Igehirdetés 2009. június 28.
Éjféli énekszó a mélységből
Lekció: Ap.Csel. 16,16-34
Textus: Ap.Csel. 16,28
„Semmi kárt ne tégy magadban, mert mindnyájan itt vagyunk!”
Imádkozzunk!
Mennyei Édesatyánk, csodálatosak a te utjaid. Álmélkodva szemléljük, amint újabb és újabb csodákat művelsz és ezeket emlékezetül elénk adod. Köszönjük, hogy a legnagyobb mélységben is lehet téged dicsérni, és a legnagyobb kétségbeesésben is lehet megtérést találni. Kérünk, hogy kit-kit közülünk most szólíts meg azzal az evangéliummal, amire éppen szükségünk van. Te ismered életünk útját, azt a szakaszát is, amiben éppen most járunk. Azt kérjük, könyörülj rajtunk, hogy ne menjen el fülünk mellett a te igéd, az igazság. Köszönjük Urunk, hogy ígéretedet valóra váltod, és a világ kezdetétől a mai napig hirdetteted a megtérés evangéliumát s a benned való igaz élet örömét. Kérünk, hogy emelj fel most mindnyájunkat magadhoz. Beszélj a szívünkre, változtasd meg életünket és tölts el minket a te mennyei erőddel. Így könyörgünk hozzád, hogy áldd meg istentiszteletünket, a hirdetett és a hallgatott igét, hogy megcselekedett igévé lehessen. Ámen.
Igehirdetés
A mai elüzletiesedett világban tanulgatjuk az új kifejezéseket, és egyebek közt egy ilyet is meg kell tanulnunk, hogy „elmaradt haszon”. Jogi kategória, és komoly kártérítések következhetnek belőle, ha egyik ember a másiknak ilyen vagy olyan módon, de úgy hat az életére, hogy az valamilyen „elmaradt hasznot” kell elkönyveljen, mert nincs annyi bevétele, mint lehetett volna. Bírósághoz fordulhat, amely megítéli az elmaradt haszonért a kártérítést. De vajon mi az igazi „haszon” – mi az, amiért tényleg érdemes lenne hadakoznia az embernek? Ez a kérdés persze föl se merül ott, ahol a pénz az isten, mert ott egy hasznot ismernek, a bevételt.
A napokban hallottam, hogy a Nemzeti Táncszínházat Budapesten éppen most készülnek megszűntetni. Sajnos, azt hiszem, elég kevesed-magunkkal vagyunk, akik lehetőleg rendszeresen látogatjuk ezt a helyet, mert a magyar népművészetnek, közös nemzeti anyanyelvünknek a táncban megőrzött csodáit itt lehet rendszeresen, különböző együttesek előadásában, gyönyörű történelmi környezetben nyomon követni. Hiszen a Királyi Palota és a köztársasági elnök székhelyéül szolgáló Sándor-palota közvetlen közelében van ez az egyébként kétszáz év óta színházi célokat szolgáló hely – amit most meg akarnak szüntetni, hogy szálloda legyen belőle. Mert a szálloda több pénzt hoz valakinek, valakiknek. És ma magától értetődő, hogy ez az érdek letarolja azt, hogy az ország legszebb, jelképesen legfontosabb helyén ott lehessen a közös történelmi kincsünket, hagyományunkat őrző Nemzeti Táncszínház. S vajúdik az ügy, mert a haszon, úgy tűnik, magától értetődően csak pénzbeli haszon lehet, más haszon pedig egyszerűen nem létezik. És nincsen kultúra, és nincsen művészet, nincsen magyar múlt és történelmi hely, mert pénz van és bevétel van, és még nagyobb pénz van és még nagyobb bevétel. Persze, mikor kimondtam ezt a szót, hogy kultúra, mindjárt eszembe jutott egy magyar gondolkodó, aki szerint ennek a szónak legalább a fele szélhámosság, és bizonyára van benne sok igazság. De most lépjünk túl ezen, és mondjuk azt, igenis van kultúra és azt igenis őrizni kell, s nem csak szélhámosság rejlik mögötte és nem csak jelszavak. De most a kultúránál messze fontosabb haszonról hadd halljunk, éspedig arról a haszonról, amit lelki haszonnak, vagy, ha úgy tetszik üdv-értéknek nevezhetünk. Hiszen vannak élet-értékek, és a bevétel ide tartozik. Az, hogy egy jót eszünk, az is az élet-értékek közé tartozik. Az, hogy kedves, baráti társaságban elmerülünk derűs beszélgetésben – az élet-értékek közé tartozik. De vannak üdv-értékek is, éspedig az élet-értékeken túlmutató élet értékei. És a Biblia ezekről szól az elejétől a végéig. Most én is azt szeretném elmondani, hogy az üdv-értékek földi, emberi életünknek az élet-értékek mellett legalább olyan fontos részét képezik, ha nem fontosabbak azoknál, s ezek megtalálása miatt érdemes a Bibliát olvasni. Azok az emberek, akik egyáltalán tudnak erről, és nem csak az élet-értékeket gondozzák, valahogy másként élnek. Persze, az is fontos, hogy legyen az ember boldog, egészséges, és lehetőleg legyen szép otthona meg élményekben gazdag élete. Semmi baj nincs az élet-értékekkel. Csak akkor van baj, amikor semmi más nem létezik már, csak a merő élet, s az ember elfelejtkezik arról, miért is született.
Ennek a bibliai történetnek, amit a következő héten fogunk Kalauzunk szerint olvasni, az első tanulsága az, amit egy kérdésben lehet összefoglalni: vajon milyen haszon mozgat engem? A filippi népet a jóstehetséggel megáldott lányka elhallgatása utáni anyagi haszon elmaradása foglalkoztatta, semmi más – az, hogy nincs elég bevétel, pedig lehetne. Vajon mi keresünk-e ennél magasabb hasznot? Keressük-e azt, amit az ige is haszonnak nevez és felmutat előttünk ezer és ezer képben, történetek sokaságában az Írás lapjain, ami nem más, mint az üdv-haszon, vagy, ha úgy tetszik, az Úrban való lét. Mert ez a két dolog egy és ugyanaz. És ezt nem is lehet másképpen fogalmazni. Nem lehet körülírni, és nem lehet kiváltani semmi mással. Itt valami olyasmiről van szó, amit mindig újra, ha kell, kérdés formájában közel kell engedni magunkhoz. Haszon-e még számomra, hogy élhetek az Úrban? Mert itt nem másról, hanem erről van szó.
És azt látjuk, ahol ez fölmerül, vagyis emberek egyáltalán elismerik, hogy létezik ilyen haszon is, ott ez még fizikai értelemben is életmentővé válik. Ez a börtönőr, akiről itt szó van, alapjában egy köznapi ember. Mást nem is tudunk róla, mint hogy nagyon igyekezett megfelelni, s nem csak gondosan őrizte a foglyokat, amint azt meghagyták neki, hanem még kalodába is szorította a lábukat, ami felesleges norma-túlteljesítés volt a részéről. Ez a valaki egészen bizonyosan csak az élet-értékeket ismerte egészen addig, amíg éjfélkor énekszót nem hallott a börtöne mélyéről, s ekkor rá nem eszmélt, hogy egy magasabb élet többlete kell legyen ezeknél. Vagyis fölcsillant előtte egy másik világ, és az életét menti meg fizikai értelemben is, hogy pár pillanatra följebb emelte valahogy a tekintetét annál, amit az emberek egyáltalán látni szoktak az életből. Ennek jegyében kérdezi, mit kell cselekedjen, hogy ezt a magasabb életet megnyerje. Hogy neki is legyenek olyan üdv-értékei, amik jegyében még kalodába zárt lábbal is lehet Istent dicsérő éneket énekelni éjfélkor egy patkányok-szaladgálta, sötét pincelyuk mélyén. Igenis, ez a kérdés, és vigyük is el magunkkal egy egész hétre: vajon számomra tulajdonképpen mi az, hogy haszon?
Mert, és a történet valójában erről szól, lehet ám olyan életet is élni, amelyben nem a külső események határozzák meg véglegesen és alapjaiban az ember lelkének állapotát. Annyira döbbenetes ez az éjféli énekszó, és tudjuk, hogy a közelmúlt magyar történelmünkben is volt erre példa elég. Emberek, sokszor hitükért vagy gondolkodásukért szenvedve börtönt, mások az országuktól távol, ezer kilométerekre hadifogságban körülülték a megtört darab kenyeret, és úrvacsorát osztottak egymásnak. Mert akkor is élhet valaki hálaadásban és dicsőítésben, amikor arra egyáltalán nincs semmi külső oka. Mert belülről is van öröm. Ezek az ember éjfélkor magasztalták Istent a sötét cellában Filippiben. Úgy lehet összefoglalni ezt az igazságot, hogy a döntően kifelé forduló ember, aki csak az újságokat meg a híreket lesi, és a szomszéd vélekedését hallgatja, meg az időjárásra panaszkodik, és a másik ember viselkedésében keresi a maga lelki megerősítését, egyszóval buzgón él kifelé, az függésbe kerül a saját élete eseményeitől. Ne engedjük, hogy a legfontosabb hely ott középen üresen maradjon, és az életünk így csupán csak kifelé fordulva folyjék. Mert fontos dolog az élet, de az élet-események önmagukban nem méltók arra, legyenek bár örömteliek vagy szomorúak, unalmasak vagy izgalmasak, hogy kiszorítsák az élő Istent az őt illető legfontosabb, a középső helyről. Ha az ő helye üres, akkor lesz majd a helyén bálvány, ezt nagyon sok példa bizonyítja. Elsősorban persze a pénz, de akad bőven más is. Az ember szíve, mondja Kálvin, egy olyan gyárhoz hasonlít, ahol szakadatlanul bálványokat gyártanak. Elnézhetjük, miként rakják teli az emberek üres életüket a legkülönbözőbb bálványokkal. Ahol nem üres a középső hely, ott még éjfélkor a börtön mélyén is lehet éneket énekelni Istennek. Válaszút elé állunk: magasztalás, Isten előtti hódolat vagy pedig bálványozás. És ha nincs magasztalás, lesz helyette bálványozás. Gyönyörűséges hallgatni például kicsiny énekkarunk örvendező énekét, mint ma is tehettük, de hányan lennének még gyülekezetünkben, akiknek van jó hangja, van biztos hallása, és nyugodtan áldozhatnának hetente egy-egy órát erre! Milyen jó lenne magasztalni az Urat, áldozni erre a maradék időnkből. Magasztalás, vagy ha az nincs, akkor lesz helyette más, talán éppen bálványozás.
Végül, ennek a történetnek nem ott van az igazi fordulópontja, hogy földrengés támad, hogy kinyílnak az ajtók, hogy a foglyok a helyükön maradnak. Volt sok földrengés azelőtt is, ajtók is nyíltak már ki ilyen esetekben sokszor. Elég érdekes dolog persze, miért pont aznap volt földrengés éjfélkor Filippiben, amikor Pál és Silás voltak ott a fogságban. Amint az egyiptomi szabadulásban is érdekes momentum, miért éppen akkor fújt egész éjjel erős keleti szél, amikor arra volt szükség, hogy Isten népe száraz lábbal mehessen át az öblön, s miért változik meg éppen akkor a széljárás, amikor a fáraó nehéz, vasalt hadiszekerei utánuk erednek ugyanazon az úton. Földrajzi és meteorológiai szempontból sokszor ismétlődött annak az öbölnek efféle változása azelőtt és azután is. De Isten szabadítása is jelen van a történelemben. Ezért a fordulópont ebben a történetben, Filippiben sem az, hogy megrendül a föld és kinyílnak az ajtók. Hanem az emberi száj által kimondott igék és annak meghallása jelentik az igazi fordulópontot: Semmi kárt ne tégy magadban!
Az élő Isten ügye az élet épségét szolgálja, s tévedésben vagyunk, amikor azt hisszük, keresztyének és nem keresztyének egyaránt, hogy ő el akar venni tőlünk valamit. Nem ez az ő ügye velünk. Néha valóban azt mondja, hogy talán egy kicsit kevesebb élet is elég lenne, de ilyenkor mindig ad helyette sokkal többet az élet minőségében. Az Isten nélküli ember az élet örömeit mennyiségükben akarja szaporázni – még, még és még. Itt azonban azt halljuk, semmi kárt ne tégy magadban, hiszen Isten az élet oldalán van! Ha valaki az élet épségét akarja, hát az éppen ő. Lehet, igen lehet, hogy ez az ép élet mennyiségileg itt-ott kevesebb gyönyörűséget fog jelenteni. De azok a gyönyörűségek tiszták lesznek, ott az ember lelkiismerete jó lesz, szívének pedig békessége lesz. Mert a tőle valók éppen a legfontosabb, hiányzó részét fogják kipótolni életünknek, azt, hogy mi mind valójában az éghez is tartozunk. Nem csak a földhöz, ahol a lábunk van, hanem az éghez is, ahová a tekintetünket emelhetjük, mint a gyermek a maga tiszta szemét. A mennyiségükben kevesebb gyönyörűségek ugyanis megszentelhető gyönyörűségek lesznek. Gyermekkoromban hallottam, máig sem feledem, és áldom hívő szüleimet, hogy ilyesmit hallhattam tőlük: Isten csak megáldható dolgokat áld meg.
Igen, lehet, hogy kevesebb lesz a filippi börtönőr bevétele a zsaroló váltságdíjak némi elmaradásával, amiből neki is ütötte valamennyi a markát. Lehet, hogy tivornyázni is kevesebbet fog. Tisztábban és egyszerűbben fog élni, de az élete éppé válik, most már valóban hiánytalanná, olyanná, amiből nem hiányoznak immár az üdv értékei.
Vigyük el magunkkal ezeket. Egy kérdést a lelkiismeretünk vizsgálatához: ugyan milyen haszon is mozgat engem mainapság? Egy tanácsot: ne engedd, hogy a fő helyet, a középsőt, a legfontosabbat akár a saját életed eseményei is, de annyira betöltsék, hogy ne maradjon ott hely annak, akit az a hely igazán megillet, az élő Istennek. És végül egy ígéretet: akinek te ezt a helyet gyermeki alázattal átengeded, az majd gondoskodik életed épségéről, teljes, kerek és egész voltáról. Hát semmi kárt ne tégy magadban – mert életed Istene ép és teljes, kerek életet akar neked. Áldjuk érte őt! Ámen.
Imádkozzunk!
Mennyei Édesatyánk, áldunk téged, hogy te szereted az életet, hiszen ezért teremtetted. Áldunk téged, hogy neked ügyed az élet épsége, hiánytalan, teljes, kerek és egész volta. Megvalljuk, sok bűnünk és vétkünk kapcsolódik ahhoz, ami csak torzítja az élet szép és ép teljességét. Bocsásd meg azokat, amikkel saját életünk épsége ellen vétettünk, és azokat is, amikkel családunk épsége és szeretteink egész-volta, vagy más emberek lelki békéje ellen vétettünk. Te tudod, mennyire szétesett az egész embervilág, nincs közösség és nincs összetartozás, benne még inkább a mi magyar nemzetünk. Könyörgünk hozzád, hogy ami tőlünk nem telik, hogy gyógyulását és épségét szolgáljuk, abban könyörülj rajtunk és segíts minket. Jöjj el, formálj emberi életeket újjá, ahogyan újjá lett a filippi börtönőr élete is, és örvendezett, hogy hitt az Istennek. Segíts minket, hogy mi is teneked higgyünk, és szolgálhassunk a te életeket gyógyító munkádban. Kérünk a sok tennivalóért, ami ránk vár, ennek a most következő hétnek minden napjáért. Otthonainkért, gyülekezetünkért, anyaszentegyházadért, akik megismertük végtelen jóságodat, hadd legyünk méltókká ehhez. Ámen.
