Méhek és darazsak
Valószínűleg testvérek. Ránézésre néha össze is téveszthetnénk őket, pedig egészen más világokat képviselnek.
A darázs fullánkja mérges. Távolabbi rokonom rossz helyre, nyaki ütőérbe kapott darázscsípéstől halt meg, hiába igyekeztek mentősök, kórház, nem lehetett megmenteni. Pedig a darázs mérge eredetileg étkezéséhez használatos: megszúrja a még zöld, kemény gyümölcsöt, aztán pár nap múlva visszatér a megbarnult, puha folthoz és kinyalogatja. A kemény felülettel nem tud mit kezdeni. Ha csapkodnak körülötte és ő is megijed, akkor fullánkját kifejezetten támadásra használja. Szúr és továbbrepül. Mézet nem gyűjt, csak gyümölcsöket rongál, de még dögöt is eszik. A hús szagára mindenhol ott terem.
Nem így a méhecske. Közösségben, „családban” él és gyönyörű otthont épít, ahova egész télre elegendő eleséget, aranyszínű és illatos mézet hoz. Beporozza a virágokat, amint szorgalmasan egyikről a másikra szállva virágport gyűjtöget, hogy aztán a virágporból mézet szublimáljon. A méz édes és gyógyító. A méhecskének is van fullánkja, sőt mérge is. De csak egyetlen egyszer használhatja, s abba is mindjárt belehal, mert nem tudja fullánkját kihúzni másként, ha valamibe egyszer beleszúrta, csak ha egész belső része kiszakad. Neki nem szabad szúrnia. Ha félelmében mégis rákényszerül, maga is áldozatul esik.
Íme, az önmaga ügyében, megmentésében “sikeres”, másokra viszont veszélyes darázs, meg a szorgalmasan mézet gyűjtő, építkező, mindenestől közösségi s ugyanakkor áldozatul eső méhecske. Formájuk, méretük, még a színük is hasonló. Szinte ugyanaz, mondanánk – metaforaként mégis minden egészen más.
Tegyük föl, hogy van evolúció – bár ez a dolog ma is csak elmélet, százötven év alatt nem akadt meggyőző igazolása. Tegyük föl továbbá, hogy három és félmilliárd év elég a darázsnak, hogy megtanulja, milyen vegyületeket kell összegyűjtenie fullánkján fajának sikeréért, és ezt képes is létrehozni. De vajon mit akarhatott “az evolúció”, mint tanulási és kiválasztódási folyamat egyetlen dolog két, egymáshoz formájában ennyire hasonló, üzenetében azonban különböző, sőt ellentétes hangulatú lény megtervezésével és felmutatásával? Mind a két faj van, életképes és működik.
Lett ilyen is, meg olyan is – s akad, akinek ez bőven elég. Ám akit foglalkoztat a dolgok jelentése, mondjuk így, mondandója is, az kénytelen föltenni, hogy egy nagyszerű szándék (s hozzá méltó intelligencia) egyszerűen ráért erre, sőt meglehet, még örömét is lelte a pazarlásban, ugyanabból a dologból két fajtát, egy angyali s egy démoni változatot létrehozni.
Ki tudja, hátha lesznek még más lények is, melyek – ha elég “fejlettek” – akár meg is értenek maguknak valamit a dologból.
Hiszen hosszú még az evolúció -
PTB
Megint méhek és darazsak
Természetfilm mutatja, hogy bizonyos lódarazsak megölik a méheket, lévén hozzá megfelelő mérgük, aztán a tetemeket elviszik lárváik táplálására a saját fészkükbe. Igazi sorozatgyilkosok, egy perc alatt akár negyven békés méhet is el tudnak pusztítani gyors szúrásaikkal. Óriási veszély a méhkaptár bejáratánál megjelenő lódarázs, mert az egész kaptár népességét el tudja pusztítani, ha egyszer bejut a belső részekbe. Az európai méhek csak tömegesen kirajzani tudnak ilyenkor, mintegy áldozatul adva magukat, hátha az elpusztult testek el tudják torlaszolni a bejáratot, a többség pedig átvészeli a támadást. Néha sikerül, néha nem – nekik ennyi a védekezésük. Ám a természetfilm készítői ráleltek a japán méhekre is, amelyek érzékelve a közeledő halálos veszélyt jelzést adnak egymásnak, és beengedik a bejáraton a lódarazsat. Amikor az már szűk helyen van és nem tud elmenekülni, újabb jelre tömegesen rászállnak és minden oldalról ellepve “melegbe burkolják”, szárnyukat rázva negyvenhat fokosra hevítik magukat és a lódarazsat, amely egyszerűen megsül és elpusztul.
A világon minden metafora, mondta Goethe a Faust II. utolsó soraiban, s ha ez így van, akkor itt is gondolkodhatunk, mit jelent mindez.
Talán azt jelenti, hogy a romboló erőkkel, amik lelki síkon is támadhatnak, és hitünket és örök életünket akarják elvenni, lehet tehetetlenül szembesülni, de lehet stratégiát kidolgozva megküzdeni is. “Belepusztulhat” valaki ebbe a küzdelembe, áldozattá is válhat – ám lehet a sokkal erősebbel, az emberen túli erőkkel szemben is valahogyan módot találnia a győzelemre. Elszántság és értelem kell hozzá, az igaz. De miért ne lehetne valaki igazán elszánt és értelmes egyszerre?
