„Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szerelem, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az Úrnak lángja. Sok víz sem tudja eloltani a szerelmet, folyók sem tudják elsodorni. De ha valaki háza minden kincsét kínálná is a szerelemért, csak megvetnék érte.” Énekek 8,6-7
1. A szó szerinti értelem vezet el Isten szeretetéig
Szeretett Gyülekezet! Egy kissé talán zavarban vagyunk, hogy miért hangzik fel egy vasárnapi Istentiszteleten egy szerelmes vers… ráadásul ez a költemény a Bibliában is szerepel. Zavarban vagyunk, mert nem szoktuk meg, hogy házas élet testi-lelki örömeiről, vágyairól beszéljünk a templom falai között, főleg nem azt, hogy maga Isten szólaljon meg ezekben a témákban. Pedig észre sem vesszük és a hétköznapjaink tele van romantikával, szerelemmel, szerelmi csalódással. Hiszen már annyira megszoktuk. Ott ez már természetes. A szappanoperák fő témája a szerelem, a legtöbb popszám témája a szerelem, vagy a testi kapcsolat. De már a TV-s reklámok is túlfűtött erotikával bombáznak bennünket. Mindenhol ott van a szerelem kultusza, hogy mit kell érte áldozni, hogy szépek és vonzók legyünk… most pedig azon ütközünk meg, hogy a Bibliában is erről van szó?
A történelem során többször is cenzúrázni akarták az Énekek énekét a bibliai könyvek sorából, vagy éppen a felnőtt olvasóközönségre akarták korlátozni a használatát. A XVI. században Spanyolországban 4 év börtönre ítéltek egy tudóst, amiért lefordította spanyolra az Énekek énekét. És valóban, mi magunk is zavarban lehetünk, mert költői nyelven fogalmazza meg ez a könyv szerelmes énekek gyűjteményeként a menyasszony (Énekek 4,1-8) és a vőlegény (Énekek 5,9-16) szépségét, egymás utáni vágyakozásukat (Énekek 2. fejezet), szerelmük testi-lelki beteljesedését (Énekek 4,9-5,1). Az a furcsa, hogy ha az énekeket eredeti céljuk szerint értjük, akkor ezek nem mások, mint egy több napos házasságkötési ünnepsorozat különböző énekcsokrai, melyek emberi érzésekről szólnak.
Ami azonban különlegessé teszi ezt a szerelmes dalciklust, azaz hogy a bűnnek, bűntudatnak még a legkisebb nyoma sincs ezekben a költeményekben, noha nyilvánvalóan a testi szerelemről is szó esik bennük. A szerelem úgy jelenik meg előttünk, mint egy buja zöld tavaszi kert, amiben virágok illata és gyümölcsök íze koncentrálódik. Mégis nincs semmi szégyen ezekben az énekekben. Az ószövetségi iratok összeállásakor is arról vitatkoztak csupán, hogy a Salamon által szerzett költemények sora között szerepeljen (Példabeszédek, Prédikátor), vagy a nagy nemzeti ünnepeken felolvasandó Tekercsek között (Jeremiás siralmai, Eszter, Ruth). Ez utóbbi nyert és mindig Páska ünnepén ovasták fel a könyvet. Eszerint ezekben az énekekben az emberi szerelemnek és szeretetnek egy mezítelen, de bűntől tiszta formája hangzik fel. Az a formája, ami Ádám és Éva között lehetett az Éden kertjében: a szégyen és bűn mentes emberi kapcsolat, ami minden örömével Isten ajándéka. (1Móz 2,24-25)
És éppen ez a lényeg: hogy az Énekek éneke a férfi és nő szerelmét úgy írja le, mint ami Istennek kedves, természetes. Mint Tőle jövő ajándék, a szerelem Arról beszél, Aki ajándékozta. Beszél Isten szeretetéről, elköteleződéséről. Az egész Szentírás arról tanúskodik, hogy Isten arra hívja meg az embert, hogy részesüljön az Ő szeretetéből, abból éljen és azt megélve adja tovább a másik embernek (Mk 12,30-31). Erről hallhattunk múlt vasárnap is – Jézus mondja: „Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” (Jn 15,12) Pál is úgy beszél az efezusi levélben férfi és nő házasságáról, ami arra hívatott, hogy Isten és ember szeretetének földi modellje legyen. „Az ember ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.” Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom.” (Ef 5,31-32)
Sőt: a prófétai irodalomban hagyomány, hogy az Úr és a nép viszonyát a házassághoz hasonlítsák. (Isten szenvedélyes szeretete a népe iránt: Ézs 63,9, Jer 31,3, Hós 11,4, Zof 3,17) Elég csak Hóseás prófétára gondolni, aki egy prostituáltat vett feleségül: az asszony pedig mindig elhagyta, megcsalta, kihasználta őt. Így lett az ő élete és házassága prófétai jellé Izrael számára, hogy maga nép is ugyanezt teszik Istennel, aki hűséges férjként, ha kell, akkor a végsőkig is elmegy a szeretett szövetséges társáért. Kiváltja, megváltja, ha kell még pénzen is! (Hós 3. fejezet) Sőt, Jeremiás jut el odáig, hogy azt mondja ki, hogy lesz egy kor, amikor már nem a hűséges férj kell hívogassa, visszaszeresse az elvadult feleséget – azaz a népet – hanem az eltévelyedett leány fog visszakívánkozni a férjéhez. (Jer 31,21-22)
Isten gyermekeiként arra kaptunk hivatást, hogy azzal a szeretettel szeressük egymást, amivel Isten bennünket szeret. (Jn 15,1-17) Ezt a törékeny kapcsolatot a Szentírás jelképes leírásaiban a férfi és nő közötti szerelmi viszony szépsége és öröme fejezi ki. Azonban a bűn: az ember lázadása, szeretetlensége és önzése tönkreteszi Isten és ember kapcsolatát. Isten megalázott és felszarvazott férjként kérleli a Tőle elvadult emberiséget, hogy térjen vissza az Ő szeretetéhez. Mert az emberiség hitetlen paráználkodásában önmagát pusztítja el: mert a valódi szeretet forrásától szakadt el.
Hogy miért igaz ránk is, ma is a Bibliának ez a világképe? Mert a bűn legfájóbban éppen ma is férfi és nő viszonyát zilálja szét. Érezzük ezt a magunk házasságában, vagy éppen párkapcsolat hiányában. A még élő, vagy már elhunyt szüleink mintáiban: kimondott és eltitkolt konfliktusaikban. Szinte már megszokjuk, hogy a világ úgy beszél szerelemről, testiségről, hogy közben elhallgatja, vagy tagadja az elköteleződést és a hűséget: mert már mindent erotikus testekkel lehet reklámozni és fogyasztani. Már a mobiltelefonokon is elérhető az interneten keresztül ingyen videók vagy élő web kamerák sokasága, ami testi kielégülést ígér érzelmek, hűség és valódi kapcsolat nélkül. Azért vagyunk zavarba az Énekek éneke meztelen mégis bűntelen szerelmi leírásaitól, mert mi ezt nem ismerjük, mert nem ezt tanultuk és láttuk… és ami a legfájóbb: nem ezt gyakoroljuk, mert mi magunk is elszakadtunk Istentől, a szeretet ajándékozó forrásától.
És itt van előttünk két szerelmes szövetségkötése az Énekek énekében, akik maguk is szembenéznek a világ ridegségével és szeretetlenségével (Énekek 5,7), egymásra támaszkodva jönnek a pusztából (Énekek 8,5): a kísértések helyéről, hogy olyan fogadalmat tegyenek egymásnak, amely Isten szeretetét tükrözi: „Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szerelem, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az Úrnak lángja. Sok víz sem tudja eloltani a szerelmet, folyók sem tudják elsodorni. De ha valaki háza minden kincsét kínálná is a szerelemért, csak megvetnék érte.” (Énekek 8,6-7) Azért fogadhatják meg ezt egymásnak így, mert mindkettejük mögött Isten hűséges szerelme áll. Azért nem teszik lejjebb a szerelem, a tisztaság és kiteljesülés mércéjét, mert Isten nem mértékletesen és hűvösen és csak elméletben szereti őket. Így az ő emberi édeni szövetségkötésük arról beszél, hogy velünk hogyan kötött Isten szövetséget. Így én is arról szeretnék Isten Szentlelkének a segítségével beszélni, hogy az Énekek éneke emberi szövetségkötése mögött Isten hűséges szeretete áll, amely a magunk egymás iránti szeretet megvizsgálására indít. Mi vajon Isten szerint szeretünk?
2. Éld meg az Istentől kapott szerelmet minden részletében, mint az Ő ajándékát és add tovább!
-
„Tegyél engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra!” (v.6a)
A pecsét a korabeli aláírás volt. Ha valaki egy hivatalos levelet küldött és igazolni szerette volna, hogy az az üzenet az ő tudtával és akaratából érkezik, akkor lepecsételte. A pecsét jele, mintha az ő személyét „hosszabbította volna meg”: az ő jelenlétét garantálta. Ma ezt a távolra is érvényes hatásunka személyi igazolvány számunkkal, vagy aláírásunkkal érjük el. Elég csak megadnunk pár kódot és kész az online adóbevallásunk. Itt azt kéri az éneklő szerelmes, hogy így, még távolról is jelölje meg a szerelmesének szívét és karját az ő személye. Legyen ott a szerelmese minden gondolatában és határozza meg kezének minden tettét.
Azért kérhetik egymástól ezt az ének ideális szerelmesei, mert maga Isten is így megpecsételt módon szeret bennünket. Meghatározza minden gondolatát és tettét az irántunk való szeretete. Csodálatos ebbe belegondolni, hogy a világ alapjainak letételekor, akkor, amikor Isten szava szerint alakult az élet, én is ott voltam a gondolataiban, tetteiben. Csodálatos meglátni, hogy Isten azért küldte el Jézust, hogy általa engem is kiváltson a bűn és a hitetlen hűtlenségem halálából. A hatalmas Isten szíve és keze Jézuson keresztül értem dobban és mozdul.
Mennyire határoz meg engem ez a szeretet? Ott hordom én is jelét, ígéretét és reménységét a szívemen? Ott van minden mozdulatomban, hogy engem így szeret az én Mennyei Atyám? Szomorú az, ha valaki leveszi a munkahelyén a karikagyűrűjét, mert nem akarja, hogy meghatározza őt házastársa pecsétje. Még szomorúbb példa, hogy amikor Amszterdamban a piroslámpás negyedben keresztény missziót folytató hívek arról számoltak be, hogy sok férfi gyermeküléses biciklivel érkezik a bordélyokba. Még a saját gyermekének jele sem határozza meg sokukat… mert elfeledkeztek Isten szeretetének jeléről.
Amikor úgy érzed, hogy senkinek sem vagy fontos, senki sem szeret: nézz Jézus keresztjére: mert ott látható, hogy magának Istennek a kezét és szívét jelöli meg az érted való szerelme! Ezért mi is járhatunk úgy egymás között, hogy bennünket megpecsétel, meghatároz az Ő szeretete!
-
„Bizony erős a szerelem, mint a halál, legyőzhetetlen szenvedély, akár a sír.” (v.6b)
Azt fogalmazza meg ebben a versben a szerelmes éneklő, hogy a szerelem olyan szenvedély, olyan érzés, ami véglegesen eldönt kérdéseket az életben. Amilyen végleges és makacs a halál, olyan végleges az egymás irántuk való szeretet is. Úgy tűnik, hogy ma a szeretetnek éppen ezt a hűségét, keménységét felejtjük el. Ma nehezen köteleződünk el egyvalami mellett, nehezen mondjuk azt, hogy erre van szükségem, ezt szeretem és semmi mást és nem akarom azt lecserélni jobbra, fiatalabbra.
Jézus is így: a sírig hűséges hozzánk: szeretete olyan elszánt, hogy még a halál sem tántorítja el. Hűséggel szeret bennünket a mi hűtlenségeink ellenére is: Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja. (2Tim 2,13) – írja Pál Timóteusnak. Éppen ezért bennünket is hűségre indít az Ő szeretete: hogy mi is vállaljunk elköteleződést másokért: a házastársunkért, a ránk bízottakért. Igen: a szeretet áldozatot is hoz a másikért, mert kemény, mert erős, mint a halál. Éppen ezért nem értelmetlen az anyukák korán reggeli kelése, hogy mindenkinek uzsonnát készítsen. És a férfiak is merhetnek áldozatot hozni, lemondani magukról a másikért: nemcsak próbálkozni, hogy ha működik, akkor maradok, hanem kiállni a másik mellett.
De lássuk jól: mindezt azért vehetjük magunkra, azért vállalhatunk hűséget, kitartást, áldozathozatalt a másikért, mert Isten szüntelenül így szeret bennünket. Ezért is fontos a házasságkötések megáldása, mert emlékeztet arra, hogy a magam kitartását és elköteleződését nem tudom megtartani… hanem engem tart meg Isten hűsége: és Hozzá menekülök az én hűtlenségemben is. Bennünket is vár Istennek ez a rendíthetetlen hűsége, hogy bennünket is megtartson, felépítsen, hűségre indítson!
-
„Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az Úrnak lángja.” (v.6c)
Eszerint olyan az ember szeretete, mint a tűz. Egyszerre adhat menedéket, meleget, de egyszerre veszélyes is, fenyegető. Egy kis ártatlan tűzből, melegedésből, díszből pusztító tűzvész támadhat. A szeretet is eszerint biztonságot ad, de van egy másik kockázatos oldala. Hiszen igaz ez ránk: hogy attól esik a legjobban a dicséret, egy finom étel, aki szeret bennünket… de attól is a legfájdalmasabb egy ütés, egy éles szó, akit szeretünk.
Érdekes módon Isten szeretete is ilyen: mindent megad, de haragosan lobban fel, ha megsértjük Őt. Sokan nem tudunk mit kezdeni Isten haragjával: „Miért haragudhat Isten? Miért lobban fel az Ő haragja az emberi hűtlenséget látva?” (4Móz 32,13) Mert szeret: mert éppen akkor nem lenne haragos, ha számára minden mindegy lenne. Mert éppen fontos számára, hogy mi mit teszünk, hogyan élünk.
Olyan sok gyermekkel találkozom az iskolában, akik azért elevenebbek, azért feszegetik a hittanórákon a határt, mert érezni szeretnék, tudni szeretnék, hogy valaki figyel rájuk, valakinek nem mindegy, hogy mit csinálnak. Mert sok szülő meg sem kérdezi, hogy „Mi történt veled ma?” Nincs sem közös öröm, sem harag a családban, mert nem történik élménymegosztás a családban, mert senkit sem érdekel a másik. Isten szeretete ilyen láng, ami fellobban, akinek nem mindegy, hogy velünk mi van.
Ha Isten haragjával találkozunk, akkor tudnunk kell, hogy az féltő szeretetéből fakad! Mert nem mindegy számára, hogy mi mit teszünk, mi történik velünk. Ezért ha mi is szeretünk, akkor haragudhatunk a „másikért”: „Érted haragszom!” Legyen ilyen fontos számunkra is a másik ember, hogy lobogjunk érte, mert az Úrnak lángja lobog miértünk is!
-
„Sok víz sem tudja eloltani a szerelmet, folyók sem tudják elsodorni.” (v.7a)
Ez a sor azt mondja ki, hogy a szeretet ellenálló: ellenáll a külső sodrásnak, támadásoknak, nem a külső hatások határozzák meg. Ez a szerelmesek identitáskérdése: ha én szeretlek, akkor sem ez, sem az, nem tántoríthat el. Jézust is éppen identitásában és végső soron szeretetében kérdőjelezte meg a sátán, amikor a pusztában kísértette: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré!” (Mt 4,3) de a kereszten is ugyanez kérdőjeleződött meg: „…ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről!” (Mt 27,40). Isten irántunk való szeretete az Ő lényének és identitásának része, melyet nem lehet kívülről elsodorni.
Ez pedig bennünket is kérdez: mi minden akar megingatni minket abban, hogy Isten gyermekei vagyunk Krisztus által? Hogy Krisztus Lelke élhet bennünk, hogy Ő szerethet általunk? Vagy, hogy férjek és feleségek vagyunk? Vagy, hogy gyermekek és unokák vagyunk? Annyi minden akar bennünket is elsodorni… de tudnunk kell, hogy Isten irántunk való szeretete megingathatatlan, elsöpörhetetlen. Ezért vele mi is ellenállhatunk kísértések hullámainak!
-
„De ha valaki háza minden kincsét kínálná is a szerelemért, csak megvetnék érte.” (v.7b)
Az eddigiek zárása az, hogy a szeretet nem megvásárolható, kiérdemelhető, hanem ajándékba adható. Ezért istentelen és embertelen az adok-kapok szerelem. Nem csak a prostitúció, hanem az is, amikor valamilyen nyílt, vagy ki nem mondott egyesség van közöttünk, ami ha nem teljesül, akkor fel is vagyunk mentve a szeretet alól. Isten nem így szeret bennünket: nem köti feltételekhez a szeretetét, hanem ajándékként árasztja ránk szerelmét. Nem tudjuk kiérdemelni, nem ezért adja. Az Ő szeretete ajándék, amiért kinyújthatjuk a kezünket! Isten ajándékozó szeretete az, ami elvezet bennünket is arra, hogy mi magunkat is egymásnak ajándékozhatjuk: feltételek és egyezségek nélkül.
3. Befejezés
Isten irántunk való szenvedélyes szeretetét látva fogadkozik az Énekek énekének szerelmes párja és bennünket is ugyanerre hív Isten: bennünket is vár az Ő felfoghatatlan szeretete, hogy mi magunk is úgy szeressünk, ahogyan Ő szeret minket! Ahogyan az Énekek énekében a szeretet fizikai valóságában is kifejezésre kerül, úgy hív bennünket is Isten Szentlelke arra, hogy bennünk és általunk is valóságosan megjelenjen az Ő szerelme! Ámen.
Szentendre 2019.05.12.
Koncz Hunor Attila
