Igehirdetés 2011. december 25.
Nevezd nevét Jézusnak
Lekció: Lk. 2,1-14
Textus: Mt. 1,21
„Nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét annak bűneiből.”
Imádkozzunk!
Istenünk, áldunk téged az új karácsony szent ünnepéért. Köszönjük az otthont, ahonnan most ide jöhettünk, a családunk tagjait, a szeretet ünnepét, amit együtt ünnepelhettünk. Légy áldott a lelki családért, az anyaszentegyházért, ahol az evangéliumot hallani egybegyülekezhetünk és ahol a te szent vendégségedben, az úrvacsora közösségében megújítod velünk szövetségedet. Megköszönjük minden segítségedet és ajándékodat, amit bőségesen pazaroltál ránk az elmúlt időben is. Imádkozunk ünneplésünk megszenteléséért és azokért is, akik most betegek, és gyógyulásért fohászkodnak odahaza vagy kórházi ágyon, a magánosokért, akik egyedül ünnepelnek, és a foglyokért, akik nem lehetnek családjuk körében. Hajolj le hozzánk, kegyelmes Istenünk, mindnyájunkhoz, amint Krisztusban ezt tetted a betlehemi éjszakában, és töltsd ki ránk irgalmas bocsánatodat és új életet teremtő Szentlelkedet. Ámen.
Igehirdetés
A karácsonyi történet Jézus születését úgy mondja el nekünk, hogy megemlít nagy neveket, dicsőséges királyokat, akik azonban minden nevezetes dicsőségük ellenére is csak mintegy elbeszélési keretül szolgálnak a Királyok Királya, a Világ Megváltója születéséhez. Augustus császár, a római birodalom hatalmas nagy megszilárdítója éppen csak azért kerül említésre, mert népszámlálást rendelt el, és így Józsefnek és Máriának Betlehembe kellett utaznia, Dávid király pedig, aki szintén Betlehemben született, mint József családi felmenője kerül megnevezésre. Pedig tulajdonképpen mind a ketten messze kiemelkedtek népük elöljárói közül, ám Jézus mellett valósággal eltörpülnek minden e földi kiválóságuk ellenére.
A Biblia olvasói tudjuk, hogy ebben a szent könyvben semmi nem történik véletlenül, itt egyetlen „jotta” vagy pontocska sem került leírásra történetesen, és az ég és a föld elmúlnak ugyan, de ezekből a beszédekből semmi el nem múlik. (Mt. 24,35) Ezért hát lássuk meg a karácsonyi történetben Jézus mellett megemlítet nagy és nevezetes arcokat is, mint akikben egy-egy lehetőséget mutat fel számunkra az ige: így is lehet, és így is lehet embernek lenni.
Augustus császár a világ egyik legsikeresebb embere volt. Közel évszázados, elhúzódó súlyos és véres válságot oldott meg a római birodalomban, és nem csak hosszú évtizedekig uralkodott, hanem olyan stabil birodalmat és közigazgatást épített fel, amely mintegy félezer évig fennmaradt utána. Okosan megtartotta a hatszáz fős szenátus törvényhozó hatalmát, hogy elkerülje az egyszemélyes vezetés látszatát, és köztársaság pártiak meg ne öljék, mint az elődjét, Julius Ceasart, valójában azonban mégis mindent ő irányított. Olyan sikeres volt, hogy még életében templomot szenteltek számára, és Isten Fiának nevezték, a legragyogóbb nyári hónapot pedig, amit addig „nyolcadik hónapnak” neveztek, szintén még életében róla nevezték el Augustusnak, vagyis ragyogónak, fenségesnek, és mind a mai napig ez a neve ennek a hónapnak.
Jézus születése kapcsán mégis összesen annyit hallunk róla, hogy népszámlálást rendelt el a birodalomban, ami nem csekély kényelmetlenséget és veszélyt jelentett Máriának és a születendő Jézusnak. Ez mutatja, hogy a Biblia értékrendje szerint még egy ragyogóan nagy római császár is egészen jelentéktelen minden e földi sikerével együtt, mert ő csak a történelem vízszintes síkján mozgott. Pedig egyebek között a „sacrosanctus” nevet is megkapta, amit úgy lehet fordítani, hogy szent és sérthetetlen, szó szerint pedig a „szentek közt is a legszentebb”, de ezt a nevet ő bizony csak bitorolta, ez őt valójában egyáltalán nem illette meg. Nagy államférfi volt, ez igaz, de a szentséghez, a mi földi, vízszintes világunkból való kilépéshez nem volt köze, azon kívül, hogy egy alkalmas pillanatban még a „sacerdos maximus”, azaz a főpapi címet is megszerezte magának. A Jézus születése kapcsán említett népszámlálásának is egyetlen célja volt részéről, számba venni, hány hadra fogható férfi van a birodalom egy-egy tartományában, és mennyi adót lehet kivetni a tervezett különböző hódító háborúk lefolytatásához. Ha valaki sikerekre vágyik, akár példaképének is tekintheti Augustust, de a szent történetbe, lám, összesen úgy kerül be ez a ragyogóan sikeres ember, hogy Józsefnek és a minden napos Máriának éppen miatta kellett Betlehembe utaznia.
Mi is csak ezt tudjuk értelmezni most ő vele kapcsolatban, mégpedig azt az üzenetet kiolvasva a történtekből, hogy ő volt az, aki gondot és veszélyt okozott a Megváltó születése előtt. Terhes anyáknak ma sem tanácsos sokat utaznia, akkoriban pedig legfeljebb öszvér vagy szamárháton lehetett ilyesmit elképzelni. Ezt a kellemetlenséget és komoly fizikai veszélyt immáron örökre összekötve látjuk a nagy Augustus ragyogó nevével, ugyanakkor azonban, és ez a dolog másik oldala, ennek a rossznak köszönhető az, hogy Megváltónk az ószövetségi próféciákat beteljesítve valóban Betlehemben, a Dávid városában születhetett meg. Ami azt is jelenti, hogy minden rosszból jöhet ki valami jó. A császárnak fontos a sok korrupt adóbérlő ellenőrzése, hogy tényleg menyi adót is kellene valójában beszolgáltatniuk, ezért hát népszámlálást rendel el, és utazzon mindenki a születése városába, mindegy, hogy éppen várandós-e a felesége – ez a dolog rossz oldala. Amikor azonban mindez végbemegy, kiderül, hogy ez a császári rendelet Isten évszázadokkal előbb kijelentett szándékát valósítja meg, és a Megváltó így valóban ott születik meg, ahová mindig is várták, Betlehemben, vagyis ő lesz a dávidi királyság igazi beteljesítője.
Merítsünk most hitet és reményt ebből a furcsa kettősségből. A mi életünkben is vannak bajok és próbatételek, néha még veszélyes próbatételek is. Olyanok is, amik akár a bennünk megszületendő istenfiúság halálát is okozhatják. Hányszor veszítünk el valamit, ami nagyon kedves volt a szívünknek, egy gondolatot, egy tervet és lehetőséget, vagy éppen egy nagyon kedves személyt. Talán azért vannak ezekben a napokban is könnyek a szemünkben, mert éppen most az életünk árnyékosabb oldalát járjuk. Talán nem hisszük el, hogy lehet más utat is találni, és szeretnénk, ha minden zavartalanul úgy maradna, ahogy mi szeretjük. Pedig lehet, hogy összesen eljött az ideje, hogy befelé nézzünk, és elhiggyük, a rosszból valami jó jön ki majd. Az árnyék és a sötétség elmúlik, és újra felkél a nap. Utólag talán majd az is megértjük, hogy ami először könnyeket és szomorúságot hozott, éppen az lett Isten akaratának beteljesítőjévé. A Biblia egyik legszebb igéje így hangzik a József és testvérei történetében: Ti rosszat terveztetek felőlem, de Isten terve azt jóra fordította. (I. Móz. 50,20) Egy másik helyen pedig ezt olvassuk: Bármely fenyítés jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb a megigazulás üdvösséges gyümölcsével fizet azoknak, akik azt elszenvedik. (Zsid. 12,11)
Arra kell tehát figyelnünk, milyen lelki jó származhat abból, amikor bennünket valami próbatétel ér. Augustus császár népszámlálási parancsa először mindenesetre kizárólag bajt és veszélyt hozott Máriának és a gyermeknek, utóbb azonban kifejezetten Isten akarata beteljesedésének eszközének bizonyult. Legyünk hát türelemmel, figyeljünk éberen, és talán a mi életünkben is jóra fordulhat mindaz, ami éppen most rossz és nehéz.
A második arc Dávid királyé, őt is említi Lukács evangélista. Ha valakire zsidó ember büszke volt, hát akkor az a nagy király, Dávid volt, mert az ő idejében fejeződött be véglegesen a honfoglalás. Az ő királyságát tekintették az ószövetségi próféták az ideális királyságnak, amely az eljövendő Messiás országlásának előképe. Pedig maga Dávid nem volt bűntelen ember, sőt nagyon is súlyos vétkeket hallunk róla, amiket azonban Isten színe előtt őszintén sírva megbánt, és amikből szíve szerint megtért. Pontosan azért tartották őt a próféták olyan nagyra, mert tudott megtérni, tudott igazán Istenhez fordulni, amit sem elődjéről, Saulról nem lehetet elmondani, sem pedig a fiáról, Salamonról, aki alatt pedig még nagyobb volt az ország, mint apja idejében. Dávid királyságát tekintették a próféták az aranykornak, olyasminek, ami méltó módon mutat előre az eljövendő Messiás királyságára.
Amikor tehát őt említi az evangélista, valójában arról van szó, hogy Isten uralmának beköszöntése mindig esedékes. Nincs olyan mélység, amikor ő ne tudna újat kezdeni egy ember sorsában. Ahogy Dávid életében eljött a megtisztulás ideje, amikor meghallotta az igét, pedig ez a dolog egészen reménytelenek látszott Betsabé elcsábítása és Úriás, a hűséges katona meggyilkoltatása után, úgy nincs olyan elesett és szánalomra méltó emberi állapot, amiből ne nyílna ajtó Isten világa felé, ahol emberek meghallják az igét. Dávid nevének felemlítése Jézus születése kapcsán éppen arra a hitre buzdít bennünket, hogy nagyon nagy mélységből, egészen elveszettnek tűnő állapotból is lehet megtérés által szabadulást találni.
Ma sokan az anyagi jövőjüket féltik és joggal, mert egészen gátlástalanul mohó erők fogtak hozzá országok tönkretételéhez. Ott van a félelem százezrek életében, mi lesz velünk. Aztán senki nincs köztünk, akit a múlandóság félelme elkerülhetne, mert annyira szeretjük ezt az életet, hogy igazából el sem tudjuk gondolni, amit pedig leírva találunk a Szentírásban: „Szem nem látta, fül nem hallotta, ember szíve meg sem gondolta, amit Isten készítet az őt szeretőknek.” (I. Kor. 2,9) Vannak továbbá olyan emberek is, akik belebetegszenek abba, hogy valaki másnak az akarata megy végbe, nem pedig az övék, és folyton háborúságokat csinálnak ezekből az okokból családban is, máshol is, puszta hiúságból és hatalmi ambíciókból. Sorolhatnánk tovább az ember lelki elesettségének még sok jelét, de most emlékezzünk inkább arra, hogy akadt egy ember, aki megjobbította az életét, Dávidnak hívták, és Isten prófétái azt mondták róla, az ő jól és helyesen elkezdett királyságát fogja majd beteljesíteni az Ember Fia, akinek uralma soha nem ér véget a „Dávid trónján”.
Így érkezünk el Jézushoz, aki ebbe a világba jött el, az övéi közé jött, és az övéi nem fogadták be őt. (Ján. 1,11) Egy császár és egy király társaságában halljuk tehát a nevét, és míg a császárról teljesen csak e földi, hatalmi intézkedéseket tudunk felsorolni, a királyról pedig azt a pozitívumot lehet elmondani, hogy tudott megtérni és nagyon elrontott erkölcsi ügyekből alázatosan sírva és lehajtott fejjel kijönni, úgy Jézusról azt olvassuk, ő „mindent jól cselekedett”. (Mk. 7,37) Olyan hihetetlen ez, és legszívesebben eltávolítjuk magunktól ezt a dolgot, azt mondjuk, Jézus Isten fia volt, nekünk azonban ez úgysem megy, erre mi úgysem vagyunk képesek – pedig az emberiség őskultúrái sorra mind tudnak erről a lehetőségről. És a Biblia is egy asszonytól született, Jézus nevű emberről mondja el ezt, aki ugyan olyan ember volt, mint mi: mindent jól cselekedett! Merítsünk most erőt karácsony szent ünnepén erre a jóra: ha most még nem is vagyunk képesek erre, Jézusban és ő általa képesek lehetünk rá.
Az a név, amit a betlehemi csecsemőnek adtak, gyakori keresztnév volt Izraelben, minden harmadik fiút úgy hívták. Spanyolországban ma is használják férfinévként, nemzetközi konferencián egyszer meghökkenve tapasztaltam, hogy az asztalnál ülő spanyol kolléga három keresztneve közül az egyik Jézus. Megváltónk azért kapta jó előre ezt a nevet, mert a héber Jöhósua azt jelenti: az Úr Szabadítása. „Nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét annak bűneiből.”
Igen, testvérek, a népnek, a mi magyar népünknek éppen úgy, mint Isten ószövetségi népének ott egyetlen útja van a bűneiből való szabadulásra: Jézus. Ami azt jelenti, hozzá kell mennünk, mind, akik megfáradtunk és meg vagyunk terhelve, és ő megnyugoszt bennünket, és vegyük csak fel az ő igáját és tőle megtanulhatjuk, hogy ő szelíd és alázatos, és akkor nyugalmat találhatunk a mi lelkeinknek. Mert az ő igája gyönyörűséges és az ő terhe könnyű. (Mt. 11,28-30) Hogyan szabadít meg Jézus? Úgy, hogy egy másik világba nyit nekünk utat, ahol az iga gyönyörűséges és ahol a teher könnyű. Aki itt, ebben a világban akar maradni, ami nélküle való, azon még ő sem tud segíteni. Aki azonban tud és akar továbblépni onnan, ahol van, annak megfogja a kezét és azt mondja, mint annyiszor a gyógyításaiban is, hogy kelj fel és járj. Ne féljetek, születet nektek ma a megtartó, ki az Úr Krisztus a Dávid városában. Vigyük el magunkkal ezt az evangéliumot, és változtassa meg életünket ez a jó hír.
Így kezdjen most újat mindnyájunk életében az, akit azért neveztek Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét annak minden bűnéből. Így legyen. Ámen.
Úrvacsora
