Tanévnyitói igehirdetés a Szentendrei Református Gimnáziumban 2015. augusztus 31.
Nem csak újra, hanem újat!
Textus: „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.”
- Korinthus 5:17
Kedves Tanár és Diák testvérek!
Kedves Szülők és Vendégek!
A szentendrei református gimnáziumban egy fedél alatt van a szellem temploma és a lélek iskolája. Az osztálytermek a tudás gyarapítására, a kápolna a lélekben való növekedésre való. A hit és tudás szoros összetartozását még az épület is szimbolizálja. Itt célba ért Reményik Sándor szép versének felszólítása: „Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát!”
Áldja meg Isten a nyugdíjba vonult, dr. P Tóth Béla lelkipásztort és feleségét, akik nem hagyták a templomot és az iskolát. Isten áldja meg mindazokat a munkatársaikat, akik velük együtt áldott eszközei voltak Istennek abban, hogy Szentendre és környéke számára „tóvá lett a délibáb”, a megvalósult szellem temploma, és a lélek iskolája által. Ez méltó keretet ad annak a diák, tanár és szülői együttműködésnek, amelynek a célja, hogy „a hitünk mellé ragasszunk jócselekedeteket, a jó cselekedet mellé tudományt.” A hit, a tudomány és a jócselekedet olyan hármas fogat, ami célba juttatja Isten dicsőségét és az ember javát.
Ez azért lehetséges, mert az „ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való azáltal, hogy megismertük őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket.” „Éppen ezért minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet…” – olvashatjuk Péter apostol levelében.
A hit, ami igaz emberségben válik, nyilvánvalóvá a keresztyén ember jellemét jelenti. Ha az igaz emberség a tudással jár kéz a kézben, az maga az áldás. Ennek a tanévnek a vezér igéje, a Szentendrei Református Gimnáziumban Istennek Ábrahám számára adott ígérete: „Megáldalak téged… és áldás leszel.” –Az áldás elnyerésének a feltétele az engedelmesség Isten iránt. Mi az, ami igazán nehéz a gyermek, az ifjú, de a felnőtt ember számára is? Éppen az engedelmesség Isten iránt.
Ennek a gyökerei ősszüleink Isten iránti engedetlenségéig nyúlnak vissza, amihez hozzátettük a magunkét. Ahhoz, hogy mi Istennek engedelmes gyermekeivé legyünk, új teremtéssé kell válnunk. E nélkül ki vagyunk szolgáltatva saját önző természetünknek. Az „én” bálványnak. A nagy egónak. Amíg nincs tróncsere az életünkben addig az „én” király uralkodik. Ki van életed trónusán? Az „én” király, vagy Krisztus király?
Erre a választ nem a szavaink, hanem az életünk cselekedetei adják meg. Ha engedetlenek vagyunk Istennek, akkor az „én” király ül szívünk trónján. Ha engedelmesek, akkor szívünk, életünk trónusán Jézus Krisztusnak adtuk át a helyet. Ekkor vagyunk Isten által megáldható állapotban. Ekkor tudja ő a számunkra elkészített ajándékait nekünk adni. Azért ekkor, mert a vele való személyes szeretetkapcsolatban nem visszaélünk ajándékaival, hanem jól élünk velük.
Időnkkel, erőnkkel, tehetségünkkel, nemiségünkkel, stb.
Isten rendjében és rendjéhez igazodva élünk! Mert ahogyan nem lehet büntetlenül véteni a fizikai törvények ellen, úgy nem lehet a lélek világa ellen sem. Ahogyan halálra zúzná magát az, aki egy esernyővel ugrana le egy toronyház tetejéről, ugyanúgy zúzná halálra magát az, aki Isten lelki és erkölcsi rendjét venné semmibe. Mert Isten teremtett világában REND van. Ebbe a RENDBE nem lehet büntetlenül rendetlenkedni. Ezt a RENDET Isten teremtette, mind a fizikai, mind a lelki és erkölcsi világba és senki kedvéért nem fogja felfüggeszteni, vagy hatályon kívül helyezni.
Azt is tudjuk, hogy ami a látható fizikai világhoz tartozik, az a láthatatlanból teremtetett.
Ebből az következik, hogy a látható fizikai világ csak a láthatatlan mennyei világgal együtt tud rendeltetésszerűen működni. Rádióhullámok nélkül a rádió, a mobiltelefon és a többi készülék nem működik. „Nincs térerő!” – mondjuk, ha nem működik a készülékünk.
Isten által teremtett életünk akkor működik rendeltetésszerűen, ha Teremtőjének a „térerejében” van. Ez a „térerő” tud bennünket új teremtéssé tenni. A látható fizikai világnak, a Földnek is olyan teremtője van, aki gondoskodó Atya. Mindenható, és Atya! Milyen óriási lehetőség ez minden Isten gyermeke számára.
Számolhatok egy mindenható mennyei apával, akire mindig, minden körülmények között számíthatok. Egy új iskolai tanévben is! Tanórákra való készüléskor és feleléskor is. Persze nem úgy, mint az a diák, aki vizsga előtt így imádkozott: „Add meg nekem Istenem, hogy azt is tudjam, amit nem tanultam meg.”
De lehet kérni Istentől türelmet, kitartást, szorgalmat a tanuláshoz és ő azt meg fogja adni.
Lehet kérni bátorságot a jól megtanult lecke elmondásához a tanórán.
Lehet kérni segítőkészséget, hogy mellé állj egy olyan osztálytársadnak, akinek valamelyik tantárggyal nehézségei vannak. Isten meghallgatja imádságodat! Áldás leszel egy társad számára. Mindehhez szükséges erőt nem úgy kapjuk, hogy egyszeri alkalommal, egy életre szólóan teletömjük vele a táskánkat. Nem olyan erő-tőke ez, ami egész életre elegendő a szorgalmas, kitartó tanuláshoz, a szolidáris segítőkészséghez és a tisztelettudó magatartáshoz. Az ilyen győzelemhez éppen annyi erőt ad Isten, ami az adott helyzetben szükséges. Ez az erőfelvétel, lelki értelemben történő „tankolás” történhet minden vasárnapi istentiszteleten. Akinek ez a lelki erő feltöltés fontos, mert szeretne benne élni, mennyei édes atyja „térerejében”, szeretne „új teremtés” lenni, az Isten által megáldható állapotba kerül. Meg fogja tapasztalni, amit háromezer évvel ezelőtt Ábrahám megtapasztalt: „Megáldalak téged… és áldás leszel.” Mert Isten nem csak Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Istene, hanem a tiéd is! Ha vágyakozol erre a megtapasztalásra, akkor nem azért veszel részt az istentiszteleten, mert van becsületív, hanem mert te vagy becsületes. A hétkezdő istentiszteleten, és a napkezdő áhítatokon nem azért nem beszélgetsz a szomszédoddal, mert nem szeretnéd, hogy rád szóljon a tanárod, hanem azért figyelsz, mert hiszed, hogyha szelídséggel fogadod a beléd oltott igét, akkor az meg tudja tartani a lelkedet, életedet.
Ha egyéni csendességünkben kinyitjuk szívünket Isten Igéje és Lelke előtt és kiöntjük őelőtte mindazt, ami bánt, ami fáj, ami kétségként van bennünk és hittel befogadjuk az ő igéjét: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt: és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” A kétely elmúlik és a kétségeskedésből nem kétségbeesés, hanem vigasztalódás, békesség lesz.
Isten szeretetből, szeretet által teremtette a világot és szeretete teremti újjá a te életedet is! Vele, benne és általa nem csak újra lehet egy tanévet kezdeni, hanem lehet egy egészen újat kezdeni. Amelyik tanévben a hitetek mellé ragasztotok jó cselekedetet, a jócselekedetek mellé ragasztotok tudományt. Mindez azért lehetséges, mert, Isten áldott eszközei lehetővé tették számotokra, hogy a lélek iskolájában és a szellem templomában készülhessetek fel az életre.
„Éppen ezért minden igyekezettel törekedjetek arra, hogy a hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben az ismeretet.
Így tölti be küldetését a Szentendrei Református Gimnázium egyházunk, nemzetünk épülésére, Isten dicsőségére. Ámen.
Szénási László
lelkész
