Igehirdetés 2010. december 26.
Lekció: Mt 2,13-15
Textus: Mt 2,15
„ott volt Heródes halálig, hogy beteljesedjék az amit az Úr mondott a próféta által: „Egyiptomból hívtam el fiamat.”
Imádkozzunk:
Mennyei Atyánk! Hálát adunk az életünkért, amelyet tőled kaptunk. Kérünk, hogy segíts meg neked tetszően élni. Köszönjük neked a szeretteinket, akiknek a körében tölthettük most az ünnepeket. Kérünk, hogy légy azokkal is, akik magányosan töltötték és töltik ezt az időszakot. Légy velük, vigasztald őket. Hálát adunk a törődésért, a gondviselő szeretetedért, hogy annyit adtál, amire szükségünk volt, sőt bőven azon felül is. Köszönjük, hogy közösségben ünnepelhetünk ma itt, ezért is téged illet a hála szava. De legfőképp a fiadért Jézus Krisztusért tartozunk köszönettel, aki eljött közénk, vállalta, hogy olyan legyen, mint bármelyikünk, hogy utána közben járhasson értünk.
Kérünk, ne vedd el az áldásaidat továbbra sem az életünkről. Fohászkodunk a gyülekezetünk épüléséért, lehessen ez az alkalom is a te igédre való figyelés órája, hogy őszinte gyermekeiddé válhassunk. Felajánljuk a szívünk és életünk, hogy irányítsd te, tisztítsd meg, jobbítsd meg. Fiad nevében kérünk! Ámen
Igehirdetés:
Egy anekdotával kezdek: egy ember elment egyszer templomba, és amikor hazament a felesége kérdésére, hogy miről beszélt a lelkész csak annyit mondott:
A bűnről.
De mégis mondott róla?
Ellene volt…
Gondoljunk bele! Hányszor vagyunk hasonlóan, hogy úgy megyünk haza, hogy nekünk is csak 3 szó marad meg az Istentiszteletből? Utána „pont” és egy évig nincs folytatás. Holott az eleje kellene legyen valaminek, mert épp ez a kezdet, a karácsonnyal, pontosabban Krisztus születésével indul minden. Mert a hit hallásból van, vagy a szentírás olvasásából.
A karácsonyra amennyire készülünk, olyan gyorsan el is múlik. A több hetes lázas tervezgetés, vásárlás után 1-2 nap után megkopik és véget is ér. És rövidesen vissza is süppedünk a megszokott hétköznapokba, hogy aztán talán az egészből épp csak három szó maradjon: „megszületett Jézus Krisztus”. De ez is csupán megszokott információként.
Gyakran tűnik úgy, hogy a keresztyén ember is már-már megszokásból hallgatja a világ szabadítójának a történetét, s ha eltelik az az 1-2 nap, rövidesen felkerül a polcra és egy évig nem is történik ott vele semmi. Valóban úgy tűnik, mintha az életünkből erre a kérdésre tényleg csak ilyen kevés időt fordítanánk.
Azonban a Biblia egészét nézve azonban többnyire az látható, hogy Isten tervei nem ilyen rövidek:
a teremtés 6 nap, ami megfeleltethető 6 korszaknak
Ábrahám jóval több, mint 170 évet kap a feladatának elvégzésére
József ifjú, szinte gyerekként kerül el otthonról és érett felnőtt, mikor újra találkozik a testvéreivel (már rá sem ismernek)
a választott nép 40 éven keresztül vándorol az ígéret földjéig
Jézus messiási munkája is 1 és 3 év közé tehető
Ráadásként a teremtés nem csak a 6 jelképes nap alatt történik, hanem bizonyos értelemben máig sem ért véget! Ugyanis a világ teremtése után elhangzik az élők feladata: sokasodjatok és szaporodjatok, töltsétek be az egész földet!
Így hiszem, hogy minden új élet az emberi szem látómezejében Isten új teremtése! Ennek a teremtési folyamatnak a ráadása, szintén az emberi szemmel nézve: Isten életet adó tervének koronája Jézus Krisztus testé léte. Az a pillanat, amikortól felveszi a mi hús, vér testünket minden mássá válik.
A Megváltó születését két szempontból vizsgáljuk:
1.Szempontként a karácsonyi történet lényegének rövid összefoglalása:
Ő az ígéret gyermeke, akit Ézsaiás próféta megjövendöl.
Ő az, akit Isten szent lelke Máriának és Józsefnek ígér, s rájuk bízza, mint kisgyermeket.
Hozzá mennek a pásztorok, akik a társadalom perifériáján, lenézetten, jelentéktelenül élik az életüket, de az angyal szavára azonnal útra kelnek.
Napkeletről is elzarándokol hozzá néhány tudós, akiknek a tudománya olyan mértékű, hogy a látható jelek után nem tudnak a helyükön maradni, mert felismerik a jelentősségét.
Furcsa ez a kettősség, hogy a kor legszegényebb kisemmizettjei és a legműveltebb tudósai ismerik fel az élet királyát.
2.A következő szempont az azóta élt valamennyi ember, így a 21. században számunkra is vonatkozik: mindenki, aki az életének értelmet akar találni, az a megszületett megváltóval kell, lelki értelemben találkozzon. Azaz bennünk is meg kell szülessen Jézus. Benn a szívünkben, ezáltal válhatunk mi is új teremtéssé.
De az igénk arra világít rá, hogy Jézus születése mindkét értelemben és a karácsony is csupán a kezdet! Mégpedig Isten kézzel fogható szeretetének a kezdete az életünkben.
Tehát ennyivel nem lehet megelégedni! Nem lehet megelégedni a három szóval, sem az 1-2 nappal, mert akkor csírájában fojtunk el mindent.
Képzeljük el, hogy milyen volna az életünk, ha amikor megszületünk magunkra hagynak 1-2 napi örvendezés után? Lehet hallani ilyen történeteket, hogy elhagyott, elveszett csecsemőket állatok neveltek fel. Annyira megrendítő, hogy a rémségekre fogékony emberi fantázia megszépítve fel is dolgozott ilyet, ismerjük is Maugli és Tarzan történetét.
Valójában kevés az esély egyáltalán az életben maradásra egy parányi embernek így, de ha meg is történne, akkor a simogatás, ölelés, beszéd és emberi gondolkodás nélkül az állati ösztönök válnának uralkodóvá és a lényeg hiányozna az ilyen gyermekből: az, ami emberré tesz!
Ilyen az is amikor csak Jézus születésénél vagyunk „jelen” és utána nem törődünk vele. Ha nem gondozzuk a szívünkben született messiást. Akkor nem marad életben a megszületett hit, esetleg csak 1-2 napra. Vagy valami nem Krisztusi, hanem ösztönös, kevés eséllyel egészséges hit válik belőle. Mert Jézus nélkül, honnan vehetné az eszenciáját? Olyan, amire azt szokás mondani, hogy a „maga módján”.
A szentírás az alapigénkkel két dologra figyelmeztet:
Máté azért írja ezt le, mert a korabeli zsidóság azt mondja Jézusról, tudva a gyermekkori egyiptomi tartózkodását, hogy ott tanult valami pogány szertartást és lett pogány mágus. Ez az, amit tanít, és ezért utasítják el.
Természetesen tudjuk, hogy ez nem igaz, de mindenkinek jó tudni, hogy Heródes elől menekíti József őt és az édesanyját ki az országból
Számunkra azonban talán fontosabb meglátni, hogy Istennek tervei vannak! Tervszerűen megóvta a kisded fiát, míg az késszé nem válik a feladata elvégzésére. Ugyanígy megóv bennünket is, ameddig a lélek erőtlen. Amíg friss Jézus Krisztus megismerésének az élménye, a szívünkbe születése. Nyugodtak lehetünk, mert istennek velünk is kész terve van a folytatásra.
De nekünk is táplálni kell a lelkünket a napi igével, a közösséggel, hogy ami Jézus születésével elindul az életünkben az meg is erősödjön, ehhez pedig a mindenható ad erőt! Ámen.
Úrvacsoraosztás
