KIK VAGYUNK?
Presbiterek
Lázár Enikő
Debrecenben születtem 1958-ban. Születésem után Füzesgyarmaton éltünk, ott kereszteltek meg. Az itt élő apai nagymamám tanított meg imádkozni négyéves koromban. Sokat mesélt Istenről, gyakran énekelt zsoltárokat, dicséreteket, imádságban járt egész nap. Később Szeghalmon, majd Debrecenben éltem a családommal. Fiatal felnőttként, friss diplomával a kezemben egy teljesen idegen városba, Szentendrére jöttem tanítani. Itt ismertem meg a férjemet, Deim Pétert. Négy gyermekünk született, két kis unokánk van, és várjuk a harmadikat.
Hogyan kerültem a gyülekezetbe? Fiatal édesanyaként rám nehezedtek a gyermeknevelés, építkezés, anyagi terhek nehézségei, és úgy éreztem, hogy feleségként, anyaként nem tudok a napi feladataimnak megfelelni, nem vagyok elég türelmes, megértő. Nem tudok jól szeretni. Ezért szeretetet tanulni eljöttem Isten házába, a mi templomunkba. Emlékszem az első utamra. A legidősebb gyermekem, Réka is szeretett volna velem jönni, de én egyedül indultam el. Sírva búcsúzott el tőlem. Az ige a templomban – mint sokszor ma is érezzük – nekem szólt. Ki milyen családot hagyott otthon? Milyen szívvel ültök itt? – hangzottak az igemagyarázat kérdései. Magam előtt láttam az én síró, drága kislányomat. Alig vártam, hogy hazaérjek, és magamhoz öleljem. Elhatároztam, hogy ezentúl együtt járunk a templomba az istentiszteletekre. Mind a négy gyermekünk itt konfirmált. A konfirmálás sorozatát én kezdtem a családban, 30 évesen. A kapott igém így szólt: Bölccsé teszlek, és megtanítalak az útra, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz szemem. (Zsolt 32,8). Nem éreztem akkor magaménak ezt a szép zsoltárverset. Bölcs? Hogyan? Mennyit kell még tanulnom? Ma már tudom, hogy ez a bölcsesség az Isten megismerése, Jézus Krisztus által.
Nem tudom, merre fogok menni, és mit készít nekem Isten, de azt tudom, hogy az életemnek csak úgy van értelme, ha a Szentírás megvilágításában nézem. Istentől kapom az új élet reményét, aki „új eget és új földet” ígért. Szeretek ezekről a megélt élményekről beszélgetni a testvérekkel egy-egy ének, szép zsoltárvers, műalkotás vagy kirándulás kapcsán. Így épülhetünk egymás hite által.
