Igehirdetés 2009. január 4.
Jézus szeretetében bízva
Lekció: Lk. 11,3-7, 11-15, 17, 20-27.
Textus: Lk. 11:3.
„Uram, íme, akit szeretsz, beteg.”
Imádkozzunk!
Mennyei Atyánk, hálásan köszönjük, hogy a mai napon is elhívtál és elsegítettél bennünket a te szent hajlékodba. Köszönjük, hogy az elmúlt héten körülvettél bennünket oltalmaddal, köszönjük fizikai és lelki erőnket. Köszönünk mindent, amire Szentlelked indított, azt, hogy igéd világított az utunkon. Hálásak vagyunk, hogy most is várhatjuk szavad, hiszen olyan nagy szükségünk van rá, és legfőképpen pedig Urunk, rád magadra. Kérünk, engedj közel magadhoz! Ajándékozz most nekünk rád figyelő és téged meghalló szívet! Fiad nevében kérünk, hallgass meg minket!
Ámen
Igehirdetés
1. Lázár feltámasztási történetének első felét hallottuk. Mária és Márta megüzenik Jézusnak, hogy testvérük beteg, és ezt egy nagyon felemelő párbeszéd követi Márta és Jézus között.
A két leány úgy üzeni meg Jézusnak, hogy testvérük, azaz Lázár beteg, hogy: íme, akit szeretsz, beteg.
Mennyi vigasztalás van ebben az egyetlen üzenetben. Mennyi vígasztalás, minden beteg, szenvedő ember és szeretteik számára. Az jut ugyanis benne kifejezésre, hogy az az ember is lehet beteg, akit Jézus szeret, aki Jézussal meghitt szeretetkapcsolatban van. A súlyos betegség, a szenvedés nem annak a jele, hogy Isten már nem néz ránk, nem lát és nem szeret bennünket.
Ezt pedig azért szeretném kihangsúlyozni, mert igen gyakran előfordul, hogy a szenvedő ember mellé odaáll a kísértő, és megpróbálja a szívébe lopni azt a gondolatot, hogy: nem szerethet bennünket egy olyan Isten, aki szenvedést, betegséget ad vagy enged meg az életünkben, hiszen milyen szeretet az, amelyik elnézi szeretett gyermeke, gyermekei szenvedését.
Mi emberek, ha csak módunk van rá, nem hagyjuk szeretteinket szenvedni. Folyamatosan igyekszünk megóvni őket a szenvedésektől, és Istentől is azt várjuk, hogy ha szeret bennünket, akkor oly módon vegyen körül bennünket szeretetével, hogy még csak közelünkbe se férjenek a bajok.
Ebből a rövidke üzenetből, hogy: akit szeretsz, beteg, elsőként azt tanulhatjuk tehát meg, hogy bizony azokat az embereket is érheti és éri is mindenféle baj, betegség, szenvedés, akiket Jézus szeret, és akik Jézust szeretik.
Soha, egyetlen szenvedő lélek se engedje elhatalmasodni önmagán azt a kísértést, hogy szenvedése, megpróbáltatása annak a jele, hogy megfogyatkozott iránta Isten szeretete. Erősítsen bennünket Mária és Márta határozott bizonyossággal és rendíthetetlen hittel kimondott üzenete: Uram, íme, akit szeretsz, beteg.
A második fontos dolog, amit szeretnék kihangsúlyozni most ebből az üzenetből, hogy a két leány nem akárkinek, hanem Jézusnak a szeretetére hivatkoznak, amikor üzennek: akit (TE) szeretsz, beteg. Mária és Márta nem a saját maguk és nem is Lázár Jézus iránti szeretetére hivatkoznak üzenetükben, hanem Jézus, Lázár iránti szeretetére.
Én is azt gondolom, hogy egyedül Jézus szeretete az a biztos alap, amelyre nekünk is mindig hivatkozni lehet és kell imádságainkban. Hogy miért nem azt javaslom, hogy a saját magunk Jézus iránti szeretetére hivatkozzunk?
Biztosan mindnyájan ismerjük azt a történetet a kőszikla Péterről, amikor Jézus Szeretsz-e engem? – kérdésére azt feleli, hogy: Hiszen tudod, hogy szeretlek, és aztán mégis háromszor tagadta meg őt.
De – egészen biztosan – a saját életünkből is sok példát tudnánk most felhozni arra, amikor nem az látszott meg rajtunk, hogy mi szeretjük Jézust és felebarátainkat. Amikor például azután, hogy az Úr asztalánál hittel és reménységgel mondtuk ki az úrvacsoraosztás előtt, hogy: ígérem és fogadom, hogy szentül élek, és a templomból kilépve még hazáig sem értünk, és többször megtagadtuk őt. Mert megtagadjuk ugyanis, amikor nem tudunk békés és szerető szívvel tekinteni az akár épp mellettünk állóra, vagy nem tudunk megbocsátani, annak, aki erre kér bennünket.
Igen, amire hivatkozhatunk, amikor Jézus után, Jézushoz kiálltunk, csakis az lehet, hogy: Uram, akit TE szeretsz, beteg. Csak is Jézus szeretete az a biztos alap, amelyre mindig lehet és kell hivatkoznunk, amikor hozzá fordulunk.
A harmadik megfontolandó tanulsága az üzenetnek, hogy erre a szeretetre, vagyis Jézus szeretetére nem csak lehet, de kell is hivatkoznunk, mégpedig a mi saját Jézushoz kiáltásainkban, imádságainkban. Arra szeretnék bíztatni most mindenkit, hogy merjünk Máriához és Mártához hasonlóan hivatkozni Jézus szeretetére, amikor imádkozunk. Ha abban bizonyos ugyanis valaki, hogy Jézus szereti őt, akkor bármilyen betegség, szenvedés, szomorúság és nyomorúság másodlagossá válik, elveszti tulajdonképpeni veszedelmét.
A negyedik fontos dolog, amit észrevehetünk még ebben az eddig is vizsgált sorban, az pedig még valaminek a hiánya. Ez a Jézusnak címzett üzenet nemcsak kételkedést, perlekedést vagy számonkérést nem tartalmaz, de még kérést sem. Mária és Márta nem üzenik Jézusnak, hogy tegyen gyorsan valamit, hogy jöjjön és segítsen. Nem azt mondják el üzenetükben, hogy hogyan lehet az, hogy akit te szeretsz, beteg. Csupán megüzenik, hogy Lázár beteg. Nem kérik, hogy jöjjön, csak tájékoztatják testvérük állapotáról. Nem kérnek semmit, de leteszik szeretett testvérük sorsát Jézus kezébe. Mert hiszen olyan üzenet volt ez, mint amikor valaki elpanaszolja a dolgait Istennek és imádsága végén nincsenek kérések, csak annyi: legyen meg a te akaratod.
2. Na de hogyan válaszol Jézus, egy ilyen hittel, bizalommal és teljes őreá hagyatkozással kimondott üzenetre?
Első ránézésre megdöbbentő módon. Egy nem várt dologgal folytatódik ugyanis a történet.
Azt hallottuk, hogy miután Jézus meghallotta a két nővér üzenetét, még két napig azon a helyen maradt, ahol volt.
Jézus megtudja, hogy Lázár beteg, és nem indul el rögtön hozzá, hogy segítsen neki. Olyankor, amikor minden perc számít, Jézus vár.
El sem tudom képzelni, hogy a két testvér és a szenvedő Lázár számára micsoda gyötrelmes és fájdalmas napok voltak ezek. Várták a gyógyulást, és ha nem is mondták ki, várták Jézust, aki annyi mindenkin segített már.
Micsoda hit és Jézusra hagyatkozás, és Jézus nem jön…
Telik-múlik az idő, ami ilyenkor különösen lassan tud telni, és Jézus nem jön.
Ezt követően pedig egy még drámaibb fordulat következik be: a beteg Lázár meghal.
Micsoda próbának lehetett ekkor már kitéve a testvérek hite. Jézus kezébe tették le szerettük sorsát, vártak rá, de nem jött, és az ő drága testvérük meghalt.
3. Na de nézzük a történet második részét, hiszen amikor Jézus végre megérkezik, egy csodálatos beszélgetést folytat Mártával, amiből pedig azt is megértjük majd, hogy miért várt ezzel a találkozással.
Márta első mondata, amikor Jézus elé fut, hogy: Ha itt lettél volna, nem halt volna meg. Hányszor érztünk már így mi is: ha Isten ránk nézett volna akkor, ha törődött volna velünk, ha meglátta volna nyomorúságunkat, ha itt lett volna…
Pedig Jézus mindig nagyon jól tudja, hogy miért nem jön hamarabb. Mint ahogyan itt is pontosan tudta és meg is indokolta a tanítványainak késése okát. Azt hallottuk a 11. fejezet 4. és 15. verseiben:
„Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia.”
és „…örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek.”
Jézus azért jött hamarabb, azért érkezett akkor, amikor Lázár már 4 napja a sírban feküdt, hogy feltámaszthassa. Azért, hogy lássák dicsőségét, hatalmát és hogy higgyenek ezáltal. Jézus jelet kellett, hogy tegyen ekkor közöttük.
A legnagyobb próbái a mi hitünknek, mindig az olyan helyzetek, amikor várjuk Jézust és ő késik, nem jön.
Az ilyen helyzetekről pedig, mindig egy idős néni mégis-hite jut eszembe.
Amikor régen, még debreceni teológus hallgatóként kijártunk egy a mikepércsi szociális otthonba zsoltárokat, dicséreteket énekelni és lelkigondozni az ott élő idős embereket, az egyik hívő néni szobájában egy olyan hímzett faliképet láttam, amelyiken ez állt: Mégis, mégis! Amikor megkérdeztem tőle, hogy miért pont ezt a két szót hímezte az ágya fölé, a néni elkezdett nekem mesélni az ő mégis hitéről. Azt mondta, hogy ez a kép mindig arra emlékezteti, hogy amikor már minden ellene is mond az életében Isten gondviselő szeretetének, akkor neki erre a képre nézve, mindig eszébe jut, hogy ő viszont mégis hisz ebben a szeretetben. Hiszi, hogy Isten mégis szereti őt.
Bárcsak mindannyiunk szívében fel lenne írva ez a mégis, mint ennek a néninek!
Hiszen mai történetünk végén is az derült ki, hogy a mégis-hitnek, mégis igaza van. Ha nem is rögtön jött el Jézus, pár nap múlva mégis eljött. Ha látszólag késlekedett is, mégis időben jött meg. Ő ugyanis soha nem tud elkésni. Azt mondja a beszélgetés végén Mártának, hogy:„Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha.”
Nem azt, amit Márta is éppen felemlegetni készült, vagyis, hogy tudja, hogy testvére feltámad majd az utolsó napon. Jézus nem arról kezdett el beszélni, hogy ne nyugtalankodjanak már, hiszen lesz majd feltámadás, nem marad testvérük a halálban, hiszen az utolsó napon majd feltámad, hanem azt mondja, én vagyok a feltámadás és az élet.
Jézusban a feltámadás és az élet nem egy pusztán jövőbe mutató ígéret, amely majd valamikor és majd valahol a mennyben teljesedik be.
Jézus itt és most a feltámadás és az élet. Aki hisz Jézusban, annak nem kell az utolsó napra várnia, mert már benne van az örökkévalóságban.
A legegyszerűbb és legnagyszerűbb azonban, amikor Jézus a következő mondattal magyarázta ezt el a tanítványainak: Lázár, ami barátunk, elaludt.
Aki hisz énbennem, nem hal meg soha, csak elalszik. Méghozzá úgy, ahogyan egy gyermek, este belefáradva a játékba, elalszik édesanyja ölében. Jézus azt mondja: Aki hisz énbennem, ha meghal is él – sőt, így mondja: soha meg nem hal. Csak éppen elalszik.
Hiszed-e ezt? – kérdezi Jézus Mártától, s most mindnyájunktól.
Arra szeretnék ma bíztatni mindenkit, hogy merjünk hinni, mégis hinni Jézus szeretetében, merjünk hinni abban a Jézusban, aki a mi számunkra és szeretteink számára is, itt és most, a feltámadás és az élet.
Ámen.
Imádkozzunk!
Mennyei Atyánk, köszönjük a mai napra elkészített üzeneted. Köszönjük, hogy megerősítetted a mi hitünket azáltal, hogy bíztattál azzal, hogy te szeretsz mindnyájunkat. Köszönjük, hogy eléd vihetjük minden nyomorúságunkat és betegségünket, és minden szerettünk és testvérünk nyomorúságát és betegségét is, hiszen te szeretsz minket, és gondoskodni akarsz rólunk.
Kérünk Urunk, adj nekünk türelmet ahhoz, hogy bízzunk, a te hozzánk való megérkezésedben. Bízzunk abban, hogy majd megsegítesz bennünket abban az időben, amikor annak ideje van. Hadd bízzunk benne, hogy te jobban tudod nálunk az időket és az alkalmakat. Kérünk Urunk, ne engedd, hogy letérjünk a hitnek, a mégis-hitnek az útjáról, add, hogy akármilyen nyomorúság vagy baj vesz körül bennünket, vagy szeretteinket, mi mindig rá tudjunk állni arra a biztos alapra, hogy a te szereteted irántunk soha el nem múlik. Kérünk most Téged gyülekezetünk minden tagjáért, te légy a mi őriző pásztorunk, te bíztass minket naponként. Te légy a gyászolókkal és betegekkel, te légy a mi vigasztalónk. Fiad nevében kérünk, aki így tanított minket imádkozni: Mi Atyánk… Ámen.
