Meditáció

 

Horgászhal a tenger mélyén

 Bizonyos halak gerincének harmadik csigolyája megnyúlt, ahogy a természetfilm kísérőszövegében mondják, a hal megnövesztette, éspedig – mit tesz Isten – horgászbot alakúra, amely hátulról pont a szája elé nyúlik. A hal (a maga evolúciós önfejlesztő tevékenysége során) így intézte a dolgokat, s midőn vadászni óhajt, apró halacska ficánkolását mímelve mozgatni is tudja a huncut nyúlványt. A kíváncsi zsákmányállatok, melyek maguk is táplálékot keresnek, bámulva a csalétket éppen azon elmélkednek, ugyan ehető-e számukra, ám – Da Ponte és Mozart Don Giovanni-jának Regiszter-áriája szövegével élve – „Voi sapete, quel che fa”…(1)

Itt abba is hagyhatnánk rövid  eszme-futtatásunkat, hiszen aki elmélkedni akar, már ebben a víz alatti talányban is lelhet magának elegendő goethei Gleichniss-t,(2)  vagy, ha valakinek úgy jobban tetszik, meditációs objektumot. Egy hal úgy dönt, márpedig ő nem hagyja, hogy a horgászás köztársasági elnökök (3)  s egyéb, az ő étlapján még csak nem is szereplő un. homo sapiensek privilégiuma maradjon, mert ő is akar. És tessék, megy is neki!

Ám kérdezzünk.

Ha örök, teremtő szellemi valóság, Logosz-Ige nincs, felejtsük is el, csak szegény éhes, horgászni még nem tudó buta halacska a tenger mélyén, ugyan mennyi időbe telhetett neki, amíg a „Fittest survives” (4) elve alapján először kipróbálta a csigolyanövesztést hátra is, oldalra is….? Csak az maradt ám életben s választódott ki természetesen közülük, melynek volt annyi esze, hogy egyszer végre előre is növeszt ilyet, hátha akkor…. s lőn!

Nocsak.

De még kellene a végére egy ficánkoló csalétek is – hm, hát jó, legyen az is…. Idegszál nélkül viszont semmit nem ér a dolog, féllábú óriások vagyunk, mármint halként (csalétek kialakítása, plusz idegszál odavezetése pont oda, ahova kell, próba-szerencse alapon per sacc minimum százmillió év, na jó, plusz-mínusz valamennyi) – a mozdulatlan csali ugyanis nem csali. Szóval mennyi időbe is telhetett, míg mindez a természetes kiválasztódás alapján csak úgy magától kifejlődött…? S ha ez a dolog valóban annyira bevált, az összes többi halfaj, melynek nincsen ilyen horgászbottá fejlesztett, pontosan előre (nem hátra, és nem oldalra nyúló, nem győzzük hangsúlyozni) harmadik csigolyája, mint nem „fittest”, miért nem halt ki?

S egyáltalán, kiiktathatjuk-e ezek után Acquinói Tamás Arisztotelész alapján hangoztatott célszerűség-gondolatát, (5) mint tudománytalan, metafizikai koncepciót, látva ezt az igen csak szellemdús fejlődést?

Bizonyítani eszünk ágában sincs semmit. De az elmélkedés, sőt ámuldozás szabadságát ne akarja tőlünk elvenni senki. Hogy még egy víz alatti, buta kis lénybe is mennyi logosz (6) szorult…honnan is….honnan is….

Jóságos ég, csak nem beletették!

 Jegyzetek:

1./  “Jól tudjátok, ez mit csinál….” (szabad fordítás, PTB)

2./  “Alles Vergängliche ist nur ein Gleichniss” – minden mulandó dolog csak hasonlat.   (Goethe: Faust II. Chorus Mysticus)

3./ A jelenlegi (2015) magyar köztársasági elnök, Á. János pl. szeret horgászni

4./  Ch.Darwin: A fajok eredete (Meg kell azonban jegyezni, hogy maga Darwin távolról sem volt ateista. A teremtő nevét következetesen nagy betűvel írta Creator-nak, akit személynek vallott, és akinek munkájáról áhítattal beszélt. Fontos ezt tudni azoknak az igyekezeteknek összefüggésében, melyek az evolúció gondolatát ateista propaganda céljára vélik kiaknázhatónak.)

5./  St. Thomas: Summa Theologiae (az un. teleológiai bizonyíték)

6./ Alexandriai Philon (Kr.u. 1. sz.) szakkifejezése, amit azonban sokkal korábbról, Herakleitosztól (Kr.e. 535-475) idéz. Jelentése szó, értelem, ige, teremtő erő, istenség, igazság, kegyelem, de nem fogalmi értelemben, hanem az élet egyetlen, tündöklő pillanatának csodájaként.

PTB

 

 

Méhek és darazsak

Valószínűleg testvérek. Ránézésre össze is téveszthetnénk őket, pedig egészen más világot képviselnek.
A darázs fullánkja mérges. Egy távolabbi rokonom rossz helyre, nyaki ütőérbe kapott darázscsípéstől halt meg, hiába igyekeztek mentősök, a kórház, nem lehetett megmenteni. Pedig a darázs mérge eredetileg étkezéséhez használatos: megszúrja a zöld, kemény gyümölcsöt, aztán pár nap múlva visszatér a megbarnult, puha folthoz és kinyalogatja. A kemény felülettel nem tud mit kezdeni. Ha csapkodnak körülötte és ő is megijed, akkor fullánkját kifejezetten támadásra használja. Szúr és továbbrepül. Mézet nem gyűjt, csak gyümölcsöket rongál, de még dögöt is eszik. A hús szagára mindenhol ott terem.
Nem így a méhecske. Közösségben, „családban” él és gyönyörű otthont épít, ahova egész télre elegendő eleséget, aranyszínű és illatos mézet hoz. Beporozza a virágokat, amint szorgalmasan egyikről a másikra szállva virágport gyűjtöget, hogy aztán a virágporból mézet szublimáljon. A méz édes és gyógyító. A méhecskének is van fullánkja, sőt mérge is. De csak egyetlen egyszer használhatja, s abba is mindjárt belehal, mert nem tudja fullánkját kihúzni másként, ha valamibe egyszer beleszúrta, csak ha egész belső része kiszakad. Neki nem szabad szúrnia. Ha félelmében mégis rákényszerül, maga is áldozatul esik.
Íme, az önmaga ügyében, megmentésében “sikeres”, másokra viszont veszélyes darázs, meg a szorgalmasan mézet gyűjtő, építkező, mindenestől közösségi s ugyanakkor áldozatul eső méhecske. Formájuk, méretük, még a színük is hasonló. Szinte ugyanaz, mondanánk – metaforaként mégis minden egészen más.
Tegyük föl, hogy van evolúció – bár a dolog ma is csak elmélet, százötven év alatt nem akadt meggyőző igazolása. Tegyük föl továbbá, hogy három és félmilliárd év elég a darázsnak, hogy megtanulja, milyen vegyületeket kell összegyűjtenie fullánkján fajának sikeréért, sőt ezt képes is létrehozni. De vajon mit akarhatott “az evolúció”, mint tanulási és kiválasztódási folyamat egyetlen dolog két, egymáshoz formájában ennyire hasonló, üzenetében azonban különböző, sőt ellentétes hangulatú lény megtervezésével és felmutatásával? Mind a két faj van, életképes és működik.
Lett ilyen is, meg olyan is – akad, akinek ez bőven elég, s talán még a vállát is megvonja. Ám akit foglalkoztat a dolgok jelentése, mondjuk így, üzenete, az kénytelen föltenni, hogy egy nagy intelligencia még örömét is lelte a pazarlásban, ugyanabból a dologból két fajtát, egy angyali s egy démoni változatot létrehozni. Ki tudja, hátha lesznek még lények, melyek – ha elég “fejlettek” – akár meg is értenek valamit a dologból.
Hiszen hosszú még az evolúció –
PTB

Megint méhek és darazsak

Természetfilm mutatja, hogy bizonyos lódarazsak megölik a méheket, lévén hozzá megfelelő mérgük, aztán a tetemeket elviszik lárváik táplálására a saját fészkükbe. Igazi sorozatgyilkosok, egy perc alatt akár negyven békés méhet is el tudnak pusztítani gyors szúrásaikkal. Óriási veszély a méhkaptár bejáratánál megjelenő lódarázs, mert az egész kaptár népességét el tudja pusztítani, ha egyszer bejut a belső részekbe. Az európai méhek csak tömegesen kirajzani tudnak ilyenkor, mintegy áldozatul adva magukat, hátha az elpusztult testek el tudják torlaszolni a bejáratot, a többség pedig átvészeli a támadást. Néha sikerül, néha nem – nekik ennyi a védekezésük. Ám a természetfilm készítői ráleltek a japán méhekre is, amelyek érzékelve a közeledő halálos veszélyt jelzést adnak egymásnak, és beengedik a bejáraton a lódarazsat. Amikor az már szűk helyen van és nem tud elmenekülni, újabb jelre tömegesen rászállnak és minden oldalról ellepve “melegbe burkolják”, szárnyukat rázva negyvenhat fokosra hevítik magukat és ezzel a lódarazsat is, amely egyszerűen megsül és elpusztul.
A világon minden metafora, mondta Goethe a Faust II. utolsó soraiban, s ha ez így van, akkor megint gondolkodhatunk, mit jelent mindez.
Talán azt, hogy a romboló erőkkel, amik lelki síkon is támadnak, amik hitünket és örök életünket akarják elvenni, lehet tehetetlenül szembenézni, de lehet saját stratégiát kidolgozni és megküzdeni is. “Belepusztulhat” valaki a küzdelembe, áldozattá is válhat, ha nincs jobb megoldása – ám igenis le lehet győzni a nálunk erősebb, a mi esetünkben az emberen túli erőket is. Elszántság és értelem kell hozzá, az igaz.

De ugyan miért ne lehetne valaki egyszerre elszánt és értelmes?

PTB

 

………………………………..

Négy Szellem M1 tévéadás  – dr. P.Tóth Béla lp. részvételével (2012. május 4.):

Vélemény, hozzászólás?