Igehirdetés 2014. december 14.
A gondviselés törvénye a váratlan
Lekció: Lk 1,26-38
Textus: Lk 1,30-31
„Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.”
Imádkozzunk!
Mennyei Édesatyánk, segíts bennünket ebben az órában teljesen átérezni, hogy semmi vagyunk; nem azért, hogy kétségbeessünk miatta, hanem hogy még erősebben érezzük, milyen hatalmas a te jóságod. Bocsásd meg köznapiságunkat, amivel a megszokásokban élve már-már azt is elhisszük, mi magunk vagyunk a legfontosabbak ezen a világon, s más lényeges nem is marad, csak a saját érzéseink és gondolataink. Hadd emelkedjünk most ki ebből, hadd nyíljon ki a szívünk a te mennyei horizontod távlataira, és hadd legyünk abban emberek, hogy még inkább a te gyermekeiddé válunk. Adj ehhez tőled való igét, a Krisztusról való beszéd lelki táplálékát, és áraszd ki ránk Szentlelked erejét. Ámen.
Igehirdetés
A karácsony megszokott, kedves állandósága az ünnep egyik legnagyobb ajándéka. Ilyenkor rendszerint ugyanaz az ünnepi étel van az asztalon, ami tavaly is volt, amit ismerünk és szeretünk, és azok ülik körül az asztalt, akik összetartoznak, szeretik egymást és tavaly is együtt ünnepeltek – a családunk tagjai. Talán azért olyan meghitt ilyenkor a hangulat, mert minden megbízhatóan olyan, mint ahogy lenni szokott.
Itt az ünnep kapujában azonban, néhány nappal a karácsony előtt mindig megállít bennünket az angyali üdvözlet, aminek éppen a szokatlanság a lényege. Nem szokott velünk naponta Isten angyala beszélgetni, és még a költő is azt mondja: „Kegyes hölgy Krisztust egyszer szült….” (Ady E: Az izgága Jézusok) Valóban, kétezer éve ott Názáretben valami olyan meghökkentő dolog kezdődött, amikor a Jézus-ügy útjára indult a világban, amit semmi más méltó módon kiábrázolni nem tud, mint ez a furcsaság, hogy egy egyszerű zsidó leány elkezd egy angyallal beszélgetni.
Egy francia nyelvű teológus éppen erre tapintott rá, amikor azt mondta, hogy a gondviselés törvénye a szokatlan. Felkelünk reggel, és előttünk van egy egészen új nap, aminek egyetlen percét sem ismerjük, mintha most teremtené az egész napot a semmiből Isten. Minden friss és ismeretlen, és ez így igazán Isten ajándéka. Még a mi magyar nyelvünk is erre utal, amikor az ígéretes jövőről azt mondja, hogy valaminek vagy valakinek „vannak kilátásai”, vagyis egy ember nincs bezárva a négy fal közé, ahol minden állandóan ugyanaz, és nem történik semmi – hanem látszik valami más is, mint ami a megszokott világunkhoz tartozik.
Ám Isten dolga velünk nem egyszerűen az, hogy érdekessé és változatossá teszi a mindennapjainkat, hanem néha valóban meghökkentően érinti magát az életünket és a sorsunkat is. És ez lehet egy váratlan ajándék, amit meg sem érdemeltünk és csodálkozunk rajta, de lehet egy váratlan próbatétel is, amivel egyáltalán nem tudunk mit kezdeni. Isten így van jelen ebben a világban, kiszámíthatatlanul és megjósolhatatlanul, frissen és meghökkentően – mert a gondviselésnek valóban a szokatlan a törvénye.
Mária számára mindenesetre felfoghatatlan volt, hogy ő gyermeket fog szülni, holott férfit nem ismer, és minden bizonnyal még felfoghatatlanabb volt számára az, hogy milyen is lesz az a gyermek, akit éppen ő fog megszülni. „Ez nagy lesz, akit a Magasságos Fiának fognak nevezni, az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, ő pedig uralkodik a Jákob házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége.” Azért fontos ezeken a szavakon elgondolkodnunk, mert mi, emberek szeretjük az állandóságot, lehetőleg legyen az élet kiszámítható, a világ pedig megbízható – és most ezzel kell megbarátkoznunk, hogy a gondviselés törvénye a szokatlan. Isten világából éppen a meghökkentő és nehezen kezelhető életmozzanatok által jönnek a legfontosabb üzenetek, amikor valamivel nem tudunk mit kezdeni, amikor valamit nem értünk vagy nehezen tudunk elfogadni.
Az odaátról érkező üzenetek azonban mindig a javunkat akarják. Itt is pontosan ezt halljuk: „Ne félj Mária, kegyelmet találtál az Istennél!” Az egész Szentírás arról szól, hogy Isten maga az örök szeretet, és ezért ami tőle való, az mindig abszolút pozitívum. Ő még az intést is azért adja, mert valami miatt az éppen ránk fér, és azzal is a mi javunkat akarja. Erősödjünk hát meg ezen az adventi vasárnapon a bizonyosságunkban, hogy Isten valóban az abszolút pozitív szeretet, és ha számunkra meghökkentő, vagy akár megrendítő dolgok részesei vagyunk is, valami módon azok is mindig a javunkat akarják szolgálni.
Mai igénk még ennél is tovább megy, amikor a születendő gyermek nevét Jézusnak nevezi. Ez a zsidó fiúnév cseppet sem volt ritkaság akkoriban, sokan viselték, és általában a választott nép körében alig akadt olyan személynév, amiben ne szerepelt volna Isten neve. A szent nép tisztában volt azzal, hogy mindenkire nézve éppen az a legfontosabb, milyen kapcsolatban van Istennel, és a személynevek ezért nagyon gyakran ilyen viszonyulásokat fejeztek ki. A Gábriel név például, amely az angyal neve itt az evangéliumban, azt jelenti, „az Úr az én erősségem”. Olyan valakinek a neve, aki nem saját maga akar erős lenni, hanem az ő erőssége egyedül az Úr. Jézus neve héberül Jöhósuah-nak hangzott, ami viszont lefordítva így hangzik: „az Úr szabadítása”. Nem Mária választotta ki ezt a nevet a születendő gyermeke számára, hanem Gábriel angyal megbízója, maga Isten, és ez azt jelenti, hogy a gyermek által Isten az emberek megszabadulását akarja véghezvinni.
Nincs olyan ember, akinek ne lennének bilincsei. Van, aki az édességet szereti nagyon, és nem tud magának parancsolni, ha ilyesmit lát, más a vásárlásban érzi magát egyedül boldognak, megint más mindent odaad azért, hogy neki legyen igaza és lehetőleg övé legyen az utolsó szó, vagy elismerjék a szakértelmét – és akad még egy pár bilincs. Vannak nehéz, súlyos bilincsek, és akadnak olyanok is, amiket a világ nem is ismer, mert kifelé nem is látszik, de a viselője szenved tőle. Az angyali üdvözlet legnagyszerűbb pillanata ez, amikor elhangzik, hogy aki majd születni fog, az maga lesz az Úr szabadítása. És Jézus valóban azért jött, hogy ne legyenek emberek rossz lelkiismerettel, nem legyenek önmeghasonlottságban, ne legyenek titokban foltos élettel, hanem legyenek szabadok és boldogok. Nincs olyan bilincs, amit ő le ne tudna venni az emberről – ez az evangélium diadalmas tudása. Félelem, legyőzhetetlen harag vagy ellenszenv, szenvedélybetegség – vagy vegyük az enyhébbnek tűnő, valójában azért nagyon is erős bilincseket: csöndes hitetlenség, rezignáció, „úgyis mindegy” hangulat, a tehetetlenség, a kilátástalanság – ezek mind-mind meghódolnak előtte. Ő királyként uralkodik ezeken, és az ő királysága nem fog soha véget érni. A bálványában csalódott ember forduljon csak őfelé, hívja és kérje őt, mert őbenne egészen biztosan nem fog csalódni. Az ő királysága örök királyság!
Végül még egy fontos mozzanat, amit az angyali üdvözletből megérthet a hívő ember. Mária élete hirtelen nagyon bonyolult lett, amint eljött hozzá az Úr angyala, és tudatta vele a rá váró megfoghatatlan dolgokat – ez az egyszerű leány mégis pontosan tisztába jön azzal, hogyan tovább a maga páratlan útján. Isten akaratára egyszerűen és alázattal mond igent: „Íme, az Úr szolgáló leánya, történjen velem a te beszéded szerint.” Ez az alázat, amit tőle látunk, mindig fontos lecke azoknak, akik szeretnének Isten útján járni. Amíg az ember hangoskodik és önmagát állítja, a sebeiről és a vele történt igazságtalanságokról beszél, másokat hibáztat és magát igazolja – addig rendszerint még csak a saját útját járja. Sok ilyen ember van. Aki azonban „az útra vigyáz”, ahogy a zsoltárban olvassuk, „annak mutatom meg Isten szabadítását”. (Zsolt 50,23) Az útra vigyázni annyi, mint vezetetten élni, és Mária szép példát adott ebből. Hallotta, sőt meghallotta, amit Isten mondott neki – ezért hát pontosan tudta, mi lesz a következő lépés az életében. Amíg az ember nem él ilyen vezetett életet, addig általában az érvényes rá, amit Ézsaiásnál így olvasunk: „Tapogatjuk, mint vakok a falat, és orra esünk fényes délben és délután.” (És 59,10) Mária elfogadta az égi vezetést, amit kapott, és már nem tapogatta úgy a falat, mint a vakok, és nem esett orra fényes délben és délután. Azt olvassuk róla, hogy igen talpraesetten felkelt azokban a napokban, amikor az angyal meglátogatta őt, és sietve elment a hegyvidékre, Júdea egyik városába, ahol rokona, Erzsébet élt, és Keresztelő Jánost hordta hatodik hónapja a szíve alatt. Ez a találkozás a két asszony között egy örömteli pecsétet tett arra, ami eddig történt az életükben, mert Erzsébet méhében a magzat repesni kezdett, és édesanyja ezt kérdezte: hogyan lehetséges, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám? – mert az asszonyi szív ráérzett a titokra, ami még éppen csak bimbózóban volt Mária méhében: ő fogja megszülni azt, aki Máriának is, Erzsébetnek is, sőt mindnyájunknak Ura lesz. De ezek a nagyon is távlatos tudások egészen egyszerű, hétköznapi eltájékozódást is magukkal hoztak – ezért nem két tanácstalan, siránkozó, szerencsétlenkedő asszonyról hallunk, hanem olyanokról, akik együtt dicsőítik Istent azért, amit velük tett.
Igen, így érdemes adventet ünnepelni, így érdemes karácsony szent ünnepére készülni. Hittel fogadni a furcsa igazságot: a gondviselés törvénye a váratlan. Még ha nem is az történik mindig az életünkben, amire számítottunk, vagy amit nagyon akartunk volna, Isten azért jelen van az életünkben, és néha éppen a legváratlanabb módon ad hírt magáról, mert ő megsebez, de be is kötöz. Azt is hallottuk, hogy ez a híradás a javunkra van, mert mindig, de mindig megszabadítani akar, bilincseket levenni, emberi szíveket igazán boldoggá és szabaddá tenni. Ahol pedig valódi alázat fogadja ezt az ő szándékát, ott nem kell már senkinek vak módjára tapogatni a falat – megkapjuk a szükséges vezetést, megkapjuk a következő nap teendőjét, azt a lépést, ami most vár ránk, és ami pontosan helyénvaló. Hát legyen miénk is Jézus, az a Jöhósuah, akinek neve ezt jelenti: az Úr szabadítása! Ámen.
Imádkozzunk!
Köszönjük Urunk a közeledő ünnepet. Csöndben és várakozással figyelünk, és így tekintünk előre érkezésedre. Segíts megérteni a jeleket, és segíts felfogni gondolataidat, amik mindenkor megszabadulásunkat és javunkat akarják. Te leveheted rólunk a lelki bilincseket, és tudjuk, hogy meg is teszed, hiszen örök szeretet vagy. Mutasd meg nekünk a következő lépést, ami ránk vár, és amit már veled együtt tehetünk meg. Imádkozunk a betegek gyógyulásáért, és a gyászolók lelki megbékéléséért, hogy vigasztalást találjanak tenálad. Őrizd otthonaink békességét és adj nekünk Krisztusunktól való szeretetet és jóságot. Ámen.
