Személyes tudás

Igehirdetés 2011. július 31.

Személyes tudás

Lekció: Zsid. 12, 4-15
Textus: Jób 42, 2-7

„Tudom (Uram), hogy te mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amit meg ne valósíthatnál. Ki merné elhomályosítani az örök rendet tudatlanságával? Azért mondottam, hogy nem értem. Felfoghatatlanabbak ezek, mintsem megérthetném.
Hallgass meg, hadd szóljak – kérdezlek, te pedig oktass engem.
Eddig csak hírből hallottam rólad, de most saját szemeimmel láttalak. Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban.
Miután az Úr mindezeket elmondta Jóbnak, így szólt a témáni Elifázhoz: Haragra gerjedtem ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám, Jób.”

Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk, sok minden van ebben a világban, amit emberi értelmünk nem tud átfogni. Vizsgálgatjuk, de nem értjük teremtett mindenségednek éppen a legfontosabb rejtélyeit, és a magunk személyes életében is akad olyan mozzanat, amit jó lenne érteni, de nem tudunk. Köszönjük neked a szent helyet, az imádság házát, amit lelki gyógyulásunkra rendeltél, és különösen is köszönjük az igét, élő szavadat, amit rábíztál szolgáidra az atyáktól kezdve mind a mai napig, hogy megértsük elrendelt utunkat s minden parancsodat. Adj most nekünk tiszta csendet, amiben meghallhatjuk, ami ránk tartozik. Vedd el méltatlanságunkat, aminek tudatában vagyunk, és kérünk, azokat a foltokat is mosd le rólunk, amikről még tudomásunk sincsen, mert rászorulunk megtisztító kegyelmedre. Megváltó Jézusunk érdeméért kérjük, hajolj le hozzánk és tedd áldottá ezt az órát mindnyájunk épülésére. Ámen.

Igehirdetés

Még nincs tíz napja annak, hogy Norvégia fővárosának egyik főterén péntek délután a békésen üldögélő kávézók és beszélgetők között valaki egy iszonyatos erejű bombát robbantott, aztán pedig másfél órán át mit sem sejtő tizenéves fiatalokra lövöldözött a testükben felrobbanó lövedékekkel, hogy a lehető legtöbbet ártsa nekik. A rendőrség jelenleg 76 halottról tud, és legalább száz a súlyos sebesültek száma. Amikor ilyesmit hallunk, nem tudunk mást mondani, mint amit Jób mondott a saját veszteségeiről: Nem értem, felfoghatatlanabbak ezek a dolgok annál, mintsem megérthetném.
Döbbenten állunk és azt kérdezzük: ez volna az a fejlett és modern világ, amiről annyit hallunk? Hol élünk mi tulajdonképpen, ahol ilyesmi megtörténhet? De hát megtörtént, és jól tudjuk, ennél még sokkal iszonyatosabb dolgok is megtörténtek már ebben a nevezetes, úgynevezett felvilágosult és modern világban. Úgyhogy akkor járunk el a leghelyesebben, ha kimondjuk, és valóban tudomásul is vesszük, és ténylegesen számolunk is vele, hogy a Gonosz erői pedig igenis jelen vannak ebben a világban, minden tudományos fejlődés és állítólagos társadalmi tökéletesedés közepette is. Erről a Gonoszról Jézus azt mondta, hogy „hazug és hazugság atyja”, vagyis mindig álruhában jön, valami hamissággal leplezi, elrejti magát, és az embereket is arra ösztökéli, hogy hazugsággal oldják meg életük problémáit – továbbá azt is mondta róla, hogy embergyilkos volt kezdettől fogva, tehát akkor örül igazán, amikor embervér folyik.
Mert a sátáni erők igazi célja a rombolás. Ezek az erők akkor érik el a céljukat, ha éket verhetnek férj és feleség közé, elhintve az egykori szerelem helyébe az állandó elégedetlenséget, a gyanakvást, meg a kölcsönös vádakat. Ezek az erők akkor győznek, ha szépen együtt dolgozó munkatársakat érzelmileg egymás ellen fordíthatnak, akik onnéttól kezdve ahelyett, hogy jó dolgokat hoznának létre, egymás ellen harcolnak. Ezek az erők akkor boldogok, ha meghasonlást hozhatnak be tanító és tanítvány közé, vagy széttúrhatnak jól induló fiatal házasságokat. Külön öröme ezeknek a lehúzó és démoni, életellenes erőknek, ha emberi csoportokat egymás ellen tudnak fanatizálni, akikben aztán faj, vallás vagy egyszerűen érdekek miatt egymás iránti gyűlöletet tudnak kelteni.
Azért fontos, hogy mindezt kimondjuk, mert a Gonosz az ember szíve és érzései felől támad, vagyis azt mondhatjuk, mintegy a szívünkön át jön be ebbe a világba. Pontosan minket, embereket akar megrontani, hogy aztán bennünket, a mi megromlott létezésünket felhasználva rongálhassa a világot. Tegyük hozzá, elég sikerrel végzi ezt a létrongálást. De hát egyáltalán miről ismerhető fel? Csak egyetlen biztos jelet nevezzünk meg: soha nem a szeretet útján jár. Ahol a Gonosz erői sikeresek, ott mindig erősebb a szeretetnél valami más: például a hiúság, az érzékenység, az úgynevezett érdekeink védelme, aztán az irigység, a bosszú, a „majd én megmutatom”, vagy bármi más – de nem a szeretet. Csak apró érdekesség, hogy az oslói tömeggyilkost féléves korában magára hagyta az apja az anyjával együtt – az ő életében tehát valahogy így volt jelen a szeretet, a hiányával. Tipikusan sikeres módszere ezen kívül a Gonosznak, hogy rávesz minket más ember hibáztatására és vádolására. Etnikai konfliktusok mögött például rendszerint ennek a sikere bújik meg. De mindezekkel az egyetlen igazi célja mégis az, hogy lélekben elszakítson minket, embereket örökkévaló Urunktól, elvegye a békességet és a belső elégedettséget, megrontsa, üdv-nélkülivé tegye a létezést. Jóbbal kapcsolatban is ez volt a szándéka. Vedd csak el, amit adtál neki, mondta Istennek, majd megátkoz téged szemtől szembe! – ezt akarta tehát elérni, ez volt a valódi célja. (Jób 1,11 és 2,5)
Ezért növeszti ma is mindig nagyra az énünket, fújja hatalmasra az igazunkat, teszi érzékennyé és fájóvá a sebeinket, ezért ad a szemünkre vakságot a másik gondjai felől, és ezért hiteti el velünk, hogy mi szenvedünk a legtöbbet és minket ért a lehető legnagyobb sérelem. Ezek révén tudja elérni a legbiztosabban, hogy egymás ellen forduljunk, és meg is öljük a másik embert, ha lehet fizikailag, de ha nem lehet, akkor legalább erkölcsileg.
Egy nagyon korszerű és mai hazugságát említsünk itt meg a Gonosznak. A politikai életben pompásan bevált eszköz a karakter-gyilkosság. Aki a hatalmi játszmákban „útban van”, arról el kell terjeszteni valami sötét bűnt, amit állítólag elkövetett, és mire megpróbálja tisztázni magát, már régen megvoltak a választások. A keresztyén hit ellenségei most pontosan ezt az eszközt próbálják alkalmazni, amikor hatalmas pénzeket mozgósítanak arra, hogy egyébként természet-tudományosnak (!) nevezett tévécsatornákon át Jézussal szemben a karakter-gyilkosság eszközeit bevessék, elhitetve a gyanútlan és műveletlen emberekkel, hogy neki szeretője volt a legközelebbi női követője, és nem csak közös gyermekük volt, hanem a titkos leszármazottaik máig köztünk élnek és mindenféle titkos társaságok tagjai és vezetői. Ahogyan a különböző titkosszolgálatok sötét praktikáinak egyik legfontosabb eszköze a dezinformáció, vagyis az elképesztő hazugságok terjesztése, hogy leplezzék mindazt, amit ténylegesen tesznek, s az emberek azokkal foglalkozzanak – s amint a titkos ügynökök is kívülről mindig valami szép polgári foglalkozást tartanak álarcként maguk elé – hát úgy mindezt magától a Gonosztól tanulták, mert ő is ezt teszi. A Gonosz valóban hazug és hazugság atyja, aki nem állott meg az igazságban és nincsen benne igazság.
Ezért egyetlen igazán hatékony fegyver létezik ellene, ez pedig minden hazugság leleplezése és könyörtelen megtagadása, éspedig saját magunkban. Még egyszer mondom: saját magunkban. Mert abban a pillanatban, hogy elkezdjük a mások bűneit sorolni, teljesen rossz úton járunk. A legtöbb házasság megromlása mögött például pontosan az rejlik, hogy emberek a saját maguk tökéletesítése helyett a másik fogyatkozásaival vannak elfoglalva, azokat sorolják és egymást akarják nevelgetni. Ezt tették Jób barátai is, és ezért hangzik róluk az Úr ítélete: nem szóltatok rólam olyan igazán, amint az én szolgám, Jób. (Jób. 42,7) Ha nekünk tényleg gondunk az, miképpen gyógyulhatna ez a gyilkosságba merült világ – nézzük csak meg, egetlen este hány emberölés kerül képernyőre kis hazánkban – akkor kezdjük csak el kiirtani magunkból a hamisságot, annak még az írmagját is, mert ennyit tehetünk egy jobb világért. És ne higgyük, hogy ez kevés, mert igenis az ember által jön be a bűn a világba, de a kegyelem is az ember által jön be ebbe a világba! „Amiképpen egy ember engedetlensége által sokan bűnösökké lettek, úgy egynek engedelmessége által is sokan igazakká lesznek”, mondja Pál. (Róm. 5,19) Hittel higgyük ezt, és meglátjuk, lassanként egy egészen más világot fogunk teremteni magunk körül, mint amiben eddig éltünk.
De van a Jób könyvének egy másik fontos üzenete is. Eddig csak hírből hallottam rólad, de most már saját szemeimmel is láttalak – ez a döbbenetesen hatalmas mondat akkor hangzik el, amikor Jób már nem csak a maga tíz gyermekének, minden gazdagságának és egészségének elvesztését látja ebből a világból, hanem a teremtettség összességére is rányílik a szeme, és ennek révén megérzi az örökkévaló igazi nagyságát. A „Behemót” és a Leviathán”, vagyis a víziló és a krokodil mint az emberi rettenet végső forrásai jelennek meg, ha a forgószél üvöltése önmagában nem lenne elég. Az ókori bölcseletnek ez a páratlan költészete azokat a súlyos emberi megrázkódtatásokat idézi meg ezekkel a képekkel, amiket mindenki kizárólag a saját személyes élettapasztalataiból tud azonosítani. Jóbnak volt ilyen az életében, hiszen erről szól maga a könyv is, és látjuk, ő megküzdött vele.
A barátai ezekben a dolgokban viszont láthatólag csak nézők voltak, és a maguk részéről így szépen felmondták a korabeli helyes vallásos válaszokat arról, miért is van a világban szenvedés. Az egyik elfogadott válasz az volt, hogy a szenvedés mindig büntetés, tehát a bűn következménye, a másik pedig az, hogy a szenvedéssel Isten nevelni akar minket. Jób könyve nem tagadja ezeket a lehetőségeket, hiszen ezek a Bibliának leghatalmasabb igazságai, de hozzáteszi, és éppen ez a könyv lényege, hogy ezeken kívül lehet olyan szenvedés is a világon, amelyik mégsem ilyen, túl van ezeken, s ezért nem is érthetjük, és nem is lehet érteni. Csak annyit mondhatunk ezekkel találkozva, hogy eddig nem jól ismertük Istent, nem volt róla érvényes és valódi, friss tapasztalatunk. Őbenne mindig vannak, és szükségképpen maradnak is olyan mélységek, amik soha nem fognak feltárulni előttünk, nekünk mégis törekednünk kell azok felfogására és tudomásul vételére. Amikor Jób ezt megérti, akkor megalázza magát, bűnbánatot tart porban és hamuban, és azt mondja: Íme, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet szájamra teszem. Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de már nem teszem többé. (Jób. 40,4) Eddig csak hírből hallottam rólad, de most már saját szemeimmel is láttalak.
Ha megpróbáljuk lefordítani mindezt egyszerű mai nyelvre, akkor így fogalmazhatunk: Kész megoldások helyett friss megértés. Elvek helyett személyes tudás. Nem tudunk meglenni a magunk kész megoldásai, mondjuk így, elvei és tételei nélkül, számítanunk kell azokra és élnünk is kell velük, hiszen összedőlne a személyiségünk ezek nélkül. Ám ezeknek a gondolati valóságoknak épületét, ami tulajdonképpen a lelkünk vázát jelenti, mindig friss tapasztalatokkal, mindig újonnan megértett dolgokkal kell gazdagítanunk, mert csak akkor vagyunk valóban élő emberek. Ez történt a Jób szívében is, és éppen ezért érdemes olvasni ezt a könyvet, mert ilyen gazdagodásra tanít bennünket. Nem állja meg a helyét, hogy Jób könyvének a lázadás lenne a lényege, ez teljes félreértés lenne. Jób könyvének az a lényege, hogy az ember kérdez, mégpedig a saját élete veszteségeivel kérdez, az Úr pedig megfelel neki. Lelki-szellemi tekintetben élő embernek csak az tekinthető, aki hallja és megérti, amit az Úr az ő veszteségeinek a kérdésére válaszolt. Így lesz aztán a veszteségből nyereség, így lesz a szomorúságból öröm és így lesz a véges emberből egyszer mégis csak Isten gyermeke. Ezt nevezhetjük röviden és tömören személyes tudásnak. És ez az, amit nem pótol az égvilágon semmi. Eszünkbe juthat az Odisszeából a húsz éves bolyongás után ittakai otthonába hazatérő hős, akit annyi idő után már nem ismer fel felesége és ezért próbára teszi, vajon tényleg a hitvese tért-e haza. Az asszony azt parancsolja a szolgáknak, hozzák elő a családi ágyat és vessék meg az ünnepi szobában. Mire a férje, Odisszeusz azt kérdi, hát megbolondultál asszony, hogy már nem emlékszel, amikor évtizedekkel ezelőtt együtt építettük házunkat, egy évszázados tölgyet vágtam ki, és az lett családi ágyunk egyik lába – miként akarod most azt az ágyat idehozatni? És erről megtudja a feleség, hogy valóban a férje tért haza. Íme, a személyes tudás. Élmény és tapasztalat, ami csak az enyém, életem része, nem kell és nem is lehet másnak értenie. Boldog ember, akinek a hite csak rá tartozó, a bensőjében élő személyes tudásra épül.
Végül még egy nagyszerű mondat: „Tudom (Uram), hogy te mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amit meg ne valósíthatnál. Ki merné elhomályosítani az örök rendet tudatlanságával?” Minden tudásunk az élet szenvedéseiről és a mögöttük megbújó romboló erőkről, minden megértett és személyessé lett tudás ezt hivatott szolgálni, hogy megértsük: a kavargó, hullámzó, számunkra legtöbbször érthetetlen életváltozás mögött ott az örök rend, és ez jól van így. Küzdelmeink és bukásaink, győzelmeink és megszégyenüléseink után eljuthatunk egészen ide: nem akarjuk már elhomályosítani az örök rendet tudatlanságunkkal. Ez az elfogadás és megbékélés a végső nagy hazaérkezés. Az a harmónia, ami minden ellentét kiegyenlítődése, minden aggódás megnyugvása és minden szenvedés végső megértése. Jézus szava egyetlen szóban összegzi ezt a kereszten: elvégeztetett. Készen van, beteljesedett, megnyugvásra jutott. Ha nekünk nincs még ilyen szavunk a saját szívünkben, hát merítsünk erőt a Jób hitéből, aki ezt mondta: Tudom, az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll. (Jób. 19,25) És merítsünk erőt még inkább a Jézus értünk mondott szavából. Mert van elkészült és befejezett mű, van megértett szenvedés, és van megbékélt szívvel való hazatérés.
Leleplezni a romboló erőket, éspedig saját magunkban először, aztán eljutni a megszokott igazságoktól a friss és újonnan megértett, személyes tudásig, és végül hazatalálni az örök rend mennyei tudásáig és békéjéig – hát ezeket tanítja Jób, az ótestamentumi szenvedő igaz, Jézus előképe mai olvasóinak. Legyen érte áldott az ég Ura. Ámen.

Imádkozzunk!

Istenünk, te mindent tudsz és előtted az is nyilvánvaló, amit mi most még nem értünk. Köszönjük hűségedet, és ezzel együtt azt a bizonyosságunkat, hogy végül is minden együtt munkálkodik a jóra. Semmi sem olyan bizonyos, mint az, hogy te az üdvünket akarod és szabadságot adtál nekünk arra, hogy ebben a te akaratodban magunk is együttműködve félelemmel és rettegéssel vigyük véghez üdvösségünket. Segíts megérteni életünk üzeneteit, és felelj meg kérünk a mi veszteségeinkre és vereségeinkre is. Imádkozunk a betegekért, köztük egy műtét előtt álló édesanyáért. Áldd meg az orvosokat és a gyógyszereket, légy szabadulás és igazi vigasztalás a nehéz időkben. Imádkozunk békétlen világunkért, ne engedd, hogy a rombolás erői erősebbek legyenek közöttünk az élet és az üdvösség erőinél. Segíts minket hűséges helytállásra a szolgálatban, és áldd meg azok napjait, akik most pihenhetnek. Add értenünk a te örök rendedet, hadd lássuk, hadd értsük és hadd örvendezzünk abban. Jézusunk nevében kérünk, hallgass meg minket imánkban. Ámen.

Kategória: Igehirdetések | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.