Igehirdetés 2014. november 23.
Ő eljön!
Lekció: 2 Pét 3,3-13
Textus: 2 Pét 3,13
„Új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakozik.”
Imádkozzunk!
Hatalmas Isten, mennyei Édesatyánk, félve és remegve szólítunk meg téged, aki tökéletes szentségben és változatlan, örök fényességben laksz, mi emberek pedig, akik téged keresünk, nem vagyunk sem szentek sem igazak, és alig születtünk, már a koporsó vár, mert mulandók vagyunk. Légy áldott, hogy minden gyarlóságunk ellenére sem engedsz minket kétségbe esni, hiszen nem akarod a vesztünket, hanem azt szeretnéd, hogy téged mindenki megismerjen és az igazság ismeretére eljusson. Vedd el szívünk félelmét és aggódásait, és segíts meg igyekezetünkben, hiszen valóban vágyunk a te közeledben lenni. Megköszönjük sok testi és lelki ajándékodat, amiket csak az elmúlt héten is közöltél velünk, és várjuk most újra megszólító igédet és áldott Szentlelkedet, hogy megtisztíts és felemelj általa magadhoz. Ámen.
Igehirdetés
Az elmúlt hét nagy tudományos szenzációja volt, hogy nem kevesebb, mint tíz éves, világűrben való utazás és sok-sok pályamódosítás után leszállt a Philae nevű űrszonda 500 millió kilométerre a Földtől egy űrbeli méretekkel mérve parányinak mondható üstökös felszínén. Külön örömünk, hogy magyar kutatók munkája is benne volt ebben a szinte hihetetlenül pontos munkát igénylő, és végül is sikerült találkoztatásban, éspedig éppen a magas fokú számítógépes vezérlés egy részének kidolgozásában. Azt is megtudhattuk, hogy a puszta tudományos kutatáson túl, miszerint vizsgálják ennek az üstökösnek tanulmányozásával a Naprendszer korai állapotának viszonyait, volt ennek a missziónak egy másik haszna is. A tudósok szerint megvédi ugyan a Föld légköre a kisebb-nagyobb meteoroktól a bolygónkat, de ha egyszer egy valóban komolyabb aszteroida érkezne pontosan a Föld irányába, aminek szerencsére elég kicsi a valószínűsége, akkor az becsapódva akár az élet egy részének pusztulásához is vezethetne a bekövetkező drasztikus éghajlatváltozások miatt: megmaradnának talán a mikrobák, de az ember volna az első, aki kiveszne a Földről. Ezért egy ilyen űrkatasztrófa elhárítása valahogy úgy történhetne, hogy leszállna a felénk közeledő aszteroidára egy mostanihoz hasonló készítmény, ami aztán akár egy egész parányi lökést és pályamódosítást adva eltérítené azt a miránk veszélyes pályáról. Egy ilyen védekezés esetleges kidolgozásának is legelső lépése ez, az üstökösre való mostani leszállás. Immár tehát gondol az ember arra, hogy a Föld ki van téve veszélyeknek, és erői szerint próbál felkészülni azok elhárítására is – az űrkutatás programjába mindenesetre ez is felkerülőben van.
Megborzongunk, amikor ilyen témákkal találkozunk, de a Szentírás már kétezer évvel ezelőtt is foglalkozott azzal, hogy a mi Föld nevű bolygónk nem volt mindig és nem is lesz mindig. Rossz helyen jár, aki az anyagi világban keresi az örökkévalóságot. Hallottuk az előbb felolvasott bibliai részből, hogy eljön az idő, amikor az elemek ropogva megégnek, az egek is recsegve-ropogva elmúlnak, mert nem csak az ember, hanem maga az egész Föld, sőt maga az Univerzum is mulandó. Rettegjünk-e tehát, vagy ellenkezőleg, legyintsünk egyet, hogy ilyesmi legfeljebb majd évmilliárdok múlva történhet, velünk biztosan nem? Már a bibliai időkben is voltak csúfolódó emberek, akik azt mondták, miért beszélnek a keresztyének az Úr eljöttéről és a végítéletről, hiszen mióta az atyák elhunytak, minden ugyanúgy maradt, amint a teremtéstől fogva van, semmi nem változott. Hol van az ő eljövetelének ígérete?
Azt hiszem, Isten igéje sem a görcsös rettegést nem akarja, sem pedig a könnyű szívű legyintgetést. A sok mai katasztrófa-film mögött, némelyek így gondolják, persze a nagy pénz bújik meg, amelyiknek az az érdeke, hogy fogyasszál, vásárolj minél többet, minél gyorsabban, mert úgyis itt a végidő. Nehéz megítélni, valóban erről van-e szó, mert egy kicsit tényleg túl sok katasztrófa-film készül mainapság – jómagam nem tartom lehetetlennek, hogy komoly gazdasági érdekek állnak az ilyesféle filmek szaporodása mögött. Ám az ige azt sem javasolja, ami a másik véglet volna, hogy feledkezzünk meg nyugodtan a Föld és a magunk mulandóságáról, s gondtalanul éljünk bele a világba, hiszen Isten úgyis távol van és távol is marad.
Azt mondja az ige, hogy azért, mert e pillanatban még nincs itt az elemek és az egek recsegve-ropogva megégése, azért Isten eljövetele ebbe a világba nagyon is reális, sőt az egyetlen igazán reális tény. A Biblia egészét véve alapul kiderül, hogy neki nem csak egy végső, és drasztikusan radikális, ítéletes eljövetele van, amitől méltán tarthat minden ember, hanem vannak csöndes és áldott eljövetelei is, amiket nagyon sokan még csak észre sem vesznek. Ő már sokszor eljött, egyebek közt úgy is, hogy elvetemült nemzedékek közepette megszólalt egy Nóé szívében, építsen csak bárkát és mentse át az életet. Ma is minden szépen, békében és szeretetben élő család egy ilyen Nóé bárkája, ami egy értékesebb életet ment át a jövőnek. És eljött ő már sokszor úgyis, hogy ráébresztett egy rossz úton járó bűnöst, hogy azon az úton vesztébe megy, forduljon meg, térjen csak meg – és az illető megjobbította az életét és nem ment tönkre, nem szaladt a veszedelemre, hanem élt és dicsőítette őt. „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit!” – kiált fel a 118. Zsoltár szerzője is, nyilván egy ilyen élménynek a következtében. (Zsolt 118,17) És hányszor eljött ő már magános, szomorkodó emberekhez, akiknek összetört a szíve és összetört az élete, és ő átölelte és megvigasztalta őket. S eljött félőkhöz és adott nekik bátorságot, és eljött kísértések közt vergődőkhöz, és megsegítette őket.
Hát jó lenne azok közé tartoznunk, akik észreveszik az ő ilyen csöndes, áldott eljöveteleit is, és nem azon csúfolódnak, hogy mióta az atyák elhunytak, minden ugyanúgy maradt, amint a teremtéstől fogva van, semmi sem változott – hol van tehát az ő eljövetelének ígérete. Igen, őt lássam, amikor egy gyönyörű szivárvány van az égen, mint az elmúlt héten is ajándékba kaptuk tőle ezen a tájon; őt lássam, amikor kicsi unokám egyre értelmesebben tud megszólalni; őt lássam, amikor valami jó is történik ebben az országban, megszépül vagy felépül valami; és őt lássam, amikor tele templomban dicsérhetem őt szép énekszóval. Eljön az Úr – éspedig nem csak harsonával, hanem jön néma, igaz öleléssel, ahogy a költő is mondja: amikor csöndesen és váratlanul átölel az Isten. (Ady: Az Úr érkezése)
Így értjük meg, hogy egyáltalán nem késlekedés az, hogy ő nem jött még el a világba teljes hatalmában, fényében és dicsőségében végső ítéletre, hanem irántunk való türelmének és végtelen nagy kegyelmének jele, amit pontosan azért kapunk, hogy ráébredjünk, milyen nagy méltóság is embernek lenni. Isten türelmesen vár, még mindig vár – mert azt akarja látni, vajon eljön-e a pillanat, amikor az ember megjobbítja útjait. „Nem késlekedik az Úr ígérete teljesítésével, hogy eljön az emberhez, amint azt némelyek késlekedésnek gondolják, hanem türelmes hozzánk, mert nem azt akarja, hogy bárki is elvesszen, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.” (2 Pét 3,9) Az a mi emberi méltóságunk, hogy akaratszabadságot kaptunk Istentől, és a bűn így nem sors, ami elkerülhetetlen, hanem akarati tény, ami az ember döntésén múlik – és így pontosan általunk jöhet be e világba a jó vagy a rossz. Fedezzük fel, hogy szellemi erkölcsi értelemben kapu az ember, amelyen át bejöhet a világba igazság és szeretet, de amin át bejöhet harag és gyűlölet is. „Egy ember által jött be a világba a bűn” olvassuk a Római levélben, és az apostol mindjárt hozzáteszi, hogy egy ember által, az ember Jézus engedelmessége által jött be a kegyelem is a világba, ami ugyanúgy mindenkire elhatott, mint az első ember engedetlensége – és Krisztus így mindenkinek lehetőséget adott egy magasabb életre. Ez azt jelenti, hogy Jézus „jó kapunak” bizonyult, rajta át kegyelem és Isten megszabadító erői jöttek be a világba. Vajon mi milyen kapuknak bizonyulunk, ugyan mi jön be rajtunk át a világba? Jó szavak-e, amik másokat vigasztalnak és erősítenek, vagy rossza szavak, amik megbotránkoztatnak, félelemmel és ellenségességgel töltenek meg? Ha a világ állásáról van szó, és szeretném, hogy jobb viszonyok legyenek, akkor azt mindig, de mindig magamon kell kezdeni. Így tanította ezt már 2600 éve a kínai bölcselő, Konfuciusz, és erről szól az egész Biblia is. Hányan jobbítanák a világot ordítva, trágárkodva és gyűlölködve – ahelyett, hogy magukba néznének, mi is jön be általam a világba. Kapu vagyok, aki jónak és rossznak e világba való beáradását egyaránt lehetővé tehetem!
Végül pedig a leghatalmasabb igazság: „Új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakozik.” Az új ég és új föld ígérete Ézsaiás próféta 65. fejezetében szólal meg először: „Én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek.” (És 65,17) Ezt idézi fel Péter 2. levele, vagyis a fogságból hazatérés és az új kezdet mérhetetlen örömét. Amikor valaki megszabadul egy lelki vagy testi fogságból, vagy kigyógyul egy halálos betegségből, vagy megtisztul egy rátelepedő és őt gúzsba kötő bűnből, akkor olyan érzése van, mintha új ég lenne fölötte és új föld a lába alatt. Izrael számára ez úgy jelent meg, hogy az ellenség eljötte és győzelme által “megátkozott föld” helyett a békesség és a jólét “áldott földje” van immár a lábuk alatt, és Isten igazságosan ítélő ege helyett a mennyei Atya jóságának egére nézhetnek immár fel – mert megtisztult az életük a fogságban, megtérten és új hittel tértek haza Babilonból.
Az „új ég és új föld” azonban nem csak egy, a mérhetetlen örömöt kifejező költői kép, hanem olyan közvetlen és konkrét hitbeli biztatás is, amit ma is nagyon érdemes meghallanunk. Azt jelenti ugyanis, hogy Istennél semmi sem lehetetlen. Amit mi túl nehéznek és kilátástalannak ítélünk, az őnála lehetséges. Amit én most még nem hiszek, mert erősebbek bennem a hitetlenség erői, az nála apró semmiség, amit bármikor megvalósíthat. Sok ember szívében van ott valami, ami képtelenségnek tetszik számára, mert neki valóban kicsik az erői. Hát halljuk meg ezt az evangéliumot, hiszen valódi örömhír: Isten akár új eget és új földet is tud teremteni – nem hogy az én szememben lehetetlent ne tudná megvalósítani! Ő nála semmi sem lehetetlen. Kicsoda üdvözülhet tehát? – kérdezik a tanítványok Jézust. Embereknél ez lehetetlen – de minden lehetséges Istennél, hangzik a felelet. Legyen több hitem Istenben, hiszen ha csak annyi is van, mint egy mustármag, már csodák történhetnek bennem és körülöttem. Nem a csodákból lesz a hit, hanem a hitből lesznek a csodák. Igaz, hogy valóban maga Isten dönti el, mikor tesz csodát, de azt sokszor éppen a mi hitünk által viszi végbe.
Az Úr eljön ebbe a világba, éspedig nem csak végső ítéletre, az ég felhőivel, hanem csöndben és szelíden is. Nyíljon hát fel a szívem látni és hallani őt! Várakozása értünk való; türelmének és kegyelmének ajándéka, hogy még vár, és nekünk adta a méltóságot, hogy rajtunk át jöhessen be a világba jó vagy rossz ezekben az időkben. Ez most a mi időnk, amit ő egészen nekünk adott – ő pedig hosszan tűr érettünk, hogy mindenki megtérhessen. Éljünk hát vele, és forduljunk meg, térjünk meg, ha arra van szükség. És ne feledjük a legfontosabbat sem: nála még az sem lehetetlen, hogy új ég legyen a fejünk fölött és új föld a lábunk alatt – a régire pedig ne is emlékezzünk. Ez az ő hatalma pedig nem önkényes hatalom, hanem pontosan a mi javunkat akaró, üdvözítő hatalom. Legyen ez számunkra ismét mindennél fontosabb. Így legyen! Ámen
Imádkozzunk!
Urunk, segíts minket szemeinket hozzád emelni, hiszen te eljössz hozzánk a mennyei magasságból, hogy együtt legyünk. Próbák és küzdelmek közt járunk, de te erőt és türelmet adsz, hogy feladatunkat méltó módon betölthessük. Űzd el az álmot, a lelki kábaságot, hogy készen álljunk a fogadásodra, ha eljössz hozzánk. Te tudod egyedül, hány éjszakánk és hány nappalunk lesz még, töltsd el szívünket Szentlelkeddel, hogy örömmel köszönthessünk téged mindenkor. Ámen.
