2000. augusztus 27.
dr. P. Tóth Béla
Bíztatásra szorulunk
Lekció: Róm. 6: 19-23
Textus: Róm. 6: 23
“A bűn zsoldot fizet, és zsoldja a halál. Isten ajándékot ad, és kegyelmi ajándéka az örök élet, Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.”
Imádkozzunk!
Istenünk! Kérjük segítségedet, hogy megismerhessünk téged, a megismerhetetlent, amennyire ez az igazi emberi élethez szükséges. Megvalljuk erőtlenségünket, hogy sem értelmünk, sem képzeletünk nem elég erős ahhoz, hogy téged befogadjon. De a szívünk valamilyen módon ismer és hozzád tartozik. Add meg nekünk ezen a vasárnapon a megújulás csodáját, hadd teljünk meg vigasztalódással, új hittel, erővel, Szentlélekkel! Hadd nyíljon ki előttünk az út, ami hozzád vezet, és hadd tegyünk a te erőddel lépéseket az igazi, a mennyei élet felé, amilyennek elgondoltad emberi létünket már itt a földön. Urunkért, Megváltónkért kérünk, hallgass meg minket!
Ámen.
Igehirdetés
Mi emberek olyan teremtmények vagyunk, hogy valamennyiünknek biztatásra van szüksége: jó szóra, ami erősít és megtart. Még akik erőseknek látszanak is, akik sokat tesznek, akik hatékonyan élnek és sikereik vannak, azoknak is szükségük van arra, hogy jó szót kapjanak. Erre van hangolva a lelkünk. Születésünktől, kisgyermek-korunktól a sok-sok élmény, ami ér bennünket, a jó szándékú nevelés, amely azonban olykor feddéssel, a rossz következmények felmutatásával is jár, úgy formálja ki a lelkünket, hogy felnőttként rászorulunk a biztató szóra, ami erősít és megtart. De nem csak lelkünk van erre hangolva, nem csak azt élteti a pozitívum, hanem a testünket is.
Nemrégiben végeztek az Egyesült Államok Standford Egyetemén egy kísérletet kétszáz egyetemi hallgatóval, az immunrendszerüket vizsgálták. Mintát vettek tőlük, és aztán megnézettek velük egy filmet, amelyen Kalkuttai Teréz anya, a hitből életét a szegényeknek, betegeknek, leprásoknak gondozására szánó, szent életű lélek gondozza, ápolja a betegeket. Utána megkérdezték a véleményüket a filmről. Hetven százalékuk azt mondta, hogy jó, érdekes, szép, de valahogy távol áll tőlem az egész, nem az én világom, nem ezek a filmek érdekelnek. – Egyszóval a megkérdezettek hetven százaléka valamilyen negatívumot mondott a filmről. Megvizsgálták azonban az immunrendszerüket is, azt találták, hogy mind a száz százalékuk belső készenléti állapota jobb és egészségesebb volt, immunrendszerük pozitív impulzust kapott a puszta látványától, hogy valaki jó valakihez. Miközben a tudatuk a negatívumra, a kritikára kiélesített, a közben a test azt mondja, hogy a legkisebb pozitívumnak még a látványa is közvetlen fizikai jótétemény az ember számára. Javára van, erősíti ellenálló képességét, hiszen az immunrendszer az, ami az embert a betegségektől megóvja. A legtöbb betegség, amelyben meghalunk, éppen ennek a fölborulásából, csődjéből fakad.
Vagyis miközben a tudatunk megromlottan negatívumra van kiéleződve, aközben a testünk őszintén megvallja, hogy nagyon szükségünk van támogatásra, a jóra, már a puszta látványa is erősít.
Amit Pál apostol mond a rómaiaknak, az jó szó és biztatás. Buzdítja őket, és most összesen két fontos üzenetet emelek ki ebből a “jó szóból”. Az egyik az, hogy ahogyan van az embernek elrontott, régi élete, úgy lehet mindenkinek új élete is – Krisztusban.
A régi életet ismerjük: ez az elkopott, elpiszkolódott élet, aminek lényege az önzés, és az, hogy magunkat istenítjük. Hiába magyarázgatjuk, vagy festjük szebbre, olyan, mint egy foltos és elpiszkolódott régi ruha. Valamennyiünk élete elrongyolódik, a mindennapok megviselik: az életharcban kompromittáljuk magunkat. Minduntalan túllövünk a célon, elveszítjük az arányokat. Mindnyájan a régi életben élünk, ebbe születtünk bele, és most az ige emlékeztet, hogy van új élet – Krisztusban.
Mi a különbség, hiszen vétkeink, bűneink most is vannak! Az, hogy van ugyan vétek és bűn, de nem ez az alaphangja már életünknek, nem ez az, amire tudatosan odaszánjuk magunkat, nemet mondva az új életre, vagy egyszerűen semmibe véve azt. “Új életben vagytok, megszabadultatok bűneitektől”, abban az értelemben, hogy készek vagytok felismerni őket, készek vagytok Krisztusnak alávetve magatokat az új élet útján elindulni, nem odaszánva többé magatokat a réginek, megkeményedett szívvel, szándékaitok szerint benne élve abban, ami régi. Hittel hiszitek már, hogy van új élet!
Milyen felszabadulás, amikor az ember lelkiismerete megtisztul valami régen hordozott romlástól, és azt hiszem, senki sincs közöttünk, aki ezt meg ne tapasztalta volna. Ahogy a lelkiismeretünk fölszabadul ilyenkor, és szinte más égbolt van fölöttünk, úgy szabadul föl egész életünk horizontja is, amikor Krisztus valósággal megjelenik életünkben. Onnéttól kezdve ő már nem csak egy név, hanem az új ember, a jobbik énünk, az igazi valóságunk. Onnéttól kezdve már nem elkötelezettje, nem lebilincselt szolgája többé a saját régi életének: van új élet számára.
Legyen ez most kérdésünkké: Vajon ebben a “most”-ban élünk-e már, amit az apostol itt mond, vagy pedig még benne élünk az “akkor”-ban, a régiben, amelyekben ismeretlen a hite annak, hogy van új élet.
Pál fölmutatja ezt, mint a lehetőséget, és ez önmagában is pozitívum, amit jó hallani, amiről jó olvasni – hát még milyen jó benne élni!
A másik üzenet, amit az apostol mond az, hogy a kétféle élet valóban kétféle irányba visz. Radikális és súlyos szavak ezek: ” A bűn zsoldot fizet, és ez a halál. Isten pedig ajándékot ad, és az ő kegyeli ajándéka az örök élet.” A bűnről az egyház elég sokat beszélt az évezredek során ahhoz, hogy az emberek füle beduguljon, én is most csak annyit szeretnék róla mondani, ami itt elkerülhetetlen; hogy a bűn nem azért rossza, mert benne van egy katalógusban, ezt ne tedd – ez csak segítségül van. A bűn azért rossz, mert Isten életre szánt minket, és minden istentelenség nem az élet, hanem a halál irányába visz – életellenes. Minden bűn – mélységében – életellenes. Odáig, hogy gyermekek meg sem születhetnek, mert nincs hit, amely fogadná őket. Vagy nincsen akarat, amely javítani akarna lehetőségeken, amelyekkel fogadni lehetne őket. A bűn lényege az önzés, önállítás és önistenítés, az a horizont, ahol az én uralkodik, ahol nincs jelen az Örökkévaló, és akiben ő megmutatta magát nekünk: az élő Krisztus. Végső kiteljesedésében minden bűn életellenes: elvesz a másik embertől valamit azzal, hogy magának megragadja, teret csinál magának és ezzel elveszi a teret, a lehetőséget a másiktól.
A kultúra, amiben most élünk, be van rendezve a fogyasztásra. Annyit érsz, amennyit vásárolni tudsz. Olyan mértékben sikerült már ezt elhitetni emberekkel, hogy valóban egyre többen más értelmét nem is látják életüknek, mint hogy gazdagodjanak, szerezzenek, hogy a szerzés, a fogyasztás örömében részesüljenek.
Ennek következménye, hogy naponta harmincezer hektár erdő pusztul ki a föld felszínén és naponta 10-20 állatfaj hal ki a legkisebbek közül éppúgy, mint a madarak, a tengeri élőlények és más egyebek közül. Ez az életmód óriási energiaigénnyel jár, és mivel a jóléti, fogyasztói életmódot az egész világ irigyli, ötven éven belül száz százalékkal több energiára lesz szüksége a világnak, mint amennyit ma elfogyaszt. Mindehhez azt is tudnunk kell, hogy legkésőbb száz éven belül ki fog merülni a föld kőolaj tartaléka, amiből ma az energia, az elektromosság, a közlekedés, a kamionon történő szállítás történik. Gondoljuk meg, hogy hatalmas energiákat pazarolva üdítők formájában szinte az ivóvizet fuvarozzák száz és száz km-en át – mivel a masinériát működtetni kell. Testvérek, ennek mélyén emberi önzésünk, kényelmünk és az a felfogásunk van, hogy annyit érünk, amennyit fogyasztunk. Ez az életmód száz, de lehet, hogy már ötven éven belül össze fog dőlni. Valami másnak kell születni, amit most még nem tudunk, micsoda. Komoly megrázkódtatások várhatók. A Közel- Keleten 2-3 dollárért kitermelt kőolajat 30 dollárért árusítják, és ez 4-5-szörösére emelkedhet, ha igazán szimatot vesznek, akik ebből jó pénzt keresnek. Olyan megrázkódtatások várhatók, amelyeket el sem tudunk képzelni. Alapvető átalakulásokra van szükség, amikről egyelőre fogalmunk sincs, miként fognak végbemenni.
Ha csak ezt komolyan vesszük, látnunk kell, hogy a bűn valóban zsoldot fizet, és nem csak erdők és állatfajok halnak ki, hanem az ember is saját magának tesz rosszat, ha nem ébred föl, hogy új életre van szükség, mégpedig nem csak az egyes emberek lelkében, hanem egész gondolkodásmódunkban, a céljaink, a társadalom jövőjét illető célok kitűzésében is.
A bűn végső kiteljesedésében mindig életellenes. Állítsuk most szembe ezzel azt, hogy míg mi szerzésre vagyunk berendezkedve, a szerzésre, ami a fogyasztásért van, addig az Örökkévaló pedig arra van berendezkedve, hogy adjon. Ő nem elvenni Akar tőlünk. És amikor ezt az igehirdetést is hallgatjuk, teljes félreértés lenne, ha bárki azt hinné, hogy akár az igehirdető, vagy az őt lelkedző Lélek bármit is el akarna venni tőlünk – ha csak nem életellenes szándékainkat.
Isten ajándékot ad: ez az ő lényege. Tessék fölnézni a sugárzó napra! Egyetlen nap leforgása alatt annyi energia éri földünket, mintha az egész föld olajkincsét elégetnénk, és energiává változtatnánk. Egyetlen napsütéses napon! Kapjuk és kapjuk ajándékba az éltető erőt, fizikai értelemben is, és ezt kínálja lelkiekben is. Ő adja önmagát! “Isten ajándékot ad, és ajándéka az örök élet.” Az örök élet pedig nem a mennyiségi tekintetben vég nélkül való élet, hanem az igaz, a helyes élet. A teremtés rendjének megfelelő, Isten gondolata szerinti élet. A legtöbb ember nem is hiszi, hogy van ilyen. Filozófiák állítják, hogy nincs igazi élet, mindenki tegye, amit akar. Pál azonban azt mondja, hogy van olyan élet, ami örökre érvényes, ami minden világkorszakban megállja a helyét, és ezt Isten adja. Ez kegyelmi ajándék Krisztusban.
Akik Krisztusban vannak, nem is tehetnek mást, mint hogy az ő módján élnek. Odaadással az Atya iránt, és odaadással az emberek iránt. Átrendezi életünket, amikor találkozunk az élő Úrral – nem lehet ugyanúgy továbbmenni. Emberik leteszik a poharat, aminek addig rabjai voltak, rendezik zűrös dolgaikat, mert megismerték az Urat. Emberek újra elfogadják egymást, mert megszégyellik magukat, mit is jelent a kereszt, – hogy elfogadott ő ott mindenkit, még azokat is, akik odaszögezték! Igen, ebben a Krisztusban van az örök, az igazi élet. ott a forrás, menjünk hozzá. Akkor majd lesz gondolatunk, hogyan rendezzük életünket, hogyan formáljunk új célokat, új hitet, új értelmet földi életünknek, még egész ember-világunk tekintetében is. ehhez adjon alázatot a Lélek által mindnyájunknak.
Ámen.
Imádkozzunk!
Istenünk, légy áldott, hogy bővül és gyarapodik a te néped. Légy áldott az újszülöttekért, szüleik hitéért és szeretetéért: Imádkozzunk érettük. Légy áldott, hogy a nyár végeztével új iskolaév kezdődhet. Könyörgünk az iskolásokért, akiknek életében fontos és új kezdet a mai nap. Imádkozzunk a Szentendrei Református Gimnáziumért. Megköszönjük ajándékaidat, amiket mindeddig adtál, küzdelmes és nehéz utunkon is segítő szeretetedet. Köszönjük mindazt, amit csak ebben az elmúlt nyárban is elvégezhettünk iskolánk területén: legyen áldásod az új kezdeten. Imádkozunk a megfáradtakért, az idős és beteg testvérekért, és azokért, akik elvesztették hitüket vagy reménységüket. Mindnyájunkért kérünk, ajándékozz meg új élettel Krisztusban. Köszönjük, hogy bíztatsz, mellénk állsz, nem hagysz minket magunkra: hirdetteted igédet. Köszönjük a magányos csendes perceket, amiket hét közben veled tölthetünk. Nyisd meg számunkra mindig újra az ige üzenetét, ne legyen üres a lelkünk, szólj hozzánk! Segíts és erősíts munkánkban a most következő hét napjaiban, hogy élhessünk figyelő, éber szívvel. Hadd örvendezzünk ajándékaidnak, hadd higgyük hittel, hogy gondviselő jó Atyánk vagy, és Krisztusban megadod az új életet mindnyájunknak. Ezekben kérünk, hallgass meg minket!
Ámen
