Tiszteljük édesanyánkat!

Igehirdetés 2009. május 3.

Tiszteljük édesanyánkat!

Lekció: V.Móz. 5,16; V.Móz. 11,13-21.
Textus: Ef. 6,1-3.

„Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes. ‘Tiszteld apádat és anyádat’: ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik, mégpedig ez: ‘hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön.”

Imádkozzunk!
Mennyei Atyánk! Ég és föld Ura! Méltó vagy, hogy dicsőítsük neved! Köszönjük, hogy kijelented magad igédben, köszönjük, hogy megszólítasz bennünket, bűnösöket. Arra kérünk Urunk most is, mint minden vasárnapon, hogy jöjj és légy velünk, áldd meg a mi egybegyülekezésünket, ami feléd való vágyódásunkat és igédre való éhségünket. Arra kérünk ma is, hogy te légy az, aki tanítasz, nevelsz és vigasztalsz bennünket, te magad légy Szentlelked által jelen közöttünk. Teremts közöttünk egységet, adj nekünk töredelmes, rád figyelő, a te szavadat meghalló és rád hallgatni akaró lelket. Add nekünk, hogy tőled tanulva, megújult és megtisztult szívvel távozhassunk majd templomodból, úgy, mint akik tisztán és örömmel viszik majd tovább üzeneted azok felé, akik most nem lehetnek jelen közöttünk. Te légy az ige hirdetőjével és annak hallgatóival, Fiad, Jézus Krisztus nevében kérünk, hogy hallgass meg minket. Ámen.

Igehirdetés
Ezen a mai vasárnapon, a szüleinknek való engedelmességről, a szüleink iránti tiszteletről szóló igeversekből különösen hangsúlyos kell legyen – ahogyan évről évre így van ez május első vasárnapján -, az édesanyák iránti tisztelet kérdése. Isten azt mondja ma nekünk, arra kér ma mindnyájunkat, hogy tiszteljük az édesanyánkat!
A ‘Tiszteld apádat és anyádat’ felszólításhoz Pál rögtön hozzá teszi emlékeztetőül, hogy ehhez a parancshoz ígéret is fűződik, mégpedig: tiszteld…, hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön’.
Milyen elgondolkodtató, hogy a jólét, az igazi valódi jóllét titka a szülők felé való tisztelet, a tiszteletadás, és ez igaz személyes és társadalmi értelemben egyaránt. A családi kapcsolatokban és az egész társadalomra nézve is, ott van igazán stabilitás, ahol megjelenik a tisztelet, ahol jelen van a tiszteletadás. Ahol a gyermekek tisztelik a szüleiket, ahol a gyermek tiszteli az édesapját és az édesanyját.
A Biblia egésze arról tanít bennünket, hogy a bűn lényege a lázadás, vagyis a tisztelet elhagyása. Emlékezzünk csak az első emberpárra, hiszen az első emberpár az Isten szavának, lényének a tiszteletétől fordult el akkor, amikor odafordult a hazugság atyjához és az ő szavainak engedett. Az első emberpár, akik az első bűneset során nem gyakoroltak tiszteletet Isten szavai, útmutatásai iránt, hanem engedtek annak a vágyuknak, hogy ők mondhassák meg, hogy mi a jó és mi a rossz, s mi az, ami hasznukra van. A bűn lényege tehát a tisztelet feladása, a lázadás Isten tiszteletével, azaz szavával és parancsaival szemben.
Ha pedig ez így van, akkor különösen is fontos, hogy most igazán odafigyeljünk igénkre, amelyben Istenünk egyik nagyon fontos parancsolatáról van szó.
1. Miért is kell tehát tisztelnünk a szüleinket, miért kell tisztelnünk édesanyánkat?
A Biblia azt mondja, hogy minden hatalom egyedüli birtokosa Isten, aki viszont nem tartja ezt meg kizárólag magának, hanem kölcsönad nekünk hatalmából. Bennünket embereket munkatársaiként használ és ennek a feladatnak a betöltéséhez ad kölcsön saját hatalmából. Ezen a világon minden hatalom, csupán kölcsönzött hatalom. Gondoljunk csak arra, amikor Pilátus azt mondta Jézusnak, hogy: nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, vagy hogy megfeszíttesselek, és Jézus azt válaszolta, hogy: „Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked.” Minden hatalom felülről adatik. Isten azért parancsolja meg a szülők tiszteletét, mert ezzel tulajdonképpen önmagának követeli meg azt. Nem a szülőknek jár, hiszen egyedül Istené minden tisztelet, mivel azonban a szülőket Ő bízta meg, ezért bennük és rajtuk túllátva Istent kell tisztelnünk – hogy Cseri Kálmán református lelkipásztor szavait idézzem.
A helyesen értelmezett szülői tisztelet az Isten tisztelet egyik formája és része. Hiszen amikor azt fogadom el Istentől, hogy a mellém, fölém rendelt szüleimet Isten adta, akkor az ő tiszteletükben magát Istent tisztelem.
Milyen szomorú, ha azt mondom magamról, hogy Isten tiszteletében és istentiszteletekre járó ember vagyok és nem tisztelem azt, akire Isten rámutat, és azt mondja nekem, tiszteld őt, tisztelettel bánj vele. Isten adta számunkra a szüleinket, az édesanyánkat, ő készítette el számunkra őbenne mindazt, amit csak rajta keresztül adhatott. Őt adta nekünk, hogy a vele való kapcsolatban bontakozzék ki az életünk, és Isten kéri, parancsolja, az ő tiszteletét.
A szülők iránti tisztelet igéje, amelyet most utóbb az efézusi levélből olvastam fel, az Ószövetségben egy nagyon hangsúlyos ponton jelenik meg, mégpedig a Tízparancsolat kellős közepén. A Tízparancsolat közepén, mert ez köti össze az Isten tiszteletét és az emberekhez való tisztelet kapcsolatrendszerét.
2. Na de mit jelent akkor tehát ez a tisztelet az édesanyánk iránt, miért van ez a parancs ilyen központi helyen, miért fűződik hozzá ilyen nagy ígéret? Mit jelent tisztelni az édesanyánkat? Segítségünkre van ennek megértésében az a bibliai kifejezés, amelyet a héber eredeti szövegben olvasunk. Az a szó, amely a héber szövegben előttünk áll, azt jelenti, hogy valakit súlyosnak, tekintélyesnek, dicsőségesnek elismerni. Ez pedig azt jelenti Testvéreim, hogy az édesanyai hivatás, tiszteletre méltó és súlyos, fajsúlyos küldetés. Az igazi kérdés csak az, hogy mi milyen súlyt helyezünk erre. Mi mennyire látjuk súlyosnak ezt a kérdést, mennyire hisszük el, hogy Isten tette őt a mi életünkben súlyossá, tekintélyessé. Mi milyen súlyt helyezünk erre?
Az Ószövetség azonban nem csak a szülők iránti tiszteletről, hanem a szülők iránti tiszteletlenségről, a szülők iránti tiszteletlenség legkülönbözőbb formáiról is beszél nekünk, éspedig a legsúlyosabb büntetést szabja ki azokra, akik nem tartják meg az 5. parancsolatot. S ha kimondom, talán meg is hökkenünk, de az 5. parancsolatot megszegőkre a halálbüntetést tartja az Ószövetség megfelelő büntetésnek. A szülők iránti tiszteletlenség az ószövetség rendtartásában a legsúlyosabb büntetéssel büntetendő. Halál sújtja azt, aki a szülei iránt tiszteletlen, engedetlen, aki átkozza, káromolja, bántja, vagy meglopja őket. „Ha valaki ócsárolja apját vagy anyját, halállal lakoljon” III.Móz.19,9. Megdöbbentő olvasni.
Halálos vétek a szülők iránt tiszteletlennek lenni. S bizony így van ez, még akkor is, ha ma már nem feltétlenül büntetendő ez, legalábbis abban az értelemben, ahogyan ez akkor volt, de egy társadalom pusztulásához vezet, ha a gyermekek a szüleik iránt tiszteletlenek. Ha nem becsülik meg az édesanyákat és az édesapákat, ha nem látják súlyos kérdésnek, hogy hogyan és miként állnak hozzájuk. Az Úr Jézus és az apostolok nagy hangsúlyt fektettek a szülők iránti tisztelet kérdésére. Rendkívüli hangsúlyt helyeztek erre, mert rendkívül fajsúlyos kérdés ez. Az a görög szó, amely az efézusi levélben áll előttünk a tisztelet szavaként, azt jelenti, hogy elismerni valakit, figyelemmel lenni rá, megbecsülni, nagyra tartani, tisztelni őt. Vajon így tekintünk-e az édesanyánkra, vajon tiszteljük-e az édesanyánkat, nagyra becsüljük-e őt, figyelemmel vagyunk-e rá, elismerjük-e az ő tekintélyét? Mérhetetlenül nagy szükség van ma arra, hogy a tisztelet helyre álljon ebben a világban.
Volt olyan idő, és az sem volt helyes, amikor a szülők diktatúrája volt jellemző, ami annyit jelentett, hogy a gyermekeket és az ő akaratukat leginkább elnyomták, a gyermekeknek a szavát nem tekintették igazán fontosnak, szinte diktatórikusan uralkodtak fölöttük a szülők, a felnőttek. Ilyen időszak is volt. Ma viszont, azt kell mondjuk, hogy inkább a gyermekek diktatúráját éljük. Ma sok helyen a gyermekek uralkodnak a szülők felett. A gyermekek állnak fenn piedesztán, a gyermekeket emeli föl ez a furcsa hozzáállású társadalom. Ha pedig egy gyermek nem tanulja meg a tiszteletet, rövid távú életet fog élni. Mert azt mondja Isten igéje, hogy azé a távlatokkal bíró és valódi jóllét, aki tiszteli a szüleit.
A mai kor nagy kísértése, hogy a gyermekek akaratát helyezzük mindenek fölé. Jogokról beszélünk, de kötelességekről már kevésbé. A Biblia azonban megtanít a helyes arányra. Világossá teszi számunkra, hogy igenis van rend Isten világában. A Sátán az ő kísértő szavával ma feje tetejére állítja a rendet, mintha a gyermekeknek kellene vezetniük a felnőtteket, s nem a felnőtteknek a gyermekeket. Hányszor és hányszor van úgy, hogy a szülő kérdezi meg a gyermekétől, még akkor is, amikor nem arra van szükség, hogy: szeretnéd-e ezt, vagy meg akarod-e azt csinálni, van kedved hozzá? Ahelyett, hogy megmutatná neki, hogy: erre van szükség, ezt kell megtenni, ez az az út, amelyen járnod kell.
És gondoljunk csak most magunkra, gondoljunk társadalmunkra, vajon nem látjuk-e ennek a mérhetetlen pusztító hatását?
Isten részelteti a szülőket az ő hatalmában, azzal bízza meg őket, hogy vezessék és irányítsák, a jó útra tereljék gyermekeik sorsát, és mi szülők pedig eldobjuk ezt a hatalmat és tekintélyt magunktól, és megkérdezzük gyermekünktől, aki még nem képes rá, hogy jó választ adjon, hogy merre szeretnél menni drágám, mit tartasz helyesnek, jónak és rossznak?
3. Mikor végezzük tehát jól a szülői feladatot, mikor töltjük be jól azt a tisztet, amit Isten bízott ránk?
Akkor, ha megtanítjuk nekik, hogy hogyan kell engedelmeskedni, és tisztelettel lenni.
Amikor példát mutatunk gyermekeinknek erre nézve. Amikor a szülő életpéldáján azt láthatja egy gyermek, hogy amíg az őt terelgetni, nevelni és fegyelmezni igyekszik, addig ő maga is szüntelenül keresi az Atya akaratát, ő maga is arra törekszik, hogy térdet és fejet hajtson a mindenek Ura előtt.
Az a jó, ha a szülő, miközben kötelességének megfelelően engedelmességre neveli gyermekét, aközben ő maga is engedelmes gyermeke marad a mennyei Atyának.

Isten igéje arra figyelmeztet ma bennünket, hogy tiszteljük szüleinket, tiszteljük édesanyánkat. Nézzünk fel rájuk, legyen számunkra tekintélyük, becsüljük meg őket, legyen súlyos számunkra az ő személyük, hangsúlyos és fajsúlyos, hogy az életünk igazán beérkezzen, megelégedjen és beteljesedjen. Nagyon lényeges kérdés ez Testvéreim.
Azt gondolom, hogy ma, anyák napján, amikor köszöntésünkkel, szeretetünkkel szeretnénk őket körül venni, akkor a legnagyobb ajándék, amit adhatunk nekik, az az, amit Isten igéje tárt most elénk, ez pedig az irántuk való tisztelet. Persze tudom én is, hogy ma nagyon sokan azt mondják, azt fogalmazzák meg, hogy sajnos nem mindenki tiszteletre méltó, még édesanyaként sem. S látjuk is sokszor a gyarlóságokat, de Isten igéje nem arról beszél, hogy azért kell tisztelnünk az édesanyánkat, mert tiszteletreméltó. Nekünk a szüleinket akkor is lehet és kell tisztelni, ha ők önmagukban úgy tűnnek, hogy nem méltók rá.
Újra mondom, hogy miután Isten ajándékozta nekünk őket, Istent tiszteljük őbennük. Isten mandátumát, felhatalmazását láthatjuk rajtuk, hiszen Isten adta őket számunkra.
Úgy gondolom az is probléma még manapság, hogy mivel az emberek egyre inkább igyekeznek kiküszöbölni a szenvedéseket az életükből, ennek következtében mérhetetlen alacsonyra kerül a tűrőképességük. Van, aki azt mondja, hogy ez is ott van a tiszteletlenség hátterében. Vagyis amikor szeretnénk a gyermekeinkkel minél inkább elkerültetni a fájdalmakat, a szenvedéseket, a fájdalom kiküszöbölésével egy nagyon rossz stratégiát hajtunk végre, mert a gyermekek az alárendeltség esetleges fájdalmát sem tűrik már el. Azt sem hordozzák el igazán, hogy felettük vannak felnőttek, vezetők, elöljárók, irányítók, útmutatók. Nem bírják elhordozni, kicsi a tűrőképességük, és mi magunk vagyunk, akik erre nem tanítjuk meg őket. Pedig tanítani kell, nevelni kell őket, hogy tiszteljék az előttük járókat. Elöljáróikat, szüleiket, édesanyjukat, akit Isten föléjük helyezett.

4. Ha pedig tehát ez egy ilyen fontos, fajsúlyos, az egész társadalmat és jövőnket befolyásoló kérdés, akkor bontsuk le most ezt a parancsot legalább két gyakorlati kérdésekig, hogy azok tényleg hazavihetőek és valóban megvalósíthatóak legyenek. Nagyon sok mindent lehetne ugyanis még mondani arról, hogy hogyan is tiszteljük az édesanyánkat, az édesanyákat, de hadd emeljek most ki akkor kettőt ezek közül.
Az első, hogy: Segítsünk nekik!
A második pedig, hogy: Mondjunk nekik köszönetet!

Segítsünk neki, segítsünk nekik! Azt gondolom, hogy ha valakire nagy fajsúlyú feladat bízatott, teljesen természetes módon igyekeznünk kell segíteni őt ebben. Pláne ha olyan feladatról van szó, amely családunkat, egész társadalmunkat, jóllétünket, jövőnket érinti. Segítjük-e mi az édesanyánkat, vagy segítünk-e a környezetünkben élő és feladatukat elvégezni, és jól elvégezni igyekvő édesanyákat? Segítünk-e nekik abban, hogy gyermekeiknek minél könnyebb legyen tisztelni őket, mert képesek ellátni azt a feladatukat, amely rájuk bízatott. Segítjük-e őket abban, hogy minél több időt tölthessenek gyermekeikkel, hogy testileg és lelkileg egészséges fiatalokkal gyarapíthassák társadalmunkat?

Mondjunk neki köszönetet! Milyen fontos része ez is a tiszteletadásnak. Szoktunk-e köszönetet mondani az édesanyánknak? Vagy minden, amit tőle kapunk magától értetődik, természetes? Mikor köszönjük meg azt a sok jót, amiket tett értünk? A legkisebbet is. Nem csak a nagy dolgokat, hanem azokat is, amikor például kikészítette reggel a ruhánkat, megfőzte az ebédünket, kimosta a ruhánkat. Meg szoktuk-e köszönni ezeket is?
Azzal ugyanis, ha nem köszönünk meg valamit, azt fejezzük ki, hogy az amit a másik tett, az szóra sem érdemes, ez volt a feladata, még az lenne csak szép, ha nem tette volna meg.
Olyan könnyen utalunk dolgokat a természetes és magától értődő dolgok közé. Anyának az a dolga, hogy nekem mindig legyen mit ennem, mindig legyen tiszta ruhám, mindig szép tiszta legyen a lakás. Persze azért legyen munkahelye is, mert a zsebpénz és a szép holmik, amikre mindig vágyom, nagyon kellenek. És hát persze ideje is legyen rám mindig, ha arra van szükségem, és sorolhatnánk a legtöbbször teljesen természetesnek és magától értődőnek tűnő elvárásokat. Azt gondolom, hogy az 5 parancsolat tejesítéséhez nagyon is hozzá tartozik, vagyis beletartozik az édesanyánk felé való tiszteletadásba, ha hálánkat is ki tudjuk fejezni felé. Ha az addig természetesnek vett dolgokat is meg tudjuk köszönni neki. Legyen ez a nap most jó alkalom erre, azok, akik még tehetik, mert még van kinek hálájukat kifejezni, tegyük azt meg.

5. Végül pedig, hadd mondjam el valamit – mert ezt is nagyon fontos még látnunk. Amikor azzal szembesülünk, hogy milyen sok feszültség mérgezi a családok, a nemzetek életét amiatt, hogy apák és fiúk, anyák és leányok nem tudnak egyetérteni, és hogy egymással szemben állnak, miközben egymásra bízattak, akkor higgyük el azt is, hogy nem csupán az a megoldása ennek a feszültségnek, hogy felszólítjuk egymást arra, hogy adjuk meg a tiszteletet egymásnak. Hanem az is, hogy apák és fiúk, anyák és leányok együtt boruljanak le az előtt, aki maga is Fiú volt, aki engedelmes volt halálig, mégpedig a keresztfának haláláig, és akinek a keresztjénél ma is egymásra szoktak találni különböző generációk tagjai.
Adja Isten Testvéreim, hogy így legyen ez ma is, hadd legyen ez az istentisztelet is jó alkalom arra, hogy együtt hajthassunk fejet és térdet most mind.
Ámen.
Imádkozzunk!
Mennyei Atyánk! Köszönjük neked ezt a mai alkalmat, az istentisztelet lehetőségét. Köszönjük, hogy élhettünk vele, és hogy a te szavad megszólított bennünket. Köszönjük Urunk, hogy tanítottál bennünket, hogy a te tiszteletedből fakad igazán az a tisztelet, amivel odafordulhatunk szüleinkhez, édesanyánkhoz, akit ma különösen is köszönünk neked. Köszönjük neked őt hálatelt szívvel és köszönjük azt a szeretetet, amit rajta keresztül adtál nekünk. De neked köszönünk ma meg minden nagymamát, dédnagymamát, keresztanyát és nevelőanyát is. Köszönjük, hogy teremtő, hatalmas munkádban részt adtál nekik és kérünk most Urunk, hogy bocsásd meg a tiszteletlenségünket velük szemben, bocsásd meg a szeretetlenségünket és tisztítsd meg a szívünket. Kérünk Urunk, hogy a hétköznapokban is figyelmeztess bennünket Szentlelked által, ha elfelejtenénk, hogy segítsük édesanyánkat és minden édesanyát, az ők tőled nyert feladatuk végzésében. Te emlékeztess bennünket, ha megfeledkeznénk arról, hogy hálánkat is ki tudjuk fejezni feléjük.
Kérünk téged Urunk, hogy áldj meg így minket és kérjük, hogy vezess bennünket tovább a te utadon. Kérjük, hogy áldd meg a kicsinyeket, a gyermekeinket, a felnövekvő generációt, hogy mi felnőttek tudjuk őket tanítani a tiszteletre. És segíts, hogy megérhessék, elfogadják, felismerjék, hogy a te szereteted az, amely erre a rendre hív és áldást jelent számukra is.
Légy most Urunk azokkal is, akik már nem tudják személyesen megköszönni édesanyjuknak azt a sok-sok jót, amit tőle kaptak, és légy azokkal is, akik egyelőre csak vágynak az anyaság szép és nehéz feladatára. Te légy mindnyájunk, az egész anyaszentegyház őriző pásztora, Fiad, Jézus Krisztus nevében kérünk, hogy hallgass meg minket. Ámen.

Kategória: Igehirdetések | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.