő ad, az elég!
Alapigénkben a korabeli római katonai viselet hat eleme szerepel, közös vonásuk a védelem. Pál apostol fogságban van- és mégis teljes biztonságban, Istenben! Istenről beszél, ahogy a zsoltáros is Őbenne gyönyörködik. Mert aki az igére hagyatkozik, az győz a kísértések között is- ahogy Jézus példája is mutatja ezt számunkra. Vegyük szemügyre hát katonai fölszerelésünket, az Istentől kapott védelmünket!
-
„Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel…”
Az öv szerepe az, hogy összefogja a katona ruházatát. Nagy szüksége van ugyanis összeszedettségre, rendezettségre, hogy ne vonja el figyelmét a ruházata, hogy az ellenségre tudjon koncentrálni. Az igazságszeretet úgy ad biztonságot, hogy harcainkban nem magunkat buktatjuk el. Ha egységben van életünk, ha rendezett a lelkünk, akkor tudunk csak győzni. Ez leginkább azt jelenti, hogy őszintének kell lennünk önmagunkkal! Enélkül biztosan elbukunk, mert hadakozunk ugyan, de nem a valósággal, csak egy képzelt világgal. Ne hagyjátok, hogy az önámítás megtévesszen, tőrbe csaljon! Merj bátran szembenézni azzal, ami benned van: belátni gyengeséget, bukást, fájdalmat, szégyent, gonoszságot! Tudjátok, mi szabadít erre fel bennünket? Jézus példája, ahogy látjuk őt kísértések között szenvedni. Az ő igazsága nem leuraló, nem kioktató, nem megalázó, hanem megigazító. Velünk vív a kísértésekben, átéli a gyengeséget, a kiszolgáltatottságot- és helyettünk győz! Testvérem, nem tudod magad megvédeni- hacsak nem vagy éhes és szomjas Isten igazságára, tetteire! Ez tart meg, nem az önigazságunk- mind buktunk és bukunk. Keresd ezért Isten igazságát, ami megítél, de csak azért, hogy megigazítson, hogy megmentsen! Ne hagyd, hogy az önámítás, az őszintétlenséged elgáncsoljon!
-
„… és magatokra öltve a megigazulás páncélját , …”
A mellvas feladata, hogy megvédje a szívet, a tüdőt- létfontosságú szervek ezek, épp úgy, mint a megigazulás. A Gonosz a szívünket támadja, mert az életünket akarja tönkretenni: a szívet, ami az érzelmek, gondolatok, az akarat központja. A tüdőt, ahol megújulhatunk, friss levegővel, oxigénnel, erővel, egészséggel telhetünk meg. A hazugság nem csak azért veszélyes, mert rendezetlenné tesz, ha nem a valósággal nézünk szembe, hanem azért is, mert belülről jár át és elveszi belőlünk még a kedvet is az élettől! Az önvád hangján támad, jellemzően negatív mondatokkal: „csúnya, buta, béna, alkalmatlan, gonosz vagy- ennyi!” „Elestél? Megérdemelted, maradj is úgy, nem érdemelsz te jobbat!” Milyen más az evangélium: az a hír, hogy az Isten szeret, mindennek ellenére! Milyen más, ahogy ez az Efézusi levélben kibomlik: gyere, fogadd el Jézus meghívását, szabadítását, igazságát, öltsd fel magadra, mint páncélt! Mert az igazság az, hogy tudsz szeretni, hogy nem vagy alkalmatlan, béna lúzer! Nem kell bizonyítanod, hogy szerethető és értékes legyél – mert Ő már bizonyította irántad szeretetét, amikor föláldozta magát érted a kereszten! Értékes vagy, szeretett, Isten gyermeke- új teremtés a Szentlélek által! Jézussal nem az vagy, aki önmagadban voltál! Ő már rég megbocsátott- ne vádold hát magadat! Ne add oda magad a hazugságnak, ne hagyd, hogy a hazugság elvegye az életet tőled, belőled- az Isten megváltott és szeretett gyermeke vagy! Állj meg ebben és húzd ki magad! Valld meg az igazságot a hazugsággal, a hamis vádakkal szemben!
-
„… sarut húzva lábatokra, készen a békesség evangéliuma hirdetésére.”
A saru az, ami megtartja a lábunkat, hogy meg ne csússzunk, hogy odaérjünk, ahol lennünk kell. A római katonák nagyon gyorsan és nagyon sokat gyalogoltak. Ehhez kellet az úthálózat, de kellet a saru is, ami segítette őket a mozgásban is, és a helytállásban is. A saru, az evangélium, az ebből fakadó békesség és készség a másik ember felé. Az, ami egyszerre szilárddá és ugyanakkor mozgékonnyá is tesz nem más, mint hogy Isten megbékélt velünk, uralma érvényre jut a saját életünkben, és a világban is. Isten tervét nem írhatja felül sem világjárvány, sem háború, sem a gazdasági csoda, sem a gazdasági összeomlás. Azért lehet minden körülmények között békességed, mert Isten jót tervez ezzel a világgal, és ez érvényre is jut. Légy kész ebben mozdulni, ezt mozdítani! Légy bevethető, készséges a jóra! Nem könnyű kimozdulni a magunk biztonságából, nem könnyű másokért erőfeszítéseket tenni- de lásd, Isten felszerelt, és megad mindent, amire szükséged van. Ne húzódj vissza, hanem mozdulj, azt keresd, hogy mit – vagy éppen kit- bízott rád! Teheted ezt telefonhívással, lehet ez pénzed, tudásod, erőd, időd, megosztása, odaajándékozása másoknak. Csak légy készséges a békességet hirdetni, munkálni, szolgálni! Egy lelkésztársam azt ajánlja, határozzuk el, hogy minden nap három telefonhívást intézünk: valakit a rokonságunkból, valakit a testvéreink közül a gyülekezetből, és valakit, aki rászorul, akinek támogatásra van szüksége. Csatlakozzunk ehhez mi is!
-
„Vegyétek fel mindezekhez a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát.”
A pajzs az, ami betakar, ami mögé el lehet bújni. A tüzes nyilak nem csak fizikai veszélyt jelentettek, hanem félelmet is keltettek. A levegőben lobbantak igazán lángra, és mert egyszerre sokat lőttek egy irányba, már a látvány önmagában is menekülésre késztetett. A pajzs pedig, ami a testi-lelki veszélyben elrejt, ez a menedék a hit. Rábíztad már magad Istenre? Megbékéltél már Vele? Akkor az életed nem más, mint mindennap megélése annak, hogy Ő hűséges és megment. Ez a mindennapi kenyerünk, ez oltja ki a félelmet, ez tart meg a veszélyben, hogy állva maradj, és ne menekülj pánikszerűen magadat mentve. Igen, mind sebzettek vagyunk, mindannyiunknak vannak gyengéi- Isten befedez, eltakar, megvéd. A hit, félelem helyett hálássá tesz. Egy lelkésztársam szép szavait idézem erről a hálás életről:
„Egyik fiamtól tanultam a napi hálaadást. Amikor egyetem miatt itthonról elköltözött és egy idő után egy rossz környékről egy szuper környékre költözhetett, azt mondta nekem, amikor meglátogattam az új helyén: ,,Mindennap megköszönöm az Istennek, hogy itt lakhatok”.
Én mindennap megköszönöm az Úrnak, hogy élhettem még egy napot. Ma. Segít ez a gyakorlat abban, hogy arra figyeljek, amiben vagyok: Isten tenyerében élek.
Hogy mi lesz holnap? Ki tudja? Lehet, hogy meghalok, lehet, hogy még élni fogok… Este majd hálát adok vagy még egy napért, vagy ODAÁT az egész eddigi életért és a hazaérkezésért… Minden napnak elég a maga baja. Nem kell aggódni a holnapért. Lehet, hogy ajándék lesz, amit megköszönhetünk. De ma, most mondhatom az Úrnak: Köszönöm.
Tegnap láttam egy vörösbegyet és egy cinkét a kertben. Köszönöm azt is.
-
„Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, …”
A sisak az agyat védi. Ezerszer hallottuk már sportolóktól, mai gladiátoroktól: Minden a fejben dől el! Mert a fejünk irányít mindent. A félelmet a gyomrunkban érezzük, az ínunkba száll a bátorság, a kezünk-lábunk remeg – de ha az agy tiszta, minden marad a helyén. Napóleonról mondják, hogy egyszer, egy csata sűrűjében a szárnysegédje észrevette, hogy remeg. „Uram, hisz ön fél!” „Igen, de ha maga lenne az én helyemben- válaszolt neki Napóleon- maga már rég elfutott volna!” A fejünk parancsol a testünknek. Légy hát biztos az üdvösségben: a gonosz megítéltetett, vesztett! Jézus által valóság a békesség, mindnek helyreállítása, az új teremtést, a feltámadás, az igazság és a szeretet győzelme a hazugság és a vádlás fölött. A gonosznak meg vannak számláva a napjai, nincs maradása a világban. Ha tudod, hogy Jézus a győztes, hogy te az övé vagy, hogy a világ az övé- akkor tudod szilárdan megvetni a lábad, akkor tudsz bátran és készségesen harcolni, akkor nem győz le a hazugság, a vádlás, a kísértés. Vajon, csak jámbor szórakozás, luxus az, hogy a zsoltáros éjjel és nappal az Isten beszédén, igazságán gondolkodik? Nem, hanem harcmodor, ami éberen és tisztán tartja a fejét! Védd magad, a gondolataidat, szűrd meg, mit engedsz be, és minek adsz teret, hogy aztán jó döntéseket hozhass, hogy jó harcokban vehess részt! Énekeljetek, hogy megőrizzétek értelemeteket és szíveteket is Isten uralma alatt!
-
„… és a Lélek kardját, amely Isten beszéde.”
A kard, Isten igéje. Az egyetlen támadó eszköz: a közelharc eszköze, ami hárít, ami veszélyt rejt, ami erőt, hatalmat jelent élet és halál fölött. Ez az, amiben a zsoltáros gyönyörködik, ami minket is megítél ugyan, de csak azért, hogy igaz életet élhessünk. Isten igéje fenyegető valóság, ami megáll önmagában is, ami elvégzi a maga munkáját! Éld, tudd, használd! Nem vagy fegyvertelen! Kiben bízol: saját erődben, értelmedben, tapasztaltodban? Milyen nehezen bízzuk rá magunkat Isten beszédére! Ez a rész végig a harcról beszél, de feltűnt nektek, hogy nem mozgósít, nem rohamra indít- hanem megmaradásra bátorít? Milyen különös harcmodor: nincs támadás, csak megállás! Igen, mert a győzelem kulcsa nem mi vagyunk, hanem az ige a kezünkben. Amivel győzni tudsz a gonosszal szemben, az nem te vagy – ne ámítsd maga- – az ige az! Az elkergeti, megsebzi, megfélemlíti, meghátrálásra készteti.
Hogyan kell ezt a fegyverzetet használni? Szép képek ezek, hogy elmélkedjünk rajtuk? Szép gondolatok ezek, amik áthangolnak, megnyugtatnak, lecsendesítenek? Sokkal több! Öltözz föl és járj Isten fegyverzetében- ezért adja! Nincs nagyobb hatalom, mint Jézus. Nincs más terv, mint az üdvösség. Te állj meg – ne hagyd, hogy letaszítson bármi is a trónról, hisz tudod ki vagy Jézusban! Ne add meg magad, ha elgáncsol is valami a családi életben, munkádban, testvéri közösségben, a világban- kelj föl, állj meg a harcban! Csak ennyi a dolgunk, mert a győzelem már készen van: Jézusé. Osztozz benne, fedezd fel, mert körülvesz, betölt, megtart a Lélek által!
Végignézve ezt a felsorolást, mindenütt védve vagyunk Isten fegyverzetében- hatszorosan húzza alá az ige. Kivéve hátulról- miért? Mert nem egyedül vagyunk, a közösségben vagyunk védelem alatt. Közösségben Jézussal, aki a Győztes, és közösségben az egyházban egymással. Nem csak testvérek, de bajtársak is vagyunk, hogy összezárjunk, hogy vállt-vállnak vetve együtt harcoljunk, és biztosítsuk egymást, akár előre jutunk, akár visszavonulunk. Mert: „Nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk!” Zsid 10:39
Szentendre, 2020.03.29.
Harmathy András
