A krisztusi boldogság titka

A KRISZTUSI BOLDOGSÁG TITKA

Istentiszteletünk megáldása és megszentelése jöjjön az Úrtól, ki Atya, Fiú, Szentlélek teljes Szentháromság, egy örök igaz Isten. Ámen

Keresztyén testvéreim Istenünk igéje Máté írása szerint szólít bennünket a napokban olvasott hegyi beszéd 5. részünk válogatott verseiből Jézus tanítását hallgassuk meg figyelemmel:

“Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: ne ölj, mert aki öl méltó az ítéletre. Én pedig azt mondom néktek, mind aki haragszik az ő testvérére ok nélkül, méltó az ítéletre. Aki pedig azt mondja testvérének: bolond, méltó a törvényszékre. Aki pedig ezt mondja: ostoba, méltó a gyehenna tüzére.
Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: ne paráználkodj! Én pedig azt mondom néktek, ha valaki asszonyra tekint gonosz kívánsággal, immár paráználkodott azzal az ő szívében. Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: hamisan ne esküdjetek, hanem teljesítsd ez Úrnak tett fogadásod! Én pedig azt mondom néktek, semmiképpen ne esküdjetek! Se az égre, mert az Isten királyi széke, se a földre, mert az lábainak zsámolya! Hanem a ti beszédetek, ha igen, legyen igen, ha pedig nem, legyen nem.
Hallottátok, hogy megmondatott: szemet szemért, fogat fogért! Én pedig azt mondom néktek, ne álljatok ellene a gonosznak! Hanem aki arcul üt téged jobb felöl, fordítsd oda néki a bal orcádat is. Ki törvénykezni hív, hogy elvegye alsó ruhádat, engedd néki a felsőt is. Aki téged egy mérföld útra kényszerít, menj el vele kettőre. Hallottátok hogy megmondatott: szeresd felebarátodat, gyűlöld ellenségedet! én pedig azt mondom néktek, szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, kik titeket gyűlölnek. Imádkozzatok azokért, kik háborgatnak és kergetnek titeket.”

Istenünk tegye áldottá igéjének hallgatását, szívünkbe fogadását, megértését, és megtartását! Gyertek ezért csendesedjünk el, imádkozzunk:
“Megváltó Jézusunk, megmondatott már a régieknek is, és egyszer-egyszer úgy tűnik, mintha soha senki nem hallotta volna. Ismerték már az atyák is a törvényt: ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, és mégis mai világunkban szinte divattá lenne, hogy hazudni, csalni és lopni kell. Megmondatott a régieknek és mintha nem csak a régiek, hanem a most élők is távol lennének Tőled messze, hallótávolságon kívül.
Áldassék neved, hogy ma bennünket hallótávolságon belülre szólítottál. Áldassék neved, hogy mi tudhatjuk, mi mondatott meg, hogy mit mondtál annak érdekében, hogy nekünk megoldott, boldog életünk legyen. Megvalljuk Tenéked, hogy olyan sokan, olyan sokfélét mondtak már. Most azért jöttünk hozzád, Te is tudod, hogy Téged személyesen halljunk, hogy Te mit mondasz rólunk. Te mit mondasz holnapról, életről, halálról, kincsről, boldogságról? Hát most szólíts meg bennünket Megváltó Jézusunk igéd és lelked által a Te dicsőségedért. Ámen”

Keresztyén testvéreim, Istenünk igéje az imént olvasott rész folytatásaképpen Máté írása szerint 5. 48.versből szólít bennünket ekképpen: “Jézus mondja: legyetek tökéletesek, mint mennyei atyátok tökéletes.”

Kedves testvérek, szűk két hete még boldog új esztendőt kívántunk egymásnak és talán nem túlzó a gondolat, hogy most visszapillantva az elmúlt napokra merjük feltenni ezt a kérdést: lett-e valóban boldog új esztendő? Lett-e boldogabb az új esztendő mint az elmúlt év? Volt-e benne újulás és lett-e benne több öröm, boldog pillanat? Újult-e a lélek, a szeretet, az erő, a türelem? Lett-e valóban boldog új esztendő ez év?
Boldogok, akik az elmúlt napokban Isten igéjéből, a hegyi beszéd tanításából megértették, hogy mit jelent boldog embernek lenni. Boldogok azok, kik együtt olvasták az igét és erősödtek Krisztustól nyert boldogságban. Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, kik miközben körülöttük mindenki arról szól, hogy miként lettünk újból szegényebbek, merték tapasztalni és megélni, hogy boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa. Miközben a hírek arról szóltak, hogy már megint szegényebb lett az ország, benne te és én, az ige a szívig jutott és merted kimondani: boldogok a lelki szegények. Lelkileg talán szegényebb, mint lehetne, de boldog, mert a Krisztusé, az Ő megváltott gyermeke!
Olvashattuk: boldogok akik sírnak, mert őket Valaki megvigasztalja. Miközben körülöttünk sokan siránkoznak, eközben te a könnyeiddel, fájdalmaddal, talán gyászoddal, mertél Hozzá fordulni és vallod, sőt tapasztalod, boldogok akik sírnak, mert őket a mindenható Szeretet megvigasztalja. Mikor már nem volt emberi szó, hogy vigasztaljon, volt Valaki aki hozzád közeljött és elkezdett vigasztalni és gyógyítani.
Ezt is olvastuk: boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Miközben minden jel arra mutat, hogy a gátlástalanok, a szabály nélküliek, a törvény nélkül valók a boldogok, mert ők öröklik a földet, amit maguknak kikönyökölnek, kitaposnak, eközben te mégis tudod, hogy boldogok a szelídek, a Krisztus szelídségével járok, mert ők öröklik majd a földet.
És boldogok az irgalmasok is, mert miközben mindenki irgalmatlanul csak a saját maga haszna után fut, te mertél irgalmas lélekkel, irgalomra odaszánt szeretettel szolgálni mások javáért. És közben megtapasztaltad, hogy boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. Azt is tudod már, hogy boldogok akiknek a szívük tiszta. Miközben körülöttünk egyre nő azoknak a száma, kiknek nemcsak a kezük tisztátalan, hanem a szívük, a szájuk és egész életük mintha arról üzenne, hogy soha nem is akartak volna tiszták lenni, te reggelenként igével keltél, imára kulcsolt kézzel indultál. És közben tisztult a szíved, és ez a tisztaság a hétköznapokban lehet erővé, szeretetté, tiszta szóvá, tiszta becsületes életté.
Áldassék az Isten, ha így lett boldog új éved, újból Benne és Általa. A mai délelőtt Isten igéje, újból ebben erősít meg bennünket, hogy miként munkálja ő a tőle való boldogságot. Hat antitézisben, hat ellentétpárban bontakozik ki Jézus tanításán keresztül, hogy miként lehet az ember boldog Krisztusban. Hat antitézis, melynek mindegyike így kezdődik: „megmondatott a régieknek”, majd így folytatódik Jézus ajkán: „én azt mondom tinéktek”. Vallom testvérek, hogy mindannyiunk életének boldogsága benne rejlik a megváltó ezen szavaiban. Ilyen egyszerűen, ilyen egyértelműen: “de én azt mondom néktek…”.
Ha belegondolok abba, hogy mások mit ki nem mondtak már nekünk, és veszítettük el közben a reményünket, a jó érzésünket, hitünket, az akarásunkat, miközben mások mondták a diagnózist emberről, világról, egy nemzet sorsáról… s eközben ebben a fél mondatban látod, hogy “de én azt mondom néktek” benne van a boldogság titka, egészen egyszerűen azért, mert ő mondja.
Nem azért nem tudtam az elmúlt napokban boldog lenni, mert csak arra figyeltem, hogy mások mit mondtak? És nem azért tudtál boldog lenni, és volt békességed, mert meghallottad, hogy ő mit mond? Nézzük csak, mit mond hát Ő: “Megmondatott a régieknek, ne ölj, én pedig azt mondom néktek, ki ok nélkül haragszik méltó az ítéletre.” – ezt mondja Jézus.
Ne ölj! Karácsonykor egy felnőtt korú barátommal találkoztam, aki meglepte magát egy játékkal-Karácsonyi ajándék önmaga számára. Egy számítógépes játék, egy jólismert modern stratégiai játék. Katonák élén, misszióban, küldetésben, feladatokat kell megoldani, és közben -elnézést kérek a kifejezésért- halomra kell lőni egymást. Felnőtt korú barátom mesélte és lelkesen részletezte mindezt, sőt meg is mutatta ezt a játékot. Olyan pontos grafikával rendelkezik ez a játék, hogy az ellenség arcának rezdülését is látni. És a vért, amely beteríti a falat meg a földet, meg a vonagló testet is látni… mintha bennünket valakik pont az ellenkezőjére tanítgatnának, hogy ölj! Hiszen ha éppen így alakul és valakinek olyan kedve van, hogy új mp3-as lejátszóra tegyen szert, 10 évesen késsel a zsebébe mi sem könnyebb feladat ennél… Amennyiben pedig a biztosítási csalás rutin dolog, éppenséggel meg se kottyan, hogy egy kétgyermekes asszonyt mészároljon le valaki –hírek az elmúlt hétről!-, hiszen így tanítgatnak bennünket. A következő sorokat jól tudjuk nem ma írták. Radnóti Miklós tollából valók, de mintha pontosan erről a korszakról írna a költő:

“Oly korban éltem én a földön, mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nem csak parancsra.
S még balhitekben hitt, s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.

Oly korban éltem én a földön, mikor besúgni érdem volt,
S a gyilkos, az áruló, a rabló volt a hős.
S ki néma volt netán, csak lelkesedni rest,
Már azt is gyűlölték, akár a pestisest.

Oly korban éltem én a földön, mikor ki szót emelt,
Az bújhatott, s rághatta szégyenében ökleit.
Az ország megvadult,
S egy rémes végzeten vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.”

Vannak akik ismerték ezt a kort, és vannak akik azt mondják, ez a lelkület nem a kortól függ, mert ma is itt van. Lehet, hogy hozzáteszik, legalább nem vértől mocskos ez a kor, de mocskos igaztalan, tisztátlan indulattól, trágár beszédtől, olyan szándéktól, amely nyilvánvalóan mások ellenére van. Vigyorogva, mocsoktól részegen, megvadulva, kényszer képzetekkel, balhitekkel az árulót, a rablót hősnek kiáltva ki és róla cikkezve, s ki szót emel, az jobb, hogyha gyorsan befogja a száját és szégyelli magát, mert mai napság nem illik szót emelni, vagy ha mégis: tessék számolni a véres következményekkel.
De most itt van Ő, akinek tanítását te már ismered, és komolyan vetted: megmondatott a régieknek, ne ölj, én pedig azt mondom néktek ne is gondoljátok. A szív indulata már legyen tiszta és áldassék érted az Isten, amikor a szív indulatát látva, cselekedeteid arról üzennek, hogy te a szív embereként, Krisztus tanítványaként az életet munkálod és nem, hogy nem ölsz, de tudatosan építesz. Áldjon meg téged az Isten ebben a szolgálatodban. A szeretet szent küldetésében. Az élet építésében, sőt, az örök élet munkálásában!
„Megmondatott a régieknek, ne paráználkodj! Én pedig azt mondom néktek – mondja Jézus, ki gonosz kívánsággal asszonyra tekint, már paráználkodott”. Nem szükséges testvérek illusztrálni, hogy miként kínálja a világ a paráznaságot, egészen ifjú kortól már. Nem szükséges illusztrálni azt az ezernyi csatornát, ahol árad és hívogat a gondolat: miért ne tennéd meg, mi gátolna? Ha neked jó, mi tart vissza? Ahogy a költő mondja egy helyen, hallottuk már, ismerjük is:
„kit törvény véd
Felebarátnak még jó lehet: Törvényen kívül, mint az állat, olyan légy,
Hogy szeressenek! Mint lámpa, ha lecsavarom,
ne élj, hogyha nem akarom,
ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan börtönt ne lásd –
és én majd elvégzem magamban, hogy zsarnokságom megbocsásd.”

Tudja ő, hogy zsarnok, tudja ő, hogy törvénytelen, azt is tudja, hogy végtelenül önző de kit törvény véd, az maximum felebarátnak j. Törvényen kívül… és ha úgy tetszik, majd hoznak olyan törvényt, amely törvény lehetővé teszi bárkinek, hogy bárkivel… bármikor… ahogy neki tetszik. Mit nekünk törvény? Mit nekünk becsület, jó érzés, tiszta szó? –üvölti ez a világ. Nyíltan, gőgösen mutogatva magát, másságnak nevezve amit az Isten igéje bűnnek nevez, szabadságnak nevezve ami gátlástalan szabadosság, szépnek nevezve ami giccsnek sem jó…
Te pedig mertél odaállni, ezzel az indulattal szemben és merted kimondani, és azóta is éled és gyakorlod mindazt, amit Isten és emberek előtt egyszer komolyan gondoltál. Vagy ha még nem mondtad ki, lehet, hogy egyszer majd kimondod: „Én esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, teljes Szentháromság, egy örök Isten, hogy ezt az embert, kinek kezét Isten színe előtt fogom, szeretem. Szeretetből megyek hozzá / veszem el őt Isten törvénye szerint. Vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek. És őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomig, vagy holtáig hitetlenül el nem hagyom, hanem egész életemben hűséges segítőtársa, gondviselője leszek. Isten engem úgy segéljen.
És te ezt ki merted mondani, miközben már sokan azon spekulált, miként lehet majd olyan törvényt hozni, ami mindenkinek megadja a várva várt „szabadságot”. Te mertél az Isten törvényének rabja maradni. Akkor is ha nehéz volt, akkor is ha tusakodnotok kellett, akkor is, ha egymást formálta Ádám és Éva, de megmaradt a házasság és lett újulása, és lett szentsége és magmaradt a tiosztasága! Áldassék érted az Isten neve, ha így vállaltad a kimondott szót és a melléd rendelt társat! Vagy, ha valamiért nem sikerült, tudtál és mertél újat kezdeni Általa, hogy egyszer –az emberi gyengeség ellenére is- valóság legyen az Isten akarata!
„Megmondatott a régieknek, hamisan ne esküdj, de én ezt mondom néktek, az igen legyen igen, a nem pedig legyen nem. Ami ezen felül van, a gonosztól van”-mondja Jézus. Mai napság divat, az igenre nemet mondani, és fordítva, sőt már-már stílus. Az a furcsa és a rendhagyó, aki nem így teszi. És lehet, hogy eközben nagy erővel és hatékonysággal megy előre, mint egy szónok, egy retor, és mások lépnek hátra riadtan hallva és látva a határozottságot, meggyőző erőt. De Jézus mélyebbre mutat, a szavak mögé, és rámutat arra, hogyha a szavak mögött nincs hiteles ember, akkor semmilyen szó nem ér semmit! A kimondott szót mindig a hiteles ember teszi hitelessé. Ezt mondja a költő:
“Szólj, s ki vagy elmondom,
Ne tovább, ismerlek egészen.
Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés…”
Ismerjük amikor üres fecsegő fest az üres fecsegés. Tessék rajta mosolyogni már, nem kell komolyan venni, akkor sem ha fáj és vigasztalanul hamis. Mosolyogj rajta, mert csak üres fecsegés, te pedig, akinek szavaitól nem zengnek a médiák, hanem egyszerű tiszta emberi szóval szólsz és élsz, légy nyugodt, hogy a hiteles élet, melyet élsz több a zengzetes szólamoknál! Kimondhatatlanul több!
Mert szavaidat hitelessé tette az életed. Ezt mondja Jézus, ha igen, legyen igen, ha nem, merd vállalni, hogy nem. És közben példa vagy. A hiteles emberi élet példája! Emelkedj felül a retori és a színészi képességek egyébként szomorú következményein. Emelkedj felül, és légy bátor hiteles embernek maradni, úgy ahogy eddig tetted, hogy példa maradj azok számára, akik nap mint nap hallgatnak és látnak téged.
„Megmondatott a régieknek: szemet szemért, fogat fogért. De én azt mondom néktek…”-olyan szavak következnek, melyekkel kapcsolatban sokan megkérdeztek már: biztos, hogy komolyan gondolta Jézus? Biztos, hogy így kell?
Azt mondja Jézus, ha jobb orcádat megütik, fordítsd oda a másikat is, ha elveszik a felsőt, add oda az alsót is, aki téged egy mérföldre kényszerít, menj el vele kettőre. Tudjuk, jól, hogy mikor Mózes leírja a törvényt, a „szemet szemért, fogat fogért elv” enyhe törvénynek számít az ókorban. Hamurappi törvénye egy szemért nem egy szemet kér, hanem akár egy életet. Egy tyúkért nem egy tyúk jár, hanem egy kéz, amely ellopta azt. A szemet szemért elv, lehet, hogy még enyhe is. De ők legalább megtehették, hogy akkor egy szemért, egy szemet. Mi pedig? Fordítsuk a másikat is? Adjunk oda mindent? S te közben kérdezed, hogy mit tudnék még odaadni? És hány mérföldet lehet még velünk kitapostatni? Miről kell még az alázatos engedelmesség jegyében „önként és dalolva” lemondani?
Péntek este ifjúsági óráról mentünk haza, feleségemmel és egy kedves diákommal, az autóból észrevettünk egy másik diákot. Ismerjük és szeretjük őt, tudjuk róla, hogy az extrém sportok híve, télen is kerékpárral jár. De hogy, hogy nem valaki az egyik keréknek „kereket oldott”, és szemmel láthatólag kedves diákunk bajban volt, mert a vállán vitte, vagy tolta, tologatta az ilyetén már egykerekű biciklit. Rögtön felébredt bennem a segítő szándék, megálltunk, megszólítottuk. Kiderült, hogy beült másfél órácskára egy városi kávézóba, és közben valakik leemelték a gyorskioldós kereket. Kérdeztem, hogy látott-e valakit, voltak-e tanúk? Igen utána járt. Bizonyos nevek merültek föl, és bizonyos személyek, akik egy másik helyen gyűltek össze. Nosza menjünk oda és kérdezzük meg! Feleségem és két diákom kissé rémülten vették a gondolatot, én pedig töretlen elszántsággal előre a kitűzött célig! Beléptünk a belváros egy olyan füstös pincéjébe, hogy a helyiség másik végét látni nem lehetett… olyan arcok néztek rám furcsán, akikkel egyébként nem szívesen mennék találkozni…de határozott hangon utánakérdeztünk ennek a keréknek.
Utólag gondolkoztam el olvasva ezt az igét, bizonyára kinevettek volna, ha belépve ezt kérdezem meg: kinek kell egy másik kerék? A diákom, ki jogosan fosztva érezte magát, bizonyára furcsán nézett volna rám, hogy felkínáljuk a másikat is, pedig Valaki ezt mondja, erre tanít: ha valaki elveszi az egyiket, add néki a másikat is. Ez nem ésszerű, ez nem logikus, ez nem embernek és nem ebbe a mai világba való! Nos valóban: ez tényleg nem logikus, ez valóban nem ésszerű, és nem e világ szerinti indulat, de Krisztusi indulat. Mert bizony vannak helyzetek, -mi már ezt nagyon jól tudjuk-, amikor a logikus és az ésszerű, valamint a Krisztusi, az Isten szerint való dolgok relációjában kell döntenünk.
Van mikor úgy kell döntenünk, hogy az nem logikus, de Krisztusi! Van mikor úgy kell döntenünk, hogy ebből nekem nincs hasznom, de Krisztus útján maradtam. Van mikor kifosztva érezhetem magam jogosan, de mégis gazdaggá Ő tett eközben. Volt mikor mindenki mást sugallt és bolondnak nevezett téged, de te tudtad, hogy Ő az út, az igazság és az élet és nem más irányba mentél, nem a könnyebb utat választottad.
Hát így, mert van mikor döntenünk kell testvérek és áldassék érted az Isten, ha mertél a logikus helyett a Krisztusi mellett dönteni. A tágas kapu helyett a szoros kapu mellet, a széles út helyett a keskeny út mellett, az e világ indulata helyett, a Krisztusi Lélek mellett. Mertél a földi kincsek helyett, mennyei kincsek mellett dönteni. Mertél aggódás, félelem és szorongás helyett, úgy dönteni, hogy először az Ő országát, igazságát keresed. Mertél úgy dönteni, hogy a „könyököljetek, tapossatok és lázadjatok” indulat helyett a „kérjetek, keressetek, és zörgessetek” indulatát választod! Vallom testvérek, hogy így lehet boldoggá az ember Krisztusban!
Egy kérdés maradt már csak: Valóban boldog leszel így? Valóban boldog élet lesz így a tied? Egy válasz maradt már csak hátra. Egyetlen válasz, egyetlen mondat. A boldogság titka. “Legyetek tökéletesek, mint mennyei Atyátok tökéletes!” Aki tökéletes, mint mennyei Atyánk, az tökéletesen boldog!
Ha valami ésszerűtlen és emberfeletti, hát ez az. Hogyan lennék én tökéletes? Hogyan lehetne az ami és aki vagyok tökéletes? Amikor azt a kevés jót is olyan nehezen tudom neked megadni. Hogyan lenne tökéletes a házasság? Hogyan lenne tökéletes a munkám, a szolgálatom feléd? Az ország melyben élünk és a város, melynek javát igyekszünk munkálni? Nincs boldogság hát? Dehogyis nincs! Csak érteni kell a titkot. Amire én képtelen vagyok, azt Ő megadhatja. Amire emberi erő egész egyszerűen kevés, azt Ő elvégezte érettünk és helyettünk. Tökéletesen végigment azon az úton, amelyet mennyei Atyánk Néki adott. Emlékszünk? Gecsemáné, Pilátus, tövis, gúny, köpés és ostor majd kereszt a golgotán… és a győzelmes feltámadás Húsvét reggelén! Így tökéletes a váltság!
A Szentírás egy helyén olvassuk:” Ő egyetlen áldozatával tökéletessé tette a megszentelteket.” Csodálatos méltóság ez: a Megváltó értünk hozott áldozatának az új életben nyert méltósága! Olyan jó látni már ezt rajtad, ezt a méltóságot – a megszentelt élet üzen erről! Istenünk ezzel a méltósággal ruházott fel minket tökéletesnek lát egyetlen Fiáért! Ez a méltóság benned itt a hétköznapokban erővé, szolgálattá és áldássá lehet, hiteles életté, tiszta szóvá, hűséges társkapcsolattá. Áldassék ezért az Isten!
Hol kezdődik hát testvérek? Ott kezdődik, hogy Ő mondja! Nem mások, már megint, hogy hogyan nem leszel te boldog, hanem Ő mondja, hogy hogyan lehetsz boldog. Ezért tanítgat, ezért tisztogat, ezért formál igéje és Lelke által. Ha meghallod és nyílt szívvel megcselekszed akaratát, akkor az ő méltósága benned új életté lesz! Hogy boldog megoldott élettel itt a földön, s odaát az Övé légy a teljes és tökéletes boldogságban.
Ámen.

Szentendre 2008.01.13.